Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-28 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 28, 1954 Hírmagyarázat és kritika A költségvetés foga fehére . Eisenhower elnök terebélyes üzenetei, javaslatai, programmjai után végre benyújtotta a költségvetést is a kongresszusnak. A szavak, a szólamok elhangzottak és most felvonulnak a számok. A számok, amelyeknek igazolni kellett volna a “dinamikus és progresszív” munkaterv körítését, a szép hegedüszó mellett elszónokolt ígérgetéseket. És mit mutatnak ezek a számok? A maga egészében a költségvetés csakugyan valóságos csillagászati számokat sorol fel, amelyek azonban mégsem hazudnak, mert azt mutatják, hogy a “gazdagok” még többet kapnak és a “szegények” még kevesebbet. Az uj költségvetési év teljes kiadásai nem mennek többre, mint 69.9 billió dollárra, ennek azonban csak 10 százalékát, 6.6 billiót, fogják fordítani olyasmire, ami nem “nemzetbiztonság” és kamattörlesztés. Ha az egész költségvetés 5.3 billió dollárral kevesebb is, mint az előző évi és ha a “nemzetbiztonságra” fordított óriási összeg 3.9 billió dollárral kevesebb is, mint a múlt évi, ugyanakkor azonban a többi közigazgatási, de főleg a népjóléti célokra történő előirányzatok is kisebbek, mint eddig voltak, legjobb esetben, itt-ott, ugyanazon a színvonalon maradnak. Más szóval a költségvetés zöme, akárcsak elődeié, fegyverkezésre és a hidegháború kiadásainak fokozására szolgál. Ez 44.9 billió dollárt, vagyis a költségvetés 68 százalékát jelenti. Ezek a számok minden szólamnál világosabban beszélnek és megmagyarázzák az elnök filozófiáját. Ilyen filozófiája volt a katasztrofális hoover- iszmusnak is, amely szerint fokozni kell a gazda- 1 gok jólétét, mert akkor “csurran-esöppen” valami a népnek is. Az eisenhowerizmus pedig a kormány egész jóléti tevékenységét rombolja le egymásután. Rombolja azokat a hivatalokat, melyek a farmert segitik az olcsó energiához, sújtja -az öregeket és a gyermekeket, eltorlaszolja az egészségügyi tudományos kutatás az orvosi ellátás útját, hiszen minderre csak 10 cent jut minden dollárból, ami a költségvetésben szerepel. Ezzel szemben a költségvetés valóságos égi manna azoknak, akik atombombákat, bombavető repülőgépeket és más katonai felszereléseket gyártanak állítólag azért, hogy megvédjék hazánkat. Fokozni akarják főleg az atombombák gyártását! Készülnek az atomháborúra! Újabb és újabb atombombákba öntik a rengeteg billió dollárokat, úgy tüntetve fel, mintha nemzetbiztonságunk annál nagyobb lenne, minél több profit vándorol azok zsebébe, akik a gyártásra vonatkozó hadimegrendeléseket kapják. Hogy ez miért jelent elherdált billiókat, arra a “Time” magazin emlékezetes cikke nemrég már izzó fényt vetett, amikor is a következőket irta: “Ha x számú bomba képes megbénítani egy egész országot, akkor már lényegében mindegy, hogy Amerikának x és még kétezer, az oroszoknak pedig x és meg egy bombájuk van. . . Időnk egyre fogy... mit tehet ilyen helyzetben az Egyesült Államok?” A “Washington Post” pedig nemrég azon a véleményen volt, hogy “nélkülözhetetlen lesz ujább kísérleteket tenni az atomfegyver háborús alkalmazásának megakadályozására. Nem akarjuk lebecsülni a Szovjetunióval való kielégitő megegyezés elérésének nehézségeit, de ezek a nehézségek feléannyira sem olyan rettenetesek, mint a kudarc következményei lennének ezen a téren.” És hogy még csak a nagytőkések vezető lapját, a “U. S. Ne\ys and World Report” következtetését idézzük a közhangulat megvizsgálása után, abból az időből, amikor kide- ríjlut, hogy a szovjetnek is van hirogénbombája: “az emberek kételkedni kezdenek abban, hogy az amerikai vezetők tényleg olyan nagyon okosak voltak-e. Sőt, kezdik megkérdezni, vájjon volt-e ezeknek a vezetőknek a leghalványabb fogalmuk arról, hogy mit csinálnak és hova mennek?” v Még sohasem volt pazarlóbb, helytelenebb vagy veszedelmesebb tündérmese, mint az-, hogy az atomfegyvereknek ez a felhalmozása' védené meg az Egyesült Államokat. Hiszen még maga Eisenhower elnök is széttépte ezt a babonát abban a beszédében, amelyben a békeidőkre szóló közös atomközpontot, pool-t, indítványozott, őmaga mu- - tatott rá, hogy az atombombák felhalmozásával sincs biztonság, hogy tehát már elérkeztünk arra a pontra, amikor csakis tárgyalások tudnak igazi védelmet nyújtani. És most lám mégis minden eddiginél több bombát, több repülőgépet akar felhalmozni az eisen- howeri költségvetés abban a reményben, hogy a trösztök támogatására ez nagyszerű lesz, a világ- politikai feszültség pedig továbbtart. És mi ennek az ára? Az, hogy az országnak látnia kell, mint romlanak le társadalmi vívmányai, mint teszik tönkre olcsó erergiatelepeit, mint szabotálják el a mezőgazdasági segélyintézményeket, mint vetik félre legégetőbb társadalmi problémáit. Ezt a tanulságot feltétlenül le kell vonnia a munkásmozgalomnak. Az ország egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy még tovább nyelje az Eisenhower-Duíles-féle külpoli- kát, amelyet a mccarthyveretü fasiszták szítanak és amely elutasítja magától a békés tárgyalásokra s az egymással való megtérésre alapozott világot. Reméljük, hogy az amerikai munkások és farmerek nem lesznek hajlandók elfogadni ezt a monopóliumok elé letérdelő költségvetést, hanem ezzel szemben még több billiót fognak következetesen követelni az ország egészségügyi intézményére, a társadalombiztosításra, a mezőgazdaság helyzetének feljavítására, olcsó lakóházak építésére stb., stb., — és újabb meg újabb billiók lefaragását fogják sürgetni az indokolatlan kard- csörtetésre, amely állítólag védelmet nyújt számunkra, holott a valóságban minden jel szerint csak világkatasztrófát hoz reánk. Dr. Fábián Béla sürgönye A moszkvai négyhatalmi konferencia előtti napon gyűlést tartott New Yorkban a “Közép- és Keleteurópai Konferencia.” Ez a “Konferencia” saját szerény megállapítása szerint “Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia rabszolgasorban levő népeit” képviseli. A “Konferencia” (nagy K-val) sürgönyt küldött a konferenciához (kis-k-val) mármint a berlini konferenciához, illetve Dulleshez, Bidault- hoz és Edenhez, hogy nehogy egyezményre lépjenek a Szovjetunióval, mert ez csak megerősítené a szovjet hatalmát a fenti országokban, azonkívül a szovjet úgy sem tartaná be az egyezményt. Hogy a szovjet miért ne tartaná be az egyezményt, ha egyszer az “megerősíti a hatalmát”, azt a Konferencia bizonyos okokból nem tartatta szükségesnek megmagyarázni. Miként azt sem, hogy micsoda “rabszolgaság” az amelyben egy ország néhány év alatt megháromszorozza az ipari termelést, megkétszerezi a szülési arányszámot, megfelezi a csecsemőhalandóságot, megnégyszerezi az iskolázottságot és olyan fiatalságot nevek amely győzelmet győzelem után arat a nemzetközi versenyzéseken. A jelentés nem számol be arról, hogy hányán vettek részt ezen a nagy K-s konferencián és hogy kik és mikor választották meg tagjait. És még egyet. A Konferencia nevében kiküldött sürgönyt Dr. Fábián Béla és egy Dr. Juraj irta alá. Ez az a Dr. Fábián Béla, aki annakidején beperelte a Magyar Jövőt és annak szerkesztőjét Deák Zoltánt egy olyan cink miatt, amely kedvezőtlenül nyilatkozott Dr. Fábiánról. Akik mindent és mindenütt “szabályozni” akarnak A meteorológiai intézet uj igazgatója Howard, Orville kapitány nem sokkal hivatalának átvétele után sajtóértekezletet tartott és itt olyan nyilatkozatot tett, amellyel alaposan felcsigázta a jelenlevő újságírók fantáziáját. Mr. Orville sem többet, sem kevesebbet nem mondott annál, mint hogy “az Egyesült Államok ma már szabályozni tudja az időjárást — a Szovjetunióban.” Orville bizonyára látta már magát uj Jupiterként az Olympos tetején trónolva, amint fogan- tyus kapcsolóival villámokat zudit a szocializmus országára, vagy egy gombnyomással aszályossá teszi Ukrajna földjeit. Az is lehet, hogy a swifti Laputa-sziget királyának szerepében képzelte magát, amint elzárja az éltető napfénytől a renitenskedő népeket, vagy éppen elvonja az áldásos esőt a csapadékra szomjazó földektől. • A tudósítók érthetően kérdésekkel halmozták el Grvillét. Az újdonsült igazgató ekkor jött rá, hogy alaposan elvetette a sulykot. Visszavonulót fújt s kelletlenül dünnyögte, hogy legnagyobb sajnálatára ez nem a jelen, hanem a jövő lehetősége, majd beismerte “semmiféle tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy ilyen nagy távolságra szabályozni lehetne az időjárást.” A New York Herald Tribune tudósítója igy csak Orville személyes véleményeként Írhatta meg, hogy ilyen műveletek lehetősége “nincs kizárva.” E nyilatkozattal természetesen nem volna érdemes hosszabban foglalkozni, ha mögötte nem lehetne világosan felfedezni két dolgot. Az első az, hogy Orville, aki feltehetőleg mégis csak meteorológusként került a meterorológiai intézet élére, nem mondana ilyen ostobaságot, ha nem félne a boszorkányüldózőktől, ha nem tudná nagyon is jól, hogy McCarthy és köre minden újonnan beiktatott hivatalnoktól elvár ilyen vagy ebihez hasonló szovjetellenes kirohanásokat. A második, ami ennél fontosabb, hogy Orville, amikor a szűk értelemben vett “meteorológiai” légköri viszonyok megrontásának lehetőségéről beszélt, máris a nemzetközi légkör megmérgezé- sének tevékeny részvevőjévé vált. E tekintetben e nyilatkozat csak egy tünet a számos tünet közül, de éppen képtelenségénél fogva irányítja rá a figyelmet a több're. A nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában mindazok, akik nem érdekeltek a békés rendezésben, igyekeznek eltorlaszolni a kibontakozás útját, tnegpróbálják már eleve kudarcra Ítélni a különböző fontos kérdésekben meginduló tárgyalásokat. így ma már szinte természetesnek tűnik fel, hogy az Eisenhower-Dulles féle milliomoskormány legmagasabb rangú képviselői minden nemzetközi konferencia előtt ugyancsak sietnek hi- degvizzuhanyokat zúdítani a békét remélő nagyközönségre, nehogy, Isten őrizz, még abban reménykedjenek, hogy e tárgyalásoknak lesz talán valami eredménye. Dulles, például, 'aki civilben Wall-streeti ügyvéd, jelenleg hétköznap külügyminiszter és vasárnap prédikátor, sietett kijelenteni, hogy a “berlini konferencia kudarccal fog végződni, ha a Szovjetunió megkísérel széthúzást szitni a szövetségesek között.” Megnyugtatjuk, hogy Mr. Dullesnál senki nem szit jobban széthúzást a szövetségesek között. Elég ha Mr. Dulles hírhedt párisi, vagy Mrs. Luce még hirhedtebb és tapintatlanabb római kijelentéseire utalunk, amelyek valóságos forrongásokat idéztek elő a francia, illetve az olasz közvéleményben. Majd hozzátette, hogy “őt nem fogja magát félrevezetni hagyni olyanok részéről, akik “800 millió embert szilárd katonai tömbbe egyesítettek.” Amig tehát Mr. Orville “csak” a légkört akarja szabályozni a Szovjetunióban, addig Mr. Dulles szeretné a közgazdaságukat és politikai berendezésüket is “szabályozni.” De, aki ilyen egyoldalú szabályozási ideákkal megy nemzetközi tárgyalásokra, azok eleve meghiúsulásra ítélik az ilyen összejöveteleket. Már pedig ennek nem szabad megtörténnie. A berlini tanácskozásnak sikeresnek és eredményesnek kell lenni. Reméljük, hogy sem az-Orville kapitányok, sem a Dullesek-nem fogják tudni ezt megakadályozni. Ezt ez embert jelölte Ike fontos kormányhivatalba Mai számunkban más helyen megírtuk R. E, Lee kinevezését a Federal Communication Com- missionba. A szenátusi-kihallgatás folyamán megkérdezték ezt az urat, mi a véleménye a “Fact Forum”-ról. Mr. Lee ezt válaszolta: “Véleményem szerint a közjót szolgálja.” (A “Fact Forum” rádióprogramm tulajdonosa Hunt, texasi olaj király McCarthynak éppenugy, mint Lee-nek egyik meghitt barátja és támogatója.) ★ “Manhattan-ben, ahol szintén alakult egy Fact Forum klub, a klub első ülésén Allen Zoll volt az előadó, akinek szervezete ‘American Patriots, Inc.’ mint fasiszta alakulat van nyilvántartva.” Time Magazine, 1954 járt. 18 8
