Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-28 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 28, 1954 Oiuaóoink irjdk m hiányzik még a munkáslrásokhéi? n. f. — naptár felülfizetés B. .Balogh n. f. $2 Gyorfi István n. f. $2 Gombor Károly és neje $7 John Szabó $1 Péter Korách $4 Mrs. John Hadancs $3 Steve Virág n. f. $1 Emery Borona $2 Ordentlich Jenő $9 L. Vágó n. f. $1 S. Zelenák $1 S. Bohányi $2 T. Szolcsánszky $2 J. Takács $2 J. Buday $1 Mrs. Louis Balázs $2 Frank Barát, göcsei orvos kerékpárjára $2 Frank Barát n f. $2 Paul Miháczy n. f. $2 Elizabeth Dobos n. f. $2 Joseph Haberkorn n. f. $1 Jóba' Tudja n. f. $4 S. S. Kiss n. f. $2 Kocsis Péter n. í. $9 Kocsis Péter, göcsei orvos biciklijére $5 Kosa Pavloff, F. G. $4 John Martina, Bronx, N. Y. n. f. 1 dollár Kuszly Pálné n. f. $2 John Demo n. f. $1 Phillip Stern n. f. $2 Lavász Pál, fittelbach munkástárs emlékére $5 Bronx, Társaskör $28 Fodor Nagy Árpád $10 Fodor Tibor $10 Hanzlik Pál $2 Szabó József $4 Oláh Sándor $5 Koszorumegváltás Tóth János és Schill Gusztáv emlékére: Nagy Imre $20 Fehér Lajos $5 Frank Jehn $5 Black $5 Kovács P. $5 Ackerman $3 Mrs. Cine $3 Wavró Mihály $2 Márky $2 Mónusék $2 Bodo Jolán $2 Kovach $2 Prónay $2 Simon $1 - Sacher $1 Salay $1 Bastei $1 Lustig $1 Lechnitzkyné $1 Máj érné $1 Keresztesi Mihály a göcsei orvos biciklijére $2 Joseph Miyo $2 Pankos Péter a göcsei orvos biciklijére $2 Geo. Orosz n. f. $1 Stephen Bálint n. f. $1 Louis Németh n. f. $2 Kiss Márton n. f. $1 Joseph Bodányi n. f. $4 Mrs. Markovits, Wlach által $3 j L. Tóth Wlach által $1 I Nick Vámos, n. L- $4 Efilikezés az apámról Apámat igen szerettem. Vallásos volt és jószivü. Ha volt egy karaj kenyere, megosztotta mással. Ruhája szegényes volt, egyszerű. Ha két korona volt a zsebében és aznap még nem keresett semmit, és jött valaki, akinek szintén volt családja, de nem volt ruhája, annak odaadta mindet. Azt mondta: “Megsegít az Isten, lesz nekem több is.” Sokszor gondolkoztam magamban: “Uram, hát kell-e hogy ennél valaki jobb legyen?” “Ha büntetni akarsz mért éppen öt ?” “Ha jutalmazni akarod, mért nem adsz neki boldogságot MOST, idelenn ?” Jöttek az irásmagyarázók és imigy válaszoltak nekem: “Ah gyermekem, te ezt nem érted, mert kifürkészhetet- lenek az Ur utjai. Mi nem értjük azt. Próbára teszi azt, akit szeret. Meg aztán, nemde, mily sok boldogtalanság van a GAZDAGOK KÖZÖTT is? De én erre még jobban elgondolkoztam. “Uram, hát lehet az, hogy neked ilyen védőkre és prókátorokra van szükséged? Akik azt akarják nekünk megmagyarázni, hogy ami% igazságtalan és észszerűben, ha mi, emberek csináljuk, az igazságos és észszerű ha Te csinálod.” És akkor megértettem, hogy az Isten a jóság ami az emberek szivében az. ' És ezt a gazdagnál hiába keresed, bár ő az, aki az Isten nevét leggyakrabban hangoztatja. Az ö istene a bálvány, ami aranyból \an, gyémánttal kirakva. A súly, amibe került, a munkások vállát nyomja. Apám, ha élnél, most te is megértenéd ezt és velünk együtt harcolnál az igazságért MOST ÉS ITT! Anna A brocklj ni Peimutií gyár sztrájkoló munkásai levesért állnak sorba. A munkások kivívták a jogtalanul elbocsájíott társaik visszahelyezését és a cég beleegyezését abba, hogy együtt- tárgyalják meg a gyár tervbevett áthelyezését Lancaster, Pa.-ba. A munkások a UE-be tartoznak Mióta csak munkáslapot olvasok, bármilyen munkáslap legyen is az, mindig érdekelnek a munkáslevelek, legyen az elismerő vagy kritikai. Szerintem az ilyen Írások közelebb hozzák az olvasót a laphoz, a szerkesztőségi tagokat az olvasóhoz. Lapunk e hó 14- és 21-iki számában két cikk ragadta meg figyelmemet, aniit az olvasók Írtak. Az egyik a Túri Anna-féle eset, a másik J. M. bányász, aki meg akarta rendelni a “Szabadságot.” A Túri Anna cikkére megadta a szerkesztőség és a Magyarok Világszövetsége a választ, melyből nemcsak a szerkesztőség, hanem minden olvasónk tanulhat. Hogy a szerkesztőség lehozta T. A. cikkét, nem tartom oly nagy hibának, mint azt, hogy a szerkesztőség nem fűzött hozzá olyan kommentárt, hogy az ügyet felülvizsgálja, ami meg is történt és mily nagyszerű tanulságot vonhattak le az olvasók a hazai viszonyokról. Ha T. /A. cikke nem jelent volna meg, hanem csak a maga ismerőskörében mutogatta volna, hogy mit kapott hazulról, olvasóink semmit nem tudnának. Számos esetben találkoztam úgy olvasókkal, mint ismerősökkel, akik hozzám fordultak ilyen panaszos levelekkel, sőt még keservesebbekkel. Tanácsom minden esetben egy volt: egy szavát se higyje el a levélnek, de ha még akar győződni arról, hogy igazat irnak-e, Írják meg rokonaiknak, hogy érdeklődjenek a községházán az ügye iránt. Ha megkapták a választ, küldjenek segélyt. A segélykérés mindig felmerült. Hónapok múlva tudomásomra adták, hogy nemcsak segélyt nem kérnek már, hanem a kis unoka irta, hogy felsőbb iskolába jár és a nagymama irta a levelet, azt gondolva, hogy Amerikában mindenki gazdag és könnyen küldhet, amit kérnek. De nekik van mindenből elég, csak ruha hiányzik, valószínűleg ez az eset áll fenn a legtöbb panaszos levél írójánál. A másik cikk M. P bányásztestvér cikke, melyben arról ir, hogy a “Szakadság”- ot akarta megrendelni, de mikor összehasonlította a szomszédjától kapott nyomdászsztrájk leírását lapunk jelentésével, megundorodott tőle, fellázadt benne az igazságérzet. Mily szerencse, hogy éppen akkor volt a nyomdászsztrájk különben ma már ez a munká.stárs is • szedné a Nagy Üzlet munkásellenes mérgét. Sajnos a magyar munkások között ezrével vannak, akik az ilyen nyomdatermékeket a maguk, nehezen megkeresett centjeikkel táplálják és gazdagítják és csak akkor jönnek rá arra, hogy ellenségüket támogatták, amikor maguk is harcba kerülnek munkaadójukkal, hogy kissé jobb feltételt vívjanak ki maguknak. Ekkor látják, miként támadja őket hátba az a lap, amelyik emberbarátnak adja ki magát, de ott ahol a munkásérdekek kerülnek szembe a munkadóval, ott megszűnt az emberbaráti szeretet, a ha- zafiság, sőt az isteni hit is, csak egy*fő cél van: hasznot kovácsolni magú knak a sztrájkoló munkások rovására-, Ez már számtalanszor bebizonyult. A szegény dolgozók lapja az, amely mindig a munkásérdekekért harcol és amely csak nagy nehézségekkel tudja magát fenntartani. Az amerikai szervezett munkások egy forduló előtt állnak. Ezrével teszik le a munkásokat mindenfelé. Munkára való kilátás bizonytalan. Segélyre szorul sok család. A támadás a munkások ellen fokozódik, de a védelem is kibővül és itt van az, ami szerintem hiányzik lapunkból. Kevés olyan irás van, ami arról számolna be, mi történik a helyi muunkaviszonyok- ban ? Milyen a segély ? Milyen megmozdulásokban vesznek részt olvasóink, nők és férfiak, öregek és fiatalok? Mert hogy az egész ország nyugtalan és nagy változások előtt állunk, ezt már minden gondolkodó személy elismeri, ha nem is mindig nyilvánosan. Egyre több t é ny merül fel úgy a támadás mint a védelem terén, ami mindannyi- unk életébe vág. Nem gondolunk arra, hogy olvasóink hasábos cikkekben írják meg a folyó eseményeket, hanem egy-egy jelentés formájában. A múltból tudom, hogy sok ilyen jelentésből egyik város a másiktól a farmerek meg a munkásoktól tanultak Az ilyen munkáslevelek jelentősége az, hogy más lapok nem hoznák le és ez nyújt jó alkalmat olvasóinknak, hogy ismerőseik körében terjeszthessék lapunkat. Petrás Pál “Terített asztal” hogy a Magyar Szó mindig jó cikkeket, Írásokat hoz, azonban az ő filozófus cikke nélkül úgy nézett ki nekem a lap mint egy óhazai kocsi, négy kerékkel, négy tengelyszöggel, de csak három lőcscsel, ahol az egyik oldal támaszték hiányzik. Kedves Rev. Gross tisztele- tes, ezekután arra kérem, hogy ne csak beszélgessen az írógépével, hanem dolgoztasson vele. írjon. Munkást,ársi tisztelettel Taylor (Szabó) Jór.sef Néha magunk is csodálkozunk Tisztelt Szerkesztőség: Egy dollár a naptárért, öt a fenntartó gárdára. Hogy tudnak ennyi munkát olyan kevesen elvégezni? Egy detroiti munkásnő Ez aztán alaposság Tisztelt munkástársak, \ Tudatom önöket, hogy itt, a Ford gyár Rolling Mii kjében a vállalat megsértette a tavaly december 15-ikén aláirt különdij (bonusz) egyezményt, amikor önkényesen eltávolított több embert a de- partmentből. A panaszbizottságunk összeült a gyár képviselőivel, köztük két ügyvéddel. Tudják mivel jöttek elő? Azzal, hog^ tanulmányozták, hogy miután az átlagos embernek két másodpercbe telik, mig menés közben felemeli a lábát, és egy másodpercig, amig leteszi, azért, az olyan munkásokat, akiknek tovább tart mint egy másodpercig az, hogy menés közben letegyék a lábukat, azokat el lehet bo- csájtani. Azt mondom, hogy P. T. Barnum óta, ilyen svindlerek nem jártak ebben az országban. Ford gyári tudósító Tisztelt Magyar Szó szerkesztőség: A Magyar Szó január 21-iki számában annyisok jó cikk jelent meg, hogy úgy éreztem magam, mint az asztal, amelynél én is enni akarok, annyi mindenféle jó étellel van megrakva, hogy az ember azt sem tudja melyikhez nyúljon, mert mind jó, de mégis azt nézi, hogy a sok közül, melyik az, amelyik neki a legjobb. Én is így voltam most. Elsőnek “Bankett Petrás Pál tiszteletére” c. cikkhez nyúltam. Erről csak any- nyit, hogy mindenkit, érdeme szerint értékelrr-k. Szeretnék róla többet is Írni, de remélem lesz még időm rá. A! második jó, amihez hozzá-; nyúltam Gross tiszteletes cikke volt “Beszélgetés az Írógépemmel”. Szégyellem magam, mert úgy érzem, hogy azt amit Rév. Crdss abba a cikkbe megirt, már régen nekem, vagy valamely más Ma-J gyár Szó olvasónak kellett! volna megírni, hogy mi vani Rev. Gross hétvégi leveleivel,! miért nem ir. Mert igaz,1 Tisztelt szerkesztőség: Nagyon nemes cselekedet volt, hogy elküldték a motor- kerékpárt a göcseji orvosnak mielőtt, a megvásárlásához szükséges összeg össze jött volna, amiért önöknek teljes köszönetemet küldöm. Itt küldök $2.- hozzájárulást. Tisztelettel, M. K. Cleveland Tisztelt Szerkesztőség! A lapbizottsági tag naptárkritikájához az volna, a megjegyzésem, hogy az,, amit kritizált, a naptárban azt nem illeti kritika, amit pedig megillet, azt nem kritizálta. Még pedig a naptár technikai kiállítását, mindazt, amit kritizált, hogy nincs benne a naptárban, amint én látoh, igenis benne van rövid ismertetésben. . Ellenben nem kritizálta azt, ami benne van rossz formában ij iV-plar ischnikai maLiíásat. Mintha nem szakképzett szedő és nyomdai gépmester készítené. Ugyanez áll a Magyar Szó- ra vonatkozólag is. Különben a naptár, úgy mint a Magyar Szó mindig igen jó, kifogástalan tartalomban és szellemben. És ez igen, igen fontos. Különben is többet ér egy dollárnál, itt küldök érte kettőt 3. YV. » >_____ LAPUNKÉRT
