Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-02 / 34. szám

September 2, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ “Munkában” a Bizottmány Nagy F., Varga Béla, Pfeiffer, Peyer és Barankovics a kongresszusi bizottság előtt New Yorkban, a szövetségi bíróság Foley Square-i épü­letében kihallgatás folyik. A képviselőház egyik albizottsá­ga, amely a “magyarországi kommunista agressziót” tanul­mányozza, behivatott egy csomó “szakértőt” — főleg az úgynevezett Nemzeti Bizottmány tagjait — és elmondatja velük mit tudnak a “kommunista agresszióról.” És megjelennek az “agresszió” áldozatai: egy félretett hollywoodi színésznő, Hajmássy Ilona, megjelenik a Stand­ard Oil Company volt magyarországi igazgatója, megjele­nik egy rejtényes “Madame X”, akin állítólag nemi erősza­kot követtek el, ami persze csak háború idején és csak “kom­munista agresszió” alatt fordul elő és csakis a “vasfüggöny” mögött. (Adams rendőrbiztos ép e napokban jelentette, hogy New York városában évente több mint 1,100 erőszakos nemi merényletet követnek el. De ennek megszüntetésére nem kell kongresszusi vizsgálat.) És megjelennek a “hivatásosok”, Nagy Ferenc, Varga Béla, Pfeiffer, C'arankovics és mások és elmondják az “ag­resszió” kulisszatitkait. A szövetségi bíróság 618-as számú tárgyalóterme külö­nös hallgatósággal telik meg. Keménytekintetii, katonás ki­nézésű alakokkal, kettő, három ajkán a jellegzetes Hitlerba- jusz, egy-két zöldkabátos fiatalember (miért éppen zöldka­bátos?) “előkelő” kinézésű úriemberek, akikről látni és érez­ni, hogy valahonnan a Park Avenue vagy Central Park Southról jöttek el “elnyomatásuk” történetét hallani. Jól öltözött dámák kisztuhandok, rövid mosolyok, apró kézle­gyintések. összesúgnak a tárgyalóterem padjain, némelyik kisegíti a tanúvallomást tevő cimborájukat, mire az ülés­vezető elnök enyhén megjegyzi, hogy a kihallgatást nem lehet megzavarni. A magyar népet évezredeken át kiszipolyozó, elnyomó magyar feudalizmus és azok politikai ügynökeinek szánal­mas maradványai. Ezek adtak egymásnak randevút, most, hogy az amerikai kongresszus egyik albizottsága olyan gesz­tust tesz, melyből ők a “jobb jövő” Ígéretét olvassák ki­★ És kezdődik a cirkusz. A bizottságnak természetesen megvannak a maga adatai, amelyek alapján a hideg háborút folytatják a népi demokráciák, köztük Magyarország ellen. A kihallgatást csak azért tartják, hogy ürügy legyen hideg háborús lépéseiket a sajtó s rádió révén a közvélemény to­vábbi izgatására felhasználni. Az első tanú Hajmási Ilonka (Ilona Massey), kijelen­tette, hogy ő már az első magyar tanácsköztársaság idejé­ben, 1919-ben áldozata volt az agressziónak. Ugyanis ö ak­kor, hat éves lévén, megállapította, hogy a modern szocia­lizmus elvei nem teljesitik teljesen a bibliai vagyonegyenlő- ség elveit, nem beszélve az utópiái szocialisták egyéb köz- gazdasági elméleteiről. így hát Magyarországon 1919-ben nem volt mit enni, amiért csakis a csúnya cucilisták és kommunisták voltak fe­lelősek. ő nem is evett húst egészen 1923-ig, amikor más budapesti gyerekekkel együtt elvitték őt Hollandiába nya­ralni. A mai Magyarországon végbemenő “kommunista ag­resszióról” nem tud sokat csak azt, amit a mamája mesélt neki, akit 1947-ben 1,800 dollár ellenében kihozatott. Nagy F. egy 26 oldalas jelentést adott át a bizottság­nak, amelyben összegezi mindazokat a rágalmakat szülőha­zája ellen, melyeket először a “Struggle Behind the Iron Cur­tain” c. könyvében halmozott össze s melyeket azóta száz és száz alkalommal elmondott mindenütt, ahol csak felkérték erre, vagy megfizették érte. Kihallgatják Mr. Rudermannt, a Standard Oil Co. volt magyarországi igazgatóját. Most már közelebb jár a bizott­ság igazi céljához, hogy kiknek is akarják ők Magyarorszá­got. ‘felszabadítani’. Nógatják Rudermannt, mondja el ho­gyan “kényszeritették” szabotázst beismerő vallomásának aláírására a magyar hatóságok. Ruderman erőlködik, de nem tud nagyobb “terrort” említeni, mint hogy egy Ízben nyolc óra hosszat hallgatták ki. Sorra kerül Pfeiffer is. Mit tud a magyarországi “ter­ror” részleteiről? Hát az egyik 1947-iki gyűlésen összever­ték. Az ülésvezető előrehajol. Ahá, itt vannak az “adatok” a terrorról. “Mondja el pontosan kérem, hol és hogyan, teste melyik részén verték össze” biztatja Pfeiffert. Pfeiffer, a nagyhangú, akinek angol tudása hét eszten­dei amerikai tartózkodás után olyan botrányosan rossz, hogy az ülésvezető öt percnyi kínlódás után arra kéri fel, hogy magyarul válaszoljon s tolmács fordítsa mondanivalóját angolra, összedugja a fejét a tolmáccsal. Tanakodnak. Majd jön a válasz: “A Tejemet ütötték meg.” “Mi lett a következményé?” “Agyrázkódást szenvedtem.” “Mutassa meg pontosan, hogy feje melyik részén ütöt­ték meg.” ‘ + * Pfeiffer idegesen rángatja jobb vállát. Megint össze­dugja a fejét a tolmáccsal.-Nem tudja, feje melyik részén ütötték meg. “Nem emlékszik pontosan,” mondja a tolmács. “Több helyen is megütötték.” “De mutassa meg, hogy mégis feje melyik részén érte az ütés.” Erre Pfeiffer nagy kínosan egy kört ir le ujjával feje hátsó része fölött. Az ülésvezető kicsit gyanúsan néz Pfeiíferre és más kérdést pendít meg. Pfeiffer vallomásában hangoztatta, hogy a magyar kommunisták mily sok volt nácit használtak fel. Az ülés­vezető felszólítja, nevezzen meg néhányat: Pfeiffer megint összedugja fejét a tolmáccsal, vakarja a fülét, a plafonra néz és végre kinyögi: “Csikós Nagy Mihály.” Valamelyik cimborája a hallgatóság köréből hallhatóan kijavítja: “Béla, nem Mihály, Béla.” Az ülésvezető enyhe rendreutasítást alkalmaz. “Hát ki volt ez a Csikós?” — faggatja Pfeiffert. “Gazdasági szakértő valamelyik minisztériumban.” No, ez nem valami világraszóló “agresszió”. Utóvégre az ország építésében minden szakerőt fel kellett használni, aki nem volt kimondott háborús bűnös. Az ülésvezető aztán egy másik nevet ad Pfeiffer szájába, Ölti bíróét.- Még néhány percnyi szánalmas nyögés és Pfeiffert me­nesztik. Jöhet Peyer, a szocdem vezér. A bizottság jogtanácsosa, McTigue Peyert mint a mo­dern munkásvezérek kiváló tipusát mutatja be. Ép csak hogy azt nem mondta, hogy ilyen munkásvezérek kellenek nekünk Amerikában. Peyer készséggel, szinte habszolva igyekszik a bizottság nak kedvébe járni. Lelkesen bólingat, amikor Feighan kép­viselő azt magyarázza, hogy Horthy alatt és a második vi­lágháború idején milyen nagyszerű dolga volt a magyar munkásságnak. Peyer egy szóval sem cáfol, egy szóval sem említi a magyar nép nyomorát, egy szóval sem kritizálja a magyar fasizmust. Várja a jelt az igazi “szolgálatra”. És a jel megérkezik, amikor a bizottság elnöke megkérdezi, is- m'erte-e Szakasits' Árpádot. Hogyne ismerte volna­“Fontos ember volt a szocdem pártban a második világ­háború előtt?” Nem, nem volt fontos ember, még csak .képviselő sem volt. Peyernak nyilván ott kezdődnek a “fontos” emberek, akik Horthy parlamentjében képviselők voltak. És Peyer tudja mire várnak a gazdái. “Szakasitsnak nem volt nagy tekintélye Magyarorszá­gon, hiszen a felesége egyszer lopásért el volt ítélve.” Széles mosolyok a bizottsági tagok arcain. A hallgató­sági padokon hangosan kuncognak a jól öltözött, gyémántos hölgyek, a jól öltözött Park Avenue kinézésű urak. Na, ez kezd érdekessé válni. És Peyer, anélkül, hogy a bizpttság ösztökélné kezdi hadarni, látható élvezettel egy olyan magyar asszony gya- lázását, aki semmi kapcsolatban nem volt a bizottság napi­rendjével, aki nem tudja a rágalmakat cáfolni. Igen, Szakasitsné börtöntöltelék. A kommün alatt be­költöztek egy úri lakásba és amikor a kommiinnek vége volt a régi tulajdonos visszatért és miután sok bútor és egyéb hiányzott, feljelentette Szakasitsnét lopásért és el is Ítélték három évre. Széles mosoly Peyer Károly “munkásvezér” ajkán, amint a fehér terror egyik aktusát meséli. Széles mosoly azért, mert a magyar nép egyik kizsákmányolója börtönbe tudott vettetni egy akkori szociáldemokrata munkásasszonyt De Peyer ma tündökölni akar. Peyer ki akarja érdemel­ni a megtiszteltetést, hogy őt a háborús propagandában uta­zó bizottság behivatta. Kezével int, hogy van még mondani- ■ valója. Még nincs vége egy magyar asszony gyalázásának, • saját népe egyik leánya rágalmazásának. “De még a börtönben is meggyűlt a baja Szakasitsné- nak”, habzsol a vén szocdemvezér, mert ott meg sztrájktörő volt”, bugyborékol a rágalom szájából. És ne.vet a bizottság, amely a “kommunista agressziót” tanulmányozza. Nevet egy rágalmon, amely egy 35 év előtti szennyes pletykán alapszik. Nos e sorok Írója nem ismeri Szakasitsné múltját, vagy ami azt illeti jelenét. De annyit mondhat, hogy ha valaki valamely politikai ellenfele feleségéről szóló pletykákkal vagy rágalmakkal hozakodna elő, akkor szembeköpné az illetőt- De ennek a bizottságnak mások az erkölcsi mércéi. “Szóval”, kezdi ünnepélyes és kenetteljes hangon Bent- ■ley képviselő, Magyarországnak 1948-ban egy olyan “first lady”-je vblt, aki lopott.” Harsány nevetés a hallgatóság között. Csámcsog­nak az urak és oimboráik. Csámcsognak a bizottsági tagok. A lovagias urak. Akik népeket akarnak felszabadítani. Csámcsognak egy magyar asszony rágalmazásán, aki, akár­mi, akármirtt volt is, mégis valóban“a magyar népköztársa­ság első asszonya volt egyidőben. (Folytatás a 14-ik oldalon) 11 T ár sad almi ^í/ictptcír BETHLEHEM, PA. Szeptember 5-én mulatság lesa Sákovicsék farmján. Kitűnő éte­lek és italokról gondoskodnak. • CLEVELAND, OHIO A Clevelandi Munkás Dalárda „ szeptember 6-án tartja nagy szüreti mulatságát a Bohemian, kertben és bálteremben. — Be­lépődíj 75 cent. , j ★ BRONX, N. Y. A Magyar Társaskör első tag­gyűlését szeptember 10-én, pén­teken este tartja a Magyar Ház­ban. • BRONX, N. Y. Szeptember 12-én, vásárnál» egész nap kellemes családi ki­rándulás lesz az Edenwald er­dőbe a Magyar Védelmi Bizott­ság rendezésében. Finom enni- és innivalók. Esős idő esetén a Magyar Házban, 2141 Southern Boulevard alatt lesz az össze­jövetel megtartva. • BRONX, N. Y. Szeptember 19-én a Magyar Társaskör kellemes kirándulást tart tagjai és barátai részére az F.denwaldban. Esős idő esetén a Magyar Házban lesz a találko­zás. • NEW YORK, N. Y. A Magyar Védelmi Bizottság szeptember 17-én, pénteken este összejövetelt tart a Magyar Ház­ban, Mr. Harry Sacher, kiváló ügyvéd tiszteletére. Hozzájáru­lást SÍ. Labor Day piknik Detroitban A Michigani Bevándoroltakat Védő Bizottság nagy pikniket rendez hétfőn, szeptember 6-án a Pardee Parkban, Telegraph and Wickk Road. Elsőrendű éte­lek, italok, ünnepi szónok Hon. Stanley Nowak, volt állami sze­nátor. Nehru elítéli a nyugatot ÚJ DELHI, India. — Jawa- harlal Nehru, India miniszter-, elnöke, élesen kritizálta az Egyesült Államokat és az eu­rópai nagyhatalmakat azért a módért, ahogy Ázsia problé­máihoz közelednek. Kijelen­tette, hogy “helytelen és ide­jemúlt” politikájukat Ázsia nem veszi tudomásul. Nehru az indiai parlament felsőhá­zában beszélt s még a genfi konferenciáról is azt mondta, hogy amennyiben az indokí­nai kérdéssel foglalkozott, “főszereplői túlnyomórészt” európaiak és amerikaiak vol­tak. Reményének adott kife­jezést, hogy a jövőben a nyu­gati hatalmak nem fognak ilyen módszereket követni. Kijelentette továbbá, hogy ha a nemzetek egymással való megtérése lehetetlen, akkor csak a világ “kölcsönös el­pusztítása” marad hátra. Eisenhower első vétója DENVER. — Másfélmillió szö­vetségi alkalmazott fizetésének 5 százalékkal való feleméléset vétózta meg Eisenhower, elnök elsőnek denveri vakációja alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents