Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-03 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ June 3, 1954 Minden munkás családnak álma az, hogy állandó munkája legyen kenyérkeresőjének és nyugodtan hajthassa álomra fáradt fejét abban a tudatban, hogy ha nehezen dolgozik is ,de családjának napról-napra, évről-évre megadhatja a biztos megélhetést. Talán semmi sem olyan fontos manapság, mint a garantált évi kereset kérdése, mikor a munkanélküliség, veszélye, a közelgő gazdasági válság mitt, egyre fenyegetőbbé vállik milliók számára. Nem csoda tehát, ha maguk a szakszervezetek iíf*“f elvetik a garantált évibérek kérdését, mint a munkásság legfontosabb problémáját. A baj csak ott van. hogy ennek a kérdésGarantált évi bér? nek a tökéletes nem megértése, éppen az ellenkezőjét válthatja ki az egész munkásság részére, mint az elgondolt, garantált jövedelmet. A munkanélküliek száma, máris 5 millió felé közeledik. Nem szabad tehát szem elől téveszteni az órabérek emelésének és a munkaidő leszállításának kérdését. Azért rendkívüli fontosággal bir a mon- tanai demokrata szenátor, James Murray, által beadott törvényjavaslat, mely $1.25 állapítaná meg a legalacsonyabb órabért és leszállítaná a törvényes heti munkaidőt A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla \__________________________s Az amerikai szegénység életét alig ismerik az emberek. Csak a harmincas évek keserű esztendeiben akadt pár iró, aki foglalkozott velük. Az amerikai újságok 90 százaléka republikánus kézben van, tehát a nagytőke uszálya a szokásos amerikai rózsaszínű hazugságokat írja róluk. Az egyetemek azelőtt “liberális” kutatóit a mccarthyzmus elh^llgat- tatta. Az amerikai szegénységről sem a középréteg (a jobban kereső ipari és kereskedelmi dolgozók), .sem pedig az uralkodóosztály és lakájai nem akarnak tudni, pedig az amerikai lakosság egyharmad részét teszi ki. Régi dolog, hogy nem mindegy, kastélyban sziiletik-e a gyermek, vagy kunyhóban. De ez az ellentét még nagyobb, ha semmiféle ösvény nincs a kettő között. Pedig mindinkább szűkül a felfelé menő máris szűk ut. Ha a gyermek a déli rész arató, vagy vándormunkás, vagy tanulatlan munkás utódja: 85 a 100-ból szegény munkás marad. 10 a 100-ból középréteg közé kerülhet és minden 100 emberből 5-nek lesz a sorsa kiemelkedő, de talán csak egy a millióból lesz bank, vagy korporáció elnöke. Tehgt a társadalmi létra legalsó fokán élő milliók soi*- sában még gyermekeiknek is osztozni kell. Pedig milyen alacsony és nehéz életet élnek ezek, még akkor is, ha nem súlyosbítja őzt sokszor az a tény, hogy bőrének á színe sö- tétebb, mint az uralkodó osztályénak. Akkor azután igazán pokol az amerikai mennyország részükre. A társadalmi létra legalacsonyabb fokán a részaratók (sharecropper) és a vándormunkások (migratory work ej") állnak. A harmincas években divat volt e rétegekről beszélni, sőt egy hires könyvet is irt John Steinbeck, a vánctör- munkásokról, (“The Grapes of Wrath” — A harag gyümölcse), melyet filmre vittek Hollywoodban. A vándormunkás nem azonos a magyar summással ’(szezonmunkás), bár munkatevékenységében sok hasonlóság van. A magyar summás északi (még régebben erdélyi) nincstelen volt, akit 6 hónapra leszerződtettek az Alföldre és Dunántúlra, s azután visszaszállították az eredeti helyére. Az amerikai szezonmunkásnak még az a kis biztonsága sincs, ami áz európainak meg volt; nincs biztosítva sem 6 hónapra (mindennap kitehetik), sem lakása, sem élelme. Az amerikai mezőgazdasági vándormunkás felcsomagolja matracát, ágyneműjét, gyermekeit, esetleg kutyáját az öreg autóra és megy a hírek után. Ha szerencséje van és a hir igaz, akkor kap munkát, de az nincs biztosítva, hogy' mennyi időre, sem az, hogy hol fog aludni, hová küldheti aj gyermekeit iskolába, hol vásárolhat fűszert, stb. A vándormunkásnak nagy családja van és összjövedelme gyakran hihetetlenül kevés. A család nagysága % A család átlagos jövedelme- 2 tagú 9.6 $1,072 ! , 3 tagú 11.9 $1,175 4 tagú 10.3 * $1,260 5 tagú 17.9 $1,317 6 tagú 15.9 ’ $1,030 7 tagú 8.4 $1,571 8 tagú 9.2 $1,324 9 tagú 8.8 $1,864 10 vagy több tagú 8.0 $1,550 100% A számok gyakran nemcsak beszélnek, hanem ordita-j nak. A fenti számok “jó keresetű” vándormunkásokat mu- j tatnak be, akik a coloradói cukormilliomosok pazarló életét- segítik fenntartani. Természetesen ilyen jövedelemmel csak! igen szerény életet lehet biztosítani. Hosszú munkaidejéhez hozzá kell adnunk a munkahelyre való szállítás idejét is. (A •családapáknak több, mint fele 2-től 10 mérföldet utazik vagy igyalogol lakóhelyéről.) Erről az életről természetesen keveset írnak itt, Schine közvitéz fagylaltjáról többét hallunk. először 37 és fél, majd 35 órára. Máris! fennáll az a veszély, hogy fontos szakszervezetek feladnak eddig elért jogokat csak azért, hogy a garantált évi bérek kérdését, mint a legfontosabb kérdést, tárják a munkáltatók elé. Walter Reuther, az automunkások chicagói konferenciáján, máris bejelentette, hogy a garantált évi fizetés kérdése a legfontosabb történelmi követelése a munkásságnak”. Olyannyira, hogy az egész konferencia éppen, hogy csak futólag említette meg, magát az órabérek kérdését. Különben erre az alapot már az au- tamunkások tavalyi konvencióján lefektette Reuther azzal, hogy hajlandó sem volt tárgyalni a 30 órás munkahétről, mert szerinte ez ösz- szezavarná a garantált évi bérkövetelését. A 600-as Ford lokál éppen attól való félelemben, hogy minden erejüket csak a garantált fizetés kérdésére összpontosítják, követeli a legközelebbi szerződésénél a 30 órás munkahetet, 40 órás munkabérrel, ők tisztában vannak azzal, hogy csak leszállított munkaidő adhat munkát több dolgozó kéznek. Az acéliparban dolgozó CIO munkások vezetői szintén nagyon fontosnak tartják a napi hat órás munkaidőt, 'bár ugyanakkor a gai’antált évi fizetéséit is felemelik szavukat. A tchnika vívmányai következtében úgy az autó, mint az acélunió vezetői látják. hogy egyre több és több munkás kénül a munkanélküliek listájára: tehát nem sok értelme volna azok részére csupán a garantált évi béreknek. A gazdasági öszeomlást sem akadályozhatná meg, mert a munkásság vásárló képessége sem emelkedne azzal, hog>T egy részének van ugyan garantált évi bére, de nagyrésze a munkanélküliek olyan hetibérek mellett, mint ti munkaidő kérdése, ugyan sorában van. Azért mindennél fontosabb a leszállított he- a 40 órás hétért járna. — A nyugati partok dokkmunkásai már 1934 óta más- félszeres órabért kapnak a hat órás munkanap után. A bányaipar, a ruha, a nyomdászat, az építő és a szőrmeiparok munkásai már régen a 40 órás héten alul dolgoznak és azért nem mentek tönkre a munkáltatóik. , A munkaidő és a munkabérek kérdésének fontosságát semmi sem mutatja ki élesebben, mint a legújabb toledói egyezmény mely a Henry Kaiser tulajdonában lévő Willis Motors társaság az az autómunkások szakszervezetének alelnöke, Richard T. Gosser között jött létre. 5—10 százalékos bérlevágás a munkatempó fokozása, a munkások 5 százalékának elbocsátása ez egyezmény szerint szükséges, mert úgy gondolják, hogy a, társaság csak igy maradhat üzemben. Van eg ymásik veszélye is annak, hacsak a garantált évi bérért harcol a munkásság. Válaszfalat emel a munkásság közé. Azok között, akik megkapják, és azok között, akik nem kapnak garanciát. Kimarad belőle az ifjúság, miután nincs meg á hosszú szolgálatidő által szerzett joguk. Az acélpiar- ban már is arról van szó, hogy csak azok kapják meg, akik legalább három éve dolgoznak a telepen. A néger munkásokat szintén kihagyná, miután a legtöbb iparban csak rövid ideje helyezkedhettek el. A nőmunkásokra sem vonatkozna, miután őket is utolsónak, csak szükségből alkalmazták. Maga a nyugdíj kérdése sem olyan egyszerű, miután legtöbb iparban 25,-30 éves szolgálatot követelnek a munkástól ahhoz, hogy nyugdíjra jogosulhassanak. A szakszer-; vezeteket gyengíteni fogja az is, hogy a nyugdiját váró munkás lecsendesedik, nem harcol többé, hogy biztosítsa nyugdiját. A garantált munkások harci kedve is lelohadna, miután nekik megvolna a keresetük. Ki törődik azokkal akiket kidobnak? Azért sokkal fontosabb a szakszervezetek szempontjából is az a kér-( dés, hogy minél több munka- alkalmat adjanak azzal, hogy leszállítják a munkahetet: Nat Weinberg, az autóunió kutatási igazgatója, legutóbbi beszédében rámutatott arra, hogy az autógyárosok 1955-ben esetleg szívesen tárgyalnak majd a garantált évi bérekről. Nekik nem lesz mit vesziteniők, miután addigra már leszállítják munkásaik létszámát arra a minimumra, ami úgyis szükséges a gyárban, viszont nem hajlandók ezt ma megtenni, mikor még magasabb az alkalmazottak létszáma. Weinberg optimizmusa rámutat ugyanakkor arra a veszélyre, hogy mire a munkásság megkapja a garantált évi munkabéreket. annak nem sok értelme lesz a nagy többség számára. Mi a világért sem ellenezzük azt, hogy a munkásság garantált évi bért kapjon. Ez nagyon jó volna minden kenyérkeresőnek, azonban nem harcolhatnak a munkások egyoldalúan, h komoly eredményeket akarnak elérni. Rendkívül fontos az, hogy leszállított munkahétért és magasabb órabérértfolyjon a harc elsősorban, hogy a 30-as évek borzalmas munkenélkü- lisége és nyomora meg ne ismétlődhessen az amerikai munkás osztály számára. JÓKAI-ÜNNEPÉLY CVEVELAND EAST S1DE6N A legnagyobb magyar regényíró, a magyar nép egyik nagy büszkeségének adóztak a Cleveland East Sidei haladó magyarok, amidőn a múlt hét csütörtökjén eljöttek meghallgatni Deák Zoltán előadását Jókai Mórról. A nagy iró halálának 50-ik évfordulóján Deák Zoltán méltatta Jókai Mór érdemeit mint az 1848-iki szabadság- harc egyik vezéralakját, mint irót, mint a magyar nép saját jövőjébe vetett hitének istápolóját. Az emlékelőadás után Deák napjaink időszerű gazdasági és politikai kérdéseiről beszélt. A közönség mindvégig nagy érdeklődéssel kisérte az előadást. A megjelentek meleg ovációban részesítették Nagy Józsefet,. a Magyar Szó fáradhatatlan s lelkiismereteá lapkezelőjét, amidőn Deák Zoltán átadta neki az Országos Lapbizottság elismerését egy ! szép, -alkalmi ajándékkal. A Magyar Szó támogatására a közönség 200 dollárt adakozott az előadás után. Ebből 60 dollár a lelkes Col- linwood-i csoport hozzájárulása volt. Ezzel a hozzájárulással Cleveland -East Side kvótáját 69 százalékra töltötte be, mig Collinwood a “csillagos” városok sorába emelkedett 120 százalékos kvóta teljesítéssel. A nagy magyar iró, Jókai Mór halálának 50-ik évfordulója alkalmából művészi programmal egybekötött kultur előadás lesz Detroitban. Programmvezető: Deák Zoltán. ) ★ Detroit, Mich.-ben: június hó 5-én, szombaton este 8 órakor ★ Deák Zoltán AZ ELŐADÁSOK PROGRAMM JA: t Liszt XI. zongorarapszódiája (hanglemezen) Jókai az amerikai magyarokról! Petőfi Sándor: Jókai Mór (szavalat) lókai regényei a haladószellemü munkásmozgalom szempontjából. Előadás. 4
