Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-03 / 21. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZŐ June 3, 1954 (Folytatás a 9-ik oldalról) Ezt igazán nem lehet jószomszédi politikának nevezni. Ez a Monroe-elv “furkósbotos” elferdi- tése, ami megszegi mindazt az erőfeszítést, ame­lyet eddigelé kifejtettünk az amerikai országok egységének kidolgozására a nemzetek jogai köl­csönös tiszteletének alapján és a demokratikus intézmények megőrzésének érdekében. Mert még a szakszervezetek “hazafias” vezé­rei sem tagadhatják, hogy Nicaraguában Somoza diktatúrája betiltotta a szakszervezeti mozgal­mat, mig a guatemalai kormány az ország mun­kásainak és parasztjainak biztosította azokat a jogokat, -«melyeket kereken megtagadott tőlük a United Fruit Co. és az Electric Bond and Share. Ha országunk népe szükségesnek tartotta, hogy közbelépjen a bűnös és nemzetellenes mód­szereknek Koreában és Indokínában, annyival több okunk most azt kérni a Fehér Háztól és a kongresszustól, hogy hagyjon fel ezzel a koreais és indokinás izgatással itt a tőszomszédságunk­ban is. ROBERT CAPA EMLÉKEZETE Robert Capa, a magyarszármazásu fotóripor­ter, haláláról a legnagyobb részvét hangján em­lékezett az amerikai sajtó. Robert Capa minden tekintetben megérdemli azt a megdöbbenést és bánatot, ■amelyet tragikus halála kelt az emberek szivében. A fényképezés géniusza lángolt benne. Az úttörők, a felfedezők rettenthetetlen bátorsá­ga lobogott ennek a fiatal zseninek a szivében s ez hajtotta őt a háborúk legveszedelmesebb he­lyeire, alpi, amint őmaga mondotta: “a hírek születnek.” Halálát is ez a haláltmegvető bátor­ság okozta, amikor rálépett az indokinai végze­tes aknára, amely megölte. A világháború alatt is ott járt első helyen a felderítő osztagok előtt, a halál torkában. Volt eset, hogy saját katonáink lettek rá, mert azt hitték, az ellenséghez tarto­zik s me: t senki sem gondolta, hogy előbb akar­ja látni az események születését, mint a felderítő katonák. Az a képe, amelyet a spanyol polgárhá­ború alatt készített, a drótsövényakadályon fenn­akadt katona lelógó holttestéről, megjelent az or­szág valamennyi lapjában. Ez az egy képe is elég lenne, hegy nevét halhatatlanná tegye. , A spanyol polgárháborúban mint Ernest He­mingway kísérője vett részt. Ez magyarázza meg, hogy az Abraham Lincoln-brigád veterán­jai különös megilletődéssel emlékeznek meg Ro­bert Capa haláláról: “A Lincoln-brigád veteránjai emlékeznek Cá­pára és fényképezőgépére a spanyol fronton”, jelentette ki a veteránszervezet szószólója. “Sok­kal több amerikai fogja megőrizni annak a Spa­nyolországnak emlékét, amelyet Capa szemein ke­resztül láthatott: a Franco bombáival megrok- kantott és meggyilkolt férfiakat, nőket és gyer­mekeket, otthonaikat és templomaikat, amelyeket Múlt hét keddjén egy tudományos szenzáció rázta fel a világot, amely elfeledtette még a Mc Carthy szenátor és a hadsereg kölcsönös vádas­kodásai körül hullámzó botrányt is. Egy egyip­tomi archeológus (régész) Kamal el Malakh, a gizehi gúlák és az Alsó-Egyiptom körzetében fo­lyó ásatási munkálatok igazgatója, átfúrt egy hat láb vastag mészkőfalat és behatolt az ötezer év előtti történelem egyik legsötétebb rejtelmeibe. A mészkőlap alatt egy földalatti folyosóra buk­kant, amelyről azonnal feltételezte, hogy Cheops fáraónak, a gizehi nagy gúla építőjének, sírhe­lyéhez vezet. Ennek a nagy fáraónak múmiáját és kincseit még mindig ugyanis nem fedezték 'fel. A régészeti tudós kijelentette, hogy ha felté­telezése igaznak bizonyul, akkor a lelet “túl fogja szárnyalni az összes eddigi egyiptomi régészeti ásatások felfedezéseit.” A kö-skarabeusz nyomán Ez a földalatti folyosó mintegy huszonöt yard- nyi távolságban párhuzamosan fut a nagy pira­mis déli oldalával. Minthogy ide még soha rab­lók, a királyi sírok fosztogatói, nem tették be lá­bukat, Malakh azt is remélte, hogy Egyiptom legnagyobb királyának földi maradványain kivül meg fogja találni meseszerü kincseit is. A folyo­sónak nyomára úgy jutott, hogy két évvel ezelőtt, egy kő-skarabeuszt találtak, amelynek hátára hieroglifákkal (ó-egyiptomi képírással) fel volt jegyezve a sirhely létezése. Ezt a skarabeuszt egy az ég magasságából zúztak porrá. A spanyolor­szági arcokat, a hősi férfiakat és nőket, akik talpra kelve harcoltak és elestek, mert nem akar­tak térdenállva élni.” Capa lefotografálta a háború történetéa Spa­nyolországban és “Death in the Making” (Ahol a halál születik) címmel 1938-ban könyvalakban is kiadta. A képek alá irt szövegével aztán szó­ban is adózott a spanyol nép hősiességének: “Együtt nőttek fel a falvakban, egymás mellett dolgoztak a műhelyekben, a laboratóriumokban, most pedig egymás mellett harcolnak, hogy meg­őrizhessék azt, ami már megnyertek... A vitás kérdés világos. Ez az ő harcuk, hogy megvédel­mezzék otthonaikat, kultúrájukat, tulajdon éle­tüket. .. ■■*«>,£! Az Emléknap (a Memorial Day) hódolata azok előtt az amerikai önkéntesek előtt, akik együtt­harcoltak és haltak meg a spanyol-nép oldalán és utána a második világháborúban; volt a tartalma annak a szabadtéri gyűlésnek, amelyet a veterá­nok rendeztek hétfőn a Brighton Beach és a Coney Island Avenuek sarkán. Howard Fast, a világhírű regényíró és a brigád' vezetői mondtak ünnepi beszédeket. Ötezer évvel ezelőtt Nem volt munkanélküliség Cheops idejében, amelyet egyes történetírók öt, mások meg hat­ezer évvel ezelőttre taksálnak. Cheops, akinek ó- egyiptomi neve Hufu vagy Khufu volt, a negye­dik dinasztia fáraója, Egyiptom egyik leghatal­masabb uralkodója. A róla elnevezett óriási gi­zehi gúla 145 méter magas. A világ hét csodájá­nak egyike, óriási kőtömbökből állították össze. Ezt a munkát persze nem őmaga végezte el. Százezer ember gürcölte össze véres verejtékkel. Nem tudjuk biztosan, hogy ezek rabszolgák vol­tak-e már akkor is, mint később, vagy pedig sza- bályszerüen behívták őket ezekre a közmunkákra, mint valami katonai szolgálatra. Százezer ember dolgozott rajta három hónapig egyfolytában, hogy aztán újabb százezer váltsa fel őket a mun­kában. Ezek fizetésére és eltartására rengeteg pénz kellett, de hogy hogyan szerezte meg a szük­séges pénzt hozzá, azon főjjön az ő feje. Azt mondják, hogy a szükséges pénz előteremtésére még leánya becsületét is áruba bocsátotta, más források szerint ez azonban nem igaz. A múlt héten sirhajójának a felfedezése mindössze öt dollárnyi munkabérbe került, ez is mutatja, mi­lyen sokat fejlődött az uralkodó osztály ennyi ezer esztendő óta. A piramis igazi csodája az, hogy bámulatos pontossággal illesztették össze a munkások a kő­kockákat. Ma logarléccel sem tudnák precízebben megépíteni, sem minden malter vagy cement nél­kül egyberakni. Mérnökeik és palléraik bizonyára nagy tekintélynek és jó béreknek örvendtek, ha talán az épitőmunkásai csak éhbérért dolgoztak is. Bármennyi kegyetlenség is rejtőzhetik a gu­laépitéshez felhasznált munka mögött, minden jel szerint nem volt munkanélküliség a régi Egyiptomban. Ma, itt, fogadott hazánkban a Wall Street fáraóit nem nagyon izgatja, hogy a mun­kanélküliek száma az AFL becslése szerint öt­millió körül mozog. A mi fáraóink jóval gazda­gabbak, mint az ó-egyiptomi fáraók voltak, de mégsem hajlandók gondoskodni a munkanélküli­ekről, pedig azok hajh! de szívesen közreműköd­nének sírhelyeik megépítésénél. Fáraóink inkább arra használják pénzüket, hegy táglelkiismeretü közgazdászokat alkalmaznak, akik kimutatják, hogy a munkanélküliek száma apad. Ezt oly­módon mutatják ki, hogy azokat a munkanélküli­eket, akik már felélték munkanélküli segélyeiket, törlik a munkanélküliek listájáról. Ezzel a bü- vészfogással ezek a munkanélküliek a hivatalos statisztikai kimutatások szerint eltűnnek, meg­semmisülnek és eltűnésükkel a gazdasági pangást lábadozó állapotban levőnek lehet feltüntetni. Ez is mutatja, mennyire fejlődtünk, mert az ó-egyip­tomi fáraók ilyen népámitáshoz nem folyamod­ta* 4 t ÄÄI® Hogy -Cheops jó király vclt-e, vagy sem, nem tudjuk. Egyesek szerint, beleértve az ó-görög Herodotuszt, a törénelemirás atyját, olyan rossz volt, hogy a nép még kétezer év múlva sem akar­ta kiejteni száján a nevét, mások szerint azon­ban a papok Khufut a nép jótevőjének tekintet­ték és még a huszonhatodik dinasztia alatt is gyászszertartást rendeztek tiszteletére. De ha rossz is volt, még akkor is jobb lehetett, mint Wall-streeti fáraóink. > Verhovay-Rákóczi egyesülés? A Lours és vidéke c. hetilap arrer ír, hogy “már a verebek is csiripelik és széliében hosszá­ban beszélik, hogy a Verhovay-Rákóczi egyesü­lésből mégis csak lesz valami. Mindkét testület igazgatósága elfogadta a tervezetet és nem tart­ják lehetetlennek, hogy a newyorki Verhovay napok alatt kölcsönös megbeszélésekre is sor kerül.” Nem tudjuk mi a tényállás e híradás mögött, de ha a Verhovay és a Rákóczi valóban tárgyal az egyesülésről, azt mi csak helyeselni tudjuk. Az egyesülés erősítené a biztosítás gazdasági alapzatát. Erre pedig az elkövetkező esztendők alatt igen nagy szükség lehet. Ha pedig e két szervezet egyesül, akkor nem tudjuk elképzelni, hogy a Bridgeporti Egyesület sokáig kivül tarthatná magát az amerikai ma­gyarság eként kialakult nagy gazdasági közössé­géből. * #!Ü| Mondanunk sem kell, hogy az egyesülés, ha valóban megtörténik, örökre eltünteti közéletünk­ből a “Verhovay” elnevezést, amelyet különben már az illető szervezet konferenciája el is foga­dott. Mért késnék e kellemetlen foltu név sutba- dobásával ? negyedik dinasztia-korabeli sírban találta a nagy piramis keleti oldalán dr. Abdul Moneim Abu- bakr. A hieroglifák azt mondták, hogy ebben a sírban nyugszik “Cheops déli sírjának főpapja.” Ez volt a rejtély kulcsa. Malakh legutóbbi megbízatása az volt, hogy az óriási gúla külföldről érkező látogatói és turistái számára építsen egy utat a piramis köré. Maga az óriási piramis, amely tizenhárom akemyi te­rületet foglal el több mint hárommillió köbyard, cementezés nélkül összerakott kőtömbjeivel,. egy domb sziklaágyán épült. Miközben a munkások az útnak kiszemelt területről ellapátolták az év­ezredek óta felhalmozódott, szélfutta homokot, vagy három héttel ezelőtt egy alacsony kőfalke- rités maradványaira akadtak. E kőkerítés vizs­gálata közben fedezte fel Malakh, hogy alattuk gipsszel cementezett óriási mészkőlapok sorakoz­nak. A régészeti tudós eltűnődött e mészkőlapok értelme^ és célja felett és arra a megállapításra jutott, hogy ezek valószinüleg nem az alacsony kőfalkeritésnek alapzatát alkotják, hanem sokkal inkább egy földalatti folyosónak -a tetőzetét. A kőtömbök egyenként tizenöt láb hosszúak és 3—6 láb szélesek. Az, amelyet átfúrt, körülbelül hat láb vastag volt. A homokréteg eltávolítása után 120 ilyen mészkőtáblát találtak, szép sorban egy­más mellé helyezve, összecementezve. A kőfalke- ritést nyilvánvalóan abból a célból építették, hogy elrejtsék valódi céljukat. Az említett kőlap átfúrásának munkabére mindössze 5 (öt) dollárt tett ki. Tömjénillatban úszó fölalatti hajó Amikor a nyílást eléggé kitágították, szerdán reggel a fiatal, harmincnégyéves régész, beha­tolt a folyosóba. Olyan óriási izgalom fogta el, hogy még villanylámpáját is elfelejtette magával vinni és csak egy tükröt tudott használni, hogy a napfény tükrözte.tésével kivehesse, mit rejt a folyosó mélye. Vele volt dr. Musztafa Amer és Mohammed Mahli, az előbbi az amerikai régészeti minisztérium főnöke, az utóbbi a főmérnöke. Amit ott találtak, arra igazán nem voltak elké­szülve: egy finom illatszerrel behintett hajó volt az, amelyet a fáraó ötezer évvel ezelőtt építtetett, hogy az vigye lelkét az égbe. A hajót Cheops építtette és szereltette fel. Ott voltak az evezők és a kormánylapát, minden a pontos helyén, mint­ha csak készen állna az indulásra az egek felé. Lenkötelek voltak felcsavarva cölöpökre szabály­szerűen. A hajó teste ötyenöt láb hosszú és a fel­tevés szerint valahol van még egy másik is, a párja. A hajónak legalább hat fedélköze van és mélységét kilenc yardra becsülik. Cheops a ne­gyedik dinasztia második királya volt. Uralkodó­háza az időszámítás előtti kb. 3,000 évtől kezdve százötven évig uralkodott. (Folytatás a 11-ik oldalon) Feltárul az óriási j) i ram is * ókori rejtélye

Next

/
Thumbnails
Contents