Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-28 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 28, 1954 Hírmagyarázat és kritika A költségvetés foga fehére . Eisenhower elnök terebélyes üzenetei, javasla­tai, programmjai után végre benyújtotta a költ­ségvetést is a kongresszusnak. A szavak, a szóla­mok elhangzottak és most felvonulnak a számok. A számok, amelyeknek igazolni kellett volna a “dinamikus és progresszív” munkaterv körítését, a szép hegedüszó mellett elszónokolt ígérgetése­ket. És mit mutatnak ezek a számok? A maga egészében a költségvetés csakugyan valóságos csillagászati számokat sorol fel, amelyek azon­ban mégsem hazudnak, mert azt mutatják, hogy a “gazdagok” még többet kapnak és a “szegé­nyek” még kevesebbet. Az uj költségvetési év teljes kiadásai nem mennek többre, mint 69.9 billió dollárra, ennek azonban csak 10 százalé­kát, 6.6 billiót, fogják fordítani olyasmire, ami nem “nemzetbiztonság” és kamattörlesztés. Ha az egész költségvetés 5.3 billió dollárral ke­vesebb is, mint az előző évi és ha a “nemzetbiz­tonságra” fordított óriási összeg 3.9 billió dollár­ral kevesebb is, mint a múlt évi, ugyanakkor azonban a többi közigazgatási, de főleg a népjó­léti célokra történő előirányzatok is kisebbek, mint eddig voltak, legjobb esetben, itt-ott, ugyan­azon a színvonalon maradnak. Más szóval a költ­ségvetés zöme, akárcsak elődeié, fegyverkezésre és a hidegháború kiadásainak fokozására szol­gál. Ez 44.9 billió dollárt, vagyis a költségvetés 68 százalékát jelenti. Ezek a számok minden szólamnál világosabban beszélnek és megmagyarázzák az elnök filozófiá­ját. Ilyen filozófiája volt a katasztrofális hoover- iszmusnak is, amely szerint fokozni kell a gazda- 1 gok jólétét, mert akkor “csurran-esöppen” vala­mi a népnek is. Az eisenhowerizmus pedig a kor­mány egész jóléti tevékenységét rombolja le egymásután. Rombolja azokat a hivatalokat, me­lyek a farmert segitik az olcsó energiához, sújt­ja -az öregeket és a gyermekeket, eltorlaszolja az egészségügyi tudományos kutatás az orvosi ellá­tás útját, hiszen minderre csak 10 cent jut min­den dollárból, ami a költségvetésben szerepel. Ezzel szemben a költségvetés valóságos égi manna azoknak, akik atombombákat, bombavető repülőgépeket és más katonai felszereléseket gyártanak állítólag azért, hogy megvédjék ha­zánkat. Fokozni akarják főleg az atombombák gyártását! Készülnek az atomháborúra! Újabb és újabb atombombákba öntik a rengeteg billió dollárokat, úgy tüntetve fel, mintha nemzetbiz­tonságunk annál nagyobb lenne, minél több profit vándorol azok zsebébe, akik a gyártásra vonat­kozó hadimegrendeléseket kapják. Hogy ez miért jelent elherdált billiókat, arra a “Time” magazin emlékezetes cikke nemrég már izzó fényt vetett, amikor is a következőket irta: “Ha x számú bomba képes megbénítani egy egész országot, akkor már lényegében mindegy, hogy Amerikának x és még kétezer, az oroszok­nak pedig x és meg egy bombájuk van. . . Időnk egyre fogy... mit tehet ilyen helyzetben az Egyesült Államok?” A “Washington Post” pedig nemrég azon a véleményen volt, hogy “nélkülöz­hetetlen lesz ujább kísérleteket tenni az atom­fegyver háborús alkalmazásának megakadályo­zására. Nem akarjuk lebecsülni a Szovjetunióval való kielégitő megegyezés elérésének nehézségeit, de ezek a nehézségek feléannyira sem olyan ret­tenetesek, mint a kudarc következményei len­nének ezen a téren.” És hogy még csak a nagy­tőkések vezető lapját, a “U. S. Ne\ys and World Report” következtetését idézzük a közhangulat megvizsgálása után, abból az időből, amikor kide- ríjlut, hogy a szovjetnek is van hirogénbombája: “az emberek kételkedni kezdenek abban, hogy az amerikai vezetők tényleg olyan nagyon okosak voltak-e. Sőt, kezdik megkérdezni, vájjon volt-e ezeknek a vezetőknek a leghalványabb fogalmuk arról, hogy mit csinálnak és hova mennek?” v Még sohasem volt pazarlóbb, helytelenebb vagy veszedelmesebb tündérmese, mint az-, hogy az atomfegyvereknek ez a felhalmozása' védené meg az Egyesült Államokat. Hiszen még maga Eisen­hower elnök is széttépte ezt a babonát abban a beszédében, amelyben a békeidőkre szóló közös atomközpontot, pool-t, indítványozott, őmaga mu- - tatott rá, hogy az atombombák felhalmozásával sincs biztonság, hogy tehát már elérkeztünk arra a pontra, amikor csakis tárgyalások tudnak igazi védelmet nyújtani. És most lám mégis minden eddiginél több bom­bát, több repülőgépet akar felhalmozni az eisen- howeri költségvetés abban a reményben, hogy a trösztök támogatására ez nagyszerű lesz, a világ- politikai feszültség pedig továbbtart. És mi ennek az ára? Az, hogy az országnak látnia kell, mint romlanak le társadalmi vívmányai, mint teszik tönkre olcsó erergiatelepeit, mint szabotálják el a mezőgazdasági segélyintézményeket, mint ve­tik félre legégetőbb társadalmi problémáit. Ezt a tanulságot feltétlenül le kell vonnia a munkásmozgalomnak. Az ország egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy még tovább nyelje az Eisenhower-Duíles-féle külpoli- kát, amelyet a mccarthyveretü fasiszták szítanak és amely elutasítja magától a békés tárgyalások­ra s az egymással való megtérésre alapozott vilá­got. Reméljük, hogy az amerikai munkások és far­merek nem lesznek hajlandók elfogadni ezt a monopóliumok elé letérdelő költségvetést, hanem ezzel szemben még több billiót fognak következe­tesen követelni az ország egészségügyi intézmé­nyére, a társadalombiztosításra, a mezőgazdaság helyzetének feljavítására, olcsó lakóházak építé­sére stb., stb., — és újabb meg újabb billiók le­faragását fogják sürgetni az indokolatlan kard- csörtetésre, amely állítólag védelmet nyújt szá­munkra, holott a valóságban minden jel szerint csak világkatasztrófát hoz reánk. Dr. Fábián Béla sürgönye A moszkvai négyhatalmi konferencia előtti na­pon gyűlést tartott New Yorkban a “Közép- és Keleteurópai Konferencia.” Ez a “Konferencia” saját szerény megállapí­tása szerint “Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Észtország, Magyarország, Lettország, Litván­ország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia rabszolgasorban levő népeit” képviseli. A “Konferencia” (nagy K-val) sürgönyt kül­dött a konferenciához (kis-k-val) mármint a berlini konferenciához, illetve Dulleshez, Bidault- hoz és Edenhez, hogy nehogy egyezményre lép­jenek a Szovjetunióval, mert ez csak megerősí­tené a szovjet hatalmát a fenti országokban, azonkívül a szovjet úgy sem tartaná be az egyez­ményt. Hogy a szovjet miért ne tartaná be az egyez­ményt, ha egyszer az “megerősíti a hatalmát”, azt a Konferencia bizonyos okokból nem tartatta szükségesnek megmagyarázni. Miként azt sem, hogy micsoda “rabszolgaság” az amelyben egy ország néhány év alatt meghá­romszorozza az ipari termelést, megkétszerezi a szülési arányszámot, megfelezi a csecsemőhalan­dóságot, megnégyszerezi az iskolázottságot és olyan fiatalságot nevek amely győzelmet győze­lem után arat a nemzetközi versenyzéseken. A jelentés nem számol be arról, hogy hányán vettek részt ezen a nagy K-s konferencián és hogy kik és mikor választották meg tagjait. És még egyet. A Konferencia nevében kiküldött sür­gönyt Dr. Fábián Béla és egy Dr. Juraj irta alá. Ez az a Dr. Fábián Béla, aki annakidején be­perelte a Magyar Jövőt és annak szerkesztőjét Deák Zoltánt egy olyan cink miatt, amely ked­vezőtlenül nyilatkozott Dr. Fábiánról. Akik mindent és mindenütt “szabályozni” akarnak A meteorológiai intézet uj igazgatója Howard, Orville kapitány nem sokkal hivatalának átvétele után sajtóértekezletet tartott és itt olyan nyilat­kozatot tett, amellyel alaposan felcsigázta a je­lenlevő újságírók fantáziáját. Mr. Orville sem többet, sem kevesebbet nem mondott annál, mint hogy “az Egyesült Államok ma már szabá­lyozni tudja az időjárást — a Szovjetunióban.” Orville bizonyára látta már magát uj Jupiter­ként az Olympos tetején trónolva, amint fogan- tyus kapcsolóival villámokat zudit a szocializ­mus országára, vagy egy gombnyomással aszá­lyossá teszi Ukrajna földjeit. Az is lehet, hogy a swifti Laputa-sziget királyának szerepében képzelte magát, amint elzárja az éltető napfény­től a renitenskedő népeket, vagy éppen elvonja az áldásos esőt a csapadékra szomjazó földektől. • A tudósítók érthetően kérdésekkel halmozták el Grvillét. Az újdonsült igazgató ekkor jött rá, hogy alaposan elvetette a sulykot. Visszavonu­lót fújt s kelletlenül dünnyögte, hogy legnagyobb sajnálatára ez nem a jelen, hanem a jövő lehető­sége, majd beismerte “semmiféle tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy ilyen nagy távolságra szabályozni lehetne az időjárást.” A New York Herald Tribune tudósítója igy csak Orville személyes véleményeként Írhatta meg, hogy ilyen műveletek lehetősége “nincs kizárva.” E nyilatkozattal természetesen nem volna ér­demes hosszabban foglalkozni, ha mögötte nem lehetne világosan felfedezni két dolgot. Az első az, hogy Orville, aki feltehetőleg mégis csak me­teorológusként került a meterorológiai intézet élére, nem mondana ilyen ostobaságot, ha nem félne a boszorkányüldózőktől, ha nem tudná na­gyon is jól, hogy McCarthy és köre minden újon­nan beiktatott hivatalnoktól elvár ilyen vagy eb­ihez hasonló szovjetellenes kirohanásokat. A második, ami ennél fontosabb, hogy Orville, amikor a szűk értelemben vett “meteorológiai” légköri viszonyok megrontásának lehetőségéről beszélt, máris a nemzetközi légkör megmérgezé- sének tevékeny részvevőjévé vált. E tekintetben e nyilatkozat csak egy tünet a számos tünet kö­zül, de éppen képtelenségénél fogva irányítja rá a figyelmet a több're. A nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában mindazok, akik nem érdekeltek a békés rendezésben, igyekeznek el­torlaszolni a kibontakozás útját, tnegpróbálják már eleve kudarcra Ítélni a különböző fontos kér­désekben meginduló tárgyalásokat. így ma már szinte természetesnek tűnik fel, hogy az Eisenhower-Dulles féle milliomoskor­mány legmagasabb rangú képviselői minden nem­zetközi konferencia előtt ugyancsak sietnek hi- degvizzuhanyokat zúdítani a békét remélő nagyközönségre, nehogy, Isten őrizz, még abban reménykedjenek, hogy e tárgyalásoknak lesz ta­lán valami eredménye. Dulles, például, 'aki civilben Wall-streeti ügy­véd, jelenleg hétköznap külügyminiszter és va­sárnap prédikátor, sietett kijelenteni, hogy a “berlini konferencia kudarccal fog végződni, ha a Szovjetunió megkísérel széthúzást szitni a szövetségesek között.” Megnyugtatjuk, hogy Mr. Dullesnál senki nem szit jobban széthúzást a szövetségesek között. Elég ha Mr. Dulles hírhedt párisi, vagy Mrs. Lu­ce még hirhedtebb és tapintatlanabb római kije­lentéseire utalunk, amelyek valóságos forrongá­sokat idéztek elő a francia, illetve az olasz köz­véleményben. Majd hozzátette, hogy “őt nem fogja magát félrevezetni hagyni olyanok részé­ről, akik “800 millió embert szilárd katonai tömbbe egyesítettek.” Amig tehát Mr. Orville “csak” a légkört akarja szabályozni a Szovjetunióban, addig Mr. Dulles szeretné a közgazdaságukat és politikai berende­zésüket is “szabályozni.” De, aki ilyen egyoldalú szabályozási ideákkal megy nemzetközi tárgyalásokra, azok eleve meg­hiúsulásra ítélik az ilyen összejöveteleket. Már pedig ennek nem szabad megtörténnie. A berlini tanácskozásnak sikeresnek és eredményes­nek kell lenni. Reméljük, hogy sem az-Orville kapitányok, sem a Dullesek-nem fogják tudni ezt megakadályozni. Ezt ez embert jelölte Ike fontos kormányhivatalba Mai számunkban más helyen megírtuk R. E, Lee kinevezését a Federal Communication Com- missionba. A szenátusi-kihallgatás folyamán megkérdezték ezt az urat, mi a véleménye a “Fact Forum”-ról. Mr. Lee ezt válaszolta: “Véleményem szerint a közjót szolgálja.” (A “Fact Forum” rádióprogramm tulajdonosa Hunt, texasi olaj király McCarthynak éppenugy, mint Lee-nek egyik meghitt barátja és támoga­tója.) ★ “Manhattan-ben, ahol szintén alakult egy Fact Forum klub, a klub első ülésén Allen Zoll volt az előadó, akinek szervezete ‘American Pat­riots, Inc.’ mint fasiszta alakulat van nyilván­tartva.” Time Magazine, 1954 járt. 18 8

Next

/
Thumbnails
Contents