Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-10 / 22. szám
•} AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 10, 19ü^ Nyomorgó vakok felvonulása Olaszországban HAILÉ LÁTOGATÁSA AMERIKÁBAN A firenzei vakok menete, ] amely május 10-én indult el Firenzéből, kilencnapos keserves gyaloglás és utazás után megérkezett Rómába. Ezt a drámai megmozdulást, amelyet kezdeményezői “a fájdalom menetének” neveztek el. egész Olaszország népe nagy rokonszenvvel és megindulással figyelte. A vakok ezzel a megmozdulásukkal az egész ország figyelmét fel akarták hivni tragikus helyzetükre: Mintegy 30.000 világtalan férfi és nő él Olaszországban — rendkívül nyomorúságos körülmények között. E 30,000 ellátatlan havi 4000 lira “táppénzt” kap az álamtól. Ez az összeg megélhetésükhöz teljességgel elégtelen, hisz ez napi 130 lírának, felel meg, s egy kiló kenyér ára 130 lira. Az olaszországi világtalanok súlyos helyzetükben joggal hivatkoznak a Köztársaság alkotmányának 38. cikkelyére amely kimondja, hogy “minden munkaképtelen és ellátatlan állampolgárnak joga van az eltartásra” s a szociális támogatásra” és hogy erről “az állam által létesített vagy pénzügyileg támogatott szervezeteknek és intézményeknek kell gondoskodnunk.” Nyilvánvaló, hogy a négy- ezerlirás havi “táppénz” nem felel meg a 38. cikkely betűjének, sem szellemének. Már régóta a képviselőház előtt fekszik Barbieri képviselő és Pieracini szocialista képviselő tjrvényjavaslata, amely szerint a négyezerli- rás táppénzt havi 15,000 lírára kellene felemelni. Ez sem lenne ugyan tökéletes megoldás, mindemellett jelentős javulást jelentene. A helyzet mindenesetre az, hogy amikor ez a törvényjavaslat tárgyalásra került, a klerikális többség elgáncsolta. Az egyre elviselhetetlenebbé váló nyomorúság végül is arra késztette a firenzei vakokat, hogy megszervezzék a “fájdalom menetét”. A vakok a többszázkilométeres utat részint vonaton, részint gyalogszerrel tették meg. Napon- ,ta mintegy húsz kilométert gyalogoltak, ami a gyenge, rosszul táplált világtalanoknak nem csekély erőfeszítést jelentett. Útközben az olasz városok és falvak lakosai, a szakszervezeti központok, a plébániák, s a községházak, gyakran a kereszténydemokrata többségűek is, gondos- • kodtak ellátásukról és szállásukról. Gyakran magánházakban látták őket vendégül. A népi szolidáritás révén jutottak azokhoz az összegekhez, amelyekből megválthat- ' ták a vasúti jegyeket. A “fájdalom menete” egyre népesebb lett, mert az útközben érintett'városokból a vakok szintén csatlakoztak a menethez. Rómában többszáz sorstársuk várta őket, köztük a vakok országos szövetségének vezetője, Barbieri képviselő ,valamint a római szakszervezeti központ elnöke. A Milvio-hidtól indult el a “fájdalom menete” az ut utolsó szakaszára. A megrendítő látványt nyújtó vakok sok száz táblát vittek, ilyen felírásokkal: “Meg lehet-e élni havi 4,000 lirából?” “ígéretek és szavak helyett megélhetést követelünk!” “Nekünk is jogunk van az élethez A néma csendben, lassú léptekkel haladó menet az együttérző lakosság sorfala között vonult a Via Flami- nián és a Piazza del Popolón át Róma középpontjába, az olasz képviselőház épülete elé. Itt a vakok küldöttségét Gronchi házelnök fogadta. Következő kedd délután a-vakok küldöttsége megjelent a miniszterelnökségen is. A firenzei vakok vezetője, Graz- zini, felhívta sorstársait, ne hagyják el a fővárost mindaddig, mig a kormány nem adja kézzelfogható jelét annak, hogy törődik a vakok helyzetével. A Rómába érkezett világtalanok a népi szolidáritás vendégei a fővárosban. Húsz esztendő telt el azóta, mióta jött a hir, hogy Mussolini hordái megtámadták az afrikai királyságot, Ethiopi- át. Biztosan sokan emlékeznek még arra az időre, mikor a hollywoodi filmsztárok is undorral fordítottak hátat Mussolini “örökösének”, Vit- toriónak, aki vidáman mesélt az ethiópiai védtelen nép közelről való bombázásáról, mint valami újszerű sportról, mikor Hollywoodba jött film- rendezést tanulni. Az ottaniak becsületére legyen mondva, nem is maradt sokáig közöttük. Hja, a 30-as években Roosevelt elnökünk alatt, nem volt nagyon népszerű a népek leigázása. Hála a szövetséges seregeknek, melyek elseperték a fasizmust, Haile Selassie visz- szanyerte királyságát és most Amerikában van látogatóban. Május 28-án beszédet tartott az Egyesült Államok kongresszusa előtt. Ethiopia királya feltételezhette, hogy USA kongresz- szusa nem sokat tud hazájáról, mert leírta annak földrajzi fekvését, sőt történelméről is adott ismertetést. Mi inkább talán azzal foglalkozunk amit a király elfelejtett megemlíteni, vagy talán méltóságán alulinak tartotta. Haiie -Selassie mint király, feje, a keresztény Amhara arisztokráciának, mely Ethi- opiában uralkodik. Ez a kisebbség a pogány és mohamedán törzsekre kivetett hübé- rekből tartja fenn uralmát. A papsággal együtt birtokolja az ottani föld nagy részét. Parlamentjének két háza tanácsot adhat csupán, de hatalma nincsen. Az ország földjének mindössze 15 százaléka van kultiválás alatt. A lakosság 90 százaléka, parasztsága még mindig a jobbágyság jármát hordozza. — 10,000 bérmunkása nem is ismeri a szakszervezetet. 1949- 50-ben az iskolaköteles években levő gyermekeknek mindössze 7 százaléka járhatott iskolába. Harc a függetlenségért Abban igazat mondott az uralkodó, hogy a 19. század második felében hazája állandó harcot vívott 1,000 éves függetlenségének megőrzésére, vagy, hogy az olasz fasizmus általi leigázás szörnyen visszavetette hazáját. Ez valóban megmagyarázza egy részét annak, hogy miért van ma Ethiopia olyan függő helyzetben, de mindent azért nem magyaráz meg. Maga a király beszéde, látogatásának célja magyarázta meg, hogy miért van és lesz egyre függőbb helyzetben a nyugatiak részéről Ethiopia. Selassie főtémája akörül forgott, hogy meghívta az amerikai tőkét minél nagyobb befektetésre és rendkívüli engedményeket Ígért ezért USA-nak, kedvezményes bánásmódot export cikkei számára. Katonai együttműködésre is hajlandó, főleg a középkeleten, de máshol is, “ha támadás veszélye állna fenn. Egy bizonyos, hogy Ethiopia királya jó diplomata. Meg sem említette a Szovjetuniót, vagy a népi köztársaságokat. Finoman adta a kongresszus értésére, hogy teljesen egy vonalon tart velük és ugyanolyan szemüveggel nézi a világot. Erősen kihangsúlyozta “keresztény királyságát”, sőt azt sem felejtette el, hogy kormánya a “kollektiv biztonság” hive. Meddig tart a függetlenség Mindazok, akik valódi füg- getlenséget óhajtanak az ethiópiai népnek, szorult szívvel hallgathatják királyuk megoldását nehéz problémájukra. Meddig tarthat Ethiopia igazi függetlensége, ha egyszer Wall Street csápjai közé veszi. Wall Street tőkéje nem jár egyedül, megszorításai a nép, sőt az ország füg- g e 11 enségének elvesztését vonják maguk után. Hol volna ma Ethiopia, ha Selassie mai logikáját követte volna 1934—36-ban? Mussolini minden követelését teljesítette volna és a tengely- hatalmakhoz csatlakozhatott volna. Köztudomású, hogy 1936-ban a támadó erőket a Hitler - Mussolini - Hirohito kommunistaellenes tengelye képviselte. Az Egyesült Nemzetekben abban az időben Maxim Litvinov volt az “istentagadó szovjet” delegátus, aki legjobban segítette Haile Selassiet az együttes biztonság kérdésében. A keresztény Olaszország felbátorítva a nyugati. félgömb keresztény országai által fittyet hányt az együttes biztonságnak és támadást intézett Ethiopia leigázására. A Sandard Oil-társaság feje, kivel most Selassie együtt ebédel, volt az, aki megtörte a Nemzetek Ligájának megtorló intézkedését és szállította a gazolint és olajat Mussolininak arra, hogy repülői.és tankjai szétrombolják Ethiopia városait, falvait. Vájjon elfeledte már a király, hogy az “istentelen oroszok”- seregei törték szét a fasiszta jármot, hogy ő újra elfoglalhassa trónját? Az együttes biztonság erői alatt érti vájjon azokat a támadókat, akik Kenya népét bombázzák, legépfegyverezik Tunis és Marokkó lakosságát ? Vagy Maian délafrikai elkülönítési rendeletéit, Afrika bennszülött lakosai ellen, akiket igy kényszerit a fehérek kényuralma alá? Közös biztonságnak tekintheti talán azokat az erőket, akik a világ 97 állama közül 87-ben hadibázist építettek, akik az ő hazáját is fel akarják erre a célre használni? Igaz, hogy mindez a “kommunizmus” elleni védekezés ürügye alatt történik és magában foglalja a hidrogén- és atombombás megfélemlítést és a népek függetlenségének letörését. Mindezekre egyedül Halié Selassié tudna válaszolni. Az igazi kérdés az, hogy milyen realisztikus politikát iiz. Ma már a királyoknak sincs meg a joguk a tévedésre, mert népeik felébredése előbb-utóbb eltörli a királyi jogukat, ha ellentétben van életfeltételeik lehetőségével. McCarthy és Symington MsCarthy legújabb vádja az, hogy a missourii demokrata szenátor, Symington, összeszürte a levet Stevens hadseregminiszterrel, hogy “öngyilkosságra kényszerítsék a republikánus pártot.” McCarthy szerint Sy- mongton és Truman volt hadsegéde, Clare Clifford, unszolására kezdték el a McCarthy és hadsereg közötti ellentétek tárgyalását. Követelte, hogy Symington vonuljon vissza a vizsgáló bizottságból és eskü alatt tegyen vallomást szerepéről. Bérlevágás a textiliparban BOSTON. — Az American Woolen Co. ellen folytatott hathetes sztrájkot befejezték azzal, hogy a szakszervezet elfogadott egy 9 és fél centes órabérlevágást. A szakszervezet három éves szerződést kötött a társasággal. A MAGYAR PÁRTKONGRESSZUS UTAK Hét napig tartó kiemelkedő eseménye volt a rpagyar nép életének a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának munkája. És most, amikor befejezte munkáját, egy nemzeti egységbe forrott nép forró szeretete övezi az évtizedes harcban hivatott, elismert vezetővé vált pártot. A kongresszus — mint az elmúlt évek eredményeinek és hibáinak mérlege — azért számolhatott be az elért vívmányokról, mert szilárddá kovácsolódott a népi hatalom alapja: a munkás-paraszt szövetség és vele együtt nőtt erősebb, egyre tevékenyebb és fontosabb szövetségessé a ma- I gyár értelmiség. Más szóval, de ugyanezt a gondolatot kifejezve: a pártkongresszus nem számolhatott volna be sikerekről a szocializmus építése terén, ha nem bírta volna a dolgozó társadalom minden rétegének bizalmát, nem utolsósorban éppen ezért, mert nem kendőzi el a szocializmus építése közben elkövetett hibákat sem. A párt a kongresszuson is példát mutatott a bátor bírálatra és önbirálatra. Ereje tudatában tárta fel saját hibáit és tette őszinteségét még nagyobb erő forrásává. Sok kérdésre adott választ a párt, amit kongresszusától várt a dolgozó nép — és sok kérdésre éppen a hibák őszinte feltársával és a kijavítás módozatainak konkrét megjelölésével adott választ. Félreérthetetlenül megvilágította a kongresszus az uj szakasz elvi és gyakorlati problémáit és határozatban rögzítette le az elvi és gyakorlati elemzésből előtáruló feladatokat. A kongresszus napirendre tüz’te az életszínvonal emelésével kapcsolatos termelési problémákat mind a mezőgazdaság gyors fejlesztése, mind az ipar ezzel kapcsolatos feladatai területén. Csak örömet és további buzdítást jelenthet minden becsületes magyar dolgozó számára, hogy a kitűzött feladatok között az első: dolgozó népünk anyagi jólétének és kulturális színvonalának további szakadatlan következetes növelése. A középrétegek, a kispolgárság, az értelmiség, a tisztviselők komoly társadalmi súlyúknak megfelelően ereszthetnek mélyebb gyökereket abba a társadalmi és politikai alapba, “amelyen állami hatalmunk és kormányzatunk nyugszik.” Az uj életre kelő Függetlenségi Népfrontban még az eddiginél is jobban megnövekszik az értelmiség szerepe és felelőssége, de ugyanakkor kitágulnak továbbfejlődésének távlatai is. A kongresszus után a munkás, a paraszt, az értelmiségi dolgozó még jobban megérti, hogy a legfőbb cél a nép fokozódó jólétéről való gondoskodás. Éppen ez a vitathatatlan tény az eddigieknél még-gondosabb munkát követel meg az országépitő szövetség valamennyi tagjától. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának hetedik napján, május 30-án, vasárnap délelőtt mégválasztották a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerveit. AMERIKAI Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. 84 130 E. 16th St., New York 3, N Y - AL 4-0397
