Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-28 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

•January 28, 1954

IKÜLPOLITIKAI SZEMLE]-------------------------------------------------------------------- - «

Keresztesliáboru,rendőraralom

Hegy védi a Wall % az angol világbiröáaimaS

A Pakisztán és az Egye- j sült Államok közt folyó tár-, gyalások célja a két állam közti katonai szövetség nyélbeütése. A Pentagon urai azt hirdetik, hogy azért kínálják, fel a katonai támogatást Pakisztánnak, hogy megvédjék a “kommunizmus” ellen. Ez-, eel a csodatevő jelszóval ta-; kargatják igazi céljaikat a k ü 1 p o litikában éppenugy,! mint a belpolitikában is. Pa-! kisztán az angol világbíroda-1 lom egy része lévén, azt kérdezhetné valaki, hogy ha Pakisztán veszélyben forog, miére nem kél Anglia e keleti ország védelmére, amelynek j 75 és félmillió lakosa van?| Miért nem utasítja vissza Anglia a nem kért “védelmet ?.”

Anglia jól tudja, mit jelent az, ha a Wall Street katonai szervezete Nagybritánnia védelmére kel: azt, hogy erre rámegy a birodalom egy-egy darabja. S minthogy pedig Anglia is egyike a nyugati szövetségeseknek, s mint olyan gazdaságilag és politikailag függő helyzetben van, igen kényelmetlen számára tiltakozni, és nehéz visszautasítani a Wall Street “segítségét”.

A “N. Y. Herald-Tribune” 1953 december 28-i számának eg> ik cikke gyengéden érinti azt a kérdést, hogy hogyan és miképpen hat az angol közvéleményre a Wall Street- nek ez a túlzott jóindulata: “Anglia hiivös magatartást tanusit a Pakisztán és USA közti uj kapcsolatokkal szem- j ben, hja a cikk. . . Kellemetlen elgondolásként hat az,! hogy US bizonyos mértékben már megint helyettesíti Angliát a világbirodalom egy másik országában. Angliát már kizárták az ausztráliai-ujzé- landi-amerikai védelmi egyezményből. Anglia hiába pró- j bált bejutni ebbe az egyezménybe, mert többizben visz- szatessékelték. A jelenlegi amerikai-pakisztáni tárgyalások, amelyekből Angliát ugyancsak k i r ekesztették, | újabb megaláztatás az angol érzékenységre.”

A Wall Streetnek a “szabad világ”-ért küzdő keresz- tesl^vagjai azonban szorgalmasan rágcsálják a brit vi- lákbiroclalom egyéb részeit is. A Pentagon irányítása alatt működő NATO-északatlanti szövetség katonai parancsnokságai voltaképpen a befolyásolási szférák vezetői. A NATO parancsnokság feladatait illetőleg legutóbb az “ibér (spanyol) alparancsnokság”! támasztott vitát, mert itt arról van szó, hogy hogyan közelíthetik meg a nyugati szövetségesek a Földközi-tengert.

A legutóbbi amerikai-spanyol katonai egyezmény, a- mely felett már 1951 óta vitatkozott US és Anglia, csak még erősebbé tette a Wallstreet! birodalomépitők kezét. A “N. Y. Times” 1953 december 14-iki száma a következőket irta ezzel kapcsolatban: “Az angolok, akik úgy vélik, hogy kis rész jutott rájuk a NATO-szövetség parancsnokságai közül, azt követeli, hogy az ibér (spanyol) az alparnesnoksák, amely az ő gibraltári támaszpontj tikhoz vezet, az angolok kezében legyen, Washington (azonban) azt kpvehUi, hogy az alparancsnokság amerikai legyen.

Szinte feleslegesnek látszik megjegyezni, hogy egy körzet katonai és haditengerészeti ellenőrzése csak az első lépéseket jelenti a gazdasági és politikai uralom felé.

A világ egy másik részében Egyiptomban, hasonlóképpen támadás alatt áll az angol középkeleti ellenőrzés szférája. A támadást Egyiptom nacionalistái vezetik, akik viszont a Wall Street óvatos támogatását élvezik.

A N. Y. Times 1953 december 30-án jelentést közölt, amely szerint “az a politika, bogy a Nagib-rezsim, mint a lehető legjobb kormányzat kezét Egyiptomban megerősítsék, a. US politika legnagyobb célkitűzése marad a középkeleti körzetben.” Ugyanez a jelentés azonban jelzi azt is, hogy az Egyiptomnak nyújtott segítség “rendkívül jólértesült angol körök szerint nem helyénvaló, mert inkább fokozza és meghosszabbítja az egyiptomiak ellenállását az angolokkal szemben, mint sem elsimítaná.”

Ezzel kapcsolatban fel' kell hívnunk az olvasó figyelmét arra a magyar-egyiptomi gazdasági megállapodásra, melyről a “Magyar Szó” multheti számában adtunk hirt. Ez az árucsereforgalmi egyezmény világosan megmutatja a különbséget, amely egy népi demokrácia és egy tőkés ország gazdaságpolitikáját jellemzi. Mig a tőkés országok súlyos politikai feltételeket szabnak kereskedelmi kapcsolat a i k fenntartásához, a népi demokráciák nem nézik az illető országok politikai berendezését, tiszteletben tartják bel- ügyeiket és nem avatkoznak bele, mert céljuk, hogy gazdasági rendszereiktől függetlenül békésen megférjenek egymással.

Több évvel ezelőtt egy jólismert angol, jobboldali tory, egy volt államtitkár az indiai ügyek élén, L. S. Amery, a következőket irta: “Ami minket illet, sokkal kevésbbé fenyeget bennünket a kommunizmus, mint az. amerikai gazdasági támadás”. (The Awakening, 1948, 16. oldal.)

A háboruutáni korszak eseményei ezt a figyelmeztetést nem túlzásnak, hanem sokkal inkább egy a tényeket leszegező kijelentésnek bizonyítják.

Ötszáztizenégy

kisiparos

kapott iparengedélyt Veszprém megyében. A lakosság jobb ellátása érdekében a megye legelhanyagoltabb területén, a zirci járásban 96 engedélyt adtak.

. . Franciaországi riport . . |

Az alábbiakban kezöljük J j J. Servan-Schreiber ismert j francia publicistának a “Le Monde” cimü párizsi tekintélyes polgári lap 1953 december 15-i számában megjelent cikkét, amely Ho Si Minh békenyilatkozatával kapcsolatban feltárja a francia kormánypolitikusok tehetetlenségét Wall Street vezető köreivel szemben. A cikk érdekességét növeli, hogy megjelenése után Pleven és Faure levelet Írtak a “Le Monde” szerkesztőségének, amelyben szükségesnek tartották kijelenteni, hogy álláspontjuk az indokinai háborúról semmiben sem egyezik a cikkben foglalt állításokkal. Ezzel szemben Bidault és azok a “kormányférfiak”, akikről a cikkben ugv emlékeznek meg, hogy érzelmeik azonosak a mccarthyzinussal — hallgatásba burkolóztak.

Az amerikai álláspontot Világosan kifejtette Hanoiban Nixon alelnök, Washington- ■ ban Radford tengernagy, ve- zérkaiú főnök. Szaigonban Donald Heath nagykövet, a bermudai értekezleten pedig Dulles külügyminiszter. Az amerikaiak úgy vélik:

1. Mindennemű tárgyalás a Vietminhvel elkerülhetetlenül kommunista egyedural- lomra vezetne Indokínában, később pedig egész Déikelet- Ázsiában;

2. Franciaországnak, Vietnamnak és az Egyesült Államoknak közösen újabb erőfeszítést lehet és kell tennie, hogy teljes katonai győzelmet arathassanak a Viet- minh fölött.

j Ez azonban még semmit sem von le abból a tényből,

I hogy a francia nép most már nyilvánvaló többségben meg j van győződve arról, hogy I Franciaország nemzeti érdeke szemben áll ezen a ponton azzal, amiről Wall Street-en azt gondolják, hogy megfelel az ő nemzeti érdeküknek. Franciaország érdeke a tárgyalások megindítása.

A kiinduló pont tehát az, hogy Wall Street politikája' és a francia nép érzése egyj bizonyos pontban egymással szemben állnak.

Ez esetben ez a bizonyos' pont, Indokina, de épp úgy le-1 hetne bármely más kérdés is. A lényeg az, hogy ebből kiindulva meg kell próbálni megérteni, mikép működik az a gépezet, amely most arra készleti Franciaország politikai vonalát, hogy a Wall Street szilárd kívánságaihoz alkalmazkodjék ugyanakkor, amidőn a francia politika teljes mértékben megkísérelhetné módosítani a Wall Styeeti politika irányzatát, sőt szükség esetén szembe is helyezkedhetne vele.

Azon miniszterek között, akik Indokina esetében hajlandók elfogadni az amerikai álláspontot, több nagyon befolyásos is van.

Georges Bidault, külügyminiszter, ugygondoljuk, őszintén osztja a Wall Street meggyőződését. ő is meg van győződve arról, hogy Franciaországnak az a szerepe a szabad világban, hogy folytassa a harcot Indokínában. Sőt mi több, bizonyára- a nagyatlanti szőve tséggel szembeni lojalitás hiányának tartaná a harc abbahagyását. Nagyon is amellett volt, hogy az indokinai háborút atlanti háborúvá kell átváltoztatni, A mostani válság art, mutatja, hogy a vietnami vezetők jnost már, ha szükségessé válik közvetlenül is támaszkodhatnak Wall Street-re. Bidault külügyminiszter ezen állásfoglalása és fellépése következtetésnek látszik, indítékai pedig tiszteletreméltónak látszanak, feltéve természetesen, hogy nem akarja ezeket megcáfolni. Bidault “szívből” egyetért a Wall Street-el az indokinai kérdésben.

Épp olyan őszinte a nemzetvédelemmel és pénzügyeinek intézésével megbízott két miniszter állásfoglalása is, de megint más szempontból nézve. Az egyik épp úgy, mint a másik, attól tart ugyanis, hogy- egy Indokínában kötendő “különbéke” esetén Wall Street megtorló intézkedéseket, alkalmazhatna Franciaországgal szemben, vagyis csökkentik, sőt meg is szüntetik a támogatást hadianyagban és dollárban. Mindketten nagyon is jól tudják, mennyire sebezhe tők vagyunk egy ilyen fenyegetés szempontjából. Joggal félnek azoktól á politikai és gazdasági kövekezményektől, amelyek a segély esetleges elvevése által hirtelen felboruló egyensúly nyomában felléphetnének. Tartanak továbbá a kommunizmus előretörésének lehetőségétől Franciaországban abban a zűrzavarban,, amely szerintük ilyen viszonyok közt keletkezhet.

Felfogásuk szerint az indokínai háború bizoynos mértékben szükségszerűség „lett, hogy ilymódon útját lehessen állni Franciaországban egy olyan veszélyes politikai helyzet kialakulásának, amelyet nemigen lennénk képesek elviselni.

Azon kormányférfiaink között, akikre célzunk, van azután még egy csoport, amelyet egészen más elfogultság mozgat, olyasféle, mint a “mc carthyzmus”, vagyis az elvakult és nyugtalanító kommu- nistaellenesség. Éppúgy, mint a hírhedt szenátor számára, ezek számára is (Franciaországban egyelőre még kevesen vannak — többen azonban fontos állásban) nagyszerű politikai platformról van szó kényelmes eszközről a problémák elsüllyesztésére és a viták leegyszerűsítésére, olyan mechanizmusról, amely alkalmasnak látszik minden rendű és rangú ellenfél szétzúzására.

Ezen emberek számára a

külső kereszteshadjárat — ez esetben tehát, az indokinai háború — kívánatos nem annyira önmagáért, hanem azért, mert e kereszteshadjárat lehetővé teszi, sőt igazolja a belső inkvizíciót.

Azáltal, hogy az inkokinai tárgyalások megindításával kapcsolatos vitát átváltoztatták sőt eltorzítják olyan szóharccá, amely titkos kommunisták és kommunistaellenesek között folyik — ez rövidesen be is következhet —abban reménykednek, hogy egycsapásra és tömegesen vihetik vágóhidra minden rendű és rangú politikai ellenfeleiket. Az európai hadseregnek egy bizonyos pillanatban csaknem ugyanaz a szerepe lett volna, de most már lehetséges, hogy Indokinának jut ki majd az a szerep, méghozzá sokkal kényelmesebb módon.

így például, különösen Ho Si Minh sajtónyilatkozata óta, meg lehet majd sokszorozni a telefonbeszélgetések lehallgatását ,a rendőrségi üldözéseket, valamint a zsaroló fenyegetések. A keresztes hadjárat megköveteli a belső rendet, vagyis végeredményben az alkalmazkodást és az önkényt.

De nem veszik-e még észre, hová vezet ütjük? Ez az ut a legbiztosabb mód arra, hogy előbb- utóbb rákény- szeritsenek egy ázsiai keresz- tesháborut. egy népre, amely már nem kér többé abból. Hiszen ilymódon pontosan olyan helyzetet fognak teremteni, hogy egy szép napon e nép az egyedüli kivezető utat alighanem abban fogja látni, nogy szakítania kell a most fennálló szövetségek egész rendszerével.

Ez pedig katasztrófa lenne, Természetesen, ha ez a nyers szakítás w.Ióuan bekövetkezne, ez Franciaország számára azzal a maximális kockázattal járna, nogy népi demokráciává alakul át. Vagypedig — és ez nemcsak valószínűbb, hanem ezt várják a többiek is — nincs más módszer ennek megakadályozására, mint az, hogy a rendőrséggel és a hadsereggel kell megrendsza- bályozni a közvéleményt. Azon a napon azonban, amelyen a nyugati szövetség, az indokinai rákos daganat elfajulása következtében, kénytelen lenne a rendfenntartó erőkre támaszkodni Francia- országban, még jószándéku minisztereink is kétségtelenül rádöbennének — csakhogy akkor már késő lesz — hogy ma kollégáik között vannak, akik azoknak az érdekében dolgoznak kik 1953 augusztusában egy páncélos hadosztály! akartak felvonultatni Párizs utcáin a sztrájkolok ellen.

Published weekly by the Hungarian Word Inc.

84 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. - AL 4-0397

J,____

AMERIKAI

Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year