Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-21 / 3. szám

January 21, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ivvégí számadás a hercegszántói termelőszövetkezetben ., * ■& Hercegszántó, december A hercegszántói Uj Élet termelőszövetkezetben ked­den este tartották az évvégi zárszámadó közgyűlést. Vi­rág Józseftől, a termelöszo vétség elnökétől érdeklőd­tünk: milyen eredményt ho­zott az idei zárszámadás. Az alábbi választ kaptuk: — Tavaly ősszel 602 hol­don, 65 családdal kezdtük a közös gazdálkodást. Egy esz­tendő nem nagy idő egy ter­melőszövetkezet életében, de az eddig elért eredmények láttán meggyőződtünk, hogy jobban jártunk, mintha egyé­nileg gazdálkodtunk volna. A mai közgyűlésen a tag­ság örömmel szerzett tudo­mást a közös munka eredmé­nyeiről. Sokat gyarapodott szövetkezetünk oszthatatlan vagyona, de bőven jutott a tagságnak szétosztásra is. Szociális és kulturális alapra 30,327 forintot és 36 mázsa búzát tettünk félre. Tervbe vettük, hgov könyvtárat léte­sítünk és a fiataloknak sport- felszerelést vásárolunk. Szövetkezetünkben alig akad olyan tag, akinek ne lenne több mint 300 munkaegysége. Mándik Mátyás például egy­maga 340, Varga Pál 336, Nagy András pedig 315 mun­kaegység után részelt. Egy- egy munkaegységre 6 kiló 71 deka búza, 7 kiló 51 deka ku­korica, 1 kiló 69 deka burgo­nya, nagyobb mennyiségű ta­karmányrépa, olaj, cukor, bor és mindezeken kívül még 10.51 forint készpénz jutott. Mindez együtt pénzre átszá­mítva, 69 forint 85 fillér. Jó- néhány család 35—40 mázsa kenyér- és takarmány gabo­nánál is többet vitt haza. Néhány hónappal ezelőtt nálunk is akadtak egypáran, akik elhagyták a szövetkeze­tét. Most azonban, hogy ered­ményeinknek hire futott, kö­zülük már sokan szánják- bánják, hogy kiléptek. Hor­váth Pál és Vő István nem is egyszer felkeresett már ben­nünket és rimánkodott. ve­gyük vissza. A tagság azon­ban úgy döntött, hogy egy­előre még vár a visszavéte­lükkel; gondolják meg alapo- abban a dolgot. AZ EGYIPTOMI-MAGYAR KAP0S0LAT0K Az egyiptomi gazdasági küldöttség tiszteletére vasár­nap délután a margitszigeti nagyszállóban sajtófogadást rendeztek, amelyen Hasszán F. Ragab tábornok, államtit­kár, a delegáció vezetője be­számolt a küldöttség utjának céljáról, magyarországi ta­pasztalatairól. ' — Utazásunk egyik célja az volt — mondotta Hasszán F. Ragab —hogy kapcsola­tot teremtsünk a magyar gaz­dasági élettel és magyar ve­zető személyiségekkel. Utunk második célja az volt, hogy az illetékes magyar tényezők­kel együtt megvizsgáljuk azo­kat a lehetőségeket és eszkö­zöket, amelyek az Egyiptom és Magyarország közötti kap­csolatok kiszélesítésére alkal­masak. Magyarországon az —volt a benyomásunk, hogy a két ország közötti kereske­delmi kapcsolatokat fejleszte­ni lehet. Itteni tárgyalásaink meggyőztek bennünket arról, | hogy Magyarország el tudja iátni Egyiptomot különböző ... «cikkekkel, mindkét félnek -a javára, megelégedésére. Küldöttségünk meg van győ­zőivé arról, hogy ha Magyar- országgal és más népi demo­kratikus országokkal hosszu- —lejáratú kereskedelmi egyez­ményeket kötünk, ezek Egyiptom részére lehetőséget nyújtanak arra, hogy a meg­újuló gazdasági kríziseket át­hidalja. örülnénk, ha a jövő­ben magyar technikai szak­értőkből álló bizottság látó­vá ina el Egyiptomba és ta­ra..irányozná az egyiptomi kormány terveit. — Egyiptom hálás azért, ' ogy a magyar tudomány ;ájárult Egyiptomban a jmány fejlődéséhez, ered- iyeinek eléréséhez. Példát •mlitbetek: Vadász Elemér .-ólógus-prof esszor segítsé­ét egy vasérctelep felfedező­nél és erről készített tanul­mányát. Sok magyar orien­talista tudós segítette fej­leszteni az egyiptomi tudo­mányt. Az Egyiptom és Magyar- ország közötti kapcsolatokkal foglalkozva, a továobiakban a következőket mondotta: —Januárban magyar ke­reskedelmi kiállítást rendez­nek Kairóban, amelyet Nagib elnök nyit meg. Ez lesz az első magyar kiállítás, melyet a második világháború be­fejezése óta Kairóban rendez­nek. A két ország közötti kapcsolatok k i s zélesitését szolgálja az is, hogy 1954-re meghívták Kairóba a \ iiág- hirü magyar labdarugó válo­gatottat. Hasszán F. Ragab ezután a sajtó képviselőinek kérdé­seire válaszolt és elmondotta, hogy Budapestet megelőzően Prágában és Varsóban foly­tattak kereskedelmi tárgyalá­sokat, amelyek az itteniekhez s hasonlóan eredményesek vol­tak. Hazánkból Bécsen ke­resztül Berlinbe, majd Moszk­vába, Bukarestbe és Szófiába utaznak s ily módon fejlesz­tik kereskedelmi kapcsolatai­kat ezekkel az országokkal. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az Egyiptomba szállított magyar termékek legnagyobb vásárlója maga az egyiptomi kormány. A ma­gyar exportcikkekkel nagyon megelégedettek Egyiptom­ban. A japán sajtóban szenzációs leleplező cikk je­lent meg arról, hogy Mac- Arthur tábornok japán hadi­hajókat használt a koreai há­ború kezdetén. A japánok be­ismerik, hogy ez a nemzetkö­zi jog megsértésével történt. Sem Mac Arthur, sem a washingtoni külügyminiszté­rium nem volt hajlandó e so­rok Írásáig (január 19) a kérdésben nyilatkozni. 11 Ä bodajki határban Érdemes megnézni a bo­dajki határt. Csupa zöld és fekete tabla. Mint egy hatal­mas nyitott könyv — a bo­dajki dolgozó parasztok de- rekas munkájáról, megnőtt termelési kedvéről olvasha­tunk oenne. Itt a jólvégzett szántás Falusi Mihályt, Fürst Jánost dicséri. Amott az a gondosan trágyázott föld Horváth Gábor középparasz­té. Odébb gyönyörű, a többi­nél sötétebb vetés tanúsítja,, hogy Kovács P János most: is az elsők között vetett el. Ameddig a szem ellát, sehol sincs lábon álló napraforgó­vagy kukori ászár, csak zöld vetés, vagy friss fekete szán­tás. ősz van. A csupasz fá­kon csupán elvétve hagyott a szel néhány levelet. A tar bokrok között tűz lobog — krumpliszárat égetnek. A. szürke égen varjucsapat ke­ring és a láthatáron feketés- kéhen húzódik a Vértes hegy­lánca. Igazi őszi táj! De kö­rül a lágy halmok, lankák gondosan megművelt földjein mindenfelé zöldéi a vetés, mintha tavaszodnék. Tavaly ilyenkor be más­milyen volt a bodajki határ! Sokan akartak szabadulni a földtől. Több mint ezer hold­ra nőtt a községi tartalék­tőid területe. Nagy gondot okozott ez a tanácsnak. Az elnök meg a titkár még ál­mában is ezen töprengett. Nyakra-főre idézgették az embereket, de mégsem ment sehogy a munka. Ha nógat­tak valakit, hamar odadob­ta : “Leköszönök a földről, j vegyék kezelésbe, én nem tu­dom megmunkálni. Most bez­zeg, senkit sem kell behivat­ni és figyelmeztetni, hogv szánt,son-vessen. Lelkesen végzi mindenki a munkáját. A tartalékföld is elfcgyott az utolsó négyszögölig, kevés­nek is bizonyult. • Fürst Je nos legKiválóbb bodajki kdgozó parasztok közé tart Nk. Az udvarán álló névta. ás szekér minden darabkája — a vendégoldal, a rúd, a küllők, a kerekek — rogyag a tisztaságtól és elő­relátó gondoskodásról tanús­kodik. A szekér oldalán ket­tős lánc függ: ha valahol megsülly edne a szekér, lé­gy en mivel kihúzatni. A has­lóra drótot erősített egy gon­dos kéz — arra is szükség lehet alkalomadtán. A kerék­agyakon meglátni, frissen kátrányozták. Kátránnyal itatták át a szekéroldalakat is, verheti az eső a szekeret, nem árt neki, lepereg róla. Fürst János a mezőről haza­térve, elégedetten nézegeti.— Jó tizenöt esztendeig is el-; tart! — mondja. Idős embe­rek Fürsték, 60 felé járnak mindketten — de azért min­denben előre gondolnak. Mi­kor meghallották a tartalék­földek hasznosításáról szóló uj kormányrendelet és a ked­vezményeket, nagyon meg­örültek és a maguk három és fél hold földje mellé igé­nyeltek még másfél holdat. Megkötötték rá az öt évre Szóló szerződést is. Ugv gon­dolták, ha több a föld, többet is hoz, többet tudnak adni az államnak, nekik is több jut. Persze csak akkor, ha jól megmunkálják. De ebben nem lesz hiba. Fürsték ta­pasztalatból tudják, hogy a föld semmit sem ad ingyen, I úgy kell tőle mindent kicsi­karni. De ha megadják neki, ami jár, ami kell, akkor az­tán bőven fizet. Ezt a régi tapasztalatot igazolja munkájuk idei mér-j lege is. Nem volt könnyű szá- j mukra ez az év sem. Napra­forgójukat jég verte el. Mar­harépájukat viz ölte ki. De Fürsték nem hagyták magu­kat, újból felszántották az elárasztott területet és má­sodnövényt, tarlórépát ve­tettek bele. Szívósságukat si­ker koronázta. A kis föld­darabkán másfél szekér ta»ió- répájuk termett. Szép termést hozott a “Koplaló-dűlőn” az 500 négy­szögöl burgonya is. Valami­kor — amikor itt még urada­lom terült el — ez volt a leg­rosszabb föld az egész falu­ban. Azt tartották hogy “még a gaz sem terem meg rajta.” Az első világháború rokkant- jainak, veteránjainak innen hasítottak apróbb földdarab­kákat. így jutott Fürst Já­nos is a magáéhoz. “Meg- döglenek a parasztok, állatai, ha meg akarják művelni azt a földet — jósolta kárörven- dően az uraság — de még ők maguk is megszakadnak be­le.” A “Koplaló-dülő” ma — j aranyat ér; a legjobb föld a községben! A dolgozó pa-| rasztok szívóssága csodát mü­veit ezen a rossz földön, s | ma uj szállóige járja a falu­ban : “Amit a Koplaló-dűlőn vet el az ember — gazdag gyümölcsöt hoz.” Fürst Já­nos az itteni 500 négyszög- öles földdarabkájáról három szinültig rakott szekér és 16 zsák burgonyát hozott, haza az idén. Búzából egy holdon 11 mázsájuk termett. Kuko­ricájuk — ugyancsak egy hold közepes földön — 7 sze­kérrel. Cukorrépájuk — 150 négyszögölön — 16 és fél mázsa: 33 kiló cukrot, 48 ki­ló répaszeletet és 108 forin­tot kaptak érte. (Az idén még nagyobb területen vet­nek cukorrépát.) Keményen meg kell dolgoz- niok mindezért. De megérte, mindenből biztosítva van a szükségletük. Büszkén mu­tatják szorgos munkájuk eredményeit: a 140—150 ki­lós hízót, a két jól gondozott tehenet, a teli kukoricagórét, az uj répavágógépet, a télire gondosan eivermelt krumplit. • Nagy változás történt az utóbbi hónapokban a község- Den. A sok Kedvezmény meg­növelte a bodajki dolgozó parasztok termelési kedvét. A gazdák tömegesen vásárol­ják a kisebbfajta mezőgaz­dasági gépeket. A kereslet olyan hirtelen nőtt meg, hogy a íöldmüvesszö.vetkezet nem tudta kielégíteni az igénye­ket. Ezelőtt hónapokig ott porosodtak raktáron az ekék, a fogasok, a lókapák, a répa­vágók — most egy-két szőlő- darálón kiviil, szinte semmi­féle ’ kisebb mezőgazdasági gépet sem lehet látni a bolt­ban. Megszaporodtak a faluban a kerékpárok is. Gyakran látni asszonyokat, még gyere­keket is, amint kerékpárral karikáznak át a községen. Sokan épületfa, épületanyag után érdeklődnek. A házhe­lyeken uj házak épülnek; uj otthonok. Van, aki egyelőre még csak kutat épit a ház- belven vagy követ hord rá: jövőre akar építeni. A ta­nácsnál sűrűn érdeklődnek az iránt is, hogy lehet-e szén- kéneget kapni. A szénkéneg felhasználására csak tavasz- szal kerül ugyan sor, de a gazdák előrelátóak és már most kérik, írják fel a nevü­ket, hogy ki ne maradjanak. A megnőtt kedvet, bizako­dást bizonyítja az is, hogy most, az ősz utolján, ahogy csak egy kicsit is jó idő volt, a dolgozó parasztok valóság­gal megrohanták a határt. Fogatok nyüzsögtek minden­tele. Emitt a betakarítás, a szárvágás folyt, amott ve­tettek. A község máris mesz- sze túlhaladta tavaly őszi eredményeit. | Kolozsvári Endre. ' Paul Leib Lapunk kiadóhivatala, a Hun­garian Word, Inc. sajnálattal értesiti olvasóinkat, hogy pénz­tárnoka, Leib Pál munkástárs, beteg és kórházi ápolást igényel Leib munkástárs a Far Rock- away kórházban volt. Lapzártakor örömmel értesül­tünk, hogy Lieb munkástárs c hagyta a k .rhózat Hilko Klára lapunk hűséges barátja és épí­tője Miamiban nagy műtét alá megy. Ezúton küldjük neki leg­forróbb jókívánságainkat. Re­méljük minél előbb teljesen fel­gyógyulva tér vissza a kórház­ból. • Sajnálattal értesültünk arról, Nick Pape, michigani olvasónk könnyebb szélhüdést kapott. — Reméljük, hogy mire soraink megjelennek már teljesen fel­épült. Ezúton fejezzük ki neki legjobb kívánságainkat. A Magyar Szó szerkesztősége Holló Jenó a kórházban Holló Jenő, a Magyar Sző kitűnő szerkesztőségi munka­társa, súlyos gyomorbántal- mán«k orvoslására sebészeti műtétnek veti magát alá e héten a newyorki Beth Israel kórházban. (Second Ave. és 16th Street.) j Úgy érezzük, lapunk min­den olvasójának érzését fejez­zük ki abbeli reményünkkel, hogy a műtét sikeres lesz és Holló munkástárs minél ha­marabb, teljesen felgyógyul­tén hagyhatja el a kórházat. Hammond, Ind. — Sajnálattal értesültünk, hogy Németh Fe­renc munkástársunk súlyos be- j tegen fekszik otthonában. Ez­úton kívánunk mielőbbi felgyó­gyulást Németh munkástársunk­nak. A M. Sz. teljes személyzet®

Next

/
Thumbnails
Contents