Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-28 / 4. szám
January 28, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ / AMERIKA "KRUPP'JA A villanymunkások szakszervezete a hitlerista Krupphoz hasonlítja a General Electric-et HAZUDIK-E NIEMÖLLER? Ha egy bizonyos kérdésben kételyeim támadnak és a saját szemeimmel nincs módomban a valódi tényállásról meggyőződni, akkor csupán két dolog között választhatok: | vagy megmaradok a kételkedés állapotában (ami szerintem intellektuális szegénységre vall), vagy pedig elfogadom és magamévá teszem olyan egyének tanuságtételét, akiknek a szavahihetőségében tökéletesen megbízom és akikről tudom, hogy módjuk és alkalmuk volt a kérdéses dolgot a saját szemeikkel vizsgálat alá venni. Dr. Martin Niemöller nyugatnémet evangélikus lelkészt szükségtelen e lap olvasóinak bőbeszédiien bemutatni. Az a fajta ember, aki nem fél kimondani az igazságot, bármilyen kockázattal járjon is a szókimondás. Igazságszeretetéről és nem mindennapi bátorságáról bizonyságot tett e pap akkor,; amikor szembeszállt Hitlerrel, noha jól tudta, mi vár rá, ha ezt teszi. Ha jól emlékszem: hét évig volt a koncentrációs tábor foglya; csak a felszabadításkor került ki onnan, csontvázzá aszottan, félholtan, de töretlen hittel és meggyőződéssel — és tiszta lelkiismerettel... Dr. Niemöller ma a nyugatnémetországi hessen-nassaui evangélikus egyház püspöki rangú lelkész-elnöke. A közelmúltban tizenegy napot töltött Magyarországon, ahol közelről és alaposan tanulmányozta a protestáns egyházi életet, valamint az egyház és az állam között fennálló viszonyokat. Mivel nekem nem adatott meg, hogy személyeseh tanulmányozzam az óhazai egyház életkörülményeit, józan eszem azt diktálja, hogy a szemtanú Niemöller benyomásait és megfigyeléseit hitelesekként és pártatlanokként akceptáljam, annyival is inkább, mert tudom, hogy ha ebben az emberben van egy szikrányi elfogultság, az nem a Kelet, hanem a Nyugat javára billenti a mérleget. Nos, hadd ragadjak ki néhány tipikus részletet ennek a szavahihető szemtanúnak a nyilatkozataiból, amelyek magyarországi látogatása után hangzottak el: “Mindazok után, amiket Magyarországon tapasztaltam, nem látom be, miért kellene a háború utáni Magyarországnak lemondani arról az igényéről, hogy továbbra is “keresztyén országnak” nevezetessék ugyanolyan értelemben, mint például Anglia, Franciaország vagy Németország — ha ugyan jogunk van egyáltalán “keresztyén országokról” beszélni ... A templomlátogató hívek arányszánja itt sem alacsonyabb, mint bárhol másutt. Láttam meggyőzd bizonyítékait annak, hogy a tagok milyen lelkesen kiteszik résziüket az egyház hatékony munkájából. Láttam virágzó református és evangélikus gyülekezeteket. Sok lelkipásztorral eltársalogtam. Az a benyomásom, hogy az egyetlen ok, amiért nem tekinthetjük a magyar egyházi életet százszázalékosan kielégítőnek, ugyanaz az ok, amiért nem tekinthetjük teljesen kielégítőnek a földkerekség egyetlen egyházának az életét sem. Világos azonban, hogy a magyar egyházi élet felett nincs okunk aggódni. Különösen megfigyeltem, milyen nagy az istentiszteleteken megjelenő fiatalság száma. Ez olyan tény, amely megcáfolja azt a hiedelmet, hogy az egyház ebben az országban ‘csak úgy tengeti fáradt életét.’ Ellenkezőleg: ez az egyház nagyon komolyan veszi feladatát és jövőjét.” Ezekből a szavakból a legkevesebb, amit kihámozhatok, az, hogy az egyház Magyarországon legalább olyan kedvező- életkörülmények között végzi munkáját, mint bármely más ország egyháza. De mondott Niemöller olyasmit is, amiből arra lehet következtetni, hogy a magyarországi egyházi élet elevenebb és céltudatosabb, mint egyebütt: “Ha mi Nyugat-Németországban igy be tudnánk népesíteni a templomainkat, hát volna mi felett örvendeznünk az elkövetkező években. Pedig mi egy úgynevezett ‘keresztyén világban’ élünk... De sajnos, úgy látszik, ez a ‘keresztyén világ’ nagyon szépen meg tud lenni keresztyén egyház nélkül...” Nagyon érdekesnek találom — és ezért ideiktatom — dr. Niemöllernek az egyházi és a közéleti tevékenységek közötti viszonyról tett megjegyzéseit: “Meglepetéssel és jóleső érzéssel figyeltem meg azt is, hogy sok gyülekezetnek az elölj ái'ói és kurátorai a közéletben is hivatalos tisztségeket viselnek, holott nyilvánvalóan nem hívei a mai'xista ideológiának. Minden egyházi összejövetelen megfigyeltem, hogy a gyülekezetek tudatában vannak a béke ügyével szemben fennálló kötelezettségüknek. Hamis beállítás volna ezt azzal magyarázni, hogy az egyház ezt politikai meggondolásból, vagy azért teszi, hogy ilymó- don elnyerje az állam tetszését. Ezt a silány (olcsó) magyarázatot elutasítja mindenki, akinek alkalma volt megfigyelni azt a hittel teljes és őszinte visszhangot, amelyet a békeszózat a gyülekezetekből kiváltott. Mint német emberben, a magyar gyülekezeteknek ez a hitből táplálkozó, energikus béke-szolgálata felkelti bennem a kérdést: Vájjon mi németek valóban elkövettünk-e minden tőlünk telhetőt a béke A UE, a United Electric,^ Radio and Machine Workers, az ország egyik legnagyobb szakszervezete, amelynek 320 ezer tagja van s ezek közül 50,000 dolgozik a General Electric Co. 45 gyárüzemében, nagyjelentőségű nyilatkozatot bocsátott ki e mamin utvállalat és a mccarthyz- mus közötti kapcsolatokról. A nyilatkozat a UE szakszervezeti lapjában, a ‘UE News’- ban, jelent meg és fontosságára való tekintettel bő kivonatokban az alábbiakban közöljük: . “A General Electric Co. áll azon törekvés élén, hogy a nagyvállalatokba visszahozzák a feketelista rendszerét az alatt a megtévesztő ürügy alatt, hogy résen kell állni a kémkedés és szabotázs ellen”, mondják a nyilatkozatban. “A Morgan-kézben levő General Electric, a világ leggazdagabb és leghatalmasabb villanytrösztje, azzal tünteti ki magát, hogy Amerikában ő lett az első nagyvállalat, a- mely a mccarthyzmust nyíltan a vezetőség hivatalos politikájául fogadta el,” jelenti ki a UE. “1953 december 9-én jelentette be a GE, hogy el fog bocsátani és feketelistára fog tenni minden olyan alkalmazottat, aki ragaszkodik a szabad szólás és társulás jogához, úgy, amint azt az amerikai alkotmány biztosítja, amikor valamelyik mccarthy- féle ‘vizsgálóbizottság’ előtt megjelenik. így hát a GE hivatalosan is beismeri, hogy a kongresszus leggyülölete- sebbés legreakcióaabb politikusait szándékozik felhasználni avégett, hogy a feketelistát ráerőszakolja azokra a munkásokra, akik jogaikért harcoltak munkahelyeiken vagy mint polgárok a GE visszatetszését váltották ki szakszervezeti ténykedésükkel, vagy akik nem hajlandók kémek és beugratók gyanánt szolgálni munkástársaik ellen. “Ezt a módszert visszamenőlegesen érvényre juttatva tett már lépéseket a GE hét alkalmazottja, köztük UE-, AFL- és CIO-szakszervezeti tagok ellen. “A GE mccarthysta módszere nyíltan megszegi a GE- nek a UE-val kötött kollektív bértárgyalási szerződését és azokat a GE-munkaszerződé- seket, amelyeket a velevkapMunkában a mccarthyzmus. A wisconsini führerjelölt fogd- megjei kidobnak egy General Electric munkást a bostoni kihallgatás terméből, mert az illető megvádolta McCarthyt a GE bószokkal való együttműködéssel csolatban álló szakszervezetekkel aláirt. A UE vezetősé-, ge fenntartás nélkül elitéli a GE feketelistás módszerét és ígéri, hogy a UE harcolni fog ellene. “A GE vezette a reakciós vállalatok azon támadását is, amely elpusztította a Wag- ner-törvényt és keresztülhajszolta a Taft-Hartley-t. A GE vezeti a jelenlegi vállalati kampányt, hogy megfosz- szák a munkásokat azon joguktól, hogy maguk válaszszák meg saját szakszervezeteiket és saját vezetőiket, ä Butler-, a Goldwater-Rhodes- és más efféle törvényjavaslatok segítségével. “Ez az a vállalat, amelyet a- US kormány a Krupp-al, a legnagyobb náci fegyver- gyárossal való bűnös összejátszásért elitéit. Ez az a vállalat, amelyet a japán fasiszta monopolistákkal való ösz- szeesküvésért elitéltek. Ez az a vállalat, amelyet elitéltek, amiért bűnös utón kijátszotta az amerikai haditengerészetet felszerelésekkel űzött manipulációiért. Ez az a vállalat,- amelynek rovott múltja van a trösztelleri törvény megszegéséért, amiért kijátszotta a kormányt, és a nagyközönséget, tultéve minden más nagyvállalaton Amerikában. A GE pártfogolja a mccarthyzmust Amerikában ugyanúgy és ugynabból a célból, ahogy Krupp támogatta a hitlerizmust Németországban. “A UE már régen figyelmeztetett arra a veszélyre, amely az amerikai demokratikus intézményeket fenyegeti azon együttműködés révén, amelyet kongresszusi ‘vizsgálóbizottságok’ és reakciós 'politikusok kifejtenek. A szak- szervezet már öt évvel ezelőtt, a UE 13. konvencióján tárgyalta a GE és a McCarthy egyik elődje, Charley J. Kersten wisconsini képviselő közt a vizsgáló bizottsági racketben divatozó együttműködést és már akkor felhívta a közvélemény figyelmét, monván: ‘ma ezek az elemek megfélemlítéssel igyekeznek megakadályozni minden véleményt, ha az eltér a Wall St. politikájától; holnap már a nézeteltérést büncselekmény- nyé fogják kikiáltani. Ezek az igazi felforgatok, ezek akarják megsemmisíteni a nép demokratikus jogait, hogy a nyakába varrhassák a Wall Street magasabb árakra, magas-adókra, óriási profitokra és háborúra vonatkozó Programm ját.’ “Felhívjuk tehát tagjainkat, helyi szakszervezeteinket és körzeti szervezeteinket, verjék vissza a reakció erőfeszítéseit, nehogy eltiporják jogaikat, amelyek mint szak- szervezeti tagokat és állampolgárokat megilletik őket. igazi céljának leleplezésére az egész ország előtt. Felszólítjuk honfitársainkat, akik tudják, mi az amerikai szabadság értéke, csatlakozzanak hozzánk ebben a küzdelemben.” védelmében — amiért felelősséggel tartozunk az egyház Urának ? ?” “Szüntelenül hirdetem Nyugat-Németországban, hogy az egyháznak nem szabad félnie semmiféle társadalmi változástól. Az egyházat csak egy dolog pusztíthatja el: a saját hitetlensége.... Teljességgel hamis felfogás az, hogy a Nyugatnak meg kell “mentenie” az egyházat (a Keleten). Az egyháznak semmi szüksége sincs erre a ‘mentési’’ művelőire — ez az egyház saját ügye. Bűnt követ el az, aki az emberiséget háborúra uszítja az egyház állítólagos megmentése érdekében.” Talán ennyi is elég annak alátámasztására, hogy a tárgyilagos, pártatlan, félelmet nem ismerő és feltétlenül szavahihető dr. Niemöller az egyházi élet terén legalább olyan kedvező, ha ugyan nem sokkal kedvezőbb körülményeket talált Magyarországon, mint a “keresztyén” Nyugaton. Ennél többet a “pogány, istentelen” kommunista rezsimtől senkinek sincs joga elvárni... t/écj i feucí írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.
