Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-01 / 25. szám

Megint fülöncsiptiik a hazudozó Népszavát!

Az A. M. Népszava Clevelandon már megint elvetette a sulykot. Mintha fogadott hazánkban, vagy a világpolitikában nem lenne elég érdekes és szenzációs hir, híranyag, junius 22-iki számának első oldalára egy kis ujjából szopott maszlagot tett meg föhirnek héthasábos címmel, öklöm- nyi betűkkel: “Egyre többet követel a szovjet”. Alcímnek meg ezt: “Kifosztják a csatlós népeket az orosz gyarmatosítók.” Maga a cikk pár sor, pár soros maszlag. Odaírtak ugyan eléje, hogy “Bécs”, de ezen kívül semmiféle forrásra, hírügynökségre, tudósításra nem történik hivatko zás. Ez a biztos jele a sajtóban, hogy az ilyen “bécsi” tudósításokat ott koholták a lap belterületén. Ha már koholni akarnak, legalább valami újat, érdekeset, lélegzetelállítót koholnának, de hogy ennyi fáradsággal csak régi maszlagokat maszlagolnak, az szinte maga is szenzáció. Hogy mit is mondanak? Szidják a népi demokráciákat, ócsárolják, fitymálják. Minthogy valamennyit be akarják szennyezni egy sercintéssel, a magyaroknak csak úgy mellékesen csörditenek oda ezek a nagy tollas legények.

Ennek okából csak ezt az egyetlen sercintést idézzük:

“A csehek, románok, bolgái’ok, lengyelek, németek és magyarok életszínvonala sülyed, miközben a szovjetpolgárok életnívója emelkedik.” — Eddig la! Bizonyíték nimolé. A bécsi hazugság- gyár jobban szokott dolgozni.

ITT A CÁFOLAT!

Engedjék meg nekünk tisztelettel, hogy idézzünk egyet s mást az Associated Press budapesti tudósítójának, Richard O’Regan-nak az amerikai lapokban megjelent, Budapest, junius 1-i kelettel ellátott cikkéből. Ember legyen a talpán, aki az Associated Prossről azt merné állítani, hogy rokonszenvezik a népi demokráciákkal, igy a magyarokkal, vagy akár csak a legcsekélyebb mértékben is szépitgetni volna hajlandó az ott észlelteket. Mindenki tudja, hogy ezek a nagy hírügynökségek inkább egy fogukat huzatják ki, semmint egy jó szót szóljanak a nekik nem tetsző demokráciákról, igy a magyarokról is. Pocskon- diázásuk közben igyekeznek hűvösen tárgyilagosnak mutatkozni, de azért lehetőleg csak rosszat mondanak és csak a bajokat veszik észre. Gyakorlott újságolvasó tehát a sorok közt szokott olvasni, előfordul azonban, hogy még anélkül is megérti, mi a helyzet. Az életszínvonalról szólva például Richard O’Regan ezt Írja, de fogalmazásból azért ötöst kap: “Papírforma szerint nyugati diplomaták azt mondják, hogy a magyar életstandard 15—20 százalékkal felment.” Papírforma szerint semmi különösebb akadályba nem ütközött volna számára kimutatni, hogy az életszínvonal leesett, ha tehát azt mondja, hogy nyugati diplomaták szerint 20 százalékkal felment, akkor nyilvánvalóan sokkal nagyobb arányokban ment fel.

De ha az Associated Press beismer ennyit, neki mindenesetre jobban elhisszük, mint a Népszavának, amelyet már annyiszor értünk tetten, hogy valótlant állított, még hozzá szemrebbenés nélkül, hogy semmi habozni valónk nincs, ha azt akarjuk eldönteni: kinek higgyünk, Népszaváék- nak, vagy az AP-nek.

Az AP sem hizeleg a magyaroknak, de ha már mond, jelent olyasmit, ami kedvező, azt habozás nélkül is elhihetjük. Jókban ők nem hazudnak. Azt Írja például, hogy hir szerint Magyarországon is rátérnek a golfozásra. “Ha a hir nem is igaz, folytatja az AP, de egy dolgot illusztrál: A kommunizmus, ‘uj köntöse’ tekintélyes előnyöket hoz a munkásosztálynak.” Ócsárlásaival nem szennyezhetjük be hasábjainkat, csak olyasmiket hozunk fel, amikről érezni, hogy a tudósítót sárgaság öntötte el, amikor leirta:

A MULATÓHELYEK

“Pezsgőspoharakat is lehet vásárolni itt ma már. Az elegáns Váci-utcán kaphatók horgász- felszerelések... Budapesten keresztül-kasul vannak éjszakai mulatóhelyek (night clubok) és vendéglők, amelyeket az állam igazgat. Az árak azonban elérhetetlenek az átlagos jólfizetett hivatalnokembernek.” (Milyen országban nem? — Szerk.)

Felsorolja azt is, kik járnak oda: “orvosok, .mérnökök, építészek, művészek, írók, muzsikusok, jnagasállásu párttagok és kormányemberek. . . sSok köztük a fiatal.”

Te szegény AP-tudósitó, mit akarsz? Még ez js baj? Kik járjanak szórakozni, ha nem azok, ^akik az. ország építésében oly sokat fáradoznak?

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Ez megilleti őket, barátom, ezen nincs mit csodálkozni. Bár mindenütt csak olyanok járnának, vagy egyáltalán járhatnának, akik megérdemlik! Mindenesetre feltűnő, nekünk legalább, ha nem is AP urnák, hogy a felsoroltak közt nem említette a grófokat, bárókat, bankárokat, akik azelőtt megszállva tartották az ilyen helyeket és élték világukat hasonszőrű nemzetközi csőcselékkel. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy miközben a külföldi ellenséges tudósítók azon iparkodnak, hogy sivatagnak, színtelennek és unalmasnak mutassák be a népi demokráciák országait, (szükség van az elijesztő példára!), de ha a szükség úgy hozza, bevallják, hogy vígan is élnek a dolgozók országában, még hozzá olyanok is szórakoznak, akik megszolgálták, nemcsak a régi világ parazitái.

VAN MIT APRÍTANI A TEJBE

Ha van pénzed, írja tovább, építhetsz magadnak házat. Állami vállalat végzi el számodra a munkát. Vásárolhatsz használt autót.” Hát aztán? Mi van abban? US-ben talán ingyen vágják az ember fejéhez az uj házat, vagy használt autót? Mi ebben a dehonesztáló ? “Több élelmiszer van a piacon, mint egy évvel ezelőtt.” Hát már ez is baj ? Az meg egyenesen megható, amivel ártani szeretne: “még Franciaországból is importálnak marhahúst és hájat az Egyesült Államokból (Hollandián keresztül)...”

“A mozikban hetekkel előre megveszik a jegyeket,” írja, de nem jó szándékkal. Bezzeg szívesebben írná, hogy a mozik konganak az ürességtől, mert az embereknek nincs pénzük mozira sem! Aztán: “Az embereknek több idejük van az otthoni életre, a gyermekekre és a szórakozásra. Az ‘önkéntes túlórázás’ régi izzasztómühelyszerü gyakorlata már csaknem' teljesen a múlté.” Ez az esetlen célzás a nyilas banditák és nácik által feldúlt és letarolt ország újjáépítésének hősies periódusára, mutatja, mennyire nem ismeri az országot az, aki ’’tudósítást” merészel küldeni róla.

Legyen ennyi is elég annak megmutatására, hogy a Népszaváékat hasonlóképpen reakciós veretű tudósítók hazudtolják meg.

Nem tudjuk hanyadjára — de bizonyára nem utoljára — beigalódott a régi, de cáfolhatatlan mondás: A hazug embert hamarabb utói lehet érni, mint a sánta kutyát!

Hogyan lehet megszegni minden isteni s emberi törvényt

Szokatlan hangú levél jelent meg a N. Y. Times levelezési rovatában Guatemala kérdésével kapcsolatban. A levélíró szinte pozdorjává zúzza a. tőkés sajtó — és ami ezzel egyértelmű Dulles és az egész amerikai kormány — propagandáját, amellyel Guatemala ellenes politikájukat igyekeztek igazolni. ^

“Junius 21-iki vezércikkükben önök helyeslik az Egyesült Nemzetek habozását a guatemalai agresszió kérdésében, mivel, úgymond, az ottani tényállást nem lehet megállapítani ‘pillanatok alatt’. Majd azt ii’ják, hogy az esetben, ha a betörők túlnyomó többségben guatemalaiak, akkor nem is lehet szó agresszióról.

“Rá kell mutatnom arra, hogy úgy Önök, mint az amerikai kormány egészen más állásponton voltak Korea esetében. Koreában feláldoztuk

40,000 amerikai és több mint kétmillió koreai életét egy magas elv nevében: hogy az agressziónak ellene kell állni és meg kell azt büntetni. Pedig Koi*eában az agresszoro£c, nemcsak “túlnyomó részben”, hanem 'egytől egyig koreaiak voltak. Azonfelül az agresszió Korea területéről indult. Ezzel szemben a jelenlegi agresszió egy külső államból Hondurasból indult el.

Koreában (csodák csodája — szerk.) nem vártunk helyszíni vizsgálatra, igenis “pillanatok alatt” döntöttünk. Tettük ezt annak tudatába«, hogy lépésünk kirobbanthatja az atombombás világháború minden borzalmát.

“De Guatemala esetében ez a viszony nem áll fenn. És mégis, úgy látszik megismételni készülünk a régi népliga legaljasabb cselekedetét, a Spanyolországi be nem avatkozási komédiát. Vájjon mi is ép úgy fogjuk támogatni Armast, mint Hitler és Mussolini támogatták annakidején Francot ?

“önök azzal próbálják igazolni az agresszió elítélése elvének megsértését, hogy van itt egy “második kérdés” is és ez pedig az, hogy “veszélyeztetné békénket, ha az orosz imperializmus bármilyen formában megvetné lábát e féltekén.”

A minap Sheill püspök ezt mondta .Chicago- . ban:

“Napjainkban az antikommunizmus nem eg}

July 1, 1954

Ízben a gazemberek első mentsvára.”

Hát mi már odajutottunk, hogy külpolitikánkban az antikommunizmus igazolja minden isteni és emberi törvény megszegését ?”

F. Blumenfeld

A fentiekhez egyetlen egy megjegyzésünk van- Napjainkban az antikommunizmust nemcsak a külpolitikában, hanem a belpolitikában, a társadalmi és gazdasági élet minden ágazatában használják minden isteni és emberi törvény meggya- lázására.

A nagy szenátor és a kisdiák összecsap

New Hampshire egyik ózondus községében, Wolfeboro-n, immár harmadik éve rendeznek közgyűlést a nemzetközi jóindulat ünneplésére, amelyet egybekötnek az Egyesült Nemzetek magasz- talásával és megbirálásával. Az előbbi két ünneplés sikere folytán az idei UN-községgyülés méretekben és érdekességben jelentékenyen megnövekedett. Idén, vagyis múlt vasárnap azonban egy kis incidens igen érdekessé tette az ünnepet.

Csirkeebéd, piknik, sörök és frissítő italok után három traktort ajándékozott a község “nemzetközi jóindulatból” a UN három meghívott képviselőjének, Uj-Zéland, Jugoszlávia és Egyiptom diplomatáinak. Majd beszédek hangzottak el, aztán a közönség soraiból történtek hozzászólások.

Többek közt felállt egy 15 éves kis diák Lyme- ból, Kendrick Putnam, és a fiatalság szent ártatlanságával és jóhiszeműségével a világ legtermészetesebb módján azt indítványozta, hogy fogadjanak el egy határozatot, amelynek értelmében vegyék fel az Egyesült Nemzetekbe mindazokat az országokat, amelyek még nem tagjai. Ha már Egyesült Nemzetek, legyen benne a világ minden nemzete.

Az ünnepségen jelen volt a nagyhírű new- hampshirei republikánus szenátor is, Stiles H. Bridges, aki amikor meghallotta az indítványt, gladiátori léptekkel odadübörgött a mikrofon elé, ujjával rámutatott a diákra és öblös hangon azt kérdezte tőle, támogatja-e a “kommunista Kínát” is. A diák azt felelte, hogy ő nem támogat senkii, ő az összes nemzetekről beszélt. A nagy szenátor azonban nem hagyta magát s azt kérdezte: “Ben- nefoglaltatik-e ebben a kommunista Kina is? “Természetesen!” — válaszolta a gyerek. No erre a szenátor “megdöbbenését” bömbölte bele a mikrofonba s dörgedelmes szóval mennydörögte, hogy ezt a határozatot minden amerikainak le kell szavazni. Ezt el is érte. Ez azonban nem akadályozta meg a következő hozzászólót, hogy a mikrofon elé ne ugorjon és ki ne jelentse, hogy a diáknak gratulálni kell, amiért kimondta véleményét, hiszen a községgyülés ünnepélyének ez a célja. A felviharzó taps szinte zavarba hozta a fiút, aki később kijelentette, hogy nem gondolt ő egyes országra, hanem valamennyire.

A szenátor, aki nemcsak a diákot, hanem bizonyára sok mindent nem ért meg, még ezt az ártatlan alkalmat is megragadta a nagyképűségre és a kisdiák megbélyegzésére. Csodáljuk, hogy nem kérdezett tőié egyebet is.

A renegátok is “sportolnak”

Az óhazából kisfeprüzptt élősdieknek nehezen megy a begyükbe az, hogy soha a magyar név oly dicsőségesen nem ragyogott a sportvilágban, mint az utóbbi években, amidőn a magyar népi demokrácia korlátlanra tárta a fejlődés lehetőségeit az óhaza magyar fiatalsága számára.

Az óhazából kiseprüzött élősdiek, renegátok egy csoportja tehát egy “sportszövetséget” szervezett. Majd megmutatják ők a “vörösöknek”, hogy mi az igazi sport és hogyan kell győzni.

A sportszövetség vezető tagjai, az élősdiek an- golnyelvü közlönye, a “Hungarian Observer” májusi száma szerint a következők:

Elnök: Gróf Szapáry Antal Titkár: Gróf Te- legdy György. Pénztárnok: Báró Csepeli Gábor. Igazgatók: Báró Auer, Benedict-Stieber Lotti

urhölgy, Gróf Hadik Béla, Lovag Héinrich Antal, Lovag Hadházy Dezső, Márffy Mantuano őrgróf stb., stb.

’Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy a “sportszövetség” tagjai Pultunkkal eddig még egyetlen sportversenyben nem győztek, kivéve az úszásban, mármint az adósságban való úszásban, valamint a kalapácshájitásban, t.

i. a veszett fejsze elhajításában.

1954-iki legnagyobb eredményük miként a Hungarian Observer büszkén jegyzi meg az volt, hogy a budapesti Szabad Nép egy cikkben foglalkozott nyüzsgésükkel. A cikk cime ez volt: “Árulók”.

_12________