Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-02 / 34. szám
September 2, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 9 . •• • ; 1 • . _ Hírmagyarázat és kritika Megbukott-e az EDC? Mi nem osztjuk azon optimisták nézeteit, akik azt mondják, hogy végleg befellegzett a nyugat- európai hadsereg, az úgynevezett European Defense Community tervének, múltán Mendes France francia miniszterelnök egy kissé bolekö- pött a közös hadsereg leveses táljába. Attól tartunk, hogy Dullesék még meg fognak próbálni egy-két trükköt, egy-két taktikát, egy kis fenyegetést, egy kis megvesztegetést, hogy tető alá hozzák kedvenc tervüket. No de ettől a lehetőségtől és a jövőbeli esetleges fejleményektől eltekintve, annyi biztos, hogy Dulles és társai Wall-streeti cégnek ismét egy keserű pirulát kelle lenyelnie, még pedig akkor, amikor a genfi, illetve indokinai keserű pirula ize még mindig a szájukban van. A dolog valóban ugv néz ki, hogy a francia nemzet egyhangú ellenzése következtében a nácikkal való egy tálból való cseresznyézésnek befellegzett. Dullesék “európai védelmi közössége” hovatovább egy újonnan felállított náci hadseregre fog szűkülni, amely mellé tartaléknak a szabad világ és demokrácia másik nagy bajnokának, Franco generálisnak hadait fogják besorozni, |2z a két dicső hadsereg, a náci generálisok és a fasiszta Franco hadai fogják tehát a jövőben “őrizni” a “szabad világ” sáncait Európában. Ez persze a népek újabb tiz- és százmillióinak fogja kinyitni a szemét, hogy hát miféle szabad világ is aZ. amelyet Wall-streeti ügyvédek és milliomosok Hitler és Franco generálisaival védel meztetnek. Az EDC ideiglenes csődje tehát a bé- keszeretö jmberiség újabb győzelmének könyvelhető el. Szuez kiürítése és az uj stratégiai világhelyzet A Szuezi-csatornaövezet kiürítéséről szóló angol-egyiptomi szerződés döbbenetes hatás váltott ki az angol konzervatív pártban. Az egyezmény parlamenti vitája élesen tükrözte a brit birodalmi politika hagyományain nevelődött konzervatív képviselők megrökönyödését Churchill és Eden, szerintük érthetetlen engedékenysége miatt. Valóban különösnek tűnik, hogy éppen az a Churchill járult hozzá a legnagyobb angol támaszpont, kiürítéséhez, aki még a második világháború során ezt az emlékezetes kijelentést tette: “Nem azért lettem őfelsége első minisztere, hogy kiárusítsam a birodalmat.” Churchill nem akár milyen képviselője a brit imperializmusnak. Személyesen vett részt több, az angol gyarmatbirodalom kiterjesztésére irányuló háborúban, igy a búr háborúban és Szudán elfoglalásában, ő, aki két világháborúban volt az admiralitás első lordja (1939-től 1940-ig is tengerészeti miniszter volt), talán legjobban tudja, hogy mit jelent a brit birodalom katonai, gazdasági és politikai érdekei szempontjából a Gibraltár — Málta *— Cyprus — Port Said — Szuez — Aden-vonal fenntartása és biztosítása. Régi közhely, hogy a brit birodalom katonai súlypontja a Közép-Keleten van. Ennek is legfontosabb része a Szuezi-csatornaövezet mentén húzódó hatalmas támaszpont, amelynek építési költségeit és felszerelését több mint ötszázmillió fontsterlingre becsülik. A támaszpontokon állandóan 80—100.000 brit katona tartózkodott s e csapatokat a szükségnek megfelelően könnyen igénybe lehetett venni, ha az angol politika Egyiptomra, Irakra, vagy Iránra nyomást akart gyakorolni. Az alsóházban, amikor e támaszpont feladásit Eden bejelentette, negyven tory-képviselő felháborodottan foglalt állást a szerződés ellen és közülük huszonhat nem szavazta meg a kormány által beterjesztett javaslatot. A vita tetőfokán Churchill emelkedett szólásra- A Daily Mail erről igy számol be: “A nyolcvanéves aggastyán könnyekkel szemében, érzelmektől átfűtött hangon a következőket mondotta: — A legcsekélyebb mértékben sem akarom eltitkolni azt a tényt a nyilvánosság előtt, hogy mennyire sajnálom az Egyiptommal kapcsolatos események ilyen alakulását. De nem tarthattam zárva szemeimet azok előtt az óriási változások előtt, amelyek a világ stratégiai helyzetében bekövetkeztek. . . Gondolatok és elképzelések, amelyek még egy -esz: ndővel ezelőtt teljesen reálisnak és megalapozottnak látszottak, ma már korszerűtlenné váltak. Végzetesen korszerűtlenné. Ez a véleménye mindazoknak a nagyépességü katonáknak, akikkel erről az utóbbi időben alkalmam volt beszélni.” Churchill ezután kifejtette, hogy a mai felfogás szerint az atomhadviselés és a hidrogénbomba korában őrültség egyetlen körzetben nagyszámú haderőt összpontosítani. Az ily összponto-' sitás természetszerűleg sebezhető lenne rajtaütésszerű légitámadás esetén. Az ilyenfajta katonai támaszpontok értéke és jelentősége egyre csökken. A stratégiai világhelyzetben kétségtelenül változások álltak be. A történelmi fejlődés iránya a második világháború óta mindinkább megváltoztatja a világpolitikai szintér erőviszonyait. Az erőviszonyok eltolódása a békegondolat irányában ment és megy végbe. A kérdés lényege itt van és nem a korszerű fegyverek következtében korszerűtlenné vált támaszpontok értékében vagy értéktelenségében. Honnan fuj a szél? Érdekes hir jelent meg a múlt héten az üzleti sajtóban, meglehetősen eltemetve és elrejtve az átlagos olvasó elől. Arról van benne szó, hogy U. S. kormánya engedélyt adott szövetségeseinek arra, hogy valami újabb 800 iparcikkel kereskedhessenek a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Ez az engedély egyelőre csak szövetségeseinknek szól, azaz amerikai cégek még mindig el vannak tiltva a fenti cikkek szállításától. Mik a szóbanforgó ipari termékek? Fúró és vájógépek, esztergagépek, bizonyos motorok, áramfejlesztőgépek, traktorok, vaggonok, különféle fémek mint például vanadium, azmium, mika, vegyi és petroleumtermékek, stb. A hir érdekessége abban áll, hogy az amerikai kormány bejelentette azt is, hogy a fenti engedélyt követni fogjar a tiltott lista csökkentése AMERIKÁBAN IS. Jelenleg ugyanis több mint 1,500 cikk szállítását tiltja a kormány. Ebből n listájából a közeljövőben levesznek körülbelül 500 fajtát. Szóval, a jég kezd olvadozni.’. . ! Még ennél is jelentőségteljesebb az enyhítés indokolása. Stassen, a kormány illetékes ügyosztályának, a Foreign Operations Administrations, igazgatója hangoztatta, hogy a zárlat részleges feloldását többek között a következő tényezők tették időszerűvé : “Fenn kell tartanunk a szabad világ egységét a szovjet megosztási kísérletekkel szemben; ANNAK VALÓSZÍNŰSÉGE. HOGY A FESZÜLTSÉG MÉG SOK.ÁJG FENNÁLLHAT — ÁLTALÁNOS HÁBORÚ NÉLKÜL, és végül, a szabad világ ereje annyira megnőtt, hogv NÖVEKVŐ SZÜKSÉGE VAN ÜJ PIACOKRA!” Nem tudjuk, hogy Mr. Stassen, aki egyidőben mellékfoglalkozásként egyetemi igazgató is volt, hányast kapott diákkorában logikából. A Magyar Szó tanári testületé ez alkalommal nem buktatja meg e fontos tantárgyból, nehogy zavarbahozzuk a nyilvánosság előtt, pontosan akkor, amikor fejtetőre állított logikával ugyan, de mégis pozitív lépést tett a feszültség enyhítésére és a béke felé vezető utón. Hát ha a zárlati lista részleges csökkentése fenntartja a szabad világ egységét, akkor, Isten neki, fakereszt, csökkentse csak Stassen bátyám továbbra is. Az ilyen egység valóban a béke ügyét szolgálhatja. Ha uj piacok növelik a szabad világ erejét, akkor minek egyáltalán BÁRMINEMŰ korlátozás Stassen uram, nyissa meg az EGÉSZ világpiacot. És ha a Szovjettel úgy akar “truccolni” Stassen bátyám, hogy szabad kezet nyújt szövetségeinknek a népi demokráciákkal való kereskedelemre, hát truccoljon annyit, amennyi csak belefér. Logikától, turccolástól és iróniától eltekintve, örömmel köszöntjük az Eisenhower-kormány lépését. Tudjuk nem volt könnyű ebbeli elhatáas- zásuk. Nem volt olyan könnyű, mint mondjuk a kormányalkalmazottak fizetésemelésének megvé- tózása. Dehát uramisten, A SZÉL ELLEN NEM LEHET PIPÁLNI... huzamosabb ideig! McCarthy és a szakszervezetek (Az itt következő megjegyzéseinket még a Kommunista Párt betiltását tartalmazó törvény megszavazása előtt irtuk. Az azóta történt események még jobban kidomborítják megállapításainkat arra nézve, hogy a KP elleni törvények velejárói a munkásság bilincsebeverésének. — SzerkJ A sok súlyos bűn között, amely az amerikai szakszervezeti vezérek (tisztelet a kivételnek) lelkiismeretét terheli és amelyekért felelni fognak a történelem itélőszéke előtt, nem a legutolsó az, hogy nem tárták fel a munkásság előtt Mc Carthy uninonromboló szerepét. Elvileg, természetesen, a legtöbb szakszervezeti vezető már állást foglalt McCarthy ellen. De milyen alapon Ítélték el? Azon az alapon, hogy “helytelen módszereket” használ, Amerikaebenes, vagy éppenséggel azon az alapon, hogy “helytelen módszereivel” megnehezíti az “igaai antikommunisták” küzdelmét a kommunisták ellen. Másszóval, a legtöbb szakszervezeti basának nincs semmi kifogása McCarthy céljai, csupán “módszerei” ellen. Ezek a vak és "bűnös szakszervezeti vezetők, nem látják, vagy nem akarják látni, hogy Mc Carthynál a vörösfalás is csak egy módszer, melynek használatával IGAZI CÉLJÁT, az amerikai szakszervezeti mozgalom- megsemmisítését és az amerikai fasizmus meghonosítását akarja elérni. Ezek a vak és bűnös szakszervezeti vezéiek- nem látják az összjátékot McCarthy és az Eisen- hower-Brownell-Dulles kormány között. Nem látják, hogy mig Eisenhowerék, Brownellék formailag “ellenzik” McCarthyt és “módszereit”, ugyanakkor azonban felhasználták a mccarthyzmus által előidézett hisztérikus légkört olyan törvény- javaslatok beterjesztésére, amelyek AZ AMERIKAI MOZGALMAT ALAPZATÁBAN ÁSNÁK ALÁ ÉS VISSZAVETNÉK ODA, AHOL A HUSZAS ÉVEK ELEJÉN VOLT, vagy még mesz- szebbre..• Mert mi mást jelentett a Brownell által, Eisenhower és Dulles áldásával beterjesztett törvény- javaslat, amely feljogosította volna a munkaadót az “esetleg felforgatóvá válható” munkások el- bocsájfására és amely feljogosította volna a kormányt minden olyan szokszervezet feloszlatására, amelyet kommunisták által uraltnak tart. Ez a két törvénycikkely minden szakszervezet életét és minden munkás megélhetését teljesen a kormány és a munkaadó kénye kedvére tette volna ki. Az AFL és a CIO az utolsó órában tudatára ébredt e két javaslat halálos veszélyének és tiltakozásukkal elhalasztották megszavaztatását. De a kongresszus által elfogadott többi mccarthy jellegű “felforgatás” ellenes javaslat éppenany- nyira a szakszervezeti mozgalom szivének van célozva, mint a fenti két javaslat. Minél tovább halasztják a szakszervezeti vezetők a tagság mozgósítását McCarthy és szalonképes ikertestvére, Brownell és a brownellizmus ellen, annál nehezebb lesz a mozgósítás, amikor a rgakció fegyvere a vörös heringes hajsza után egyenesen a munkásság mellére lesz irányítva. Hiszen a mccarthyzmus már igy is kezd tért hódítani a politikailag elmaradt munkások között. Egy néhány hónap előtti Gallup közvéleményvizsgálat eredménye félelmetesen igazolja e megállapítás helyességét. Eszerint a szakszervezeti tagság 58 százaléka meg van elégedve Eisenhower eddig működésével. Másszóval az amerikai munkásság csaknem két harmada meg van elégedve azzal a kormánnyal, amely már megpróbált egy olyan törvényjavaslatot megszavaztatni, amely megásta volna az amerikai szakszervezeti mozgalom sírját. Ugyanaz a Gallup szavazat szerint a kétke i amerikai munkások csaknem fele helyesli Mc Carthy működését! íme ide vezetett a szakszervezeti basák bűnös mulasztása a mccarthyzmus elleni küzdelem e - szabotálása terén. Ha a legtöbb szakszervezeti vezér le is paktált
