Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-01 / 25. szám
July 1, 1954 HARMINCÖT ÉV előtt költözött el az élők sorából Eötvös Lóránd, a budapesti egyetem világhírű tanára, a legnagyobb fizikusok egyike. Tudós elme: a Newtonok és a Bólyaiak sorából. Nagy alkotó, azok közül való, akik magasan kiemelkedtek kortársaik közül, s akik a magyar névnek az egész világon dicsőséget és megbecsülést szereztek. Eötvös Józsefnek, a nagy regényírónak fia. Pesten született 1848 julius 27-én. Tanulmányait a pesti egyetemen kezdte, azután Königsbergben Neumann, majd Heidelbergben Kirchoff és Bunsen mellett folytatta. 1871-ben hazatérve, az elméleti fizikának előbb helyettes, majd rendes tanára lett a budapesti egyetemen. 1875-ben — Jeddlik Ányos nyugalomba vonulása után — alig huszonhét éves korában — átvette nagynevű .elődjétől a kísérleti fizikai tanszéket, melyre minden tekintetben méltónak bizonyult. Eötvös Lóránd minden tudását és tevékenységét a fizikának szentelte. Ennek területén vágott uj utakat, melyek eddig fel nem kutatott tájakon át vezettek a halhatatlanság felé. A kapilláris jelenség megvilágítására, fontos összefüggéseket állapított meg a folyadékok felületi feszültsége és a molekula súlya között. Ezt a nevezetes felfedezést, mellyel világhírét megalapozta, Eötvös-törvény néven ismeri a tudomány. Értékes kutatásokat végzett a földmágnesség jelenségének megvilágítására is. Kutatásai közül legfontosabbak azok, amelyeket a nehézségi erő, a gravitáció térbeli változásainak mérésére végzett. Newton óta nem volt fizikus, aki a nehézségi erő “titokzatos” problémájába annyira elmélyedt volna, mint ő. Megállapította, hogy a nehézségi erő változását a Föld tengelykörüli forgásából keletkező centrifugális erőn kiviil még más körülmények is okozzák. Megfigyelte, hogy nemcsak a látható emelkedések, hegyek, dombok gyakorolnak hatást a nehézségi erőre, hanem a Föld belsejében fekvő különféle sűrűségű rétegek is, mégpedig sűrűségűknek megfelelő mértékben. Felismerte, hogy a Föld vonzóerejét, a gravitációs erőt igen nagy pontossággal lehet mérni a torziós ingával. Alap- gondolata az volt, hogyha helyről-helyre megmérjük a Föld vonzóerejét, akkor a nehézségi ^rő megváltozásából következtetni lehet a földalatti hegyvonulatokra és tömegeloszlásokra. Készülékével szinte belelátott a Föld belsejébe, mint ahogyan az orvos a röntgenkészülékkel betekintést nyer az emberi test belsejébe. Hihetetlen érzékenységű torziós ingákat szerkesztett s ezeket oly tökéletességűre fejlesztette, hogy az egész világ elismerését vívta ki magának. A nehézségi erő térbeli változásait mérte. E változások mértéke egymáshoz közeli helyeken igen csekély, s emiatt csak rendkívül nehezen, hossza- dalmasan tudták meghatározni. Eötvös, torziós ingájának tökéletesített alakjával, a horizontális variométerrel vált mérhetővé a nehézségi erő változása. Eötvös műszerének alkalmazása főleg a kőolaj- és földgázkutatásoknál bir nagy jelentőséggel. Torziós ingái “Original Eötvös made in Hungary” a-- ..... 1 ■ — Eötvös Lóránd !!!lll!l!!llllllllllllllll!!llllll!l!l!lli!!lllllli!illlil!!ll!!!l!l!ll!!lll!l'l jelzéssel terjedtek el szerte a világon, s valósággal nélkülözhetetlenekké váltak a Föld mélyének felkutatásánál. , Eredményekben gazdag pályája során Eötvös Lóránd több kitüntetésben részesült. 1883-ban a Magyar Tudamányos Akadémia rendes tagjává majd 1889-ben elnökévé választotta meg. 1894- ben közoktatásügyi miniszterré ntíVezték ki, de Eötvös csakhamar lemondott tárcájáról, s 1896- ban ismét elfoglalta egyetemi katedráját, hogy minden tudását és tevékenységét a fizikának szentelje. Tudományos működése az ország határán túl is több elismerésben részesült. A berlini Porosz Tudományos Akadémia tagjává választotta; több egyetem tiszteletbeli doktorává avatta, majd a francia becsületrend lovagja lett. A sok kitüntetés ellenére megőrizte szerénységét. Erre rávilágít egyik akadémiai beszéde, amikor igy sóhajt fel: “Miért nem elégszik meg a tudós azzal a neki jutó leírhatatlan gyönyörűséggel, ameljet minden, még a legcsekélyebb igazságnak felfedezése is nyújt?” E sorok írója, büszkén és boldogan vallja magát a nagy tudós tanítványai egyikének, hálával és kegyelettel emlékezik meg szeretett mesteréről, aki hallgatóinak százaiba oltotta be a természettudományos goldolkozást. Eötvös, a tudós, kiegyensúlyozott, harmonikus lelkű, szeretetreméltó, melegszívű egész ember volt. Imádta a természetet, hires hegymászó, jó lovas, kitűnő kerékpáros. aki leányai társaságában kerékpáron ment nyaralni az Alpesekbe. Nem igyekezett adathalmazt gyömöszölni hallgatói fejébe, hanem az volt a célja, hogy az ifjú fizikusokat a dolgok lényegével ismertesse meg. Számos uj szemléltető előadási kísérletet dolgozott ki, tanításának eredményesebbé tételére. Előadása sohasem volt száraz, elvont tanítás. Tanítási anyagát az élet jelenségeivel' egybekapcsolva világította meg, hangsúlyozna, hogy a leghétköznapibb dolgokban is van fizika, ennek törvényeit alkalmazzuk lépten-nyomon, tudatosan vagy anélkül. Egyetemi előadásai ezért mindig érdekesek voltak, s nagy népszerűségnek örvendtek. Aki nem igyekezett órára, annak bizony csak állóhely jutott az Eszterházy-utcai fizikai-intézet előadótermében. A hatalmas terem lépcsőzetesen emelkedő padsorai mindig zsúfolásig megteltek nemcsak tanár- és orvostanhallgatókkal, hanem más tanszékek érdeklődő hallgatóival is. “Felejtsék el mindazt, amit a középiskolában a fizikából tanultak!” — igy kezdte meg bevezető óráját az elsőéves bölcsészeknek és medikusoknak. Közel öt évtized távolából mondhatom, hogy ez nem volt nehéz feladat számunkra, mert biz az akkori időkben a kísérleti fizikából vajmi keveset hoztunk magunkkal. Eötvös mint kitűnő pedagógus arra törekedett, hogy a vizsgákon és kollokviumokon a feszült légkört enyhítse, s a jelöltek lámpalázát a minimumra csökkentse. Ezért “bemelegitőül” egészen egyszerű, a hétköznapi életből vett kérdéseket adott ~ fel hallgatóinak. Azok számára, akik nem tudtak elmélyedni a természettudományos gondolkodásban, ezek bizony fogas kérdések voltak. Felejthetetlenül mulatságos jelenetek játszódtak le ilyen alkalmakkor. A következőkben igyekszem néhányat kiragadni a feledés homályából: ' A tudós professzor leejtett egy skatulya gyufát, s megkérdezte a jelölttől: ■? — No, mi volt ez? Mire a legkülönbözőbb feleleteket kapta a vizsgázóktól. Egyik igy felelt: — Szabadesés. Egy másik, — a helyzeti energiának mozgási energiává való átalakításaként jellemezte az esetet. A harmadik gravitációról hebegett. Eötvös látszólag belement a kapott válaszokba, s ezekhez fűzte további kérdéseit. Mi a fény? — kérdezte egy más alkalommal egyik tanárjelölttől, akit ez a látszólag egyszerű kérdés — amelyre azonban még sem tudnak a fizika tudósai véglegesen pontos választ adni —- zavarba hozott. Bölcsen hallgatott, végül hosszas gondolkodás után megszólalt: — Tudtam, de elfelejtettem, professzor ur, kérem. — Maga szerencsétlen! — kiáltott fel tréfás hangon a nagy tudós. — Nem is sejti, micsoda veszteség érte a tudományt. Eddig még senki sem tudta megmondani mi a fény, most végre akadt valaki, s az is elfelejtette. * » — Hány kilogramm az ön testsúlya? — tette fel a kérdést egyik testes hallgatójának. — 75 kilogramm — válaszolta az izzadtságtól verejtékező, megrémült jelölt, sejtve, hogy a gravitációból kap majd kérdést. — És mennyi lesz a testsúlya, ha a Rákócziidon a Keleti-pályaudvar felé igyekszik? Minthogy a jelölt adós maradt a válasszal, tájékozásul közölte vele a professzor, hogy egy 100 kg-os ember másodpercenként 1 méter sebességgel haladva, 2 grammal lesz könnyebb, mintha az utat ellenkező irányban, nyugat fele tenné meg. A kapott adat alapján sikerült a jelöltnek a feladatot megoldania. Ezt a hatást, amelyet a. tudomány Eötvös-ef- fektusnak nevezett el, a nagy tudós laboratóriumában pontosan ki tudta mutatni. ★ Fáradhatatlan munkásságának 1919 április 8-án bekövetkezett halála vetett véget. Elmúlása fájdalommal töltötte el tisztelőinek és tanítványainak ezreit. A Nemzeti Muzeum oszlopcsarnokában ravatalozták fel holttestét, és onnan temették el a Fiumei-uti temetőbe. A Magyar Tanácsköztársaság saját halottjának tekintette. A dolgozók társadalma megbecsüli és értékeli a tudomány, s- a haladó gondolkodás nagyjait. Tarján Ferenc Éjfél után kettőkor >— Magyarországi riport — Éjfél után két óra van. Ott állunk a rámpán Dvihalival. Rámpa az rakodót jelent, azért mondok rámpát, mert a szó szakszerű és' titokzatos, jobban illik az éjfélutáni hangulathoz, mint a rakodó. “Jön” — mondja Dvihali, aki a nagyvásárcsarnok MÁV-fő- raktárnoka és a 9-es vágányon feltűnik egy mozdony piros szeme. Mintha kacsintana is. Egy perc múlva ott áll a kilencesen a vonat, egész hatvanhétvagyonnyi hosszúságban. Abban a pillanatban megelevenedik a Nagyvásárcsarnok egész területe, mint Csipkerózsika elvarázsolt kastélya, azzal a különbséggel, hogy ott nem . száguldoztak villamos targoncák. Egy pillanat alatt vagy siáz ember veszi körül a vonatot. A “szegedi” — módja Dvihali — “856 mázsa ujburgonya, 183; mázsa kelkáposzta, 91,300' csomó zöldhagyma, 60 mázsa sóska, 11 mázsa spenót, 205 mázsa zöldborsó, 487 mázsa cseresznye...” Az az érzésem, hogy még most is sorolja őket, ha abba nem hagyta. A vonat fel van díszítve lombokkal, a kocsikon feliratok: “A csongrádi Szabad Május tszcs-dolgozói több és jobb munkával a Béketalálkozó tiszteletére”, “A szentesi Fel- szabadulás tsz igy küzd a háborús uszítok ellen”. Mindenki sugárzó arccal jár- kel a kocsik körül, csak egy kislány vág szigorú arcot. “Ki ez?” —kérdem Dvihalitól. — “Ez a minőségi főellenőr, ez a kislány nem kukoricázik, ha valamit rossznak talál, az nem kerül a piacra.” Szinte érzem, hogy igyekeznek magukat kihúzni az ujburgo- nvák, hogy pedrik bajszukat a zöldhagymák, hogy meg- • nyerjék a kislány tetszését.' Már rakják a targoncákra az-j I uj burgonyát, a 856 mázsát, j , szeretettel nézem, hiszen egyj félkilót én eszem meg belőle holnap. “Tessék figyelni”, azt mondja Dvihali, de az ember itt nem tudja összpontosítani a figyelmét, mert sínen, országúton, földön, vizen, levegőben jön mindenfelé jó, egyik oldalról egy szamócás teherautó tüttil, a másik oldalról a Dunáról egy kelkáposzta-hajó és és Ferihegyen négy óra ötvenkor érkezik Szegedről a teherszállító repülőgép 23 mázsa eperrel. Nagy dolog ez a légi utón való gyümölcs- és főzelékszálli- tás, a gyümölcs a tőről gyorsan és épen kerül a fogyasztó asztalára, egyesek szerint a ■fejlődés további útja az, epret a repülőgépről ejtőernyővel egyenesen beledobják a tejszihabba; ez azonban egy későbbi fázis. Most itt állunk a kirakott 67 vagonos | szegedi vonat mellett, Koty- i mán Imre bácsi, aki a szente- ! si Felszabadulás tsz-ből kisér- j te fel a vonatot Pestre, meg- ! sodorja hószinü bajuszát és azt mondja: “A hideg idő se babrált ki velünk, van mit aprítani a huslyevesbe, hála a munkánknak”. Mert 2280 csomó uj sárgarépa is jött a vonaton. És naponként sok ilyen vonat jön és Dvihali Elemér szétosztja a raktárakba a tartalmukat és onnan viszik a piacra és onnan viszik haza édes mindnyájunkhoz. Mennyit eszik Budapest! Micsoda nagy számok! Amikor a hétéves unokaöcsémnek elmondtam, hogy 856 mázsa uj burgonyát, 487 mázsa spenótot hozott egy vonat, tovább nem juthattam a felsor- lásban, mert a gyerek megdöbbenve állított meg: —De Miki bácsi, minek az a rengeteg spenót?.... Gergely Miklós (Budapest) Betegadó . . . Az osztrák pénzügyminiszter rendeletet hozott, amely szerint ezentúl minden beteg köteles betegségi igazolványára négyschillinges okmánybélyeget ragasztani. négy schillingj e ... Ha egésznapi kirándulásra megy, a nagy “thermos” víztartóba nem vizet, hanem lemoná- dét vigyen. (Készítheti cukor nélkül is.) A nagy melegben sokkal jobban hüsit, mint a viz, amellett nagyon egészséges ital. Ausztriában a jövooen gya- j kori lesz a következő párbeszéd: — Mi baja az urának? — Kutyabaja! Makkegészsé- j ges. — De hiszen azt hallottam, hogy súlyos beteg! —Pszt! A falnak is füle van! Csakugyan súlyos beteg, de nem meri megmondani, mert nincs Közel a megegyezés az acélipari tárgyalásokban. A CIO acéipari szakszervezet tagjai valószínűleg 8—10 cent órabéremelésnek megfelelő különböző kedvezményeket fognak kapni. Ebből a tulajdonképpeni béremelés kb. 5 cent lesz. ________AMERIKA] MAGYAR SZŐ
