Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-30 / 38. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 30, 1954 í Ml TÖRTÉNT* MULT HÉTEN?! Olvasóink Írják... Nemzetközi események Dulles beterjesztette USA uj tervezetét az atomenergia békés célokra való felhaszná­lásáról az Egyesült Nemzetek elé. A javaslat nem foglalko­zik az atom- és hidrogénbom­bák betiltásának kérdésével. • Az angol Labor Párt évi konferenciájának megnyitása előtt tartott beszédében Att­lee volt miniszterelnök kije- t lenter.te, hogy a világnak vá­lasztani kell a békés együtt­élés, vagy az együttes el­pusztulás között. A konferen- j cián tartott megnyitó beszé­dében Attlee hangsúlyozta, hegy Formózát vissza kell ad­ni Kínának és Csang Kaj-se- ket a jégre kell tenni. • A NATO államok londoni konferenciája előtt Eden fel­szólította a nyugati államo­kat, hogy tegyék Nyugatné- metországot egyen jogúvá és kezdjék meg ujraf egy vérzé­sét 50 napon belül. Dulles tár­gyalt Mendes-France-al. • A kinai alkotmányozó nem­zetgyűlés megszavazta az uj, demokratikus alkotmányt és megválasztotta Mao Ce Tung- of államfőnek. Helyettese Csu Te lett. • Ajkicsi Kubojama, japán halász belehalt a Bikini szi­getek közelében tartott ame-l rikoi hidrogénbomba kisérle- j tek következtében szenvedett j sérüléseibe, ő a hidrogénbom- j bá első áldozata. Halála nagy amerikaellenes tüntetéseket s tiltakozásokat váltott ki Ja­pánban. • Hakkodate kikötője köze­lében, Japán északi részén az orkán elsülyesztett egy vo- natszállitó tutajt. Több mint 1,000 ember, köztük 57 ame­rikai katona és családtagjaik, a' vizbefulladtak. Belpolitika Los Angelesben tartott vá­lasztási kortesbeszédében Ei­senhower elnök kijelentette, hogy a republikánusok meg­érdemlik a győzelmet, mert “erélyesek voltak a kommu­nistákkal” és ... “leszállítot­ták az adót.” • A CIO acélunió konvenció­ján McDonald elnök az ame­rikai szakszervezeti mozga­lom egységét sürgette. A kon­venció követelte, hogy a 75 centes minimális órabért $1.25-re emeljék fel. • A demokraták ifj. Frank­iig D. Rooseveltet jelölték fő államügyésznek New York-| ban a novemberi választások­ra. A republikánusok íves szenátort jelölték kormányzó­nak és Javíts képviselőt fő­ügyésznek. • A szenátus hattagú külön­bizottsága szigorú megrovás­ban részesítette McCarthy szenátort a szenátussal szem­ben tanúsított tiszteletlensége és Zwicker tábornokkal szem­ben tanúsított gyalázkodó magatartása miatt. A szená­tus csak a választások után fog foglalkozni a bizottság javaslatával. Fitzgerald: Fogjon össze a munkásság Megnyílt a UE-villanymunká- sok évi konvenciója New York­ban. A 300,000 tagot számláló szakszervezet 500 delegátusa előtt mondotta el megnyitó be­szédét Albert J. Fitzgerald, a UE elnöke, felszólítva az egész munkásságot, hogy olyan pro­gramúiban egyesüljön, amelynek lényege: ellentámadással verni vissza a reakció támadásait, út­ját állni a hátrálás és a mun­káltatókkal való kollaborálás irányzatának, amelyet a mun­kásság egyes rétegeiben észlel. Ragyogó példaként hozta fel a Square D-üzem elleni 109 nap óta folyó sztrájkot, amelyet nemcsak a CIO autómunkások szakszervezetei és vezetői támo­gatnak, Hanem számos AFL- szakszervezet is, pénzadomá­nyokkal és másféle segitséggel. Ne a munkaadók problémáival foglalkozzanak a jobboldali szakszervezetek vezetői, hanem a munkásokéval, hangoztatta Fitzgerald. E munkásproblémák közt olyanok vannak, mint a munkanélküliség, amely jelen­leg 36,000 UE-munkást sújt, a szökevény gyárak problémája, a rövidebb munkahétért és bér­emelésért vívott harc. — A kon­venció által elfogadott politikai nyilatkozatban a szakszervezet kimondja, hogy: “A Butler­Brownell-törvény a taft-hart- leyizmus kiterjesztése, további kisérlet arra, hogy kormányel­lenőrzést és vállalati uralmat biztosítsanak a munkásmozga­lomban, hogy félredobják a szó­lás- és társulási szabadság sar­kalatos amerikai jogait és tör­vényes formába öltöztessék a mccarhyzmust.” A baloldal sikere Szíriában Szíriában a parlamenti vá­lasztások eredményeképpen a kommunisták több szavazatot kaptak, mint eddigelé bármi­kor. Khaled Bakdas, a vezető­jük, bejutott a képviselőház­ba. Damaszkusi megfigyelők szerint a baloldali erőknek a választások során megmutat­kozó ereje abból származik, hogy a nép nincs megeléged­ve a nyugat politikájával Pa­lesztina kérdésében. Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. — Foreign fS one year, $4 half year. — Single copy 15 cents «ut Tisztelt Szerkesztőség! Az utóbbi lapszámunkban kérik az olvasókat, hogy akad—e száz olyan olvasó, aki hajlandó az 1955-ös naptá­runkból 5 darabot megren­delni. Engedelmével, én sok­kal többré becsülöm munkás­társaimat, minthogy száznál: maradjanak. Én fogadást te­szek 5 dollárig, hogy munkás­társaink csak az ezernél áll­nak meg. És ha nekem lesz igazam, akkor ötezer naptárt adunk olyan emberek kezébe, akik életükbe soha nem olvas­tak mást ,csak maszlagot, gazságot babonát. Ha • ezt a naptárt kézhez kapják és el- olvasák, ezeknek az emberek­nek az agya megváltozik, át­formálódik és tisztán látják majd a mi igazságainkat. Szeretném tudni, miért ne akadna ezer munkástárs e ne­mes célra? Tudom azt vála­szolná a szerkesztő, hogy sok munkástárs nyugdíjból él. Ezt elismerem és azokat a munkástársakat magammal együtt kivételeseknek tartom, akik nem tartoznak az ezer­hez. De vannak nekünk azok­ból is, akiknek öt dollár nem pénz egy ilyen mozgalomra. Itt a környékünkön és más környékeken is vannak, akik nem szorulnak penzióra, akik meg tudták szerezni a tisztes­séges polgári megélhetést s annyi nekik az öt- tiz dollár mint a felemlitettnek a pen­ny. Én csak ezret kérek. és csak nekik nyíljon meg a lel­kűk arra, hogy ötezer naptárt adhassunk ki a nem közénk tartozó munkások kezébe. .... Lovász. (A szerk. megjegyzése. — Kétségkívül egész olvasótábo­runk osztja Lovász munkás­társ nézetét, hogy mily nagy- jelentőségű volna 5,000 nap­tár kiosztása a lapunkat nem olvasó magyar testvéreink között. Ha minden olvasónk ebbeli meggyőződését TETT IS követné, mint Lovász mun­kástárs esetében, akkor ezt az óriási jelentőségű lépést meg is tehetnénk. Vajha Lo­vász testvér helyesebben mér­te volna fel olvasóink teljesí­tőképességét, mint mi, de egyelőre csak 87 olvasónk je­lentkezett, akad-e még 913?) Pitsburghi munkások élei-halálharca — A Magyar Szó pitfsburghi tudósitójától. — Amerika lüktető ereje ez a város. Acélgyárak, vasgyá­rak, szervezett munkások százezrei vannak benne és mégis olyan sötétség uralko­dik. Igaz, a reakejp, erős és ki is használja erejét a felvilá gosodott munkásokkal szem­ben. De miért , kell a munkás-; nak előbb lefeküdni, mielőtt leütnék? Talán helytelen, e ki fjezésem, de keserűségemben nem találok más kifejezést. Itt van Pittsburgh öt leg­nagyobb áruháza (Kaufmann, Gimbel, Rosenbaum, Horne és Frank and Senders) munká­sainak sztrájkja, amely már tavaly november óta folyik! Az öt nagyáruház tulajdo­nosai összebeszéltek, hogy ki­éheztetik sztrájkoló munkása­ikat. Még csak tárgyalni sem hajlandók a munkások képvi­selőivel. Már számos sztráj kólót kidobattak lakásaikból. Az üzleteiket valóságos erődít­ménnyé változtaták át, amely tele van detektivekkel, rendő­rökkel és felfegyverzett ban­ditákkal. A helyzet odajutott, hogy Pittsburghban már ismét ke­nyérért kell sorbaállni a mun­kásoknak. Itt már nem is sztrájkról van szó, hanem munkások kizárásáról.­22 szakszervezet vezeti a sztrájkot és kérik, hegy a nép ne vásároljon e nagy üzletek­ben, hanem a köimyékbeli bol­tokban. Az üzleteket piketelik, de a közönség továbbra is vásá­rol, mintha mi sem történne, pedig nagy többségük szerve­zett acélmunkásoknak a fe­leségei. Hát nem látják ezek, hogy önmaguk alatt fűrésze­lik a fát? Bezzeg ha volna a Magyar Szónak egy pár ezer olvasó­ja Pittsburghban, bizonyára sok száz magyar asszonnnyal kevesebben lépnék át a piket- von alakat. A reakciós sajtó olvasása közben Tisztelt Szerkesztőség! Nem lehet felháborodás nélkül olvasni, ahogy a hábo­rús kereskedők utaznak össze vissza, hogy Németországot, amely nem olyan régen mjilió és millió embert legyilkolt, (köztük azoknak, az országok­nak a “fiait” isj, akik most mindenféle módot keresnek Németország felfegyverzésé­re) felfegyverezzék, nem is kérdezve népüktől, hbgy akar­nak-e elvérezni idegen érde­kekért. S kik adnak ezeknek a há- borucsinálóknak megbízást ? Felháborító, hogy egyetlen egy nép sem teszi fel magá­nak ezt a kérdést! Hát még mindig nem tudják, hogy há­borúskodni, gyilkolni majd a munkásnépnek kell? A joboldali sajtó fel van háborodva, hogy Franciaor­szág visszautasította Német­ország felvegyverzésének kér­dését. Ez rendben volna. De miért akarja a “Forward” ezt, amelynek szociáldemokra­ta kecskeszakállas “vezére” helyesli, hogy vegyek már be azt a bizonyos számú divíziót az európai hadseregbe. Olyan hamar elfelejtették a hat mil­lió legyilkolt zsidót? És miért féltik Németországot? Talán Franciaország meg fogja tá­madni, vagy Oroszország, amely jól tudja, mit jelent a háború? S miért olyan bizto­sak, hogy Németország csak 15 divíziót fog megalakítani és csak az oroszok ellen? Olvasom a “Daily News”- ban, hogy Ike megfenyegette Kínát és azután “cheerful and confident” volt. ő lehet “cheerful”, az ő részére már berendeztek egy luxus “shel- tert”. De mit ér a “shelter”, ha a ház összeomlik? A háború ellen a legjobb biztosíték a béke. A Magyar Szóban gyakran olvasom, menyire fáj az ideszökött ma­gyar uraknak, politikai “ge- scheftmachereknek” magyar- országi “testvéreik szenvedé­se”. Vájjon fájt-,e például Fá­bián urnák annakidején, hogy sok ezer “testvére” kénytelen ß régi Budapest Tisztelt Szerkesztőség.! Nagyon szeretem a Magyar Szót. Leírni sem birorn azt az érzést amikor a hazai híre­ket olvasom. Milyen szép és nemes munkát végez az a nép, amely olyan soká el volt nyomva. ^Cn sem szerelemből hagytam el szülőföldemet, a- hol olyan nehéz volt az élet. Fiatalon jöttem fogadott ha­zámba, de szivem és érzésem mindig magyar maradt. Könnyes szemmel olvasom, hogy most tanulhat minden­ki. Én is jó tanuló voltam, még sem járhattam iskolába,, csak négy osztályt végeztem, mert a megélhetés gondja el­szakított az iskolától. Most mindenki tanulhat, mert igaz emberek ülnek a törvényho­zásban, nem nyúzok, akik a nép nyakán élősködtek. Mikor az útlevelemért mentem, nem akarták ideadni, azt mond­ták :: “Ilyen ügyes nő megél­het Budapesten is”. Hogyan? kérdeztem. “Váltson- ki egész­ségügyi lapot!” “Köszönöm”, válaszoltam. Erre azt mond­ta a rendőrfogalmazó ur: Takarodjál, te szociálista!” Másnap megkértem Garbay Sándort, hogy jöjjön el velem a kapitányságra az útlevelem­ért, igy kaptam meg. Ma már nem kell fiatal nőknek bárcát váltaniok, hogy megélhesse­nek Magyarországon. Tisztes­séges munkáért, tisztességes megélhetést adnak részükre. Hej, sokat Írhatnék még régi jó hazai életeidről, de a Ma­gyar Szót nem akarom lefog­lalni, úgyis kevés a hely fon­tosabb dolgokra is. Oberhofferné volt otthagyni az országot, mert nem volt se földje, se munkája? De neki bizonyára volt birtoka és jól élt. S fájt e az Isten “szolgáinak”, ami­kor kénytlenek völtunk egy­szer hetenként ingyen dol­gozni az ő birtokukon? Magyar testvéreim! Mikor fognak kinyílni szemeitek? Mikor fogjátok már megérte­ni önállóan, hogy kik az el­lenségeitek ? Kovács Dénes, New York “Nem száznak, hanem ezer olvasónak kell vállalni a napiár eladást!” AMERIKAI

Next

/
Thumbnails
Contents