Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-28 / 4. szám
TÁRGYAI ft RÄGY NÉGY! A békeszeret ö emberiség a koreai vérontás beszüntetése mellett második nagy győzelmét könyveli el: Berlinben, elsőizbén öt év óta ismét tárgyalóasztal mellett ül a világ négy vezető hatalmának, az Egyesült Államok, Szovjetunió, Anglia és Franciaország külügyminisztere. Mint tudjuk, a külügyminiszterek legutóbb Moszkvában tárgyaltak 1947- ban. amig csak Marshall amerikai külügyminiszter hirtelen és váratlan ki nem vonult onnan. Ez hat hónappal a Tru- man-doktrina bejelentése után történt. Ma ismét tárgyalóasztalnál ül a Négy Négy. Nehéz fel- ' mérni ennek jelentőségét. Még nehezebb feltételezni, hogy ez a konferencia eredménytelenül oszolna fel. Nincs az az i államférfi, aki magára merné venni a felelősséget a konferencia meghiúsításáért. Az egész emberiség jókívánsága és imája kíséri a íár- V gyalusokat. A konferencia Bidault francia és Eden , angol külügyminiszterek megnyitó beszédeivel kezdődött. Utána Molotov terjesztette elő a szovjet álláspontot és javasolta Kina, mint az ötödik nagyhatalom bevonását a békéért folyó tárgyalótokba. Majd beterjesztette a szovjet napirendi javaslatokat. Másnap, kedden, Dulles válaszolt Moloíovnak. Nem hajlandó Kínával tárgyalni a béke biztosításáról, de hajlandó elfogadni a szovjet napirendi javaslatot. Vol. III. No. 4. Thursday, Jan. 28, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára lőc Published- Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.Ö. of N.Y., N:Y. under the Act of March 2, 18Y3. ; hillerbajussos bagoly Első beszámoló berlini konferenciáról Molotov Duiles FELFEKTETTÉK KELŐIT A vád és az ítélet magánbosszun alapulhatott — mondja a Fellebbezési T örvény szék Első komoly vereségét szenvedte a tomboló fasiszta- mcearthysta téboly hazánkban. A pennsylvaniai állami Legfőbb Törvényszék négy szavazattal egy ellenében megsemmisítette a 20 évi, barbár börtönbüntetési Ítéletet Steve Nelson munkásvezér ellen, akit egy 80 év előtti s a munkások szakszervezeti mozgalmának elnyomására hozott, úgynevezett lázitási törvény alapján Ítélt el az állam führerje- löltje, Mussmano biró. Bár a bírósági döntés nem nevezte meg névszerint Mussmanot, a célzás félreérthetetlen volt. Mussmano ugyanis mint “magánszemély” fogta vád alá Nelsont, egy eljárás, amely a modern igazságszolgáltatásban ma már példátlanul áll. “Hogy az ilyen eljárás — hangzik a bírósági döntés — alkalmat adhat személyes bosszú vagy gyűlölet kielégitésére, vagy egyéni ambíció kielégitésére, azt elég megemlíteni, hogy felmérhessük jelentőségét.” Steve Nelson a döntés hallatára nyilatkozatot adott ki, melyben kijelentette, hogy az “a nép győzelme és vereség a Mussmano által vezetett mccarthysták számára, akik e jogi csapdát (frameup) kiagyalták”. jovttuo 8 9}sa ‘ua-c oq juruqaj uuqqaoj^ gyűlés lesz a Rockland Palace-ban Nelson tiszteletére. Azzal a palotával szemben, ahol a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozása folyik, áll a Szépművészeti Akadémia, melynek egyik nagytermében van az amerikai információs központ. Idegyült össze több mint kétszáz külföldi laptudósitó információk átvétele végett. Az emelvényen, mint birák, ülnek a State Department alkalmazottai és osztogatják az információkat. Az emelvény felett két modern stílusú kép függ a falon: az egyik egy táncosnőt ábrázol, a másik egy bagolyt. Bármily különösen hangzik is, mind a kettő ábrázata némi távoli hasonlóságot mutat Hitler ábrázatával. A külügyminiszteri tanácsko-1 zásoknak fő napirendi pontja az, hogy mi legyen Németországgal. Dullesék terve az, hogy Németországot egyesítsék és felfegyverezzék és beépítsék az “európai védelem” szerkezetébe a többi országok közé, vagyis alapjában, véve egész Európába. Hogy ez a felfegyverzett Németország ebben a szerkezetben hamarosan vezető szerephez jutna gazdaságilag eppenugy, mint politikailag és természetesen katonailag, az senki előtt nem kétséges. Csakhogy itt még csuk nem is egy merőben európai védelmi rendszerről, hanem egy az egész világra kiterjedő “védelmi” elgondolásról van szó, a- melyet a Wall Street Pentagonja szorgalmasan építget a világ minden részében. Legutóbb Pakisztánt akarják összeboronálni Törökországgal a “védelem” céljaira, sőt Sziámot is belekombi- nálgatják már — nemcsak támadás, hanem az eszmei beszivárgás elleni védelembe—a különféle átvolkeleti, közelkeleli, északi, déli, Csendes-óceáni, egyre szaporodó “védelmi” rendszerekbe és valószínű, hogy még ebben a védelmi világrendszerben is a megfejelt német hadsereg — a náci agresszivitás és a német nép sajátságos hajlama következtében — jutna fel vezető szerepre. A Wall Street képviselői ennek elfogadására befolyásolják Anglia és Franciaország képviselőit, sőt alapjában már meg is egyeztek. Ezzel szemben a szovjet elgondolás, amellyel a konferencián fellépnek, egészen más. A szovjet fs egységesíteni akarja Nyugat- és Kelet-Németorszá- got, sőt egy bizonyos mértékben fel is akarja fegyverezni, de csak oly mértékben, hogy mind a két fél ellenőrzése alatt maradjon s hogy soha se legyen képes fegyvereit szomszédai vagy más népek ellen fordítani. A szovjet úgy tekint Németországra, mint amely egy emberöltőn belül két világháborút zúdított az emberiségre, közel öt- ▼en millió ember halálát okozva. A szovjet felfogás szerint az Egyesült Nemzetek által célul kitűzött világ egyáltalán nem azonos azzal, amelyet a nyugati szövetségesek Németország felfegyverkezésével kapcsolatban akarnak kiépíteni. Az Egyesült Nemzetek a világ nemzeteinek olyan szövetsége kell, hogy legyen, amelyben a Kinai Népdemokráciának a maga 500 milliónyi lakosságával helyet kell foglalnia. Ebből a szovjet nem is csinál titkot. Molotov szovjet külügyminiszter Berlinbe érkezésekor ezt azonnal be is jelentette. A szovjet információs szervezet Molotov nyilatkozatát és a szovjet politika céljait minden további magyarázat nélkül át is nyújtotta mindazoknak a külföldi laptudósitóknak, akik jelentkeztek érte. Ezzel szemben az amerikai információs intézet hosszas magyarázatokkal ét propaganda értelmezéssel adta ki értesítéseit olyan megjegyzésekkel kisérve, amelyeket nemcsak a külföldi, hanem még amerikai újságírók sem vettek szívesen. így többek között magának a N. Y. Timesnek berlini tudósítója, M. S. Handler, is indíttatva érezte magát, hogy beszámolójában ezt az eljárást kifogásoló megjegyzések formájában közölje. Azt árja, hogy bár a szovjet sajtófogadásra kevesebben mentek el, mint a másik három ország információs központjaiba, elégedetlenebből távoztak a nyugati delegációktól, mert “ezek nem voltak képesek a Mo- lotov-nyilatkozattal felérő anyagot szolgáltatni.” Sőt Livingston T. Merchant, az európai ügyek külügyi államtitkárhelyettese és Carl McCardle, közügyi államtitkár helyettes kijelentéseit “sem olyan tárgyilagosnak, sem ^ oly teljesnek nem találták, mint azokat az információkat, amelyeket az angol és a francia információs tisztviselők bocsátottak az ujságirók rendelkezésére.” Ez volt, Írja Handler, a lap- tudósitók általános bení'ornása és ezek panaszkodtak, hogy elfogulatlan felvilágosítások helyett már ez alkalommal lélektani hadviselés céljait szolgáló kijelentéseket tettek Molotov nyilatkozatával kapcsolatban. Az újságíróknak “odavetett megjegyzések közt, Írja Handler, ilyesmik hallatszottak: “Molotov a jaltai és potsdami nyütt he- gedühurt pengette”, meg hogy Molotov csak a szájával Ígérgette a világnak a békét és aztán ‘rengeteg vádba, vádaskodásba és tégladarbokkal való hajigá- lásba kezdett.” Ezért van úgy, hogy az emelvény felett éktelenkedő két ‘modem’ kép talán nem egészen véletlenül emlékezteti a laptu- dósitókat Hitler ábrázatára: valóban lengedez ott valami, ami nemcsak erre az arcra, hanem a hitleri szellemre is emlékeztet. A sztrájkellenes törvényjavaslat Washington. —H. Alexander Smith new jersey republikánus szenátor, a szenátus munkaügyi bizottságnak elnöke, megkezdte a meghallgatásokat a T-H-törvénynek módosításáról Eisenhower javaslatai alapján. A szenátor egyben törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek értelmében a sztrájkszavazatot, amely felett, a kormány akar ellenőrzést gyakorolni, ne úgy, mint az elnök ajánlta, a sztrájk megkezdése előtt, — hanem utána ejtsék meg. Lehman vádolja Eisenhowerékat BOSTON. — Herbert H. Lehman szenátor az Americans for Democratic America masachusettsi szervezetének Roosevelt-napi diszlakomáján azzal vádolta az Eisenhower- kormányzatpt, hogy résztvesz “a szabadságjogaink struktúrája, valamint politikai tisztesség és erkölcs tekintetében vallott alapelveink elllen” intézett támadásokban. Lehman a mccarthyzmusra célzott, Az elnöki építkezési terv jé a gazdagoknak WASHINGTON. — Eisenhower elnök végre benyjutotta a lakásépítkezésre vonatkozó kongresz- szusi üzenetét, de nincs sok köszönet benne, mert bonckés alá véve, könnyen megállapíthatja az ember, hogy megint csak a “gazdagok” járnak jól vele, a “szegények”-ről pedig megint csak megfeledkeztek. Pontosabban szólva csak azt mondja ki az üzenet, hogy az építkezések céljaira a kormány biztosítást fog nyújtani a bankoknak és a földhitelintézeteknek. Az olcsó- bérű lakások építését pedig úgyszólván kiküszöbölte a nagyszerű elgondolásból. Az elnöki üzenet a 23 tagból álló szakértői bizottságának jelentésén alapszik. Ennek a bizottságnak elnöke az a bizonyos Albert Cole, építkezési főintéző, aki amikor még kongresszusi képviselő volt, szinte minden egyes középitkezési javaslat ellen szavazott, ami felmerült a képviselőházban. A szakértők között van James Thimmes, a CIO építkezési bizottságának vezetője és az acélmunkások szak- szervezetének alelnöke, aki különvéleményt jelentett be a szakértői bizottság jelentésével szemben, de ellenkezését figyelmen kivül hagyva adták át a jelentést Eisenhowernek. Az olcsóbérü lakások építésére semmi határozott részlet az üzenet-ben incse. A 3ő ezer szoba épitése évente tovább is megmarad a tervezetben, ez a valóságos szükségletekhez képest semmi, hiszen a CIO évi 2 millió lakás építését sürgette. Nincs szó arról sem a tervezetben, hogy a fenyegető válság elhárításának egyik módja lehetne az építkezések fokozása. Építeni csak a jómódúak számára építenek s a nyomortanyák megmaradása továbbra is csak az ingatlantröszt malmára hajtja a vizet. ___ * Spanyol diákok Madridban Anglia ellen tüntettek. “Megállj, megállj, kutya Anglia, nem lesz tied Gibral- tária!” (Ejnye, ejnye, mikor is hallottunk ilyesmit kurjongatni? Nos, ki emlékszik?) Ez aztán munkaügyi miniszter! Mitchell, Ike munkaügyi minisztere kijelentette, hogy ő nagy hive annak, hogy a munkások kormányfelügyelet mellett szavazzanak a sztrájkok fölött. A hadsereg mint becstelent távolította el hadsereg kötelékéből azt a 21 katonát, akik nem voltak hajlandók hazajönni Amerika Da a koreai fogságból. AMRRTKAT
