Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-01 / 25. szám
July 1, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 szalag. Ez a piros szalag természetesen csak hátrányt jelentett. A többiekkel szemben kihívta az SS-pribékek még fokozottabb brutalitását. De nemcsak a bánásmódban, a munkakörben jelentett hátrányt a politikai foglyok két-három centi- méteres piros szalagja, hanem mindenekelőtt lelki értelemben. Mert a gonosztevők, a valóban aszociális elemek nem érezték az emberi méltóság megtiprásának megszégyenítő, mindennél gyöt- relmesebb érzését. Csak az, aki igazán ember volt; az érezte a megalázásokat, amelyek a fizikai veréseknél is elviselhetetlenebbek voltak. “Az USA-ban még nincs meg a ‘security-risk’ feketelistájára felvett emberek közötti ilyen külső megkülönböztetés. “A gengszterek fütyülnek a feketelistákra és jó üzleteket kötnek sokszor azokkal, akik ezeket a feketelistákat összeállítják, őket nem érdekli az, hogy megbízhatatlanoknak tekintik az USA úgynevezett biztonsága szempontjából, ők élik a maguk alvilági életét, amelynek csatornái nagyon szoros kapcsolatokat tartanak fenn különböző közlekedő edényeken keresztül a felső politikai alvilággal. Filmek és sáx-ga regények, napilapok, hetilapok és folyóiratok sokszor dicsőítik őket. Oppenheimer professzor a második felvonás végén ugyanezt a Káin-bélyeget viseli. Csakhogy az ő esete más, mint a gengsztereké. Hiába mea- culpázott az említett bizottság előtt, hogy — minden régi barátságai, ismeretsége ellenére — ő gyűlöli a kommunistákat, mégis pálcát törtek felette és rája sütötték a ‘security-risk’ tetoválását. Visszagondolok Mauthausenre: ha valaki ri- mánkodva ezt mondotta: “Gyűlölöm a kommunistákat’’ — ez a gyáva nyöszörgés ott sem segített senkin!” (A szerkesztőség megjegyzése: Parragi György kétségkívül éles színekkel rajzolta meg a benyomásokat, amelyeket az Oppenheimer-íigy olyan európaiakból vált ki, akik jól ismerik a fasizmus és nácizmus előjeleit és akik egyszer már megjárták azok kálváriáját. Ettől eltekintve azonban a párhuzam szerintünk, túlzott és erőltetett. Amerika egyelőre még nem náci koncentrációs tábor. Ama történelmi, politikai és gazdasági feltételek, amelyek annakidején* Németországot egyetlen koncentrációs táborrá -változtatták, ma már vagy egyáltalán nem léteznek, vagy pedig határozottan változott, módosított formákban. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az Op- penheimer-tigy valóban nem egy amerikai “Mam- lock professzor” eset, vagy hogy Amerikában nem működnének a nácikhoz hasonló gazdasági és politikai erők. De nincs semmi törvényszerű szükségessége annak, hogy ezen erők győzzenek ahogy Németországban győztek. A történelmi feltételek, amelyek között ezen erők megjelentek Amerika színpadján, roppantul különböznek az 1930-as évek történelmi jellegzetességeitől. Tény, hogy a velük szemben álló haladó erők viszont sokkalta gyengébbek, mint mondjuk a nácizmussal szembenálló német szociáldemokrácia, liberálizmus és a német kommunista párt volt. A haladás erői Amerikában ma — gyengék, de POTENCIÁLIS erejük óriási. És mellettük, velük párhuzamban működnek olyan tényezők, beleértve az amerikai nép mélyen gyökerező demokratikus érzelmeit, hagyományait — melyeket a tőkés sajtó mérgező kampánya csak ködösíteni, de nem kiirtani képes — amelyek lehetővé fogják tenni az amerikai népnek, hogy megakadályozza a németországi tragédia megismétlődését hazánkban.) Bajban a hivatásos besúgó Legalább négyszeri hazug vallomással vádolják Jacob Burck chicagói rajolómüvész ügyvédei a kormány hivatásos besúgóját, Paul Crouch-ot, akit koronatanúnak vonultattak fel Burck depor- tálási ügyében. Burck jelenleg a chicagói Sun-Times nevű napilap rajzolója.. Burck ügyvédei négy affidavitot terjesztettek a hatóságok elé. Ezen affidavitok szerint: 1. Dancy texasi biró meghazudtolja Crouchot, hogy ő valaha tárgyalt volna Crouch-al egy FBI ügynök jelenlétében 'kommunista problémákról. 2. Miami főpostaigazgatója tagadja, hogy volt valaha Miamiban egy .“Dade County News” nevű újság, amelyről Cróiich azt állította, hogy ő annak szerkesztője volt 1947-ben. 3. A Miamii Daily News szerkesztője tagadja, hogy Crouch ott valaha a szerkesztőségben dolgozott volna, miként azf Crouch eskü alatt állította. 4. A Pan American World Airways vezetősége megcáfolta Crouch ama kijelentését, hogy őt a baloldali szakszervezet kényszeritette ottani állása feladására. A nagy repülővállalat vezetősége kijelentette, hogy azért menesztették Crouchot, mert hazudott, amikor azt állította, hogy a hadsereg kötelékéből menesztették. Crouch sorozatos hazugságai arra késztették a különben szintén antikommunista rovatirókat, az Alsop fivéreket, hogy vizsgálatot követeljenek ellene Brownell igazságügyminisztertől. Brownell hivatala tétova ígéretet tett arra nézve, hogy lehet, hogy kivizsgálják az ügyet. Amikor Crouch erről tudomást szerzett, a következő kijelentést tette: “Ha az én reputációmat tönkre teszik ezekkel a mostani mü-vádakkal és ha ezzel lerontják szavahihetőségemet, akkor a Smith-perekben elitéit 31 kommunista vezérnek ügyét újra meg kell nyitni és 20 deportálási ügyet újra kellene tárgyalni. Ez sok millió dollárjába kerülne a kormánynak.” Ez természetesen beismerése annak, hogy a 31 kommunista vezetőt és sok tucat bevándoroltat, főleg ennek az egy besúgónak a vádjai alapján ítélték el. Az általa emelt vádakról a jelenleg folyó perekben egyámsután kiderülnek, hogy szemensze- dett. hazugságok és az a tény, hogy Crouch most egyrészt könyörög az igazságügyminiszternek, másrészt pedig fenyegeti őt, bizonyítja, hogy fél a vizsgálattól. Mert akkor az egész hazugság kártyavára összeomolhat. Alkotmányrombolás imakisérettel “Jaj néktek képmutató... farizeusok... kívülről igazaknak látszotok, ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” (Máté evangéliuma, 23, 27—28) Az Eisenhower-kormány 200 javaslatot terjesztett a kongresszus 83-ik ülésszaka elé. Ezek közül alig lett egy tucatból törvény. És melyekből törvény is lett, azokban is kevés a köszönet a nép számára: adócsökkentés a gazdagok javára, az olajföldek kiosztása a monopolisták között, stb. De van egy féltucat javaslat, amelyen Eisenhower két balkezes jobbkeze, Brownell “igazság !”iigyinini?-ztér ugyancsak buzgolkodik, hogy hiég julius 31-ike előtt törvény váljon belőlük. Ezek az úgynevezett “kommunista ellenőrzési törvények.” Mert az Eisenhower-kormány és a mögötte álló nagy Wall-streeti trösztök szemében-a kommunisták ÉS A SZAKSZERVEZETI MUNKÁSOK még mindig nincsenek elég jól “ellenőrizve”. A Smith-törvény, a hüségeskü rendelkezések, a McCarran-törvény, a McCarran-Walter-törvény, a Taft-Hartley-törvény, a Feinberg-törvény még mindig nem elég számukra. A hisztéria, amit ezek a törvények keltettek az országban, még nem elég. Hogy hazánkat ezek a törvények Stevenson volt elnökjelölt kijelentése szerint is a négy félelem országává tették, hogy hazánk testébe, Truman volt elnök kijelentése szerint is belevetették a mccarthyzmus rákfenéjét, hogy Lodge UN fődelegátus szerint hazánkból e törvények a “besúgók országát” csinálták, hogy hazánkból e törvények Dr. Eurich, a Ford Alapítvány alelnökének a múlt héten elmondott beszéde szerint a “gyávák országát” csinálták, az még mindig nem elégiti ki a Brownell-féléket. így hát az Eisenhower-kormány, a fő jogtanácsosa, Brownell utján kidolgoztatott egy féltucat javaslatot. Ezek között van egy, amely az igazságügyminiszter JOGÁVÁ teszi, hogy bármely •szakszervezetet kommunistának bélyegezzen meg és ezen keresztül MEGSEMMITHESSE azt. Egy másik javaslat halállal bünteti a kémkedést a békeidőben is. Hogy mi a kémkedés, azt majd ugyanez a Brownell fogja megállapítani. Egy másik javaslat kiherélné az alkotmány ötödik függelékét azáltal, hogy “garantálná” nem lesz semmi baja az olyan tanuknak, akik hajlandók besúgni munkástársaikat, polgártársaikat, szom- "szédjaikat, barátjaikat. Megint egy másik javaslat eltiltaná, hogy “kommunisták” nemzetvédelmi iparban dolgozhassanak. A Wall Street Journal a fentiekről szóló beszámolójában azt állítja, hogy a kongresszus demokrata tagjai közül sokan ellenezni fogják e javaslatokat. Lesz azonban egy javaslat, jegyzi meg néni csekély megelégedéssel a Wall Street Journal* amely ellen nehezen fognak tudni érvelni a demokraták és ez pedig a következő: “Legyen elrendelve, hogy minden hónap egy bizonyos vasárnapján imádkozzunk a vasfüggöny mögött rabságban levő népek érdekében.” “Jaj néktek képmutató farizeusok.. Tőkések marakodnak A legújabb guatemalai események előtt, amikor Wall Street és a United Fruit urai még aggódtak intervenciójuk kimenetelét illetőleg, a következő rövid híradás jelent meg a Wall Street Journal első oldalán mint bizalmas washingtoni értesülés: “U. S. bizonyos hivatalos emberei magánúton azon kívánságuknak ^dnak kifejezést, hogy bárcsak ne kezdte volna el a lövöldözést a lázadó ye- zér,, Armas. Azt hiszik, hogy Latin-Amerikábau a US-nek fognak az ujjára koppintani, amiért forradalmat ‘szított’. Kételkednek Armas győzelmében. Dullesék úgy remélték, hogy ha majd kitör a lázadás, maga a guatemalai hadsereg fogja megdönteni a vörös rendszert. Az esélyek azonban, hogy ez a hadsereg ‘elpártol’, ma már nagyon soványok. “A forradalom összezagyválta US hosszutávu stratégiáját. Dulles egy az egész nyugati földgömböt magában foglaló konferenciát akart a guatemalai probléma megtárgyalására. Nyomást gyakorolt arra, hogy szigorú délamerikai blokádot mondjanak ki külföldről származó vörös fegyverekre vagy vörös ügynökökre. US azért.akarta a fényszórót Guatemalára irányítani, hogy példaadás végett ‘megdöbbentse’ a többi délamerikai országokat és erélyesebb kommunistaellenes kiállásra bírja őket. “Dulles igazi célpontjai: a Brazíliában, Chilében, Bolíviában működő hatalmas vörös mozgalmak. US közegek nagyszabású orosz összeesküvésnek jöttek nyomára, amelynek célja, hogy kiképezzenek és beszivárogtassanak kommunista ügynököket más latinamerikai nemzetekbe.” A Wall-streeti tőkéslapnak ez a színektől csepegő tudósítása nem ok nélkül látott napvilágot. Határozott jele ez annak a megoszlásnak és zűrzavarnak, amely uralkodó köreinkben észlelhető. A husosfazék körüli tolongásban nem mindenki nyalja zsírosra magát és azok, akiknek a bűnös koszton felkopik az álluk, különféle okoknál fogva is egyszerre csak kezdik józanabb szemmel megítélni és átértékelni a világhelyzetet és a külpolitikát. Néha egészen progresszlven hangzanak s talán komolyan hiszik is, amit mondanak. Bármi legyen is az oka, a kijózanodásnak mi nem vagyunk ellenségei. Ezen a,z alapon mégis felcsillan a remény, hogy bizonyos kérdésekben komolyabb erőpróbáknál is összetalálkozhatunk. Például majd az őszi választásoknál. Nem voltak jó kártyái Dullesnek Portland, Oregonban jelenik meg egy “Industrial News Review” c. kőnyomatos, amelyet az amerikai közszükségleti vállalatok (vasút, erőmüvek, bányák) propagandaügynökségének lehet tekinteni. Az egyik legutóbbi számukban vázolják Dullesék nehéz helyzetét. Ha a dolog nem volna oly komoly, az embernek szinte nevetnie lehetne hebehurgya magyarázkodásuk fölött. íme néhány külpolitikai kommentárjuk: “Nyugati szemszögből nézve, a világhelyzet az utóbbi időszakban lényegesen leromlott. A legtisztább példa erre, Genf, ahol rajta kívül álló okok következtében Mr. Dulles olyan helyzetben találta magát, hogy nem volt elég tromf a kezében. (Persze hidrogénbombákkal nem lehet —• huzamosabb ideig — kártyázni — Szerk.) Sajnos, Angliának nincs kedve semmiféle beavatkozásra Délkelet-Ázsiában. Kongresszusi körökben sincs nagy kedv arra, hogy helybenhagyják az amerikai katonák kirendelését Indokinába. Hát még a franciaországi helyzet! Ez egészen elszomorító amerikai diplomaták szemszögéből... ! Franciaország torkig van a háborúval! (Hát nem kétségbeejtő ez? Ezek a szívtelen franciák nem törődnek azzal, hogy az amerikai municiógváro- sok profitja csökkenni fog, ha megszűnik az indokínai háború ! Micsoda embertelenség 1 Micsoda közöny! Micsoda hálátlanság! — Szerk.) “Amellett Franciaországot erősen sújtja a kommunisták békegalamb kampánya is! És a nép aggódik a németek ujraf egy vérzésé miatt is!” Hát nem szomorú fejlemények ezek — Walt Street urai szempontjából? ,
