Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-28 / 4. szám

SZEGEDI EMLÉK VI.

Irta: Bódog András

Előzetesen már elmondtam, hogy micsoda nem e világra való handabandázásokkal tanították olvasni a gyerekeket a ferencjóskai és horthy-kcra- beli városi és községi elemi iskolákban, aminek legfőbb haszna az volt, hogy elcsüggesztette és elriasztotta a gyereklelket, ahelyett, hogy kívánatossá és gyönyörűségessé tette volna előtte a tudást és tanulást. A gyerek kényszeredetten és tétován ment az iskolába, mint egy börtönbe, a pálcával felfegyverzett tanító börtönőr-keze alá, de hogy miért volt ez az egész dolog, tanulással, olvasással, reglamával, az a felnőttek érthetetlen világába tartozó dolog volt és oly megfoghatatlan és elkerülhetetlen, mint az, hogy egyik embernek van cipője, a másiknak meg nincs, az egyik fényes palotában lakik, urnák tituláltat- ja magát és ha akarja, minden nap sok krumplipaprikást ehet, amennyit csak akar, a másik pedig örülhet, ha lekvároskenyeret kap ebédre a pár lépés köves és hideg konyhában kuporogva, mert nincs fa begyújtani a sparhertba, amelyen még levest is lehetne főzni, igen ám, ha tűz volna benne és azonfelül, ha volna egy kis krumpli, zöldség meg zsir odahaza vagy volna hitel a szatócsnál.

Igen, az iskolát á felnőttek találták ki, ugylát- szik leginkább avégett, hogy a nagyobb gyerekek ne lábatlankodjanak az apró konyhában, amely úgyis tele van a kisebbekkel már is, inkább töltsék az időt az iskolában, amig elmehetnek a gyárba vagy inasnak. Hogy mi egyéb haszna lett volna az iskolának, azt nehéz volt meglátni. Abban a világban a gyerek sorsa le volt zárva, ahogy apjáé és nagyapjáé annakelőtte, egy szűk ösvény a gyár vagy műhely és az otthon között, nappal robot és éjjel nehéz pihenés egy szűk ágyban, egy levegőtlen szobában. Hogy mindezek helyett £^y egészen más nagyszerű világ képzelhető el, amelyben munka és tudás egyformán és egymást kiegészítve örömteli, céltudatos, alkotó tevékenységek lehetnének a testet és lelket ölő értelmetlen napi robotolás helyett, arról ezeknek a gyermekeknek nem volt fogalmuk, de honnan is lett volna, amikor az iskola, ez az életbe való legelső lépés ahelyett, hogy felnyitotta és kitágította volna értelmüket azt szűk és nehézkes határokba szorította, ezzel a fiatal érdeklődést elriasztotta.

Ezzel az iskola betöltötte elsődleges hivatását a magyar úri világban, tudniillik, hogy a zsákoló vagy kapás, vagy kubikos gyerekét és unokáját az Isten is zsákolónak, kapásnak és kubikusnak

teremtette, akin a tanulás nem fog, mert a tudás nem gyönyörükéi hanem egy izetlen kásahegy; amelyen csak kiválasztott kevesen képesek átrágni magukat és ennélfogva magasabb társadalmi osztályba léphetnek és mint ilyenek sokszor megtagadva eredetüket, hűségesen kiszolgálták azokat, akik születés, vagyon és rang alapján az ország s társadalmi rend irányítására lettek elhivatva.

Minthogy azonban teljesen elkerülhetetlen volt, hogy valamicske tudás ne ragadjon bele a gyerek fejébe a tananyag minden erőlködése ellenére, nagy súlyt helyezett az iskola arra is, hogy ennek hasznát ne lássa senki, hanem egyedül a fennálló társadalmi rend. A történelem egy végnélküli hősköltemény volt a nemes osztály és királyok önzetlen nagylelkűségéről, amellyel a hazát szolgálták békében dolgozó és háborúban harcoló jobbágyaik izzadtságával és vérével, a jelenkor pedig egy népszinmü színpada volt, melyen a paraszt a kapát az ur pedig a hasát fogva közreműködtek az ország javára. Beszéd és értelem- gyakorlatok címen agyait nyelvtani szabályokat és mondatelemzést daráltattak a gyerekekkel, mert attól nem tanultak meg jobban magyarul, de nem sokkal szebb megtalálni a mondatban az állítmányt, mintha — Isten őrizzen — megtanultak volna állítani valamit, még képesek lettek volna helytelen dolgokat állítani. írás és fogalmazásban, mint Móra Ferenc megírta valahol, odáig se jutottak el, hogy mint kell egy egyszerű levél mondanivalóit jól megfogalmazni, nyilvánvalóan, mert aki egy levelet meg tud írni, az képes abba helytelen és veszélyes gondolatokat becsempészni.

Mindezzel szemben jaj volt annak a 3—4-ik osztályos elemistának, aki a kérdésre, hogy milyen a magyar ember, hiba nélkül nem fújta azonnal, hogy a magyar ember csendes, rendes, dolgos, nyílt természetű és megelégedett, amivel a legbutáobjának is tudtára adatott, hogy mennyire jó magyar ember lesz felnőtt korában, ha nyíltan fog szavazni, megelégedetten és csendesen éhen vesz ha kell, de rendetlenséget nem csinál.

Az iskola erkölcstant is tanított, erre legalább is a szegedi móravárosi elemi iskolában némi szükség volt, különös tekintettel arra a körülményre, hogy amig a két utcára nyíló iskolaépület foglalta el a Zoltán-utca egyik oldalát, ugyanazon az oldalon a legközelebbi sarkon a Kendergyárral szemben egy másik társadalmi intézet nyert elhelyezést, melyet hivatalosan rendőrségi felügyelet álló nyilvános háznak tituláltak, de amelyet a köznyelv sokkal egyszerűbb, bár leirJanuary 28, 1954

hatatlan hévvel illet.'Az iskola, kenclergyár éá a $zóbaai .Mm, i^ézmény közvetlen szoipszédos völta ßTOeh^1a^vpeidKzätat a(ftók aíináV a gazdasági összefüggésnek, amely a női munkásoknak fizetett éhbérek lélekrontó nyomorúsága s a kor erkölcsei között fennállott; bár iskolába járó legapróbb gyerekek is teljesen tisztában voltak a körülményekkel, mégis tudomásom szerint as erkölcsiem oktatás nem használta fel az ilyen kedvező alkalmat, hanem ehelyett oly okokból, melyeket talán nem kell részleteznem, magasabb gondolatokat tanított, melyek lényegét sajnos azóta elfelejtettem.

Művészet és szépség is heiyet követeltek maguknak az iskolában és ez okból a gyerekek költészetet is tanultak, ha nem is olyan megbízhatatlan alapon, mint ahogy mondjuk Petőfi Sándor gyakorolta, hanem hasznosan és úgy, hogy azzal egy esetleges uj fióka Petőfinek is elvegye a kedvét a költészettől örök időkre. Egy ilyen nagyszerű tanköltészeti remekmű volt a negyedik osztályosok szamara:

Ezt a körtefát nagyapám ültette Árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette, Nem magáért tette, másért cselekedte,

Áldjuk is becses emlékét érette.

Igazán»értetlen és ostoba kölyök kellett, hogy legyen a gyerek, ha ebből a versezetből nem tanulhatott többet, mint Petőfi összes verseiből. Elsőbben is jött a tanulság, az, hogy minél önzetlenebb a munka, annál szebb, ami rendben való is volna, ha nem foglalta volna magában azt a másodlagos, de annál kegyesebb gondolatot, hogy a leendő nagypapák akkor is igy gondolkozzanak, ha nem az unokákról, hanem például a jó földbirtokos vagy gyáros urakról van szó. így átírva például még sokkal jobban megközelítette volna a nagyszerű gondolatot:

Ezt a rozstáblát nagyapám művelte,

Hajnaliul napestig nem pihent mellette.

Nem magának vette, másnak cselekedte Az uraság büdös parasztnak nevezte.

Avagy ilyeuforrpán :

Ezt a házat apám építette,

Vakolatját verte, falait emelte,

Sose lakott benne, bérmunkába tette,

A csendőr is nazátlan bitangnak nevezte.

Az olvasó kegyesen bocsássa meg nekem azt a rettenetes verselést, végre is engem is Petőfi és Arany János helyett a magyar királyi elemi iskolában ilyenfajta költészet méltánylására tanítottak.

AZ EZERESZTENDÖS BUDAPEST

Nagy jubiláris ünnepségre készül a magyar főváros jövőre

BUDAPEST, január 5. — A magyar történelemtudósokat fontos feladattal bízta meg a Fővárosi Tanács. Meg kell alapitaniok hiteles történelmi pontossággal, melyik időponthoz rögzíthető Budapest alapításának, születésének dátuma. E kérdés., körül ugyanis a magyar történészek mindezideig nem tudtak megnyugtató, e g y ö n tetű megállapodásra jutni és a magyar főváros ősi eredetének időpontja nyílt probléma maradt. A tudósok többsége azt igyekszik bizonyítani, hogy fővárosunk mai helyén 9Ó5 körül, tehát mintegy ezer évvel ezelőtt létesült az első állandó település. Az ősrégi magyar krónikás Anonimus szerint Taksony vezér, aki 950 és 970 között uralkodott Pest várát izmaelita kereskedőknek adta. Miután ezek . szerepe a 955-i augsburgi vereség után nőtt meg Magyar- országon, igy a tudósok szerit ez az esemény, azaz Pest várból várossá való alakulása 955-ben történhetett. Ha ez az adat hitelesíthető, úgy egy év múlva, 1955-ben, Budapest megülheti születésének ezeréves évfordulójának ünnepét. . Az 1955-ös esztendő nemcsak millenáris évforduló lenne, hanem hármas jubileumra adna alkalmat. Ebben az évben ünnepli Budapest a fasizmus igája alóli felszabadulásának tízéves évfordulóját ugyanekkor lesz 700 éve annak ,hogy Budavár és a város a tatárjárás után felépült. Ezt a hármas jubileumot világraszóló, hatalmas ünnepségek sorozatával tenné' emlékezetessé a kormány és a Fővárosi Tanács. Ezért máris folynak az előkészületek a jubiláris esztendő méltó megünneplésére, a nagy hármas évforduló maradandó emlékművekkel és kiadványokkal történő megörökítésére.

A Budapesti Városi Tanács megbízta Gerevich Lászlót, a Budapesti Történeti Muzeum főigazgatóját, a művészeti tu- í dományok kandidátusát, egy munkaközösség létrehozásával, amelynek feladata a főváros története kutatásának megszervezése, feldolgozása és egy Budapest történetét minden részletében felölelő tudományos mii megírása. Gerevich László főigazgató irányításával működő munka- közösségbe meghívták Pach Zsigmond Pált, a Történettudományi Jnt,ézet helyettes igazgatóját, Ember Győző

akadémikust, az Országos Levéltár főigazgatóját, Réti | Lászlót, a Magyar Munkás- mozgalmi Intézet igazgatóját, Mátrai Lászlót, az Egyetemi Könyvtár főigazgatóját, Tolnai Gábor egyetemi tanárt, Székely Györgyöt, az Eötvös Loránd Tudományegvet e m történettudományi kara dé- kányhelyettesét, Well man Imrét, a Fővárosi Levéltár igazgató ját„ Györffy Györgyöt, a Történettudományi Intézet munkatársát, Mályus! Elemér egyetemi tanárt, Fü- j lep Ferencet, a^mépmiivelési j minisztérium főosztályveze- j tőjét, Ortutav Gyula akadémikus, egyetemi tanárt, Va- yer .Lajost, a Szépművészeti Muzeum főigazgatóját, Koch Ferencet, a Földrajzi Intézet vezetőjét, Lakatos Lászlót, a Városi Tanács népművelési bizottságnak elnökét.

I

A jubileumi év programmja- I

Az ünnepségek tervezésére) alakított bizottság és a Városi Tanács népművelési osztálya javaslatokat dolgozott ki a jubileumi év eseményeire. A kiállítások bemutatók, díszelőadások egész sora mellett javasolják Budapesten egy

nagyszabású nemzetközi vá-1 rosügyi, Vagy várostörténeti | kongresszus rendezését. Azí évfordulók alkalmából számos; szobor, emlékmű kerülne felállításra Budapesten. így többek között a tervekben szere-1 pel IV. Béla szobrának felállítása a Várban, a Dózsafel- kelés emlékoszlopának elhelyezése, Martinovics és tár-1 sai vesztőhelyén: a Vérmezőn; emlékmű létesítése, a Szabad- j ság-téren, az egykori Neuge- i

bade helyén a 1849 vértanúinak emlékművét állítják majd fel. A 700 éves jubileum emlékére emléktáblát helyeznek el a Várban. Megjelölik emléktáblákkal a munkás- mozgalom történetében nevezetes épületeket, igy többek között Hess András Budán fel-álitott első nyomdáját. Megörökítik Óbuda jobbágysorsban sínylődött lakossága 1772-s lázadásának történelmi dátumát.

Budapest 1854 telén

( Folytatás a 11-ik oldalról)

lanak, elszánkóznak e fák alatt, ők megértik a maguk szivük zenedobozán keresztül azt a titokzatos üzenetet, amit a fák küldenek nekik. ^

S ezekről a gyerekekről, a budapesti fákról, cserjékről, ligetről, Margitszigetről, szülői szferetetről akartam tulajdonképpen írni.

★

A pesti lapos utcákon éppqfi úgy, mint a budai domboldalakon nem lehet látni mást, mint örvendő, szánkózó gyermekeket. Azt tudjuk, hogy sosem született annyi gyermek Budapesten, de Magyarországon sem, mint az utóbbi években. De kérdezem magamban: honnan került elő ennyi szánkó? A kérdés magja talán ebben van: honnan kerekedett pesti utcán, budai domboldalon ennyi életvidámság; ennyi pirospozsgás, édeskedves, mosolygós arcú gyermek? Miért tölti el ennyi életöröm és bizakodás a fiatal anyaik és apák szivét ? Ezen el kell gondolkoznia annak is, aki nem érti eléggé a mi szocializmust építő rendszerünket. Ez a boldog ród- lizó, korcsolyázó ifjúság, ez a sportoló- ifjúság, amely egy nemzet életérzésének büszkeségét hordja magában a helsinki és londoni ragyogó sportgyözelmek révén, ezek a gyermekek, akik örülnek a téli tájnak, a téli verőfénynek, már nem is tudják azt, hogy mit jelent félni, mit jelent évszázadok keserves magyar fájdalma. <

fl 2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ