Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-17 / 23. szám

Vol. III. No. 23. Thursday, June 17, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c ROSENBERG-EMLÉKGYÜLÉS MA Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March, 2, 1879 “——7 , A francia korinánjiAilság várha tó következményei Az országban e héten nyolc emlékgyülés lesz a Rosenberg házaspár kivégzésének évfor­dulójára. Az ünneplések min­denütt Morton Sobell, a har­mincévi fegyházra elítélt tu­dós számára perújítást fog­nak követelni. Sobellt ugyanis a Rosen- bcrgékkel együtt Ítélték el és az Alcatraz-fegyházba dug­ták, amely tudvalevőleg a leg­elvetemültebb gon osztevők börtönéT Közben már jogi lé­péseket is tettek Sobell per­újítása érdekében és kérvé- j nyékét köröznek az országban ,az Alcatrazból való áthelye­zésre. j New Yorkban ma, csütörtö- I kön este 8 órakor, a Chateau {Gardensben, 105 East Hous- I ton Street és Second Avenue sarkán, tartják meg az em­lékünnepet. A szónokok közt lesz John Wexley iró, a “The Last Müe” és a “They Shall Not Die” cimü müvek szer­zője. Ez utóbbi egy színda­rab, amely a Scottsboro-ügy- ről szól. Wexley jelenleg egy Ä nagysajtó, a rádió szinte i elfojtott örömmel, sietve je­lenti, hogy vége felé jár, eredménytelenül végződött, kudarcba fulladt a genfi tá­volkeleti konferencia, a nyu­gati delegációk már szedelőz- ködriek, mint akik jól végez­ték feladatukat: a konferen­cia zátonyra juttatását. An­thony Eden angol külügymi­niszter kérte, hogy minél előbb zárják le a konferenci­át, mert a baloldali tömb már semmi újat nem ajánl, ami hozzájárulhatna a kérdések rendezéséhez. K i c sinvlöleg nyilatkozott azokról az enged­ményekről, amelyeket Molo­tov szovjet külügyminiszter felkínált, a nyugati delegáci­ók meg odanyilatkoztak, hogy Molotov csak azért ajánlta en­gedményeit, hogy ezzel meg­akadályozza a konferencia széaoszlását. Ilyenformán az indokinai fegyverszünet és béke ügyét nyugodtan aláak­názhatnák és a háború, a ma­ga összes borzalmas lehetősé­geivel, folyhat tovább. Megvonni a segélyt! A dolog azonban nem olyan egyszerű. A francia kormány- válság még nem oldódott meg egészen és ha meg is oldódik, sok minden történhetik, ami­re a nyugati hatalmak nem számitanak. Az uj francia miniszterelnök, akinek e so­rok Írásáig még nem sikerült biztosítania a parlamenti többséget, békét akar Indokí­nában. Dullesék azonban arra az esetre is tartogatnak or­vosságot, ha az uj francia kormány nem óhajtaná foly­tatni a háborjut. Dulles kül­ügyi államtitkára, Livingston Merchant, kijelentette, hogy nem kell amerikai segélyt nyújtani Franciaországnak és Olaszországnak, amig nem ratifikálják az európai had­seregre vonatkozó paktumot. Livingston a szenátus kül­ügyi bizottsága előtt beszélt a 3 és félbillió dolláros segély- programmról és azt állította, hogy Dulles “minden tekin­tetben hajlandó” megvonni a segélyt a két országtól. Mindez a nagy sietség, a dolgok menetének e z a durva és olcsó erőszakolása szoros összefüggésben ,van a francia- országi politikai események­kel. Múlt hét szombatján, mi­kor a Laniel-kormánynak a bizalmi szavazat tüzpróbáján kellett keresztülesnie a fran­cia parlamentben, de 306:293 arányban kisebbségben ma­radt s Laniel ennek folytán azonnal beadta lemondását, nagylapjaink szinte hogy el­hallgatták. iái volt Laniel bu­kásának igazi oka. Az, hogy Laniel a háború folytatása és az európai hadsereg felál­lítására vonatkozó washingto­ni paktum ratifikálásának volt a hive, Franciaország né­pe pedig ellene van a háború folytatásának és a paktum aláírásának. Ebben a tényben rejlik a francia kormányvál­ság és genfi konferencia sor­sának a kulcsa. A francia nép ellenzi a háborút Dánielnek az alkotmány ér­telmében még nem kellett vol­na távoznia, mert azonnali le­mondása csak az esetben lett voina feltétlenül szükséges, ha 314-en szavaztak volna a bizalom ellen. A helyzet azon­ban tarthatatlan volt számá­ra, mert a francia nép ellen­zése a parlamenti helyzetben is óriási mértékben éreztette hatását. A bizalmi szavazás­nál a kommunisták és a szo­cialisták egységesen ellene szavaztak, ez azonban még nem lett volna elégséges a megbuktatásához. Ellene sza­vazott a jobboldali DeGaulle- pártnak majdnem a fele, to­vábbá a “radikális szocialis­táig”, egy nagy része amely elnevezés alatt tulajdonkép­pen a jobboldali nagytőke pártja rejtőzik. Ez a párt an­nak a Pierre Mendes-France- nak a középen elhelyezkedő pártja, akit René Coty, a francia köztársaság elnöke, felkért kormányalakításra. A Laniel-kormány a közép és a jobb pártjaiból alakult koali- ció^ kormány volt, amely ta­valy júniusban kezdte meg működését. Mendes-France a “radikális szocialisták” bal­szárnyának volt a vezetője és E d o uard Daladier-val a müncheni idők volt minisz­terelnökével, együtt már a múltban is folyton támadta a kormányt, amiért USA nyo- í mására folytatja az indokínai í háborút. Ezzel szemben De Gaulle-ék helyeselték az in­dokínai háborút, de ellene vol­tak az európai hadseregben való részvételnek, mert ezen az alapon Németországot is­mét felfegyvereznék. A balol­dali pártok pedig mindenkor ellenezték mind az indokinai háborút, mind az európai l hadseregre vonatkozó, paktum | ratifikálását. Franciaország a saját lábára akar állni Ha Pierre Mendes-France marad miniszterelnöknek, ak­kor eddigi politikájához híven sürgősen meg kell, hogy kös­se az indokinai fegyverszüne­tet, hiszen logikusan éppen azért nevezik ki és kerülne Laniel helyébe. Ebben az eset­ben Franciaország kivonulna j a távolkeletről és minden va-1 lószinüség szerint kockáztat- j ná az atlanti szövetségben va-' ló további bennmaradását. A Franciaországnak adandó se­gély megvonása éppenséggel! azt a célt akarja szolgálni, hogy Mendes-France-ot az in- 5 dokinai béke megkötésétől el- | riassza. Egészen uj helyzet áll elő. Bidault, a Laniel-kormány | külügyminisztere, legvégső esetben belement volna az in­dokínai háború nemzetközisí­tésébe” és ez szabad kezet | adott volna Wall Street kor- j mányának, hogy fegyveres j erővel avatkozzék be az indo­kínai háborúba. Valószínű, hogy ez esetben is elvesztette I volna Franciaország Indoki­nát, ezt a régi, dús gyarmat­területét, amely Wall-streeti trösztök kezére juthatott vol­na. Az új francia kormány nem folytathatja tovább a háborút és politikai * megfi- ! gyelők szerint kénytelen lesz leülni komolyan tárgyalni a vietnami demokratikus köz­társasággal a nyolc év óta húzódó háború - békés rende­zése céljából. % Imperialista tervek Ha ilyen körülmények közt j dolga végezetlenül szétug- - rasztják a genfi konferenciát, i akkor az Eisenhower-kor-1 mány • számára nem marad I más lehetőség a háború foly- 1 tatására, mint hogy az Egye­sült Nemzeteket keverje bele az indokinai kérdésbe. Az Egyesült Nemzetekben a Wall Streetnek már megvan a ma­ga automatikus szavazó több­sége, amelynek segítségével elérheti, hogy a UN hatal­mazza fel USA-t az indokínai beavatkozásra még az eset­ben is, ha Franciaország bé­kés megegyezésre jut Indo­kina népeivel. Egy másik uton-módon is próbálnak be­avatkozni : a franciaországi háboruspárti elemek és az in­dokínai bábpolitikusok már azon mesterkednek, hogy az Egyesült Nemzetekhez folya­modjanak “védelem”-ért azon az alapon, hogy John Foster Dulles nemrég kijelentette, hogy ha ez megtörténik, ak­kor USA-nak oka lesz beavat- Ikozásra. Ámde az. amerikai beavat­kozásnak is óriási akadályai vannak. Nem szólva a kiter­jedhető háború rettenetes kockázatairól, az amerikai nép nagy többsége a legha­tározottabban ellenzi s a nép hangulatára választási évben gondos figyelemmel vannak. ! Azonkívül vezető köreinkben az is különféle megoszlás ész­könyvön dolgozik, a Rosen* berg-házaspár történetén. A Cameron and Kahn newyorki könyvkiadó cég fogja kiadni. A newyorki meet ingen még beszélni fognak Rabbi Mayer Sharff, ÍJrooklynból, Helen Sobell, Morton Sobell felesé­ge, és John T. McManus, a “National Guardian” vezér- igazgatója. A gyűlésen le fog­ják forgatni Emanuel Bloch, a Rosenberg-házspár nagy emlékezetű, elhunyt védőügy­védjének egy gramofonlemez­re felvett beszédét is. Hasonló gyűlést tartottak már szerdán Detroitban és Newark, N. J.-ben. Csütörtö­kön Chicagóban, a Curtiss Hall-ban, pénteken Las An­gelesben az Embassy Auditó­riumban rendeznek gyászün­nepélyt, szombaton pedig Bal- timore-han a Little Falls Theatre-ben tartanak emlék- gyülést. A hét folyamán ezenkívül San Rranciscoban és Cleve- landon is rendeznek ünnep­lést a tragikus sorsu. hős há­zaspár tiszteletére. Bronx közeljutott $2,5Qö*o$ kvótája betöltéséhez. - Miami Ígéri, hogy nem marad el a nagy magyar kolóniák mögött! ; Az utolsó két hét folyamán New York és Bronx haladó- szellemű magyarsága nagyszerű lendülettel az elsők közé küzdötte fel magát. Két sikeres lapakció révén több mint 1,200 dollárral növelték hozzájárulásukat a kampányhoz és ma már 2,500 dolláros kvótájukat 94 százalékra betöltötték. Óriási versengés fejlődött ki ezzel Bronx és Los Angeles között, hogy melyik éri el hamarabb a 100 százalékot. Miamii barátaink szintén jelentkeztek egy 100 dolláros hozzájárulással hosszas hallgatás után és Ígérik, hogy revi­deált kvótájukat, az 1,000 dollárt ők is be fogják tölteni. Lapfenntartási kampányunk most már túljutott a két­harmados mérföldkövön, túl vagyunk a 10,000 dolláron. Re­méljük, hogy^olvasótáborunk szeretete, megértő szive és munkásöntudata, élő fogja teremteni a még fennmaradt ,4,500 dollárt is. Flanders javaslata a szenátus előtt WASHINGTON. — A szená­tus Ralph E. Flanders vermontl republikánus szenátor azon. ja­vaslatát, hogy McCarthyt fosz- szák meg elnöki tisztjétől, ame­lyet két bizottság élén betölt, az ügyrendi bizottságnak adta át. E bizottság feje McCarthy egyik i meghitt barátja, Jenner repub- i likánus szenátor. — Hirek sze- | rint McCarthy kihallgatását dö- videsen befejezik és a közte és ; a hadsereg közti marakodást mára, csütörtökre, berekesztik. ____________ ✓ Churchill USA-ba jön WASHINGTON. — Junius 25- én Winston Churchill látogató­ba jön a Fehér Házba hogy Eisen hower elnökkel megbeszélje az angol-amerikai szövetség bajait. lelhető és a háború tekinteté­ben is feltűnő az ingadozás, a nap nap után felhangzó, el- ellentmondó nyilatkozatok ko- ósza. Nem túlzás tehát azt állíta­ni, hogy a világhelyzet csak­ugyan újabb fordulóponthoz érkezett. Indokínában nemcsak Fran­ciaország, hanem az Egyesült Államok külpolitikája is a csőddel határos válságba ju­tott. Ezt a válságot a francia imperialisták évek óta kor­mányaik csereberélésével — és a nemzet gazdasági és élet­erejének szüntelen megcsapo­lásával — Dullesék pedig a háború kiszélesítésével igye­keztek megoldani. A francia burzsoázia már csaknem min­den kártyáját eljátszotta. De Wall Streetnek még mindig vannak kártyái. És a világ békeszerető népeinek köztük elsősorban Amerika népének — féltő gonddal kell őrköd­nie, hogy azok a kétségbe­esett emberek ne azt a kár­tyát vágják ki az asztalra, amelyre egy nagy hidrogén­bomba van mázolva. AMERIKAI A Rákóczi és a Verhovay egyesülése A Rákóczi Segélyző Egye­sület, Bridgeport, Conn, és a Verhovay Segély Egylet, Pittsburgh, Pa. örömmel hozza mindkét egyesület tag­jainak tudomására, hogy tel­jes egyhangúsággal megálla­podtak a két legrégibb ame­rikai-magyar testvérsegito in­tézmény egyesítésében. Amennyiben az 1955-ik év­ben tartandó Rákóczi és Ver­hovay konvenciók az. egyesü­lésre vontakozó megállapo­dásokat magukévá teszik és ha az illetékes Insurance De- partmentek azokat jóváhagy­ják végre megvalósul a két magyar testvériségi intéz­mény egyesülése.

Next

/
Thumbnails
Contents