Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-07 / 1. szám
AMtiKlKAI MAG YAK SZÓ January 7, 1954 Fordulat a Magyar Népidemokrácia fejlődésében (Folytatás a 9-ik oldalról' hogy a vezetés módszereinek és egész rendszerének megjavítása, a belső pártélet kifejlesztése, a kollektiv vezetés megvalósítása terén a párt még csak kezdeti eredményeket ért el. Felhívja az egész párttagság, valamennyi pártszervezet és pártszerv figyelmét arra, hogy a párton belüli demokrácia, a kollektiv vezetés ügyét ne tekintse időleges, egyszeri, kampányjellegű feladatnak; ez a lenini forradalmi munkáspártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának is állandó módszere, működési törvénye. Döntő feltétele ez a párt előtt álló feladatok sikeres megoldásának, a párt és a munkásosztály, a párt és a pártonkivüli dolgozó tömegek közötti szoros, megbonthatatlan kapcsolatnak. Megállapítva a pártélet megjavításában elért eredményeket, a Központi Vezetőség rámutat arra. hogy a belső pártélet felélénkülése számos pártszervezetben befeléfordullássa] párosult; a széles pártonkivüli tömegek között a párttagok és a pártszervezetek által végzett felvilágosító agitác-iós munka elégtelen; a pártszervezetek nagy része nem egyezteti össze megfelelően a belső pártmunkát és általában a politikai munkát a gazdasági munkával, s ezért gyengült a párt- szervezetek és pártszervek figyelme a termelés iránt az iparban és a mezőgazdaságban. A párt- szervezetek és pártszervek kezdik ugyan .elsajátítani -a pártéletben _a vezetés helyes módszereit, de a tömegek helyes öntudatos vezetése terén még lényeges előrehaladás nincsen. A bírálathoz való viszony és az önbirálat olykor formális: nem mindig követik megfelelő tettek a bírálatot és az önbirálatot. Egyes pártszervezetekben meg- i< ledkeznek arról, hogy a párt szervezeti felépi- b seben érvényesülnie kell a demokratikus centralizmusnak, hogy a demokratikusan megválasztott'szervek határozatai a párt minden-szervére és minden tagjára egyaránt kötelezők. Komoly elmaradás mutatkozik azon feladatok, megvalósításában, amelyeket a júniusi kibővített ülés ideológiai és elméleti téren szabott meg. Egyes párttagoknál a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet elméleti és ideológiai kérdéseiben bizonyos zavar és tanácstalanság mutatkozott, aminek leküzdéséhez a párt vezetése kellő időben nem fogott hozzá és amelyet maradéktalanul még nem számolt fel. A Politikai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy kidolgozásra és tisztázásra kerüljenek azok az elmé- deti és ideológiai kérdések, amelyek az uj helyzettel, pártunk és népi demokráciánk fejlődésének pj szakaszával kapcsolatosak, s amelyeknek tisztázása elengedhetetlenül szükséges a párt helyes politikájának megvalósításához. • Tekintetbevéve, hogy egész további fejlődésünk- döntő láncszeme, kulcskérdése a mezőgazdaság termelésének nagyarányú fejlesztése — és figyelemmel arra, hogy a magyar mezőgazdaságtan még különféle tipusu gazdaságisalakulatok egymásmelleit működnek, ami bonyolulttá teszi a feladatokat a párt számára: az egész párt egyik legdöntőbb, alapvető feladata a falusi pártmunkában évek óta tapasztalható elmaradás, sőt visz- szaesés felszámolása. A Központi Vezetőség kötelezi a Politikai Bizottságot, valamint a párt megyei, járási és egyéb- vezetőszerveit, hogy a mezőgazdaság jelentőségének, megfelelően foglalkozzanak a -falusi, gépállomási,- termelőszövetkezeti, állami gazdasági stb. pártszervezetek megerősítésével, építésével, pártéletével, vezetésének megjavításával és e szervezeteknek, különösen a falusi pártszervezeteknek összetételével. Biztosítsák, hogy a falusi pártszervezetekben mind nagyobb számban legyenek termelőmunkát végző dolgozó parasztok. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban biztosítani kell, hogy a pártszervezetek összeegyeztessék a politikai munkát a gazdasági munkával, elsősorban a termelés feladataival, irányítsák, vezessék a munkaversenyt, karolják fel a dolgozók helyes, élenjárd kezdeményezéseit! Támogassák erőteljesen a műszaki értelmiséget (mérnököket, technikusokat, agronómusokat) a népgazdaság erői gyors átcsoportosítása érdekében kifejtett tevékenységükben; tudatosítsák közöttük munkájuk nagy jelentőségét és közvetlen összefüggését az egész nép jólétének emeléséért folytatott harccal. Pártunk erejét az 1853-as tervév sikeres befejezésére és az 1954. évi népgazdasági terv teljesítésére, illetve tultejesitésére kell összpontosítani. E cél érdekében mozgósítani kell a magyar munkásosztályt, az egész dolgozó népet. Meg kell értetni minden dolgozóval, hogy népgazdasági tervünk a népjólét emelésének terve. Helyileg és országosan a terv teljesítését minden egyes dolgozd ügyévé kell tenni. Minden egyes párt- szervezetünk, minden egyes munkásember lelkes, odaadó munkájától függ, hogy győzelemre vigyük a népjólét emelésének 1954-es tervét! A Magyar Dolgozók Pártjának politikája — a magyar munkásosztály politikája. Ez a politika a munkásosztály, a magyar nép anyagi és szellemi felemelkedésének, Magyarország felvirágoztatásának, a békének, a nemzeti függetlenségnek, a nemzeti egység megerősítésének, a szocializmus építésének a politikája! Harcban az uj feladatok megvalósításáért Szemelvények Jíevai József beszámolójából a MDP Központi Vezetőségének ülésén ötéves tervünk első négy évének forszírozott előrenyomulása, rohamtempóban végrehajtott iparfejlesztése után szükségünk van soraink rendezésére, a hibák kijavítására, az elért szocialista hadállások megszilárdítására, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Lélegzetvétel és megszilárdítás:- ugyanannak az éremnek két~ol- dala. Azért lassítjuk az iramot a nehézipar fejlesztésénél, azért lassítjuk a tempót a termelő- szövetkezetek fejlesztésénél, hogy időnket, gondunkat, munkánkat fejlődésünk mai szakaszában elsősorban a megszilárdításra fordíthassuk. Persze, mint Központi Vezetőségünk júniusi ülésén megállapította, nálunk a nehézipar fejlesztésének üteme már 1951 óta túlzott volt, nálunk nem indokolta ezt a rohamtempót az, ami a Szovjetunióban az első ötéves terv időszakában indokolta: mi nem voltunk elmaradt agrárország már 1950-ben sem, mi nem voltunk elszigetelt szocialista ország, mint a Szovjetunió 1928-ban, nekünk nem kellett egymagunknak megteremtenünk azt az ipari bázist, amely az imperialista fenyegetésekkel szemben a honvédelem döntő biztosítéka. A második ötéves tervben a Szovjetunió is, amely pedig továbbra is el volt szigetelve a kapitalista világban, rátért az iparosítás .lassításának és az eredmények megszilárdításának politikájára. Mennyivel több okunk és szükségünk van erre nekünk! Hiszen a mi ötéves tervünk iparosítási* irama-gyorsabb volt, mint a Szovjetunióban az első ötéves tervben. A Szovjetunióban az első ötéves tervben az összes beruházásoknak csak 49.1 százalékát forditották ipari beruházásokra, mig nálunk 51.7 százalékát! A Szovjetunióban az első ötéves tervben az összes ipari beruházásoknak 85.7 százalékát forditották nehézipari beruházásokra, mig nálunk 92.1 százalékát. Egyetlen adat minden magyarázatnál jobban megvilágítja, miért létkérdés népgazdaságunk — elsősorban iparunk — számára a megszilárdítás politikája. Miközben 1950 óta uj meg uj üzemeket építettünk, elhanyagoltuk a meglevő üzemek karbantartását, a felújítást. Az állóalapok amortizációja (elhasználódás következtében bekövetkező értékcsökkenés) az iparban három év alatt 1950 és 1952 között, 6.1 százalék volt, a felújításra viszont csak 3.2 százalékot fordítottunk. Egyedül 1952-ben 3.5 milliárd forint volt a népgazdaság termelő állóalapjainak elhasználódása, de a felújításra csak 1.9 milliárdot fordítottunk. A bővített szocialista újratermeléshez, amely nélkül ’ a társadalom egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek egyre növekvő mértékben való kielégítése nem lehetséges, múlhatatlanul szükséges a termelőeszközöket gyártó ipar (nehézipar, gépipar) viszonylag nagyobb arányú fejlesztése, mint a népgazdaság többi ágaié, hiszen ez utóbbiak (könnyűipar, mezőgazdaság) nem fejlődhetnek az előbbi nélkül. De ebből az alapvető igazságból nem következik, hogy a termelőeszközöket gyártó ipar fejlődése elszakadhat a népgazdaság többi ágaitól, hogy ellentmondásba kerülhet azok aránytalan lemaradásával. A szocializmus építése során egyre jobban érvényesül a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének törvénye, és a népgazdaság különböző ágai közötti arányok megsértése múlhatatlanul kifejezésre jut a tervek tulfeszitettségében, anyag- ellátási, munkaerőutánpótlási és más zavarokban, és főleg abban, hogy lehetetlenné válik a lakosság életszínvonalának megfelelő emelése, a növekvő szükségletek növekvő mértékben való kielégítése. A mi népgazdaságunkban az utolsó években ilyen természetű aránytalanságok és ellentmondások keletkeztek annak következtében, hogy egyrészt az ipai'ositás rohamos üteme mellett a mezőgazdasági termelés a háború előtti színvonalat is alig érte el, és hogy másrészt az iparon belül a termelőeszközök gyártásának ugrásszerű emelkedése mögött messze elmaradt a fogyasztási és közszükségleti cikkek alacsony színvonalon mozgó előállítása. Ilyen körülmények között a bővített szocialista újratermelést szilárd alapokon továbbfejleszteni csak úgy lehet, ha kiküszöböljük az ipar és a mezőgazdaság, a nehézipar és a könnyűipar között az utolsó évek folyamán fellépett aránytalanságokat, ha hozzálátunk mindenekelőtt a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolásához, a fogyasztási és közssziikségleti cikkek gyártásának messzemenő kiszélesítéséhez. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges az iparosítás és ezen belül különösen a nehézipar fejlesztésének meg- lassitása, hogy eszközeink és erőforrásaink nagy részét az uj szakaszban elsősorban a mezőgazdaság, valamint a fogyasztási és közssziikségleti cikkeket előállító iparágak fejlesztésére fordíthassuk. Ha az uj szakaszban sikeresen kiküszöböljük az aránytalanságokat és főként megfelelő színvonalra emeljük a mezőgazdasági termelést, ebben az esetben — és csak ebben az esetben — ismét lehetővé fog válni, hogy az iparosítás szilárd alapon, az arányos fejlődés törvényeinek megfelelően uj lendületet nyerjen . Az utolsó évek folyamán a magyar dolgozók erőfeszítésének eredményeként az iparosítás terén elért eredmények az uj szakaszban kedvező előfeltételeket teremtettek a mezőgazdaság és a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak nagyarányú fejlesztése számára. A gyáripari termelés nálunk 1953 első félévében 3.5-szer nagyobb volt, mint 1938-ban; az egy főre eső széntermelés 1938-ban' csak 10.2 métermázsát tett ki, 1952-ben 19.7 métermázsa volt; az egy főre eső acéltermelés 1938-ban 75 kilogramm, 1952-ben 154 kg. volt; az egv főre eső cementtermelés 1938-ban 37 kilogrammot, 1952-ben 111 kilogrammok tett ki: az egy főre eső villamosenergiatermelés 1938-ban 153 kilowattóra, 1952-ben 436 kilowattóra volt; a gépipar az egész gyáripari termelésnek 1938- ban alig 9 százalékát, 1952-ban már 20.6 százalékát tette ki. Nyilvánvaló, hogy az iparosításnak ezek az eredményei igen fontos pozitív tényezők mind a mezőgazdaság nagyarányú gépesítésének, a mütrágyaellátás fokozásának, a falu villamosítása fejlesztésének, mind a ^fogyasztási cikkek termelése kiterjesztésének és*a lakásépítés bővítésének szempontjából. Iparunk egyik legfontosabb feladata, hogy az igv megteremtett lehetőségeket teljes mértékben felhasználja. Megfelelő mennyiségben és minőségben kell előállítani mindazt, amire szükség van ahhoz, hogy egyrészt hozzájáruljon a dolgozók életszínvonalának közvetlen felemeléséhez, és hogy másrészt megalapozza a mezőgazdaság fejlesztését és a közszükségleti cikkek gyártásának kiterjesztését. ★ Az uj szakasz gazdaságpolitikáját mindenekelőtt az jellemzi, hogy lehetővé teszi a nép jólétének — és mindenekelőtt a munkásság életszínvonalának — gyorsabb emelkedését, anyagi és kulturális szükségleteinek az eddiginél nagyobb mértékben biztosított növekvő kielégítését. Ennek legfontosabb feltétele: a mezőgazdaság elmaradásának felszámolása. “Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, az a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése... Ez most és a legközelebbi 2—3 évben a központi feladat” — mondotta a Politikai Bizottság nevében Rákosi Mátyás a Központi Vezetőség ülésén. A mezőgazdaság fejlesztésének, a város és a falu kapcsolatainak ez a megnövekedett szerepe az uj szakaszben alapvetően fontossá teszi a “nep”-nek, a lenini “uj gazdasági politikának” azt a megvilágítását és a magyarországi fejlődésre való alkalmazását, amit a Központi Vezetőség októberi ülése adott. Az “uj gazdasági politika”, amelyet fő vonásaiban Lenin már 1918-ban kidolgozott, majd 1921-ben minden részletében kifejtett, továbbfejlesztett és alkalmazott, mint a szocialista ipar és a kisparaszti mezőgazdaság összefogásának politikáját piaci, áruforgalmi kapcsolatok segítségével : alapvető vonásaiban minden országra érvényes a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakaszán. Nyilvánvaló, hogy mi az “uj gazdasági politikát” nem most, pártunk júniusi határozataival kezdjük alkalmazni, hanem már a fordulat éve óta alkalmaztuk. De nem kevésbbé nyilvánvaló, hogy éppen a fordulat éve, de különösen 1951 óta mi az “uj gazdasági politikát” nemcsak alkalmazzuk, hanem egyre növekvő mértékben el is (Folytatás a 11-ik oldalon) _!0__
