Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-28 / 4. szám
January 28, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Mi újság Magyarországon? * ß^egußabh hírek • Felavatták Gáfcor Andor síremlékét BUDAPEST, január 21. — A Magyar írók Szövetsége és a Magyar Újságírók Országom Szövetsége nevében a ke- repesuti temetőben halálának első évfordulóján felavatták Gábor Andor, a kiváló író és publicista síremlékét. Gábor Andor életéről és munkásságáról Méray Tibor Kossuth-dijas újságíró emlékezett meg, majd a Magyar írók Szövetsége nevében Aczél Tamás Sztálin-dijas és, Kossuth-dijas iró és Szabó Pál Kossuth-dijas iró, 'a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Vadász Ferenc főtitkár és Parragi György Kossuth-dijas újságíró helyezett el koszorút a siron. Tizenöt vidéki városba látogat el a Gördülő Opera BUDAPEST, január 21. — A Gördülő Opera ez év első felében 15 vidéki városban tart előadást*Az együttes útitervében szerepel: Salgótarján, Győr, Dorog, Ózd, Pécs, Szolnok, Sztálinváros, Tatabánya, Békéscsaba, Kaposvár, Nagykanizsa, Cegléd, Kecskemét, Sopron és Eger. Az állandóan műsoron lévő operákon kívül bemutatja Auber “Fra Dia- volo” cimü müvét. Hóvihar volt a múlt héten Hajrlu-Bihar megyében BUDAPEST, január 21. — Szerdán délelőttre az olvadás és a hótakaritás következtében Magyarország egyetlen utján sem volt hóakadály. A déli órákban Hajdu-Bihar megyében hatalmas hóvihar kerekedett. A hóvihar olyan erős, hogy néhány bekötő- utón és két főútvonalon, Debrecennél és Biharkeresztesnél hóakadály keletkezett. A hótakaritást még a hóvihar alatt megkezdték. Angol kulturális delegáció érkezett Magyarországra * BUDAPEST, január 21. — A Kulturkapcsolatok Intézetének meghívására öttagú angol kulturális delegáció érkezett Magyarországra. A delegáció tagjai: John Sommer- field iró, Molly Moss festőművész, A. L. Lloyd népzenekutató, Wane McColl színész és népdalénekes, valamint Dávid Caplen grafikusművész. Az angol delegáció magyarországi tartózkodásának célja, hogy megismerkedjék a magyar népi demokrácia kulturális fejlődésével és jelenlegi helyzetével. Téli rege Jánoshidán BUDAPEST 1114 TELÉN • Irta: PARRAGI GYÖRGY Évek óta nem öltözött Budapest ilyen téli pompába, mint most, A kormos fák, a tiszta levegő, napfény után úgy festenek, mint derült, örömet, hirdető karácsonyfák. Minden .lópehely, amely lehull, valóban olyan, mint a karácspnyfa csillagszórójának fényhullása, A hullámzó embertömeg szívesen viszi fején, hátán ezt a szikrázó hófényt. Erről a szeplőtlen fehérségről, erről a hulló hóról szeretném feljegyezni mindazt, amit minden magyar érez. Hogy vártuk aggódva, mondhatnám szivszorongva ezt a hótakarót, ezt a melegítő paplant, amikor ránktört a fagy. Ma már ott tartunk,.hogy a hidegtől, a fagytól elsősorban nem is azért félünk, mert didergőnk, megludbőrözteti a testünket, hanem féltjük elvetett, áldott reménységünket, a csírázó gabonát. A föld, amely mellett elrobog a vonat, elsuhan az autó, nem csupán tájék, hanem éltető anyánk. Ha Budapesten azt halljuk a Meteorológiai Intézet jelentésében, hogy a Tiszántúlon, Debrecenben minusz 16 fokot jeleznek, akkor az elvetett mezőkre gondolunk. Mert az emberek ma, a szocializmus korszakában el vannak látva, jobban védve vannak az időjárás kegyetlenségeivel szemben, mint a régi időkben. A hárómmillió koldus Magyarországában láttunk fagyos rögökön bandukolni mezitlábas gverekeket. Ma már ilyen nincs. De féltettük a mezitlábtól a zsenge csirákat, az elvetett rragvakat. Ezeknek a kis csiráknak mezitlábaira öltött most 'jelégítő csizmát, jól betakaró szűrt a fehér hó. Persze, hogy messze száll a gondolatom, a szivdobogá- om a hóval borított falvak, tanyák felé, ahol még tart a carácsonynak, az újévnek édes hangulata, ahol beszélgetik ■gymás között ennek az uj esztendőnek a reménységét, ahol :j párok szerelme bontakozik ki és ahol olyan határtalan eménységgel néznek az ujesztehdőbe, mint még soha. A re- nénység mindenképpen indokolt. Minden falusi házban is- nerik és latolgatják a párt és a kormány mezőgazdasági -rogrammját, tudják azt, hogy a hótakaró alá bujt zsenge sira éppen olyan nyugodtan álmodhat a nagy nyári aratás- ól, mint ahogy ők, az emberek. A kettő között elválasztha. —Magyarországi riport— Jánoshidi vásártéren leányvásár lesz a héten. . . Jánosüidpt ebben a pilanat- ban sokkal könnyebb megtalálni a nótábail, vagy akár a térképen, mint Szolnok megyében... Az országút mélyen a hó alá bujt s csak egy-egy varjúval díszített kilométerkő állít neki emléket. Eltűntek az utmenti árkok is, a fűzfák bánatos aggszüzekként állnak, fejüket zúzmarából vert csipkesál borítja s a végtelen hómező felett vad sarki szélvész görgeti a napot. Attila koporsóját nem lehetett biztosabb helyre rejteni, mint ebben a hó- és ködtengerben Jánoshidát. Mint egy-egy ködbeomló álomkép, úgy tűnnek fel egymásután Zagyvarékas, Ujszász, Szászberek. Majd Jászalsószent- györgy s végül Jánoshida is, de leányvásár nélkül. A ködfüggöny egyszerre szétnyílik s mögötte a téli falu, mesebeli házakkal s igazi kutyákkal, harsány ugatással. A kerítéseken zuzmarafüggöny, az ablakokon jégvirág, s az egész falu hófehér. Hogy telt el Jánoshida első hete az uj évben? Ki felelhetne meg erre a kérdésre több joggal, mint Eszes- né, Jánoshida tanácselnöke Nem is éri váratlanul a kérdés, de még ő maga is meglepődik, amikor kiderül: mennyi minden történt a hét alatt a falujában. Egy hét nem nagy idő— kezdi a krónikát, halkan, mintha szavai a hóba huílá- nának. A falujáról beszél, de közben az uráiia gondol, aki betegen, nagyon betegen fekszik othon... — Talán egy szomorú halálesettel kezdem.! i Mindjárt negyedikén meghalt: az öreg Dányi János bácsi,! akit én, mint tanácselnök külön is meggyászoltam, mert bár 87 éves volt, de mind a begyűjtésben, mind az adófi-j zetésben mindig az élen járt. I S hogy mi hajtotta őt? Tize-1 négy gyerekéből faragott embert az állam. Sokszor mondja az. óreg: ha mindenei úgy teljesítené a kötelességét az állam iránt, mint ő, soha senkit nem kelene elszámoltatni.. — Ez akár Dányi bácsi végrendelete is lehetne? Az is. Bár igaz, hogy községünkben sok ilyen Dányi János van. A múlt évben sem volt nálunk egyetlen elszámoltatás sem, sőt: már ebben az évben is többen beadták az első negyedévre eső tojás- és baromfimennyiséget. Kerepesi Béla pedig már az első félévi adóját is rendezte. Dányi bácsi sírját azóta betakarta a hó, de lám, nem az emlékét. Nyugodjék béliében. S bár ő elment, helye mégsem maradt üresen a faluban. A Zrínyi-utca 707-es szám alatt megszületett áz uj év első gyermeke: Juhász Béla. A kicsi ház eresze alatt apró ruhácskákat lenget a szél. S bent a szobában anya és fia egymás mellett feküsznek. Az ifjú asszony mosolyog, Béla alszik. Néha felemeli kezét, a kicsi ujjak szétnyílnak, mintha megszámolná őket, biztosan a napokat számolja, amióta e világon van. De az is lehet, nem számol, csak apjának int, Juhász Jánosnak, aki valahol Jászberény körül egy távvezeték tornyán ágaskodik — lévén, hogy távvezetékszerelő —s a napfényben szikrázó havas tájon körülnézve azt figyeli: milyen zászlójeleket küld az ötnapos Béla? Mert közben Jánoshidán is kisütött a nap. —Lakodalom még nem volt a héten — folytatja a krónikát Eszes Józsefné —, mert ami esedékes volt, azt még a múlt évben megtartották, de annál több volt a disznótor. Karácsony és újév között alig győztük a vágási engedélyek kiállítását. Már arra gondoltam, az uj évre nem is marad disznó. És mégis: az uj esztendő első hetében négy nap alatt 97 engedélyt adtunk. Pedig a vágási szezon még javában tart... —Tart ám — teszi hozzá Varga Isttatkn szoros összefüggés van: a föld és az ember, a mag és a termés: örök szövetségben áll egymással. ★ Gondolataim most messzeszállnak, — ahogy a költó mondta. A mecseki hegyekbe, a soproni fenyvesekbe, a kőszegi bükkösökbe, a Kékesnek napfényben szikrázó hó tetejére, Eger városának hóval fedett csodálatos szépségeire, a zalai lankákra, a megállt és újra elindult Dunára, a tiszai, rábai, visegrádi öreg fűzfákra. Milyen szép ez a mi hazánk, hogy csordul öröme, aki ennek a szép magyar hazának tájait látja vágy emlékeiben felidézi. De nemcsak a vidék, az elhagyott szülőföld, az ott élő szülő kis lakása vagy hóval borított sirdombja jut ilyenkor eszünkbe. Nézzünk végig itt Budapesten. Hog.v u.i alakul át mostanában telve az élet optimizmusával. Az uj parkokban, az uj gyermekjátszótereken, az uj zöld gyepek szélén, utcáit szegélyező fák alatt egvre inkább érzi a budapesti ember, hogy a fa a legjobb barátja. Olyan a pesti utcák fája, mint a leghűségesebb barát. Elviseli a vihart, a fagyot, az ember felé integet a koratavaszi időben. Ezek a fák most azt hirdetik a maguk hermelinpalástjával, hogy jó esztendő lesz az idén. A felnőttek ezt a biztatást talán sokszor észre sem veszik. De tessék megnézni a gyermekeket, akik elsik- (Folytatás a 12-ik oldalon) ván, a Dimitrov termelőszövetkezet brigádvezetője, aki eddig csak némán bólogatott. — Én is jövök hamarosan az engedélyért. — Talán még nincs ki a két mázsa ? I — Van az már két és fél Iis! " — Hát akkor? Igazán itt I lenne az ideje.... — De amikor még mindig jó étvággyal eszik... Hadd : egyék! — teszi hozzá nagy j jóindulattal. — No és a család jóétvágya? Az nem számit? — Hogyne számitana! —* nevet szélesen Varga István. ! —Csakhogy még tart ám az a disznó, amit karácsonyra vágtunk... Ez már a második lesz! így aztán egyszerre ért- I hető a nagy türelem. A ter- ; melőszövetkezet tagjai majdnem valamennyien kettőt vágtak. A termelőszevetkezet, — 87 taggal és 610 holddal —• közös Szilveszterrel kezdte az uj évet. S ez a “közös” any- nyit .jelent, hogy még az a 11 tag is velük ünnepelt, akik az ősszel kiléptek. — Nem is mondunk le róluk végleg — mondja, jobj ban mondva nyögi • Buta Ist- : ván, a szövetkezet elnöke. Nyög szegény, de ezúttal nem az elnöki gondok nyomják őt, hanem ő nyomja az ágyat. Elnök létére nagyon szégyeri- li, hogy az influenza igv kifogott rajta. Sajnálatosan megátalkodott ember, nem akar semmi orvosságot, nem hisz az orvosi tudományban, csak a szövetkezetben. Csak Varga István tanácsát — brigádvezető és -fogadatlan doktor — fogadja el: forró láb- viz. fél liter forraltbor, majd fél litej hideg bor, s kutyabaj ! Inkább a szövetkezet terveiről beszél: — Igaz, hogy a fagy tönkre tette 35 hold őszi árpa- vetésüket, de it,t van a tartalék, a tavaszi árpa... Aztán rátérünk a minőségi állattenyésztésre, tehén és sertés... Takarmány van bőven. Villamosít juk a tanyákat: világítás, daráló, szecskavágó, még a vizet is a villany huzza, s ha felépítjük 18 kislakásunkat. vidámabban fejezzük be az évet, mint ahogyan kezdtük. Kint az utón csodálatos fogat közeledett. Nem is lehet más, mint tüntető felvonulás, néma lázadás a tél ellen. A hófehér utón két bivaly közeleg. Feketék, mint az ördög és szelídek mint a karácsonyi angyalok. Lassú méltósággal ódon szánt húznak s mintha az ó évet vonszolnák magukkal, eltűnnek a felszálló köddel. S mintha csak erre várt volna, a napfényben csillogó havon gyöngyöző csengőszóval Gazsi István szánkója ro- bag elő, a szánon ’ tömött zsák, benne az uj esztendő. Molnár Aurél 11
