Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-17 / 23. szám

frSfil ‘LI 9«nf

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

15

AZ UJ MAGYAR BÉLYEGEKRŐL

ZENESZERZŐ-SOR

(A Filatéliai Szemlé-ből)

A magyar bélyeggyűjtők ismét olyan sorral gazdagodtak, amely mind művészi kivitelében, mind maga eszmeiségében sikeres. A Zeneszerző-sor kibocsátásával fokozott mód nyílik arra, hogy felkeltsük a figyelmet és emlékeztessünk hagyományainkra, világhírű művészeinkre.

A tervező művész Nagy Zoltán, azon nehéz probléma előtt állott: úgy jeleníteni meg a képet, hogy egyformán szembetűnő legyen az alkotás és a portré. Ezért helyezte külön mezőnybe a jelenetrészt, mely színben is elüt az arcképtől. Ugyancsak nehéz feladat volt annak a műnek a kiválasztása, amely a művészt a legjobban reprezentálja, ugyanakkor grafikailag is jól érzékeltethető legyen. Mind a két probléma megoldása kitünően sikerült.

A sorban szereplő nagy zeneszerzőink:

BIHARI JÁNOS

(1769— 1827). Cigányprímás volt.

Különös vadzseni, akinek jelentősége főkép a verbunkos zenei hagyomány megőrzésében és életben tartásában rejlik. Tudvalévőén a XVIII. századtól kezdve a verbunkos volt a magyar zenei tradíció.

ERKEL FERENC (1810—1893). A magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakja, aki minden hagyomány, iskola nélkül a magyar nemzeti opera megteremtője.

(“A magyar Verdi”-nek is nevezik, csak éppen Verdi előtt háromszázéves tradíció volt). A magyar népi zene témáit először szólaltatta meg az ope- raszinpadon. A nép szenvedéseit, harcait viszi lázongó fantáziája a színpadra. A himnusz, a Hunyadi László, a Bánk bán szerzője.

LISZT FERENC (1811—1886).. A világ zenetörténetének egyik legérdekesebb és legnagyobb alakja, akiről joggal irta Wagner: “Te minden idők legnagyobb

muzsikusa vagy!” Erős nemzeti érzést és a minden nép iránti nemzetközi szolidaritást egyesíti magában. Zeneköltő, ugyanakkor korának legnagyobb zongoraművésze, tanítómester, propagátor, poéta, prózairó, hallatlanul sokoldalú, amilyenek csak a reneszánszban éltek. Egyébként Berlioz és Chopin mellett a forradalmi romantika legnagyobb mestere. Nemeslelkü nagy humanista.

MOSONYI MIHÁLY (1814—1870). Magyarországi német származású, de lánglelkü magyar.

A XIX. század első felében ő jelentette a magyar zenei irodalomban a tudós, képzett muzsikust. Autodidakta létére rendkívüli tudást és műveltséget szerzett. Szerzeményeire Liszt és Wagner is felfigyeltek. Két operáját is játszották a régi Nemzeti Szinházban, majd az Operaházban. Mindkettő kitűnő, gyökeresen magyar: “Álmos” és a “Szép Ilon”. Van egy hatalmas müve: a “Magyarok tisztulása az Ung-vizén.”

GOLDMARK KÁROLY (1830—1915). Kiváló zeneszerző, akinek sokirányú és gazdag művészete különösen a színpadon, az opera- irodalomban jelentékeny. Fölényes művésze a zenekarnak. Orkesztikus pompa, rendkívül bőven áradó dallamosság jellemzi. Ó-keleti, ó-héber dallamkincset épített be a modern zenébe és ez rendkívül szerencsésen sikerült. A világhírű operaköltő főbb müvei: Sába királynője, Téli rege, Berlichingeni Götz, Házitücsök, Sakuntala.

BARTÓK BÉLA (1881—1945). Az újkori európai zem egyik legérdekesebb és legnyugtalanítóbb tüneménye, aki valóban korszak- alkotó, hősi munkát végzett: Kodály Zoltánnal együtt felkutatta és megteremtette a magyar népzene anyanyelvét. Kodállyal együtt több évtizeden át gyűjtötte a magyar népdalt. Bejárták az országot, a néplélek legmélyebb rétegeiben kutat tak ősrégi dallamok után. Ezekből egy sajátságos, uj zene anyanyelv született. Hatalmas zeneszerző géniusz, amelleti kora egyik legkitűnőbb zongoraművésze. A világ zeneirodai mában uj hangot szólaltatott meg.

KODÁLY ZOLTÁN (1882). A fent említetteken kívül munkássága a vokális, vagyis a magyar énekkultura, különösen a kari énekkultura területén döntő és korszakos jelentőségű. Ez a sötét tüzekben izzó, nagy költő a gyökeres magyarságát egyesíti az európai zene eredményeinek tökéletes és fölényes tudásá- Alkotó munkája úgyszólván a zene minden területére

Martin Andersen Nexő

(1869—1954)

Martin Anderson Nexő, a

nagy prolétáriró és nagy szabadságharcos több mint fél századon át vett részt aktivan az emberiség minden szabadságküzdelmében, szinte minden szabadságmegmozdulásban.

Egy kőműves fia volt. Öt- eszetendős korában kezdett dolgozni, kenyeret keresni. Libapásztor, majd tehénpásztor, mezőgazdasági cseléd, suszter, épitőmunkás, tanító, újságíró. Már elmúlt harmincesztendős, amikor írni kezdett. Azért fogott tollat, hogy osztálytársainak igazáért harcoljon. “Köteleségemnek tartottam — szokta mondogatni —megtanulni jól forgatni a tollat, mert a jó ügyet csak jó Írással lehet igazán szolgálni” A skandináv irodalom tanitáványa, főleg nagy névrokonától, Andersontól, a mesemondótól tanult és Ponto- pidantól, a nagy dán kritikai realista regényírótól. Mindkettőtől stílust és nyelvet és mindkettőtől erkölcsi bátorságot, ami nélkül (Nexő megállapítása szerint) “az iró cse- piirágó marad, hitvány érdekek hitvány zsoldosa lesz”. A skandináv irodalom haladó hagyományait ő vitte be a munkásmozgalomba és a munkásmozgalom nagy igazságai számára ő tört kaput a 20. század első évtizedében a haladó törekvések elől mindjobban elzárkózó skandináv irodalom falán. Nagy életismerete, művészi nyelve (a skandináv népi nyelv művészi fokra való emelése), nagyszerű emberábrázolóképessége és hatalmas erkölcsi bátorsága gyorsan ráterelte a figyelmet. A burzsoázia nagy érdeklődéssel fordult felé — a maga módján. Először, meg akarta vásárolni .aztán igyekezett agyonhallgatni, majd megkísérelte megfélemlíteni, végül megpróbálta beléfojtani a szót. Minden kísérlete vereséggel végződött. Nexő minden neki szánt vagy rá mért ütés után még harcosabb lett, hangja még tisztábban csengett. Előbb kapcsolódott be a dán munkásmozgalomba, és csak azután fogott tollat. így már legelső Írásai a népről és a népnek — mindenekelőtt a munkásosztálynak és a munkásosztály élenjáró harcosainak szólott.

A dán munkáspárttal elégedett volt a dán munkásarisztokrácia, amely a párt zömét képezte, éppúgy, mint a dán buzsoá*ia, amely tudta, hogy a Dán Szociáldemokrata Párt vezetői őrködnek érdekei felett. A paraszteldo- rádó-legendát, mikor már sokan “dán parasztszocializ- musról” írtak, a fiatal Lenin leplezte le, pontos számadatokkal bizonyítva*be, hogy a

dán mezőgazdasági munkás igen alacsony színvonalon él és hogy a kisparaszt lába alól egyre jobban és egyre gyorsabban csúszik ki a talaj. A dán szociáldemokrata vezetők opportunizmusát elsőül Martin Andersen Nexő leplezte le nagy munkásregényében, a “Hóditó Pellé”-ben, amelyet évtizedeken keresztül “munkásbibliának” neveztek a skandináv, a német és a francia munkásolvasók.

A regény hősei nyomorgó mezőgazdasági cselédek és harcos ipari munkások. Ez az első nyugateurópai regény, amelyben a munkásság nem mint szánalomraméltó, elesett emberek tömege jelenik meg, hanem — következetesen, hangsúlyozottan — mint tudatos, bátor harcos, nagy eszmék hordozója, a jövendő trónörököse.” Ez az első munkásregény, amelyik rámutat a munkásmozgalom (a szociáldemokrata munkás- mozgalom) hibáira, gyengeségeire. A regényben szerepel egy munkásiró, Morten, akiben Andersen Nexő önmagát ábrázolja, ő az, aki tudja, hogy a munkásosztály a jövendő “trónörököse” és ő az, aki érzi, hogy “valami nincs rendben”, de aki (ekkor még) hiába töri a fejét azon, hogy hol a hiba és mi a hiba.

1917-től 1921-ig irta a második nagy munkásregényét, a Szürke fény-t. Ekkor már nem szociádemokrata, de még nem kommunista. A regény hősnője: egy proletárjövendőért vivott harcban— mert csak a szocializmus győzelme szabadíthatja fel a lány, proletárasszony. A regény tárgya: a munkáslány, munkásasszony nehéz, tragikus sorsa, kiszolgáltatottsága, pusztulása. A regény tanulsága: a proletárnő helye a proletárférfi mellett van a munkásnőt. Mikor Andersen Nexőnek ez a második nagy prletárregénye megjelent, a szovjet nép már nemcsak kivívta, de minden ellenséges erővel szemben, a háromesz- tendős polgárháborúban meg is védelmezte szabadságát.

1932-ben Andersen Nexő meglátogatta a Szovjetuniót. Előtte csak egy külföldi iró járt a Szovjetunióban: H. G. Wells. Wells szkeptikusan, majdnem ellenségesen irt az Októberi Forradalomról és annak eredményeiről. Andersen Nexő megértéssel és lelkesen. A Szovjetunióról írott első könyvének megjelenése óta, élete elválaszthatatlanul egybeforrott a proletárforradalom scrsával.

A szocialista forradalomban igazában felismerte saját népe és minden nép múltjára pe és minden nép igazát. Andersen Nexő büszke volt a dán nép múltjára, büszke volt

a skandináv kultúrára és a skandináv dolgozók hősi harcára. Hű fia volt népének! Éppen ezért megértette, hogy népe jövendője a szocialista felszabadító harc eredményeitől függ.

Andersen Nexő, az iró, a skandináv kritikai realistáktól tanult, de ő maga egy pillanatig sem tartozott a kritikai realisták közé. Ahogy azonosította magát a dolgozó néppel, ahogy szembefordult a burzsoáziával, minden elnyomásával, ahogy mert és tudott harcolni a jövendőért, az már sokkal több volt, mint amiről a kritikai realisták akár álmodni is mertek Andersen Nexő, Makszim Gorkij, mellett a proletáriátus- nak legelső és legnagyobb Írója. Úttörő munkát végzett és maradandót alkotott. Alkotása nemcsak a dán munkásosztály, a dán nép harcának, igazának hirdetése, Andersen Nexő alkotása az egész emberiség szabadságharcának értékes fegyvere és örök büszkesége. Müvei díszhelyet kapnak az emberiség nagy ügyét szolgáló irodalom történetében. írói befolyását és dicsőségét fenntartás nélkül állította a népek nagy ügyének szolgálatába.

Már elmúlt 75 esztendős, amikor hozzáfogott, hogy irodalmi alkotásai mutassa meg, hol volt az a “hiba” amelyet Pelle barátja és har- costársa, Morten sejtett és érzett, de megtalálni, meghatározni nem tudott. Ekkor irta meg harmadik nagy proletárregényét, amelynek cime és amelynek hőse “A vörö3 Morten”. Ez a regény a szociáldemokrata vezetők árulásának leleplezése. Ez a regény Martin Andersen Nexő nagy alkotó utjának, nagy harcos utjának végpontja és legmagasabb pontja.

Regényírás közben foglalt állást messzehangzó szóval Nexő a szabadságát védelmező koreai nép mellett.

Illés Béla (Budapest)

DIÁKOKAT MÉSZÁROLTAK LE BOGOTA UTCÁIN

BOGOTA, Colombia. — Mult héten a bogotai egyetem diákjai emlékfelvonulást rendeztek egy egyetemi hallgató tiszteletére, akit huszonötévvel ezelőtt katonák öltek meg egy diáktüntetés alkalmával. Az emlékünnep 11 újabb egyetemi hallgató életébe került. A békés felvonulók ellen a kormány csapatokat küldött ki, amelyek arra hivatkozva, hogy valaki, egy ház erkélyéről a katonákra lőtt, sortü- zet adtak le a diákokra. A hiva- los jelentés a “kommunistákat” okolja a véres zavargásért. — Bogotában úgyszólván ostromállapotot hirdettek. Este 10 óra után senkinek sem volt szabad az utcán tartózkodnia. A vendéglőket, éjszakai mulatóhelyeket mozikat bezárták. Tankok s páncélautók cirkáltak a város utcáin.

kiterjed: kórusok, kamaramüvek, zenekari müvek, színpadi müvek egyaránt, ő és Bartók az a két muzsikus, akinek köszönhetjük a magyar muzsika tekintélyes helye a világ zenei köztudatában, mert nevüket mindenhol ismerik és müveiket világszerte játsszák.