Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-03 / 21. szám
June 3, 1954. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hírmagyarázat és kritika Szavaztak a newyorki dokkmunkások üt hónapon belül immár másodszor szavaztatták le a newyorki dokkmunkásokat a National Labor Relations Board intézkedései alapján arra nézve, hogy melyik szakszervezetbe akarnak tartozni és melyik szakszervezet képviselje őket a kollektiv bértárgyalásokon: a régi ILA vagy pedig az AFL által nemrég felállított szakszervezet. Ez a választás azonban távolról sem olyan egyszerű kérdés, mint a szokványos NLRB-választá- sok, amelyeken ugyancsak arról van szó, hogy az érdekelt munkások maguk döntsék el, melyik szakszervezetek bízzák meg érdekeik képviseletével a munkaadókkal szemben. Igaz, a régi ILA-ban bizonyos gengszterizmus uralkodott, már mint a vezetőséget illetően, ahol Ryan, a dokkmunkások “eár”-ja uralkodott és janicsárjaival szinte élethossziglan biztosította magának a vezérséget. A szakszervezet elleni bűnügyi vizsgálatok során napfényre kerültek azok a visszaélések, amelyeket elkövettek és amelyek ellen nemcsak a dokkmunkások, hanem az egész amerikai munkásmozgalom is állandóan tiltakozott. Peglerék az ilyesmiket használták lei a szervezett munkásság elleni támadások igazolására, mert ahelyett, hogy a szakszervezet meg- tisztogatását követelték volna, a szakszervezet, sőt a szakszervezetek felszámolására uszítottak, általánosítva egy-egy szakszervezetben elvétve felmerülő genszterizmust. Pedig az ilyesmi a legjobb családokban is előfordul. Az ILA szétrobbantását Dewey kormányzó, a vizparti bizottság a hajótulajdonosok és az AFL szervezett összefogásával akarták elpusztítani, hogy egy uj, szolgaian engedelmeskedő AFL- szakszervezet palástjai mögött biztosítsák a hajó zási vállalatok urainak a nev.yorki kikötő feletti felhőtlen uralmát. Amikor öt hónappal ezelőtt decemberben megejtették az első NLRB-választást, az az ILA győzelmével végződött, amennyiben 9,060 szavazatot kapott az AFL 7,588 szavazatával szemben. Győzelmét azonban azzal hiúsították meg, hogy 4,399 ILA-szavazattal szemben a kétségbeesés vádját emelték. A múlt hét szerdáján megejtett választáson ismét az ILA győzött. Az eredmény, amelyet Charles T. Douds, a Labor Board körzeti igazgatója hirdetett ki, az ILA javára leadott szavazatok számát 9,110-nek, az AFL-re leadottakét pedig 8,791-nek mondta, de 1,797 szavazatot vitásnak nyilvánított. A végső, hivatalos eredményt tehát majd csak akkor lehet megtudni, ha az NLRB eldönti a vitás szavazatok sorsát. Ez azonban eltarthat egy hónapig is, ha nem tovább. A választás érvénytelenségének kimondásához felhasználták Dewey azon vádját is, hogy az ILA ‘■megfélemlítette” a dokkmunkásokat. A newyorki kikötő hat szavázóhelyiségnek környékét állig fegyverzett rendőrök szállták meg, »annyi, amennyit még soha sem mozgósítottak olyankor, amikor munkások szavaztak két, a hatalomért versengő szakszervezetre. A dokkmunkásoknak a rendőrség által felállított bakállványok közé barrikádozott keskeny utón kellett az urnák elé vonulni, miközben polgári ruhás detektívek és rendőrök vigyáztak rájuk zord pillantásokkal. Kétezerötszáz rendőr volt kirendelve. Hasonló nagyságú karhatalom volt Jersey Cityben, Newarkon és Leonardón. A szavazást megelőző kampány múlt kedden késő estig tartott, miután az AFL-szakszerveze- tet támogató állami Dewey-kormányzat a szövetségi kormánnyal egyesülve törvényszéki rendelettel csődtömeggondokság alá helyezte az ILA pénz- állományát és összes vagyontárgyait. Az AFL dokkszervezője, John Dwyer kedd éjjel még beszélt az NBC rádióállomásról és dörgedelmes vörösfaló vádakat üvöltött a hevesen kommunistaellenes ILA ellen és azzal akart hatást kelteni, hogy kijelentette, hogy hogy az ILA győzelme esetén “Harry Bridges venné át a newyorki kikötőt,”. Dwyer azt is kotyogta, hogy az AFL országos vezetősége félmillió dollárt költött a választási propagandára. Azzal dicsekedett, hogy áe uj AFL dokkmunkás szakszervezet ellene van, hogy a munkások sztrájkfegyverét használják a jobb munkafeltételekért vívott harcban. Minthogy vagyonát lefoglalták, az ILA nem áldozhatott a választási kampányra. Az a tény azonban, hogy a munkásellenes Eisenhower-kor- mány ezzel a módszerrel járt el egy szakszervezettel szemben, még hozzá pár nappal a választások előtt, mutatja, hogy itt egy nagyszabású, jól kifőzött, törvényes formába öltöztetett mesterkedéshez folyamodtak a reakció javára. A lefoglalás ürügye az volt, hogy a Taft-Hartley- törvény alapján hozott sztrájktilalmi rehdeletet a szakszervezet megszegte s az ezért rásózott 50,000 dollárnyi pénzbírságot még nem fizette meg. A nyilvánvaló szándék az volt, hogy az ILA pénz nélkül maradjon akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége lett volna nyomtatványok, szállítás, teljes munkaidőre beállított emberek alkalmazása, gyüléstermek bérlése stb. céljaira. Ezeknek döntő fontosságuk van az ilyenfajta választásoknál tekintettel arra, hogy a jelek szerint a szavazatok majdnem egyenlő arányban várhatók mindkét oldalon. Keresve sem lehet tehát jobb példát találni arra, hogy lássa az ország, miképpen végzik a svindlit NLRB-választások ürügye alatt és hogy miképpen próbálja ki a kormánypolitika az NLRB-t reakciós “munka- fronttá’ átalakítani. Nem kell meglepődni azon. hogy Dewey és az Kisenhower-kormány a dokkmunkások kérdését a nagytőke képviselőinek szemével nézik. Ebben a helyzetben azonban további céljuk az, hogy lekötelezzék a maguk számára az AFL íőzevető- ségét az ILA-t megsemmisítésével és á dokkmunkások belekényszeritésével az AFL aklába. A gengszterizmusról hangoztatott érveik távolról sem azt jelentik, hogy aggódtak a gengszteriz- mus miatt, hiszen huszonöt évig vagy még annál is régebb idő óta cseppet sem bántotta ez őket. Üres kifogás. Most azonban minden lehetséges cselfcgást felhasználtak az ILA ellen, nemcsak azt. hogy nem engedték meg a munkásoknak, hogy autóbuszokon menjenek szavazni, nemcsak azt, hogy. a februári dokkmunkássztrájkért, ahol az AFL sötét sztrájktöréseket követett el, 50,000 dolláros bírsággal büntetették a szakszervezetet, hanem még azt is, hogy sok dokkmunkásnak nem szolgáltatták ki a tagsági könyvét, amely jogosulttá teszi őket a szavazásra s amelyet postán kellett volna kikézbesiteni számukra. Ezek alapján tehetik “kétessé” a kifogásolt szavazatokat. Előrelátható volt, hogy az ILA győzelme esetén az ürügyek minden fajtáját kieszelik a győzelem érvényesítésére. Azonkívül, hogy az ILA-t némelyest megtisztították, nemcsak arról van itt szó, hogy van-e a dokkmunkásoknak joguk arra a szakszervezetre szavazni, amely nekik tetszik. Ha egy szak- szervezet akaratát kormánybeavatkozással vagy kormánysegitséggel egy helyen, sikerül letörni, ki tudja, mikor jut ugyanerre a sorsra a többi szakszervezet is. Az ILA végleges győzelme viszont azt jelentené, hogy a:\Eisenhower-rendszer törekvése, hogéy az NLRB-ből svindlit csináljon, drámai erővel bizonyítaná a reakció kudarcát és a szakszervezeti tagság átütő erejét: Egyszersmind kudarcba fullasztaná az AFL azon vezetőit is, akik pártoskodásuk érdekében elárulnák a szakszervezetek legelemibb érdekeit is. Jelentené egyszersmind a hajótulajdonosok felé, hogy mun- kásellenes mesterkedéseikre továbbra is kudarc várakozik. A szervezettmunkások számára pedig azt jelentené, hogy a tagság összetartása mindennél nagyobb erő. FEGY VERSZÁLLI TÁS Manapság az ember meg sem állna, ha egy kisebbfajta fegyverszállitási tranzakcióról olvasna, mert hiszen annyi felé szállítanak fegyvergyárosaink, ahol reakciós kormányokat kell támogatni vagy szabadságukért küzdő népek elnyomóit akarják még erősebbé tenni — mindenkor megfelelő dús profit kíséretében, hogy igazán fel se tűnne. Node most azt halljuk, hogy a State Department áldásával légi utón “küldünk” fegyvereket Nicaraguának és Hondurasnak, “kis fegyvereket”, (az ember már-már azt hinné: játékfegyvereket), jeepeket és lőszereket. Persze, még itt sincs vége a dolognak, mert a State Department az esetleges tiltakozások megelőzésére szolgáló ijesztgetéssel azt a riasztó hirf közli, hogy a Guatemala azáltal, hogy fegyvereket vásárolt Lengyelországtól, a Panama-csatornát veszélyeztetheti, már pedig ez ellen kell “védekeznünk”. Hiszen, mondja a State Department, most Guatemala “háromszor-négyszer” nagyobb katonai erővel rendelkezik, mint a szomszédállamai, ezt pedig nem lehet annyiban hagyni.. Nyilván a State Department magasztos, szempontjainak tekintetbevételével hívta vissza Honduras a követét Guatemalából, Haiti meg felkérte a guatemalai követet, hogy hagyja el a szigetet. Hogy ezek a visszahivogatások a diplomáciai kapcsolatok megszakítását jelentik-e, azt egyelőre még igyekeznek takargatni, de akár igen, akár nem, mindetíki érzi bennük a State Department szőrös kezét. Mert úgy mellékesen az is történt, hogy a guatemalai kormány visszautasította USA azon követelését, hogy fizessen 15 millió dollárt a United Fruit tröszt államosított földbirtokaiért. A washingtoni külpolitika tehát azt igyekszik egész idő alatt elhitetni az amerikai néppel, hogy amiért Guatemala fegyvereket vásárolt egy európai országtól, az amerikai fegyvergyárosok szállítanak — ellensúlyozásból — Nicaraguának és Hondurasnak. Utóvégre ki az, aki ezt nem találja természetesnek? Pláne, ha arra számítanak, hogy amit az ?mei*ikai nép az újságokban hetekkel ezelőtt olva mtt, azt azon nyomban el is felejtette. Ez a hondurasi fegyverszállítás azonban többet árul el külpolitikánk lényegéből, mint Einsenhower, Dulles és legényei szóáradata. A valóságban nincs itt másról szó, mint hogy katonai támadást készítenek elő Guatemala ellen. Ahogyan ezt csinálják, az a cinizmussal határos. > Gondoljuk csak át higgadtan az előzményeket: Guatemalát már évek óta utasításra kapott fenyegetésekkel ijesztgetik washingtoni szócsövek, amióta ez az alig hárommilliós kis ország nem tud zöld ágra jutni a United Fruit Co. State Departroentbeli csatlósaival. Ezekkel a fenyegetésekkel párhuzamosan a State Department kereskedelmi zárlat alá helyezte Guatemalát és megtagadta, hogy fegyvereket adjon el neki. Ugyanakkor azonban árasztotta a fegyvereket a szomszédos országokba és piszkálta őket, hogy kezdjenek ellenségeskedést Guatemalával. Ez a valóság. Ez a folyamat az év elején érte el tetőpontját, amikor Guatemala okmányokkal alátámasztott bizonyítékokat ajánlott fel arra nézve, hogy négy szomszédállama támadásra készül ellene a State Department irányítása mellett. A guatemalai kormány által kiadott Fehér Könyvben fényképmásolatok is vannak a különféle levelekről és okmányokról. Ilyen körülmények között Guatemala azt tette, amit minden önérzetes és öntudatos nemzet megtenne: a világpiachoz fordult, hogy önvédelmi célból fegyvereket vásároljon. Ez itt a bökkenő. A State Department szemében önhittség az, ha Guatemala (vagy bármely más délamerikai állam) él a nemzeti szuveréni- tás* (korlátlan uralom) jógáival. Úgy képzeli, hogy csak olyan jogai lehetnek, amelyeket a Wall Street adományoz. Mi azonban azon a véleményen vagyunk, hogy a nemzeti függetlenség az a szent jog, (amelyért az 1776-os amerikai függetlenségi háborút is vívták) azt jelenti, hogy Guatemala társadalmi, politikai és gazdasági intézményei a guatemalai nép dolga. Azt valljuk, amit a Függetlenségi Nyilatkozat is kimond, hogy “kormányok a hatalmat a kormányzottak beleegyezéséből” származtatják. A Függetlenségi Nyilatkozatban egy mukkot sem találunk arra nézve, hogy Guatemala kormányának a United Fruit Co. óhajaihoz kellene alkalmazkodni, vagy akár Eisenhower elnöktől kell beleegyezést kapnia cselekedeteihez. Attól tartunk, hogy nem nagyon fogja emelni országunk tekintélyét, ha az Eisenhower-kor- mányzat (némely délamerikai bábország felhasználásával) úgy járt el hogy Guatemala függetlenségét a United Fruit nagyobb dicsőségére eltapossa. Ellenkezőleg: az amerikai nép érdekei és becsülete azt kívánja, hogy félre nem érthetően mondja meg a nép Eisenhowenwk: El a kezeket Guatemaláról ! «■ (Folytatás a TÓ-ik Oldalon)
