Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-10 / 22. szám
June 10, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3L < GENCSY MARCIT ÍRÁSAI | L ■ i PROBLÉMA VAGY DILEMMA Ha az ember nem néz mélyebben bele a zajló eseményekbe, nem is veszi észre, milyen nagy jelentősége van az évzáró vizsgáknak a felnőttek életében. Nemcsak a szülőkről van szó, akik várakozásteljesen néznek gyermekeik jövője, pályaválasztása elé. Bár nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, amit ez az esemény a család számára jelent. Sok családban súlyos összeütközések vannak a gyermek és szülő között a pályaválasztás korty. A módosabb szülők mindenesetre diplomás egyént, legfőképpen orvost szeretnének nevelni diplomás egyént, legfő- azért, hogy orvos legyen, hogy több beteg meggyógyuljon, vagy hogy többen kutathassank a gyilkos betegségek csiráinak és azok gyógyításának lehetősége után, egyszerűen azért, mert az orvos eg ytekintély és azonkívül alkalma van a meggazdaságodásra.) Ezért készek az áldozatra, még ha lemondást is követel részükről. Sok esetben a gyemeket hajlamai más, kézügyességet követelő pálya felé húzzák. S vannak esettek, ahol a gyermek egyenesen orvosnak született, érdeklődése sok tekintetben megnyilvánul, ott áll anyja mellett a konyhában, amikor az a csirkét boncolja és vágja részekre. A másik sorba ülteti a gyerekeket és komoly arccal tanárosdit játszik. Ritka gyermek az, akinek ne nyilvánulnának meg hajlamai valamilyen foglalkozás iránt, de a szülők nem igen szentelnek figyelmet az ilyen “jelentéktelen”- nek látszó tünetek iránt és gyermekük jövőjét saját elképzelésük szerint igazítják. Ilyenkor rendszerint az történik, hogy a megkezdett és rájuk erőszakolt pályán nem érhetik el a teljes sikert, mivel hiányzik belőlük az a hajtóerő, amely a maguk választotta pályájukon rohamlépésben vitte volna őket előre. De ennél sokkal nagyobb probléma az, hogy amikor a szülő felfedezi gyermekében a magasabb képzettséghez szükséges tehetséget, nincs meg hozzá az anyagi ereje. Nehéz ezresekbe kerül a taníttatás és kevés munkás tud annyit összeizzadni, bármily nehezen dolgozott is egy egész életen át. Sok szülő gondolkozik azon, hogy miért van ez igy ? Miért nem ad az állam több iskolát, több egyetemet, miért nem alkalmaz több professzort, nagyobb fizetéssel, hogy a nehéz munkában megöregedett adófizetők legalább gyermekeinek biztosíthatnának könnyebb megélhetést. így állván a dolog, ez a probléma mindnyájuná problémájává válik. Most, hogy az iskolai év bevégződik, száz meg százezer fiatal erő szabadul fel és lepi el a munkapiacot, megélhetést, elhelyezkedést keresve. Mindég nehéz probléma volt ez, de most, 1954-ben nehezebb, sokkal nehezebb, mint bármikor volt. (Kivéve a depressziót, amit a Iloover-republikánus párt uralma idézett elő és hagyott maga után.) A High Schoolok és College-ok öntik magukból a fiatal munkára kész erőket és nincs hova fordulniok. A többezer munkást foglalkoztató és legfőképpen háborús felszerelés készítésére berendezett gyárak egymás után zárják be a kapukat. Billió és billió dollárokra rugó anyag van felhalmozva, (amit el lehetne adni, ha a népi demokráciákkal fel akarnák venni a kereskedelmet, úgy mint Anglia tette), a lakosság nem képes vásárolni, ha nem keres. Ha véletlenül kitörne a béke, nemcsak, hogy nem kellene tovább gyártani a hadianyagot, hanem a meglevőket, a bele fektetett billió dollárokkal együtt a tengerbe kellene dobálni, vagy rozsdás, hasznavehetetlen ócskavas gyanánt adni el.) Sokan biztatják önmagukat avval, hogy kapni fogják a Soc. Sec.-it, a munkanélküli segélyt. De ha a gyárak be vannak zárva, nem tudják a megkövetelt 20 heti munkát megcsinálni és akkor nem jár nekik. A közös pi’obléma ott folytatódik, hogy a szülő “már” nem dolgozik, a fiatal erő pedig “még” nem dolgozik. S ha munkaalkalom kínálkozik valahol, bizony csak a fiatal erőt fogják igénybe venni. A harctérről hazatérő fiaink is elhelyezkedést keresnek és ugyanakkor félbenmaradt tanulásukat is folytatni akarják és jogosan. Ennyit megadhatnak nekik a dollárfejedelmek, akiknek számára, életük és egészségük kockáztatásával segítettek megmenteni a világot a “kommunizmustól”. Bár a muunkaügyi miniszter biztató levelet tett közé, hogy itt nincs semmi baj, hogy Amerikában még mindig nagyobb lehetőség van az elhelyezkedésre, mint bármely más országban a világon, kétszer annyi ember számára is. (Ebben téved a miniszter ur, mert a népi demokráciákban állandó munkáshiány van és a legmesszebbmenő tanulási lehetőség úgy az iparban, mint a magasabb tudományokban.) Hogy kétszerannyi embert is képes lenni ellátni munkával ez az ország, abban igaza van a munkaügyi miniszter urnák. Egy ilyen gazdag, természeti kincsekben bőven megáldott ország, ilyen fejlett iparral, a legcsodálatosabb gépekkel képes kétszerannyi embernek munkaalkalmat nyújtani. Képes! De hol van az alkalom? Hol kell keresni, hol lehet megtalálni az alkalmat, hogy abból a bőségből, amivel az ország megvan áldva, ha többet nem is, munkát legalább mindenki találhasson. Hol van az alkalom? Úgy a szülő, mint az iskolavégzett diák ezt kérdezi egymástól. , BROWNELL AZ UNIÓKAT VETTF CÉLBA Az Eisenhower elnök által annyira sürgetett “dinamikus” törvényhozási programúinak majd mind a tiz javaslata a kongresszus előtt fekszik már. Ezt a program- mot az elnök már beiktatása idején kezdte pedzeni s újabban rendkívül nyomatékosan sürgeti, különösen e javaslatok legfontosabbjainak, törvénybeiktatását, még a novemberi választások előtt. Mind e javaslatok közül azt a kettőt tekintik a legfontosabbnak, amelyet Herbert Brownell Jr. igazságügyminiszter terjesztett be legutóbb Homer Ferguson republikánus szenátor utján annak hangoztatásával, hogy mind a kettőt jóváhagyja a Fehér Ház és hogy ezek a javaslatok “nagy elohaladást eredményeznének jelenlegi törvényeinkben található rések eltorlaszolásánál, melyek a felforgatásról szólnak és szorosabbra húzzák a hálót a kommunista összeesküvés körül.” A két Brownell- javaslat A két javaslat közül az első a “kommunista beszivárgástól befolyásolt szervezetekről szóló törvény”, amely felhatalmazná a felforgató tevékenységeket ellenőrző bízott ságot, hogy az igazságügyminiszter felkérésére feloszlasson. likvidáljon” bármely szer vezetet, beleértve a szakszerA Brownell- javaslatok megvitatását tegnap megkezdték a képviselőház jogügyi bizottsága előtt. Már vörös a legfelsőbb bíróság is SHERIDAN, Ark. — A sheri- dani iskolakerületben 300-an gyüléseztek. • Arra szavaztak, hogy faji elkülönítés rendszerét a jövőben is megtartják. — Grant County állami képviselő- jelöltje, J. H. Duncan, a gyűlésen azt mondta a jelenlevőknek, hogy “a kommunizmus már úgy látszik a főbirák közé is befurakodott. Talán jó volna, ha Mc Carthy kivizsgálná a legfelsőbb bíróságot is.” Nem engedik szétoszlatni a genfi konferenciát Anglia és Franciaország kedden óva intette a State Departmentet, hogy idő előtt megszakítsa a tárgyalásokat. Georges Bidault, francia külügyminiszter, k i j elentette, hogy “szép eredményeket” értek el az eddigi tárgyalások során. Bidault-ot Eden angol külügyminiszter is támogatta. McCarthyt arra szólította fel Symington demokrata szenátor, hogy tegyen tanúvallomást pénzügyeinek a szenátus 1952-es jelentésében foglalt kimutatásával kapcsolatban. Egyébként azt tanácsolta McCar- thynak, hogy vesse alá magát elmeorvosi vizsgálatnak. vezeteket is, ha úgy találja, hogy ott “kommunista beszivárgás” történt. A második “a védelmi berendezések védelméről szóló törvény”, a- melynek értelmében megtiltanák, hogy “védelmi berendezésbe” (a meghatározás szerint idetartozik minden magánvállalat) olyan személyeket alkalmaznak, “akikről észszerű alapon feltételezhető hogy szabotálásban, kémkedésben vagy más felforgató cselekményben résztvenné- nek.” Lanyha visszahatás! Brownell az elnöki pro- grammot még április 9-én ismertette a televízión és igyekezett ártatlan szinben feltüntetni, kiszedve belőle mindent, ami mccarthyzmusra emlékeztetne, mert, hogy Eisenhower javaslatainak elfogulatlannak és tiszteletreméltónak kell feltűnniük. Brownell a két említett javaslatát még május 9-én nyújtotta be és egy darabig a nagyközönség csak lassan indult mozgásba. A progresszív párt volt az első szervezetek egyike, a- melyek megkongatták a vészharangot. A legnagyobb szak- szervezetek már jelezték, hogy ellene vannak más, hasonló törvényjavaslatoknak, de még május közepe táján sem nyilatkoztak különösképpen a Brownell-javaslatok ellen, amelyek leplezetlenül elárulják, hogy ezek helyettesítik a kormány összes többi javaslatait. A ‘Labor’s Daily’ május 12-én nyugtalanságának adta jelét ebben a cim- hirban: “Brownell célja: a szakszervezetek!”, mindazonáltal beszámolójában egyetlen munkásvezér nevét sem tudta megemlíteni. Ezt irta: “A törvény tüzetes elemzői azt hiszik, hogy a két javaslat célja előkészíteni a talajt a novemberi választások előtt olyan félelmetes csaholáshoz és vörösgyanus személyek elleni hajtóvadászathoz, amilyent ez a nemzet eddig még soha sem látott.” Arra nézve, hogy mit tekintenek Brownellék “kommunista beszivárgás” alatt álló szervezetnek, a lap ezt mondta : “Kétkedő megfigyelők szerint a meghatározásnak ez a szövedéke oly laza és annyi sok kényes és kétes értelmezéstől függ, hogy mindent lerombolhatnak vele, amire csak alkalmazzák.” A veszély óriási A javaslatok gyors keresz- tülhajszolása valóságos veszély, mert az idő rövid ahhoz, hogy megfelelő ellenmegmozdulást hozzanak létre. — Május 16-án a N. Y. Times is azt irta, hogy “egy kongresszusi forrás szerint törvényerőre fogják emelni a javaslatokat, ha a kongresz- szus menetrendjébe beillesztik.” Még olyan szenátorok is, akiket sokan keménykötésíi liberálisoknak vélnek, jelezték, hogy támogatnának ilyen törvény j avaslatokat. A veszély tehát óriási. Nem szabad, hogy figyelmünket bármiféle McCarthy és a 1 hadsereg közötti vita és személyeskedés elvonja' arról, ami itt készül. A veszély oly nagy, hogy még az olyan konzervatív nagytőkés lap is, mint a “Wall Street Journal”, figyelmeztetett junius elsejei nagy vezércikkében arra, hogy Brownell igazságügyminiszter “kommunizmus ellen harcoló” javaslatai veszélyeztetik minden amerikai szabadságjogait. A lap már érzi, hogy nemcsak a szakszervezetek megsemmisítéséről van szó, hanem magánvállalatokról is, ha Brownell úgy találná, hogy személyzete “felforgató” vagy “kommunista beszivárgás” észlelhető: “Ez a felhatalmazás nyilvánvalóan nagyon széleskörű és felveti azt a kérdést, hogy a bizottság nem foglalhatja-e le egy üzleti vállalkozás vagy szakszervezet vagyonát, hogy felszámolja, ha egy szép napon az igazságügyminiszter úgy véli, hogy ez a lépés ösz- szeegveztethető a törvény szándékával. Megbüntetnék még a szándék lehetőségét is “Mi úgy látjuk — folytatja a lap — Brownell ur javaslataival az a baj, hogy nem leleplezni akar velük szervezeteket vagy megbüntetni embereket elkövetett csel ekményeikért, hanem olyasmiért akar megbüntetni embereket, amit elkövethetnek, ha bizonyos helyzetben lennének. A Daily Worker — és talán sok más kiadvány —• bizonyára belekerülhetnek a hálóba. . . A szólás-, a gondolat- és a sajtószabadság beleél rtve a Daily Warkerét is —« külön el lett ismerve az 1950- es belső biztonságról szóló törvényjavaslatban... Brownell ur javaslatai azonban nem tartalmaznak ilyen biztosítékokat. Hiszen csakugyan bajos lett volna hivatkozni a Jogok Törvényére és aztán előhozakodni azzal, mit javaslatai sugalmaznak.” A Wall Street Journal ellenezte Brownell javaslatait a telefonlehallgatásokra vonatkozóan, valamint azt a tervét is, hogy kiforgatja az alkotmány ötödik függelékét azzal, hogy ártatlan embereket vagy másokat kényszerit önmaguk elleni vallomástételre börtön vagy hamisesküért járó büntetés terhe mellett. Abban azonban támogatja Brownell javaslatát, hogy hatalmazzák fel az elnököt bármely amerikai munkás elbocsátására valamilyen “védelmi üzem”-ből, erőműből vagy “védelmi üzemek” számára dolgozó gyárakból, ha a kormánynak nem tetszenek "6 munkásoknak a véleményei bármely kérdéssel kapcsolatban. Mei't a republikánusok mindent meg akarnak tenni, még fasisztaizü intézkedéstől sem riadnak vissza, csakhogy a novemberi választásokon fo-' kozódó népszerűtlenségük ellenére el ne bukjanak. Elsősorban erre megy a játék, a nagy sietés, de ebbe még a szervezett munkásoknak és az amerikai népnek is lesa beleszólása.
