Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-28 / 4. szám

TÁRGYAI ft RÄGY NÉGY! A békeszeret ö emberiség a koreai vérontás beszünte­tése mellett második nagy győzelmét könyveli el: Berlinben, elsőizbén öt év óta ismét tárgyalóasztal mellett ül a világ négy vezető hatalmának, az Egyesült Államok, Szovjetunió, Anglia és Franciaország külügyminisztere. Mint tudjuk, a külügyminiszterek legutóbb Moszkvában tárgyaltak 1947- ban. amig csak Marshall amerikai külügyminiszter hirtelen és váratlan ki nem vonult onnan. Ez hat hónappal a Tru- man-doktrina bejelentése után történt. Ma ismét tárgyalóasztalnál ül a Négy Négy. Nehéz fel- ' mérni ennek jelentőségét. Még nehezebb feltételezni, hogy ez a konferencia eredménytelenül oszolna fel. Nincs az az i államférfi, aki magára merné venni a felelősséget a konfe­rencia meghiúsításáért. Az egész emberiség jókívánsága és imája kíséri a íár- V gyalusokat. A konferencia Bidault francia és Eden , angol külügy­miniszterek megnyitó beszédeivel kezdődött. Utána Molotov terjesztette elő a szovjet álláspontot és javasolta Kina, mint az ötödik nagyhatalom bevonását a békéért folyó tárgya­lótokba. Majd beterjesztette a szovjet napirendi javasla­tokat. Másnap, kedden, Dulles válaszolt Moloíovnak. Nem haj­landó Kínával tárgyalni a béke biztosításáról, de hajlandó elfogadni a szovjet napirendi javaslatot. Vol. III. No. 4. Thursday, Jan. 28, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára lőc Published- Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.Ö. of N.Y., N:Y. under the Act of March 2, 18Y3. ; hillerbajussos bagoly Első beszámoló berlini konferenciáról Molotov Duiles FELFEKTETTÉK KELŐIT A vád és az ítélet magánbosszun alapulha­tott — mondja a Fellebbezési T örvény szék Első komoly vereségét szenvedte a tomboló fasiszta- mcearthysta téboly hazánkban. A pennsylvaniai állami Leg­főbb Törvényszék négy szavazattal egy ellenében megsem­misítette a 20 évi, barbár börtönbüntetési Ítéletet Steve Nelson munkásvezér ellen, akit egy 80 év előtti s a munká­sok szakszervezeti mozgalmának elnyomására hozott, úgy­nevezett lázitási törvény alapján Ítélt el az állam führerje- löltje, Mussmano biró. Bár a bírósági döntés nem nevezte meg névszerint Mussmanot, a célzás félreérthetetlen volt. Mussmano ugyan­is mint “magánszemély” fogta vád alá Nelsont, egy eljárás, amely a modern igazságszolgáltatásban ma már példátlanul áll. “Hogy az ilyen eljárás — hangzik a bírósági döntés — alkalmat adhat személyes bosszú vagy gyűlölet kielégitésére, vagy egyéni ambíció kielégitésére, azt elég megemlíteni, hogy felmérhessük jelentőségét.” Steve Nelson a döntés hallatára nyilatkozatot adott ki, melyben kijelentette, hogy az “a nép győzelme és vereség a Mussmano által vezetett mccarthysták számára, akik e jogi csapdát (frameup) kiagyalták”. jovttuo 8 9}sa ‘ua-c oq juruqaj uuqqaoj^ gyűlés lesz a Rockland Palace-ban Nelson tiszteletére. Azzal a palotával szemben, ahol a négy nagyhatalom kül­ügyminisztereinek tanácskozá­sa folyik, áll a Szépművészeti Akadémia, melynek egyik nagy­termében van az amerikai in­formációs központ. Idegyült össze több mint kétszáz külföl­di laptudósitó információk át­vétele végett. Az emelvényen, mint birák, ülnek a State De­partment alkalmazottai és osz­togatják az információkat. Az emelvény felett két modern stí­lusú kép függ a falon: az egyik egy táncosnőt ábrázol, a másik egy bagolyt. Bármily különösen hangzik is, mind a kettő ábrá­zata némi távoli hasonlóságot mutat Hitler ábrázatával. A külügyminiszteri tanácsko-1 zásoknak fő napirendi pontja az, hogy mi legyen Németor­szággal. Dullesék terve az, hogy Németországot egyesítsék és fel­fegyverezzék és beépítsék az “európai védelem” szerkezetébe a többi országok közé, vagyis alapjában, véve egész Európába. Hogy ez a felfegyverzett Német­ország ebben a szerkezetben ha­marosan vezető szerephez jut­na gazdaságilag eppenugy, mint politikailag és természetesen ka­tonailag, az senki előtt nem két­séges. Csakhogy itt még csuk nem is egy merőben európai vé­delmi rendszerről, hanem egy az egész világra kiterjedő “vé­delmi” elgondolásról van szó, a- melyet a Wall Street Pentagon­ja szorgalmasan építget a világ minden részében. Legutóbb Pa­kisztánt akarják összeboronálni Törökországgal a “védelem” cél­jaira, sőt Sziámot is belekombi- nálgatják már — nemcsak tá­madás, hanem az eszmei beszi­várgás elleni védelembe—a kü­lönféle átvolkeleti, közelkeleli, északi, déli, Csendes-óceáni, egyre szaporodó “védelmi” rend­szerekbe és valószínű, hogy még ebben a védelmi világrendszer­ben is a megfejelt német had­sereg — a náci agresszivitás és a német nép sajátságos hajla­ma következtében — jutna fel vezető szerepre. A Wall Street képviselői ennek elfogadására befolyásolják Anglia és Fran­ciaország képviselőit, sőt alap­jában már meg is egyeztek. Ezzel szemben a szovjet el­gondolás, amellyel a konferen­cián fellépnek, egészen más. A szovjet fs egységesíteni akarja Nyugat- és Kelet-Németorszá- got, sőt egy bizonyos mérték­ben fel is akarja fegyverezni, de csak oly mértékben, hogy mind a két fél ellenőrzése alatt maradjon s hogy soha se legyen képes fegyvereit szomszédai vagy más népek ellen fordítani. A szovjet úgy tekint Németor­szágra, mint amely egy emberöl­tőn belül két világháborút zú­dított az emberiségre, közel öt- ▼en millió ember halálát okoz­va. A szovjet felfogás szerint az Egyesült Nemzetek által célul kitűzött világ egyáltalán nem azonos azzal, amelyet a nyuga­ti szövetségesek Németország felfegyverkezésével kapcsolat­ban akarnak kiépíteni. Az Egye­sült Nemzetek a világ nemzetei­nek olyan szövetsége kell, hogy legyen, amelyben a Kinai Nép­demokráciának a maga 500 mil­liónyi lakosságával helyet kell foglalnia. Ebből a szovjet nem is csinál titkot. Molotov szovjet külügyminisz­ter Berlinbe érkezésekor ezt azonnal be is jelentette. A szov­jet információs szervezet Molo­tov nyilatkozatát és a szovjet politika céljait minden további magyarázat nélkül át is nyúj­totta mindazoknak a külföldi laptudósitóknak, akik jelentkez­tek érte. Ezzel szemben az ame­rikai információs intézet hosszas magyarázatokkal ét propaganda értelmezéssel adta ki értesíté­seit olyan megjegyzésekkel ki­sérve, amelyeket nemcsak a kül­földi, hanem még amerikai új­ságírók sem vettek szívesen. így többek között magának a N. Y. Timesnek berlini tudósító­ja, M. S. Handler, is indíttatva érezte magát, hogy beszámolójá­ban ezt az eljárást kifogásoló megjegyzések formájában közöl­je. Azt árja, hogy bár a szovjet sajtófogadásra kevesebben men­tek el, mint a másik három or­szág információs központjaiba, elégedetlenebből távoztak a nyugati delegációktól, mert “ezek nem voltak képesek a Mo- lotov-nyilatkozattal felérő anya­got szolgáltatni.” Sőt Livingston T. Merchant, az európai ügyek külügyi államtitkárhelyettese és Carl McCardle, közügyi állam­titkár helyettes kijelentéseit “sem olyan tárgyilagosnak, sem ^ oly teljesnek nem találták, mint azokat az információkat, ame­lyeket az angol és a francia in­formációs tisztviselők bocsátot­tak az ujságirók rendelkezésé­re.” Ez volt, Írja Handler, a lap- tudósitók általános bení'ornása és ezek panaszkodtak, hogy el­fogulatlan felvilágosítások he­lyett már ez alkalommal lélek­tani hadviselés céljait szolgáló kijelentéseket tettek Molotov nyilatkozatával kapcsolatban. Az újságíróknak “odavetett megjegyzések közt, Írja Handler, ilyesmik hallatszottak: “Molotov a jaltai és potsdami nyütt he- gedühurt pengette”, meg hogy Molotov csak a szájával Ígérget­te a világnak a békét és aztán ‘rengeteg vádba, vádaskodásba és tégladarbokkal való hajigá- lásba kezdett.” Ezért van úgy, hogy az emel­vény felett éktelenkedő két ‘mo­dem’ kép talán nem egészen véletlenül emlékezteti a laptu- dósitókat Hitler ábrázatára: va­lóban lengedez ott valami, ami nemcsak erre az arcra, hanem a hitleri szellemre is emlékez­tet. A sztrájkellenes törvényjavaslat Washington. —H. Alexander Smith new jersey republi­kánus szenátor, a szenátus munkaügyi bizottságnak elnö­ke, megkezdte a meghallgatá­sokat a T-H-törvénynek mó­dosításáról Eisenhower javas­latai alapján. A szenátor egy­ben törvényjavaslatot nyúj­tott be, amelynek értelmében a sztrájkszavazatot, amely felett, a kormány akar el­lenőrzést gyakorolni, ne úgy, mint az elnök ajánlta, a sztrájk megkezdése előtt, — hanem utána ejtsék meg. Lehman vádolja Eisenhowerékat BOSTON. — Herbert H. Lehman szenátor az Ameri­cans for Democratic America masachusettsi szervezetének Roosevelt-napi diszlakomáján azzal vádolta az Eisenhower- kormányzatpt, hogy résztvesz “a szabadságjogaink struktú­rája, valamint politikai tisz­tesség és erkölcs tekintetében vallott alapelveink elllen” in­tézett támadásokban. Leh­man a mccarthyzmusra cél­zott, Az elnöki építkezési terv jé a gazdagoknak WASHINGTON. — Eisenhower elnök végre benyjutotta a lakás­építkezésre vonatkozó kongresz- szusi üzenetét, de nincs sok kö­szönet benne, mert bonckés alá véve, könnyen megállapíthatja az ember, hogy megint csak a “gazdagok” járnak jól vele, a “szegények”-ről pedig megint csak megfeledkeztek. Pontosab­ban szólva csak azt mondja ki az üzenet, hogy az építkezések céljaira a kormány biztosítást fog nyújtani a bankoknak és a földhitelintézeteknek. Az olcsó- bérű lakások építését pedig úgy­szólván kiküszöbölte a nagysze­rű elgondolásból. Az elnöki üzenet a 23 tagból álló szakértői bizottságának je­lentésén alapszik. Ennek a bi­zottságnak elnöke az a bizonyos Albert Cole, építkezési főintéző, aki amikor még kongresszusi képviselő volt, szinte minden egyes középitkezési javaslat el­len szavazott, ami felmerült a képviselőházban. A szakértők között van James Thimmes, a CIO építkezési bizottságának ve­zetője és az acélmunkások szak- szervezetének alelnöke, aki kü­lönvéleményt jelentett be a szakértői bizottság jelentésével szemben, de ellenkezését figyel­men kivül hagyva adták át a jelentést Eisenhowernek. Az olcsóbérü lakások építésé­re semmi határozott részlet az üzenet-ben incse. A 3ő ezer szo­ba épitése évente tovább is megmarad a tervezetben, ez a valóságos szükségletekhez képest semmi, hiszen a CIO évi 2 mil­lió lakás építését sürgette. Nincs szó arról sem a tervezetben, hogy a fenyegető válság elhárí­tásának egyik módja lehetne az építkezések fokozása. Építeni csak a jómódúak számára épí­tenek s a nyomortanyák meg­maradása továbbra is csak az ingatlantröszt malmára hajtja a vizet. ___ * Spanyol diákok Madridban Anglia ellen tün­tettek. “Megállj, megállj, kutya Anglia, nem lesz tied Gibral- tária!” (Ejnye, ejnye, mikor is hallottunk ilyesmit kurjongat­ni? Nos, ki emlékszik?) Ez aztán munkaügyi miniszter! Mitchell, Ike munkaügyi mi­nisztere kijelentette, hogy ő nagy hive annak, hogy a mun­kások kormányfelügyelet mel­lett szavazzanak a sztrájkok fö­lött. A hadsereg mint becstelent távolította el hadsereg kötelékéből azt a 21 katonát, akik nem voltak haj­landók hazajönni Amerika Da a koreai fogságból. AMRRTKAT

Next

/
Thumbnails
Contents