Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-28 / 4. szám
KÖZGAZDASÁG ]l ■ ■ v : —7T-T =y| A GM EGY BILLIÓS BEFEKTETÉSE Harlowe H. Curticenek, a General Motors elnökének a t múlt hét keddjén elmondott bankettbeszéde, amelyben bejelentette, hogy vállalata az elkövetkező két év során 1 billió dollárt tervez befektetni üzemnagyitásba, a tőkés gazdaságtan és erkölcsiség klasszikus példája. Az egész országban széltében-hosszában bizonyos korokban nagy lelkesedéssel fogadták, mint döntő bizonyítékát annak, hogy “gazdasági fellendülésiünk lendületesebb, mint bármikor. így érveltek a bácsik: ha az ország legnagyobb iparvállalata oly biztonságosnak érzi az ország gazdaságának egészséges voltát, hogy egy egész billiót “kockáztat”, mit búsulsz te, munkás, az állásod, otthonod, autód vagy másegyéb kifizetetlen ingóságod miatt? A nagyvállalati bejelentés nyilván azt az üzenetet akarta eljuttatni a néphez, különösen a General Motors 400,000 munkásához, hogy ezt a nagyvállalatot semmi sem érdekli annyira, mint munkásainak sorsa és jóléte. Ez tulajdonképpen folytatása a GM volt elnöke, Charles E. Wilson hires mondásának, amelyet a védelmi miniszterségre való minősítését tudakoló kongresszusi bizottság előtt hangoztatott, hogy “ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának is.” A védelmi miniszter a hadimegrendelések főfő kiosztoga- tója. Csakhogy ám a “Wall Street Journal”, aki nem értelmezte mókásan Curtice fennen hangoztatott érdeklődését a haza sorsa iránt, az elmondott beszédet annak vette, ami: a függöny felhúzásának, amely az autógyárosok közt folyó hasfelmetsző villongások újabb felvonását kezdi meg fokozott dühvei. Ebben az élet-halálharban csakis a legerősebb maradhat életben. “A GM elnökének, Harlowe H. Curtíce-nek megjegyzései azt jelentik, hogy az autógyártó üzlet egyik-másik hadvezérét rettenetesen elpáholják 1954-ben”. Ezekkel a szavakkal kezdődik a Wall Street Journal cikke, amelyben beszámol Curtice beszédéről. A lap azután néhány fontos tény ismertetésére tér át. Curtice maga ebben a derülátó beszédében, amely a gazdasági visszaesésre vonatkozó utalásokat is pozdorjává töri, megjósolja, hogy az 1954-es piac 6.3 millió autót fog felszívni, vagyis 10 százalékkal kevesebbet, mint 1953-ban. Az 1953-as piac julius felé érte el a csúcspontot, aztán meglehetősen lelassult és a munkások tízezreit kezdték elbocsátani az év hátralévő részére. Henry Ford is derűlátással néz az 1954-es évre, ihaj, tyuhaj!-Ä, Ennek a két mammutvállalatnak, mutat rá a Wall Street Journal, minden oka meg is van a bizakodásra. Mert e pillanatban teljes gőzzel dolgoznak, az autópiac 81 százalékát látják el az 1953-as 71 és az 1952-es 65 százalékhoz képest. Chrysler, a három nagyvállalat közül a leggyengébb, az 1952-es 22 százalékról 1953-ban 20 százalékra csúszott le. A független autógyárosok, amelyek 1952-ben az autóipar össztermelésének 13 százalékán osztozkodtak, 1953- ban már csak 9 százalékán rágódtak. Az idén még ennél is kevesebb fog jutni nekik ha bevál Curtice jóslata. így tehát szemmel látható, érvel a WSJ, hogy amikor a GM és vele együtt a Ford is terjeszkedik egy hanyatlónak beismert piacon, ez a trjeszkedés csupán a többi autógyár további összezsugorodásának árán történhetik. Curtice azt mondja, hogy a GM a piac 48 százalékára vet szemet, vagyis az 1953-as évhez viszonyitva 2 százalékkal még többet akar. A Curtice-beszéd főleg számos tétele miatt érdekes, amelyekben azt hangsúlyozza, hogy egy vállalatnak nincs választanivalója: kénytelen óriási összegeket belefektetni az tizembe, ha életben akar maradni és tud akarja élni “a versenyvállalkozást és a normális kockázatokat.” Ezért dobják sutba a berendezéseket, “még mielőtt azok teljesen elértéktelenednének.” Ha egy vállalat nem törekszik arra, hogy versenytársait kiirtsa vagy bekebelezze, aminthogy ez jellemzi a GM-et egész emelkedése alatt; ha nem törekszik egyre nagyobb és korlátlanabb profit után, akkor saját kiirtásával kell számolnia. Ez a tőkés gazdaságtan törvénye. Az amerikai tapasztalat pedig e tekintetben klasszikusnak tekinthétő. Néhány GM-munkás bedőlhet annak az eszmének, hogy ha a gazdája győztesként kerül ki ebből a megsemmisítő küzdelemből, akkor ők is jobban járnak, hogy tehát nem saját állásuk forog veszélyben. Ennek a téveszmének hamar le fog tűnni a csillaga. Az 'autógyárak vad marakodása egyetleneggyel sem fogja gyarapítani az autóvásárlók számát. De fokozódni fog a termelési gépezet üteme — és ami ezzel együtt jár: a munkások kikerülhetetlen tulcsigázott munkairama. A vállalatok azért fektetnek be, hogy még több eredményt érjenek el még kevesebb munkával. Hogy ezt elérjék, még joöban ráfekszenek a szakszervezetekre. Újonnan felfokozott üzemképességüket a szakszervezetek által nem védett körzetekben még jobban érvényesíthetik. Azt pedig felesleges is hozzátenni, hogy a GM-re csak bátorítólag hat ez az uj légkör és növekvő befolyása Washingtonban, nem fiiéivá az Eisenhower-Wilson által kidolgozott újabb szabáAMERIKAI MAGYAR SZÓ January 28, 1954 Felére vágták a bányászok nyugdiját Múlt héten váratlan bejelentéssel lepte meg a munkás- osztály közvéleményét a kő- szénbányabárók jóléti intézménye: havi száz dollárról ötvenre vágták le a nyuga- lombavonuló öreg kőszénbányászok nyugdiját. Paul McNelis, a nyugdíjalap ügyvezető titkára kijelentette, hogy a levágás azonnali hatállyal érvénybe lépett, mert a bányabárólc jövedelme a csökkent kőszéntermelés következtében erősen megcsappant. A nyugdijlevágás a United Mine Workers, a bányászok szakszervezete 13,000 tagját sújtja. McNelis ur szerint mindaddig, amig a nyugdíjalap pénzügyei nem javulnak meg, ez már igy marad. Még azt is bejelentette, hogy 1954 január 15-ikétől kezdve “helyreigazították” a temetkezési költségeket is 1,000 dollárról 500-ra. Mert, magyarázta Mc Nelis ur az 1946-os 62 millió tonnás kőszéntermelés — ebben az évben létesítették a nyugdijintézményt is — tavaly lement 30 millió tonnára. A termelésnek ez a zuhanása. gyakorolt katasztrofális hatást a nyugdijakra. Bennünket az öreg bányászokat ért nagy csapás megrendít. Olvasóink között számos bányász és számos öreg bányász van. A munkásság gazdasági érdekeit ért ezen támadás, az “azonnali hatály- lyal” történt nyugdijlevágás, eszünkbe juttatja azokat a véres, keserves harcokat, a- melyeket a bányászoknak annak idején végig kellett küzdeniük, amig jóléti alapjukat a bányabáróktól kivereked- ték! Egy másik szempontból azért érdekel bennünket ez a kérdés közelebbről, mert éppen az elmúlt hetekben szálltunk perbe a Common Coun- cil-lal a bányászok jóléti alapjával kapcsolatban kiadott közleménye miatt. A “Magyar Szó” 1953 december 10-iki számában ismertettük — ha fő vonásokban is — a Common Council beszámolóját, amelyben ragyogó képet igyekezett festeni a nyugdíjas bányászok életéről. Azt irta például, hogy a John L. Lewis elnöklete alatt működő bányászszervezet 'tagjai “egyre növekvő előnyöket élveznek jóléti alapjuk révén.” Mi már akkor felhívtuk olvasóink figyelmét a cikk propagandái ellegü szépitgetéseire és hangsúlyoztuk, hogy ezt az ismertetést némi kétellyel kell fogadni. Kiemeltük, hogy távolról sem ölyan idilli a helyzetkép, amint a Council hirdeti, a bányászok harca a jóléti alapért ma is folyik még, mert a bányatársaságok mindent elkövetnek, hogy megsemmisítsék a nehezen kiharcolt jóléti alapot, melybe a bányatársaságok 40 centet fizetnek be minden kibányászott tonna szén után s ez nem nagyon Ízlik nekik. Laval Pál helyreigazítása Ismertetésünkben és leleplező bírálatunkban elnézés folytán egy kis részletté védés csúszott be, amelynek az lett a következménye, hogy Laval Pál ur, a Common Council egyik tisztviselője, levélben fordult lapunkhoz s ezt a tévedést olymódon igazította helyre, hogy egyesek azt hihették, hogy cikkünk egész bíráló magatartása sem volt talán helyes. Mi elismertük a helyreigazítás helyességét, de a további bírálatot bányászolvasóinkra bíztuk, akik leginkább a megmondhatói, hogyan működnek a jóléti alap intézkedései. Kaptunk és közöltünk is erre vonatkozólag leveleket bányászolvasóinktól, amelyekből kiderült, hogy a valóságban a helyzet távolról sem rózsás. Most azonban ez a legújabb hir, hogy a kőszénbányászok nyugdiját ilyen drasztikus méretekben és azonnali hatállyal levágták, parancsoló erővel domborítja ki az elhangzott polémiának igazi értelmét. Mennyire igazunk volt, amikor a Common Council befejező részére (“A bányász nem retteg többé a nyomorúságos aggkortól és veszélyes munkáját nyugodt lelkiállapotban végezheti el”) válaszolva hivatkoztunk nyugalomba vonult bányászolvasóink leveleire, amelyek szerint csak igen nyomorúságosán tudnak megélni a havi 100 dollárból, mely értékének körülbelül 20 százalékát elvesztette azóta, hogy az alapot létesitették. Ezek a bányászok egyáltalán nem mutatkoztak túlságosan nyu- godtaknak, noha a nagyipar érdekeit szolgáló Common Council úgy igyekezett feltüntetni, mintha az amerikai bányászoknak a legbiztonságosabb, legjobb életük volna az egész világon, mert minden bányász, aki legalább 20 évet dolgozott a bányában és betölti 60-ik évét, jogosult élete végéig a havi 100 dolláros nyugdíjra. • Ebből elég fájdalmasan kitűnik a népámitó szándék. Van-e hát joguk a bányabáróknak megrövidíteni a kiöregedett kos zénbányászo- kat? Ök bizony tudnak hivatkozni jogra, tudják jogilag igazolni eljárásuk jogosságát, mert hát az egész rendszer olyan, hogy az ilyen jogoknak tág terük van. Szóval joguk van. De hogy az öreg bányászoknak kenyerük, betevő falatjuk is van-e, az más kérdés. Pedig az öreg bányászoknál ez nemcsak kenyérkérdés. Húsz és több évig aligha dolgozhat bányász a föld mélyén, hogy különféle betegséget ne kapjon. Ötven dollárból, amelynek értéke szétfolyik, még ha társadalombiztosítást is kap hozzá, neki meg feleségének, kenyérre meg orvosságra ez a kis pénzecske bizony nem elég. Igenis, a helyzet nem rózsás és tovább kell harcolni a bányászok jóléti intézményéért. A Chrysler apaszt A Chrysler corporation Ply- mouth-osztálya újabb 10 százalékkal csökkenti a gyártást a két hét előtti 20 százalékos csökkentés tetejébe. Nem kért szabadság A Philco-vállalat 700 gyártási és karbantartási munkást küldött szabadságra Philadelphiában. A vállalat szócsövei azt mondják, hogy a Philco modellváltozás miatt tette ezt a lépést. Tovább emelkedik a kávé ára, jósolják nem túlságosan busán az ügyönkök és ha igy megy maholnap $1.20 lesz fontja. Washingtonban Gillette szenátor szövetségi vizsgálatot sürgetett. General Motors 58,000 autót gyártott a múlt héten, azaz az egész ipar termelésének felét. Ford 32 és Chrysler 14 százalékkal vett részt az osztozkodásban. A “függetleneknek” Packard, Nash, Studebaker, Hudson, stb. mindössze négy százaléknyi morzsa jutott. Pittsburghban egy százalékos béradót vetettek ki a dolgozókra. Nincs más mód a városi deficit fedezésére, kesergett Lawrence polgármester. (Csak tán nem fogja megadóztatni a billiós acéltröszt fe- j edelmeket, Mellonokat!) Bennvannak a szószban Magas kormánykörökből származó értesülés szerint a tengerentúli országoknak adott katonai megrendeléseket 50 százalékkal, 500 millió dollárra csökkentik le julius elseje után. A hírforrás szerint ez a külföldi segély tervbevett megnyirbálásának egyik része volna, emellett azonban azt a célt is szolgálja, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a külföldi hadigyárak felett, mert megrendeléseket csak olyan gyáraknak adnának, amelyekben nincsenek .baloldali munkások. _____________ I Kiirtják a pézsmahódokat? lyokról a munkaviszonyokat illetően. Curtice beszéde sem arra nem ok, hogy nagyon vigadjanak miatta az autóvárosokban, sem arra, hogy nagyon önelégültek legyenek az autómunkások országos szakszervezetében. A Wil-low Run (azelőtt Kaiser-gyár) körüli fantom-körzet, ahol munkáso vásároltak maguknak családi házakat és letelepedtek, mintha csak egész életükre be lettek volna biztosítva, aligha gondolva arra, hogy felmagasztalt muunkáltatójuk is vesztes lehet egy nap— jelképe an- mak, mi történhetik más körzetekben is. A pézsmahód adja a népszerű és olcsó szőrmét, most azonban az a hír járja, hogy Louisiana- ában, ebben a fontos pézsma- hódállamban, rejtélyes körülmények között megcsappant a pézsmahód-lakosság. Kevésbbó fontos pézsmahód-körzet New York állam északi része, ahol azt mondják, a trapperek csaknem teljesen kiirtották az állatokat ; . A? ________
