Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-02 / 34. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZŐ September 2, 1954 ''Munkában” a Bizottmány (Folytatás a 11-ik oldalról) (Hát a Habsburgok mit loptak el a magyar néptől? Hát a magyar nagyurak, ezerholdasok asszonyai, a gyárosok asszonyai, a Habsburg királyok, királyfik, hercegek, hercegnők, grófok, grófnők, bárónők, mit loptak el a magyar néptől ezer év alatt? Mit loptak el a magyar nép szájából, mit loptak el az éhező magyar gyermekek, csecsemők szájából évszázadokon keresztül? Miért pusztult el a magyar újszülöttek 10—20 százaléka első esztendejük előtt, ha nem azért, mert az urak ellopták szájukból a tejet, a kenyeret, a vajat? Mért vett kétmillió munkaképes magyar, a magyarság színe virága vándorbotot kezébe a Habsburgok és Horthyk idején, ha nem azért, mert Peyerék és Barankovicsék, Nagy F.-ék gazdái következetesen megrabolták őket dolgozó két kezük minden gyümölcsétől?) ERRŐL nem volt szó a “munkásvezér vallomásában”. Egy volt elvtársa feleségét szapulta a nyilvánosság előttMég mindig nem elég. Peyer tudja mi kell a piacnak. Megint int a kezével még van mondanivalója, lelke szeny- nyes csatornáját még nem merítette ki. “De Szakasits fia is tolvaj volt...” A bizottsági tagok már fulladoznak a nevetéstől. Fogják a hasukat. És intenek, hogy na azért elég már ebből. MEGKÖSZÖNIK Peyernak vallomását. Mehetsz Karcsi. Megszolgáltál! Peyer illedelmesen, mint jólnevelt fiúhoz illik, feláll, meghajol és visszamegy a hallgatóság sorába. Most aztán ő akar tovább élvezni. .. .a délceg lovagok, az úriemberek, Nagy F.-ék, Pfeií- ferék cimborái pedig még mindig kuncognak a padokon Nahát, fiuk ez jó volt! Barankovics a következő tanú. Elmondja, hogy a felszabadulás egy kolostorban érte, ahol a nácik elől rejtőzött, Abból ítélve, amit politikai nézeteiről elmond, az ember igazán nem érti, hogy minek kellett neki a nácik elől menekülnie. Szóval egy kolostorban van. És ott már mindjárt megkezdődött az agresszió. Bejött egy orosz katona és elvette tőle, meg a kolostor többi tagjától a karkötőórákat és a töltőtollakat. De azért mégis hagyhattak belőle, mert amikor egy másik katonai osztag jött azok is elvették tőlük a megmaradt töltőtollaikat és óráikat. Ami persze igazán nem volt szép az oroszoktól még akkor sem, ha háború volt, ha háromezer mérföldön keresztül üldözték a nácikat, ha Horthy magyar csapatai az ő népüktől nemcsak a karkötőórákat vették el, hanem porig égettek minden várost és falut, tanyát és gazdaságot, ahol csak alkalmuk vagy ürügyük volt. Hát az ilyesmi megtorlására mégis csak kellene egy kis' “megelőző háború”, nemde? De ez még semmi, most jön a nagyobbik “agresszió”. Barankovics, mint állítja a Magyar Nemzet szerkesztőtulajdonosa volt. Megjelenik a kolostorban két szovjet titkosrendőr kíséretében egy Pénzes Géza nevű kommunista, aki illedelmesen bemutatkozik, elmondja neki élete történetét, pártbeosztását, jelenét, múltját, jövőjét, célját, szóval mindent. Pénzes bátyám feljaánlja Barankovicsnak, hogy megkapja a Magyar Nemzetet, kap hozzá papirt, gépet, személyzetet, mindent. Csak egy feltétel van. Merthát mégis van némi változás a magyar nép helyzetén, a világhelyzetben. Tegye meg azt az egy szívességet, hogy szakítson a horthy- náci politikával, ne támadja a Szovjetuniót, amely mégiscsak száz- és százezernyi gyermeke vére hullajtásával szabadította fel a magyar népet. Barankovics nem volt hajlandó ezt az Ígéretet tenni, így aztán nem kapta meg a Magyar Nemzet szerkesztőségi pozícióját. Ami persze azt bizonyítja, hogy Magyarországon nem volt sajtószabadság. Nem volt szabad úgy lapot írni, mint Horthy ék idején volt szokás. .. Elmondta azután Barankovics barátom azt is, amit még nem igen emlegetett. De ugylátszik 1954-ben már megérett rá a helyzet- Elmondta azt, hogy az ő pártja, a demokratikus néppárt, tulajdonképpen egy “keresztény párt” volt. Szavaiból azt olvastuk ki, hogy egy olyan 1945-ös kiadású “keresztény kurzus” félét szeretett volna alakítani. Dehát a magyar népnek elég volt egy “Jkereszténykur- zus”. Az, ami a 24 éves Horthy fasizmus bevezetője és megalapozója, a második világháború egyik tényezője és a náci megszállás és a deportálások, 1944—45 tragédiájának első felvonása volt. És Barankovics, no meg a Vatikán és Wall Street méltatlankodása ellenére, ezt a tervét Barankovics uram nem hajthatta végre. Amint látjuk, Barankovics — Nagy F.-el, Vargával, Peyerrel és egyes amerikai képviselőkkel s egyéb érdekeltségekkel még mindig próbálkozik ennek nyélbeütésén. De, őszintén szólva, az az érzésünk, hogy az idő óramutatóját nem fogják tudni visszaigazitani, sem 1919-re, sem 1939-re. Walter Reuther Labor Day-i nyilatkozata WASHINGTON. — A kétszínű munkásvezér a jövő évre “a háború és a katasztrófa lehetőségeit' jósolja, egyrészt, de másrészt: “a javulás legnagyobb ígéreteit.” A jobb jövőt abban látja, ha “eredményesen letépjük a kommunista propagandáról a képmutatás álarcát.” A munkanélküliséget “Amerikael- lenesnek és szükségtelennek” tartja, de a munkanélküliség Reuther véleménye ellenére is megvan és fokozódik. Szerinte az élelmiszerfeleslegeket oda kellene adni a szegényeknek és aZ éhezőknek. Ilyen jó szive van és ilyen hatalmas eszközei vannak a munkásság érdekeinek védelmére. Több helyen beszel az erkölcsiség felemeléséről. — Kiéről? Newyorki csendélet A newyorki iskolatanács évi jelentéséből kitűnik, hogy a városban az év folyamán ötezer diák kénytelen az iskolától két naptól két hétig terjedő tartamra távolmaradni megfelelő cipő vagy ruházat hiányában. Hozzáteszik azt is, hogy minden száz eset közül 10 vagy 15 esetben ezért a segélyen levő szülők a felelősek, akik “elisz- szák” a segélypénzt és ezért nem jut a gyermekeknek cipő, vagy ruha! A vasúti teherszállítás az elmúlt héten 17 százalékos csökkenést mutat 1953 ugyanazon hetéhez viszonyítva. 1907. Az orosz forradalom már elzugott. Európa néma. Rohanunk 1914, Verdun, Piáve, tízmillió halott felé. Miről Írnak a lapok? Mi az újságcikkek cime? Rakodczay Sándor, az uj horvát bán. Csipketanfolyam az iparművészeti iskolában. Főrangú hölgyek kedvtelései. VII. Edvárd király Márienbád- ban Ferenc József születésnapján tartott istentiszteleten. A budapesti automobil virágkorzón megjelent gróf Nákó Sándorné és Fedák Sári. Mintha óriási, mozdulatlan tengerben élnénk. Az emberek tikkadtan kérdezik: mi lesz? t Mit hoz a holnap? ★ Nagy, fáradt ősz van Váradon. A Vilmos-hu- gszárok időnkint belovagolgatnak a kávéházakba. A tiszturak kezén néha gazdát cserél egy falu. A Kőrös lágyan suttog, a partmenti fák leveleiket hullatják. S egy este több, mint tizen ülnek Dénes Sándor váradi ügyvéd lakásán: uj, merész, irodalmi társaságot akarnak alapítani. Első emelet, szemben az Apácák templomával, ott, ahol úgy összegyűl az amúgy is keskenyre szabott Fő-utca. Ott van a társaságban Juhász Gyula, a premontrei gimnázium világi tanára, aki nemrég költözött a peceparti Párizsba. Egy fiatal költő, Dutka Ákos, akinek 3 esztendeje (ma ötven éve) jelent meg első kötete. Egy finom hangú poéta. Miklós Jutka. Az esti gyorssal hazajött Pestről Ady. Fáradt, ledől egy hintaszékbe, himbálja magát, hallgat. — Valamit tenni kellene — veti fel Dutka. Tenni, felrázni, felébreszteni az alvó lelkiismeretet, s ebbe a néma világba belekiáltani: ez igy tovább nem mehet! Éjfélig tart a vita. Mit indítsanak hát: újságot vagy irodalmi társaságot? Folyóiratot adjanak ki, vagy antológiát? S ki jön velük? Juhász — Balázs Bélát említi Szegedről. Meg egy ismeretlen kis fogarasi tanárt: Babits Mihályt. Itt van velük a váradi Ernőd Tamás is. És Ady: összesen hét költő. — És mi lesz a nevünk? — kérdi Ernőd. •— Mivel heten vagyunk, legyen göncölszekér «— feleli Juhász. Valaki megjegyzi: inkább hétmagyarok. A házigazda Adyhoz fordul: —- Bandikám, kereszteld el őket. |v Ády komoran ül, félrebillentett, szomorú, ok£s fejével. AZ UTOLSÓ H0LNAP0S — Fáradt vagyok. Majd holnap. Dutka felpattan: — Ez! Ez legyen a nevünk. A Holnap. Hiszen heten vagyunk s a két szó is hét betűből áll. 1908 szeptember hatodikán megjelenik Váradon egy sárgafedelü könyv, “A Holnap”, s megrázza az országot. Hét költő és Antal Sándor munkája. Antal irta előszavát: mindazok a magyarok idetartoznak, akik elégtek, meghaltak, a holnapért. .. De mit akarnak a hétmagyarok, holnaposok? Az antológia közli Ady versét is: “Fölszállott a páva”. S ebben azt mondja Ady: “Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Uj arcok, uj szemek kacagnak az égre.” Másképpen? S a zsíros bihari földek udvarházaiban megriadnak a nemes urak. Másképpen? És zsongani kezd a váradi kanonoksor. Másképpen? És Pest lődözni kezdi Várad felé mérgezett nyilait. Micsoda ereje van az uj idők uj dalainak: A Holnap ugyan csak hetven példányban kelt el, de beszél róla az egész Magyarország — az ország minden olvasó embere. ★ S mint lomha, nagy folyó, rohan az idő. 1914, 1919, 1945. A holnapból ma lett. Ady halott. Babits sem él. Önkezével vetett véget életének szegény Juhász Gyula. Ernőd is eltávozott: Pestről Váradra ment haza — meghalni. Balázs Béla a távoli Alma Atában élt a fekete évek alatt, s ő is meghalt, a felszabadulás után. Antal Sándort Pozsonyban ölték meg a bevonuló nácik. Miklós Jutka fényképész lett Párizsban : már ő is halott. Elmentek a holnaposok ?. De itt jö elém, a gyepszegte-'kerti utón, íriszek, tulipán, nárcisz és kakukfii közt az utolsó tanú. Az utolsó élő holnapós r Dutka Ákos. Hetvenhárom éves! ★ íS ahogy, látom, kis, kedves alakját, szakálla ezüst szálait, meleg, kék szemét, egyszerre fellobban a világ, amelyben ifjú volt. Mintha mellette Ady jönne, dacosan, tépelődve... Mintha, amott ülne, a vén diófa alatt Juhász s Annájáról gondolkodna. Mintha rímek zárt, klasszikus formáiról vitatkozna Babits. Mintha Váradon lennénk, a régi, vad, szertelen, szerelmes, keserű, köny- nyelmü "Váradon, ahol oly’ édesen suttog a Kőrös, ahol olyan zsíros a föld, s végeláthatatlan a püspöki birtok szerte Biharban. S hol világgá kiáltották: másképpen lesz holnap! ,A táj, ahol meglátom a hetvenhárom éves Dut- kát? Meleg színekben ég a tavasz. A fák közt könnyű szél oson. Szemben a testes Kopaszjnegy, hátunk mögött egy nyúlvány szürke sziklái. Máriamentén vagyunk, a költő kis tuszkuláiuigná- ban, a vadrózsával befuttatott tornác előtt » leülünk egy kerti asztalhoz, a nagy diófa alatl. Mert a tegnapból jött, holnapot hirdető Költő ma is, öregen is, dolgozik. Tavaly “Kétlelkű város” címen regényt irt Váradról, s az asztalon legújabb verse fekszik: Tavaszi séta a Várhegyen. Irta Dutka Ákos. 1954 májusában. Három szó libben elém a versből: “uj idők hitével...” A nagy csendben olvasni kezdi. A kis ablakon gyönyörű fejével betekint egy feketerigó. Ruffv Péter fi ' ■ .... ■ ■»—! Küldjön vámmentes IKKA csomagokat az óhazába! Kérje uj árjegyzékünket! Élelmiszerek, ruhaneműk, cipők, biciklik, Nylon harisnyák, stb. az “IKKA” budapesti raktárából ^oóeplt (fSrown^Le tel a legpontosabb és legbiztosabb kiszállítást garantáljuk Richmond és Brownfield, Inc. 62 William Street, New York 5, N. Y. 1 Telefon: WH 4-3355--------------
