Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-02-11 / 6. szám

Ybl. III. No. 6. Thursday, Feb. 11, 1954 NEW YORK, N. szám ára 15c Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March 2, 1873. Dem okraták a vádlottak padján LINCOLN, a zsarnokság nagy ellensége Hihetetlenkedve csóválja az ember a fejét, amikor arra gondol, hogy Abraham Lincolnt és liberális-forradalmi esz­méit az a republikánus párt támogatta, juttatta diadalra és a nemzet sorsára és történelmére kiható jelentősségre, amely ma csaknem egészében a lincolni programm és élet- szemlélet ellenkezőjévé és ellenképévé változott, ha nem is jelszavaiban és szólamaiban, de tényleges cselekedeteivel, törvényeivel és több-kevesebb ügyetlenséggel leplezett tö­rekvéseivel. Ma, amikor az alkotmány megcsonkitásának, a szabad­ságjogok megnyirbálásának, a szakszervezeti mozgalom szét- dulásának és kíméletlen korlátozásának fasizmussal fenye­gető korában élünk ugvannyira, hogy még az alkotmány és a Jogok Törvényének védelmezését is “felforgatás”-nak igyekeznek minősíteni az imperialista reakció hangadó ele­mei és amikor a mccarthyzmus, a hidegháború és az eret­neküldözés árnyékában liheg az ország, — Lincoln szabad­ságeszméi uj értelemmel, a halhatatlanság dicsfényében tündökölnek szemünk előtt. Mert maholnap már száz év múlt el Lincoln óta és a két kor gyökeres elkülönbözése ebe­mére is szinte változatlan erővel sugárzik az igazság Lin­coln nagy mondásaiból: “Védelmünk annak a szellemnek megőrzésében van, — mondta Lincoln 1859 szeptember 11-én —, mely a szabadsá­got úgy értékeli, mint minden ember örökségét, minden or­szágban, mindenütt. Ha ezt a szellemet elpusztítjuk, akkor a zsarnokság magvait ültetjük el tulajdon küszöbünk elé. Aki játszadozik a rabszolgaság láncaival, saját végtagjait készíti elő a bilincsek viselésére. Ha hozzászokunk ahhoz, hogy a körülöttünk élők jogait eltiporják, akkor elveszít­jük a függetlenségünk lángoló szellemét és méltó alattvalói­vá válunk az első, fortélyos zsarnoknak, aki lábra kap.” Van-e vájjon olyan ember, aki e sorok olvasásánál nem gondol önkénytelenül is a hitlerizmusra, mccarthyzmusra, a fasizmusra és a reakciós zsarnokság különféle változataira? Pedig, mint mondtuk, más idők voltak azok és más tar­talmuk volt a politikai jelszavaknak is. Abraham Lincoln kettős jellemvonásu társadalmi átalakulás korszakában ju­tott az elnökségre. Nemcsak a rabszolgamunkától a szabad munkára való átmenet kora volt az, hanem ugyanakkor a kisméretű termelésről az ipari kapitalizmus felé való átme­nőt kora is. Mivel a rabszolgaság elleni harc országunk éle­tében későn folyt le, amikor már az ipari fejlődés messze járt, — ez a két történelmi átalakulás, amelyet más orszá­gokban évszázadok választottak el egymástól, itt minálunk egybeesett. Az amerikai nemzet jó szerencséje volt, hogy ez az óriási világrész, bőséges erőforrásai és a feudális örökség nemléte lehetővé tette, hogy a termelőeszközök túlnyomó­részt a termelők kezében voltak akkor, amikor máshol a tu­lajdonlásnak ez a rendszere már régóta divatját múlta. Ezen a gazdasági alapon fejlődött ki a jeffersoni demokrá­cia, amely teljesen agrárjellegű volt és kisgazdaságon ala­pult ) melyet városi munkások és kézművesek egészítettek ki. Ezekből a gyökerekből sarjadt ki a magas amerikai élet- y standard, a számos haladószellemü újítás, amelyet az Egye­sük 4.11 unok adótt a világnak: széleskörű szavazó jog, szabad ke >ktalás, rövidebb munkanap, vallástürelem, az olvasztó- k* . ; . mánya jés az egyéni szólásszabadság. Lincoln idejében ezek a szabadságjogok elsősorban a ra:*szolgatartók részéről forogtak veszélyben, akik könyörte­P;--vé-(Folytatás a. 16-ik oldalon) Irta: KISS PÉTER Aki hallotta a rádión, vagy látta a televízión Eisenhower elnök kongresszusi jelentését az ország állapotáról január 7-én, az tanúja volt annak, hogy a leghatalmasabb ová­ciót akkor kapta az elnök, amidőn a következő kijelen­tést tette: “Oda kell hatnunk, hogy a; törvény is tudomásul vegye j ezt a tényt, amit gondolko-; •dó polgárok már régen tud­nak, hogy mi itt (a koih-j munisták kérdésében) az árulással rokon tényekkel állunk szemben, mert aki tudatosan résztvesz a kom­munista összeesküvésben, az nincs többé hűséggel az Egyesült Államokhoz.” Fülsiketítő, tomboló taps és helyeslés fogadta az elnök e kijelentését, valamint a kö­vetkezőt arranézve, hogy ezentúl ittszületett polgárokat is meg kell fosztani polgársá­guktól. Tapsolt McCarthy és a tu­dósítók szerint Eisenhower melegen rámosolygott. Tapsoltak a republikánu­sok. És tapsoltak a demokraták. Tapsoltak a demokrata kép­viselők és szenátorok. Nem tudták az istenadták, hogy sokan közülük saját politikai halálos Ítéletük fölött tapsol­nak. ★ Négy héttel Eisenhower el­nök fenti beszéde után Mc­Carthy szenátor a Republi­kánus Párt Országos Bizott­ságának megbízásából szóno­ki körútra indult Lincoln szü­letésnapja alkalmával rende­zett republikánus gyűlésekre. Mindjárt a legelső gyűlé­sen, Charleston, W. Yá.-ban McCarthy a következőképpen válaszolt az Eisenhowernek tapsoló demokratáknak: “Akik ma a demokrata jel­zést viselik, azok történel­mi árulás foltjával viselik azt, példátlan korrupció rozsdájának és a Koreában elesett amerikai fiuk véré­nek foltjával!’' Majd felszólította azokat a “lojális” amerikaiakat, tkik nem akarnak többé az “áru­lás folltjával és amerikai fiuk vérével” megpecsételt demo­krata pártba tartozni, hogy lépjenek be a republikánus pártba. Mit jelent ez ? Nem kevesebbet, mint azt, hogy McCatrhy szemében a demokrata párt az árulás pártja, amelyből ki kell lépni minden hű amerikai polgár­nak! Azt mondhatja erre valaki, hogy ezt csak az a hóbortos wisconsini republikánus sze­nátor mondja. Ám ez a “hóbortos” szená­tor, ma már a legbefolyáso­sabb republikánus szenátorok sorába tornázta fel magát és fenti kijelentéseit a repub­likánus Párt Országos Bizott­sága jóváhagyásával tette. A demokrata párt tehát most már ép annyira a vád­lottak padján ül, mhit ahogy Wall Street urai és ügynökei a vádlottak padjára tették először a kommunista pártot, utána a progresszív pártot, majd a baloldali szakszerve­zeteket, a haladószellemü testvéri betegsegélyzőt, a bé­keszervezeteket, a haladó ügyvédek kamaráját, az ame­rikai és a szovjet nép közötti barátságot előmozdító társa­ságot. Az átlagos ember nehezen tudja megszokni az ilyen fan­tasztikus fejleményeket. So­szakszervezeti mozgalom ha­talmas kifejlődését, létrehozn­ia a társadalmi, aggkori és munkanélküliségi . biztosítást I és — karöltve a Szovjetunió- | val s más államokkal — meg- I védte Amerika népét a nácik j és a japán imperializmus tá­madásától. Truman “bűne” pedig az, hogy nem engedte meg MacArthurnak az atom- bombás támadást Kina ellen. A republikánus párt e min­denre elszánt és végered­ményben fasiszta jellegű tá­madása mögött a főszempont az, hogy az “árulással” való megbélyegzés és fenyegeted- zés révén szétbomlasszák a demokrata pártot, amely ezen időszakban az egyetlen lehet­séges mozgósítási központ a republikánus-wallstreeti poli­tika meghiúsítására. A re­publikánusok tudják, hogy a Az Atomenergia Bizottság faggatja Condon demokrata képvi­selőt afelől, hogy “kommunista-e” vagy sem. Sterling Cole a Bizottság republikánus elnöke célzást tett arra, hogy min­den liberális demokratát hasonló meghurcolásnak fognak kitenni kan még mindig a fejüket csóválják ilyen általánosító megállapításra. De gondolja­nak ezek a demokrata Tru­man esetére, akit az Ameri- kaellenes Bizottság már be is akart idézni, mint ,az igazság­ügyminiszter által megvádolt “kémbarátot”. Gon dőljünk csak Condon demokrata kép­viselőre, akit nem engedtek egy atomkipróbálásra, mert “kommunista gyanús” volt. Az illetőt, mellesleg, e napok ban hallgatta ki az Atom­energia Bizottság. ★ A newyorki Daily News — a hírhedt Chicago Tribune newyorki ikertestvére — né­hány hónappal ezelőtt vezér- cikkileg javasolta, hogy a re­publikánus párt próbálja a demokrata pártot az árulás pártjának megbélyegezni és akkor biztos lehet abban, hogy 20 évig fogja élvezni a hatalmat Washingtonban. Az “árulás” természetesen abból áll a Wall Street poli­tikai ügynökei szemében, hogy a demokrata párt Roose­velt idején mégis tekintetbe vette a nép kívánságait és követeléseit, lehetővé tette a szakszervezeti m u n kásság nagyrésze, a négerek és far­merek döntő rétegei még mindig a demokrata párton belül vagy akörül csoporto­sulnak politikailag. Ha ezt a pártot szétzüllesz- j tik, úgy gondolják, nem lesz, I aki eredményesen kihívja po- | litikai egyeduralmukat. I A demokrata párt jelenlegi ^vezetősége —, amely ime sa­ját kezével szőtte a kötelet a nyakára a vörösfalási hajsza elindításával — azzal akar a mccarthysta kutyaszorítóból | kikerülni, hogy túl akarja li- ! citálni McCarthyt a vörösfa- lásban. Azzal “védekeznek", hogy ők több kommunistát tettek börtönbe, mint a re- : publikánus párt. Ez persze egyértelmű ré­szükről az öngyilkossággal. Mert pontosan ez az amit a republikánusok akarnak, hogy tudniillik a vállasztási kam­pányban afelől folyjon a vi­ta, hogy melyik a nagyobb antikommunista. És Eisen- howerék meg McCarthy ék, a hatalmon lévén, majd gondos­íFolytatás a 16-lk oldalon) AMERIKAI

Next

/
Thumbnails
Contents