Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-02 / 34. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 2, 1954 MIT LÁTOTT AZ ANGOL LABOR PARTY TITKÁRA MOSZKVÁBAN ? Az amerikai üzleti sajtó leplezetlen díihvel, de a vilár népeinek többsége helyesléssel és örömmel veszi tudomásu az angol Labor Party vezetőségének nagyhorderejű látoga tását a Szovjetunióban és a Kinai Népköztársaságban. Az amerikai üzleti sajtó és politikánk vezetői szeméber minden és mindenki, aki a világbéke útját egyengeti, a népek és társadalmi rendszerek közötti “békés együttélés’’ elvét és szükségességét hirdeti, az “megalkuvó”, esetleg “vörös ügynök”, de mindenképpen “társutas.” KÜLPOLITIKAI SZEMLE Ez a magatartás ma már csak az Egyesült Államokban maradt a politikai és társadalmi vezetés jellegzetessége. A világ minden más országában a kormányok éppúgy, mint a tömegek keresik a hidegháború megszüntetésének, a békét hasznot és jólétet hozó nemzetközi együttműködés, kereskedelem útjait. A világ többsége megértette, hogy minden más megoldási törekvés a hidrogénbombás háború irányába, az emberiség végkatasztrófája felé vezet. Ezek a szempontok adják meg az angol Labor Party legmagasabbrangu vezetői, Attlee és Bevan moszkvai és pekingi látogatásának fontosságát. Általános vélemény szerint ugyanis a legközelebbi angol választásokon ismét a Labor Party fog győzni és fog Anglia kormánykereke mellé állni. így tehát Attleeben és Bevanben az angol birodalom legközelebbi kormány vezérei tettek látogatást USSR-ban és Kínában. Az angol delegációnak tagja volt Phillips Morgan, a Labor Party központi titkára is. Mr. Morgan érdekes beszámolót irt ütjük első fontos állomásáról, a moszkvai élményeiről. E beszámoló a londoni “Daily Telegraph”-ben jeleni meg és alafft rövidítve közöljük: “Mialatt Peking felé utazunk, egyetlen nagy kérdés forog a fejünkben: Hova megyünk innen? — Erre a kérdésrt sok lehetséges válasz van. Az én válaszom azzal az egyszerű kijelentéssel kezdődik hogy meg kell kettőzni erőfeszítéseinket, hogy más népekéhez közelebb jussunk és jobban megértsük problémáikat Mindenütt a világon hasonló alapszükségleteik és érdekei! vannak férfiaknak és nőknek és ugyanazon reményeknek és félelmeknek áldozatai. Moszkvai benyomásaim szükségszerűen csak átfutóak Lehetetlenség mindenhova elmenni és megnézni mindent 4t óra arasznyi idő alatt. Igyekeztem azonban a lehetőségheí mérten higgadtan felbecsülni mindazt, ami 1946 óta ott történt. Óriási újjáépítési terveket hajtottak végre. Sok uj lakóházat építettek. A termelés fokozódott és a társadalmi szol gálátokat kiterjesztették. A boltok többnyire jól el vannal látva áruval. Szórakozást és kulturlehetőségeket szélesebb körben lehet elérni. Kétség nem állhat fenn, hogy az életstandard 1946 óta emelkedett. De a sok minden közt, amit az utcákon sétálva észlel tem, feltűnő az a tény, hogy aránylag kevés ember dohányzik. Nem sok nő viselt nylonharisnyát és úgy a férfiak, mint a nők ruházata egyetemesen színtelennek tűnt. A színek hiánya olyan országban, amely a művészek minden fajtáját ámogatja és annyi vonzó selyem- és textilárut képes gyáram, különös jelenségképpen kapott meg engem. Mindenki jóltápláltnak látszott mindamellett, ámbár a kormányzat még mindig aggodalmaskodik a mezőgazdasági ermelés miatt, annak ellenére, hogy a jelenlegi mezőgazdasági terv alapján újabb 68 millió hold földet vettek művelés dá. A hús semmiképpen sem akad bőségben a népesség lágyságához arányitva — pedig a mi mértékeinkkel mérve tz oroszok nagy húsevők s az embereket nyomatékosan buz- litják még több hal fogyasztására, abból ugyanis bőven van. A valutakérdés bonyolultsága következtében éppenolyan nehéz összehasonlítást tenni az angol és a szovjet árak közt, mint volt 1946-ban. Szovjet vendéglátóink csakis saját országukon belül található különböző árucikkek viszonylagos költségére nézve tudtak nekünk felvilágositásokat adni. Egy palack sör példáid ugyanannyiba kerül, mint egy hosszabb autóbúszutazás Moszkván keresztül. De azt mondták nekünk, hogy az utolsó két év során az árak estek. Amint várható volt, a szovjet vezetőkkel folytatott árgyalásaink moszkvai ottartózkodásunk legértékesebb fejezetét alkották. Két órával azután, hogy a repülőtéri állomáson földre szálltunk, elvittek bennünket Mozsiszkba, Maxim Gorkij egykori házába, 22 mérföldnyire a városon kívül. 1916-ban Sztálint a Kremlben láttuk. Mozsiszkban találkoztunk eluször Malenkovval, a kormány és a kommunista párt más vezető embereivel, köztük Molotovval és Vi- sinszkij-vel... Malenkov a szovjet vezetők jelenlegi nemzedékének valószínűleg legtehetségesebb tagja. Megjelenésre vidám és pirospozsgás. Mosolya átragad az emberre. Jólfejlett humorérzékkel van megáldva és megvan benne az élet teljes kiélezésének képessége. Azt hiszem Malenkov melegebbérzésü, simulékonyabb személyiség, mint Sztálin, aki találkozásainkkor mindig korrekt és formaságokat betartó volt az orosz szokásoknak megfelelően, ámbár olykor-olykor vidáman felcsillant a szeme. A vitákban Malenkov nagy elméletről tett bizonyságot és hozzászólásai mindenkor találóak voltak. A vele és más /ezetőkkel folytatott tárgyalásaink őszinték és a baráti megértés szellemétől áthatottak voltak a mi részünkről és meg zagyok győződve, az ő részéről is. A Malenkovval folytatott beszélgetéseink széles ter-üle- ,et jártak be. Újra meg újra visszakanyarodtunk ahhoz a problémához, miként valósíthatjuk meg a békés együttélést. Valamennyi eszmecserénk alapvető témája ez volt. Legutóbbi moszkvai ottartózkodásom, bármily rövid /olt is, meggyőzött arról, hogy van alapja a derűlátás megújhodásának. Az uj háborútól való félelem, a hidrogénbom- ják és még rosszabb dolgok veszélye közös minden népnél nindenütt, Oroszországban éppúgy, mint minálunk. Anélkül, hogy túl szilárdan elkötelezném magamat, így látszott előttem, hogy az oroszok is úgy vélik, hogy le cell ráznunk a félelmet magunkról, ha tartós békét akarunk eremteni. Az ilyen béke csakugyan a kölcsönös türelem és imberek és nemzetek közötti megértés talapzatán épülhet és cell is, hogy épüljön. De hiszen éppenséggel abban a re- nényben, hogy ehhez a jobb megértéshez hozzájárulunk, vállalkoztunk mi, az angol Labor Party, erre az utazásra. A SZABAD ROMÁNIA TÍZ ÉVE Irta: Eugen Jebeleanu állami-dijas iró Mozgolódnak a nácik BONN. —’ A Stahlhelm, az egykori fasiszta katonai szervezet, vezérei múlt szombaton este gyűlést tartottak a Ruhr-vi- déki Recklinghausenben. Albert Kcsselring, volt náci tábornagy elnökölt. Nyolcszáz Stahlhelm vezér éljenezte a szónokokat. A megjelentek zöldesszürke egyenruhát és lakcsizmát viseltek a szövetségi törvény megszegésével, amely tiltja pártok'és egyesületek megkülönböztető öltözékének viselését. Kesselringet az Olaszországban elkövetett atrocitásai miatt annak idején halálra Ítélte egy angol hadi törvényszék, de kutya baja se lett. Most azt követelte, hogy Nyu- get-Németország tagadjon meg mindenfajta katonai közreműködést a nyugati szövetségesektől mindhalálig, amig egyetlen náci háborús bűnöst a börtönben hagynak. 48 német hadosztály terve BERLIN. — Karl P. Smidt- Wittmack nyugatnémet képviselő, aki két héttel ezelőtt Kelet- Németországban keresett családjával együtt menedékjogot, a nyilvánosság előtt tett nyilatkozatában, első sajtóértekezletén, kijelentette, hogy US-nek titkos tervei vannak 48 nyugatnémet hadosztály felállítására. A tervet Alfred M. Guenther tábornok, szövetséges főparancsnok készítette el két nyugatnémet tábornokkal együtt. Kijelentette, hogy azért pártolt át, mert “megundorodott Konrad Adenauer kancellár csökönyösségétől, amellyel az európai hadsereg felállítását támogatta, mely nem áll a német nép érdekében.” Majd azt mondta, hogy át- pártolása semmiféle összefüggésben nincs dr. John, a német titkosrendőrség volt fejének át- pártolásával. Nem is ismeri. Szovjet atléták győzelme BERN, Svájc. — Az itt zajló európai atlétikai versenyen a szovjet atléták óriási győzelmet arattak. Még Emil Zatopek-et a cseh csodafutót is megverték. Az 5,000 méteres síkfutást Vladimir Kuc, egy kistermetű szovjet tengerész nyerte meg és uj világrekordot állitott, a második egy angol lett, Zátopek a harmadik, aki még a közelébe sem ért. Mikhail Krivonosov uj világcsúcsot állitott fel kalapácsdobásban, a második a norvég Sverre Strandli lett. — Az 1,500 méteres síkfutást az angol Roger Bannister nyerte meg, de nem világrekorddal. — A versenyen a szovjet átléták 26P pontot szereztek, Anglia 101 és félpontot a második helyen, Csehszlovákia 90-et. Magyarország a negyedik 81 ponttal, utána következnek Németország 78, Finnország 59 és fél, Svédország 51, Franciaország 26, Olaszország 24, Norvégia 13, Belgium és Jugoszlávia 10—10, Hollandia, Románia és Svájc 6—6, Dánia 5, Írország 2, végül Luxemburg, Görögország és Bulgária 1—1 ponttal. Ausztria, Izland, Iich- tenstein, Saar, Spanyolország, Törökország s Portugália egyetlen pontot sem szerzett. DZSAKARTA. — Az indonéz kormány bejelentette, hogy 16 millió 800 ezer dollárra rugó kereskedelmi szerződést kötött a népi Kínával. Indonézia 8 millió 400 ezer dollárnyi coprát (szárított kókuszdióbelet), cukrot, kávét és fűszereket fog szállítani mezőgazdasági szerszá- ,mok, textiláruk, vegyszerek, gyümölcs és növényolaj ellenében, £ • A szovjet katonák 10 évvel azelőtt szabadították fel Romániát. A román nép legnagyobb ünnepe ez az évforduló, mert 1944 augusztus 23- nak napja meghozta számára azokat a szabadságjogokat, amelyekért évszázadokon át hiába ontotta vérét. Csupán tiz év telt el azóta. Ezt a tiz évet azonban nem mérhetjük rendes mércével. Csak az, aki nem ismerte Romániát 1944 augusztus 23 előtt, nem tudja felmérni, hogy ez a tiz év olyan ugrást jelentett népünk történelmében, amelyre más körülmények között talán még egy évszázad sem lett volna elegendő. Nem gondolok csupán arra a tényre, hogy ez alatt a történelmi szempontból nem túl hosszú idő alatt Románia egy “elsődlegesen mezőgazda- sági” országból,— melyet a külföldi tőkével szövetkezett nemzeti oligarchia véresen kizsákmányolt — szabad, virágzásának teljében levő agráripari országgá alakult át. Mindenekelőtt azonban országom új emberére, országom dolgozó emberére gondolok. S„ csak ekkor* látom igazán azt az elképzelhetetlen távolságot, amely elválasztja az 1944 augusztus 23 előtti idő attól az _évtől, amelyet ma írunk. Arról a távolságról van szó, amely a pellagra pusztításának kivetett, a földesur korbácsa és a csendőr puskatusa alatt szenvedő parasztot elválasztja a mai paraszttól, aki a modern agrotechnika tanításai szerint termesztett ágasbuza súlyos szemeivel büszkélkedik. A távolságról van szó, amely elválasztja a burzsoá-földesuri sortüz által 1923-ban lemészárolt vasutasokat, a költők által megénekelt mozdonyvezetőtől, loan Gábor jól ismert sztahanovistától, aki vállalta, hogy mozdonyával 900,000 km-t fog megtenni nagyobb javítások nélkül és akinek saját kijelentése szerint egy színdarabnak, egy operettnek, vagy egy filmnek a megtekintése ugyanolyan szűk ségletévé vált, mint mozdonyának az elindítása. De ó vaiL.arpl a távolságról is, amely a hidegtől és éhségtől megkínzott nagy román költő, Mihail Eminescu drámai szenvedései között s a Bukarest egyik legszebb palotájában elhelyezett “Mihail Eminescu” irodalmi iskola tanulóinak nagyszerű feltételei között, mutatkozik meg. A felszabadulástól eltelt tiz év útja szinte elkábitja az emberi. A román nép azonban nem kábult el. A román nép nem felejt. Nem felejti el, hogy vívmányait egytől- egyig' kemény harccal, áldozatokkal és verejtékkel szerezte meg. A Hohenzollernek szolgálatában álló hóhérok munkásokra lövettek, gyilkoltak abból a palotából, amely a minap még a királyi kényt szolgálta, azóta azonban csodálatos művészeti múzeummá alakult át. Mindezt nem felejtjük el. A felszabadítók vére, szentelte meg azSt a hatalmas területet, amelyen ma az óriási kombinát, a “gcan- teia Házának” csillaga ragyog és besugározza fényével az egész országot. Ezt nem felejtjük el. A Zsil-völgye 1944 augusztus 23 előtt a “Siralom völgye” volt. Ma a hős bányászok boldogságának völgyévé vált. Csupán ebben az évben több mint 700 munkáslakás épült a Zsil-völgyé- ben. Caraglale, nagy írónk, az 1907-es parasztfelkelésről Írva, amelynek során az oligarchia 11,000 parasztot mészárolt le, mert azok nem tudták tovább tűrni a nyomort, a következőket mondotta: “Itt (Romániában), végezetül is, a haza a hazafiakért van, nem a hazafiak a hazáért. .. Ugyanekkor lent a mélyben majdnem'5 millió emberi lény forrong, a túlságosan is hosz- szu elnyomás megkínzott lelkei. A lassan felvilágosodó lelkek égnek a vágytól, hogy lerázzák magukról a bitorlókat, hogy legalább részben ők maguk irányíthassák saját érdekeiket, és sorsukat...” Az 1907-ben fellázadt és meggyilkolt parasztok utódai élnek. ... íme Ion Dachin. Egyike (Folytatás a 7-ik oldalon)
