Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-27 / 20. szám

• May 27, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A NAVARRE-TERV Érdekes cikkben foglalkozik Walter Lippmánn az indokinai helyzettel,-a .dienbienphui csatával és a Navarre-tervvel és teszi mindezt azért, hogy kielemezze az ’elkövetett hibákat, miélőtt uj poli­tikai és katonai módszerek kialakításához fogná­nak a nyugati hatalmak. Mindenekelőtt. miért vallott kudarcot a régi módszer, kérdezi Lippmánn. Valagii nem várt do­log 'történt, feleli, valami, ami -azután fejlődött ki, hogY a berlini konferenciát február 18-án el­napolták és amit cfcak egy hónappal később ér­tettek meg Washingtonban, amikor Elv francia* tábornok Indokinából odaérkezett. Akkor egy Berlinben előre nem látott válságot idézett elő az a hir, hogy ’az indokinai győzelem számára ki­dolgozott Navarre-terv nem fog beválni. A Navarre-terv leírására tér át ezután Lipp-- mann*. Az adatok tekintetében egy “Realitás” ■cimü francia folyóiratra támaszkodik, amelyben egy jólérfesült és megbízható francia újságíró, Raymond Aron cikke olvashatói Ezt a cikket még a berlini konferencia berekesztése előtt irta. Ebben a cikkben Áron elmondja, hogy “az erők egyensúlya a folyó évben »valószínűleg meg fog , változni Franciaország és Vietnam javára. Ez • legalább is akkor lesz igaz. ha a francia straté­gák alapvető elmélete továbbra'is megállja he­lyét. Elméletük az, hogy a vietminhi hadsereg, amely az elmúlt két évben nagyság tekintetében nem gyarapodott, — nem a fegyverek, hanem a létszám hiánya következtében kotlátok közé van szorítva. Ha Vietminh abban a helyzetben volna, hogy épptpolyan gyorsan tud felállítani uj had­osztályokat, amint fel tudja fegyverezni Azokat, akkor Oroszország és lvina olymódon ellensúlyoz­hatnák az ^amerikai segítségét, hogy néhány száz könnyű gépfegyvert, teherautót és ftiozsárágyut küklenének havonta. Ha azonban Vietminh hi­ányt szenved kiképzett katonákban, főleg tisztek­ben és altisztekben, Kina nem pótolhatja hiá­nyait közvetlen beavatkozás nélkül; amelynek elő­re nemlátható kockázatai lennének.” Tdppmann szerint a franci# stratégák ezen elmé­lete az oka annak a tévedésnek, amely Dienbien- phu sorsát előidézte. Áron, aki cikkét Vietminh Dienbienphu ellen intézett támadása előtt irta, a következőket mondta: “Henri Navarre tábornok­nak az a stratégiája, hogy csatára kényszerítse a vietminhi hadosztályokat és ha lehet, megsem­misítse.” Áron szerint ez a4 stratégia arra a szá­mításra épült, hogy “kétféle harc folyik ebben a háborúban: gerilhí. hadműveletek-és reguláris hadseregek közti ütközetek. Vietminhnek hat hadosztálya van nehéz fegyverek; tankok vagy repülőgépek nélkül, de elsőrangú gyalogsága. .E 'hadosztályokon kívül vannak gerillacsápategysé- gei-és kerületi katonasága, ezek száma felülha­ladja a reguláris hadosztályok 60—70,000 embe- •rét. De ha elvesztené szabályszerűen szervezett csapategységeit, képtelen volna «szabályos ütkö­zetre és fokozatosan teljesen gerilla hadviselésre kényszerülne.” A francia hadvezetőség, ezért vetettp .harcba Dienbienphunál a válogatott csapatai nagy ré­szét: nyílt ütközetre akarta bírni a vietminhi hadosztályokat, hogy aztán megsemmisítse. Mi- ,-ért nem sikerült hát a Navarre-terv? Egyrészt azért, mert a francia kémszolgálat hibásan be­csülte fel a vietminhi csapatok erejét, másrészt azért, mert a vietnami (bábkormány) zászlóaljak katonai értékét viszont túlbecsülte. Emögött rej­lik az a tény* amelyet illetékesek igyekeztek el­titkolni az amerikai közvélemény előtt: az, hogy a Boa Dáj-kormány katonai értelemben gyen­gébb, politikai értelemben kevésbbé megbízható volt, mint amilyennek feltüntették, jelenti Ifi Lippmánn, majd az alábbi végkövetkeztetésekre jut: ' * “Ez a kritika az uj módszerek kialakulására vonatkozik, főleg azért, mert azt mutatja, hogy Dél-Ázsiában a kommunizmus terjedésének fel­tartóztatására és egy szövetség megszervezésére irányuló erőfeszítés*— politikai. A döntő kérdés e tekintetben az, vájjon ez a szövetség inagában- foglaljg-e az Ázsia földjén élő népeket. A fran­ciák Indokínában nem tudták megszerezni a nép támogatását a Bao Dáj-kormány és a Vietminh elleni háború támogatására. Jóvá tudjuk-e tenni ezt a mulasztást Indokínában vagy máshbl Dél- kelet-Ázsiában? Bir-e Anglia, Franciaország és Amerika szövetséget kötni a népekkel Ázsiában? Ha igen, akkor ezt csak olyan, feltételek és cfélki- tüzések mellett érheti cl, amelyek biztosítják a nép támogatását az Ázsia földjén újabban felsza­badult nemzetek közt. Ezt a fajta támogatást nem lehet megvásárolni. Nem lehet kényszeríte­ni sem. Nem lehet azzal sem, hogy atombombá­kat csóválunk a fejük -felett. Nem lehet azzal seniy hogy katonai intézkedéseket erőszakolunk rájuk minden más kizárásával. Csakis úgy lehet ezt elérni, ha megnyerjük bizalmukat, ha megért­jük, tiszteletben tartjuk és támogatjuk*életbevá- gó érdekeiket, nem pedig csupáií a saját magun­két.” Ez igv szavakban gyönyörűen hangzik, a való­ságban azonban éppen ez az, amit a nyugati im­perialista hatalmak nem akarnak. Ha tehát Lipp- mann szavai bizonyos értelemben üresen, konga- ni látszanak, egyben határozottan azt jelentik, hogy a nyugati hatalmakra a Távol-Keleten ép­pen ezért feltétlen kudarc vár. E konklúzió végén Lippmánn persze a fából vaskarika politikai megvalósításán töpreng. Ami­kor valaki azt ajánlja a gyarmatosítóknak, . a nagytőkéseknek, hogy értsék meg és tartsák tisz­teletben a gyarmati népek életbevágó érdekeit, az éppúgy hangzik, mintha a farkasnak jávasol- ná, hogy tartsa" tiszteletben a karmai között levő bárány életbevágó érdekeit. A bárány, ez esetben egy bunkósbotra tett szert és igyekszik meggyőzni a farkast, hogy — a régi jó időknek vége van! Csont Péter védelméért • ■ '"T, * A politikai meggyőződésükért és az amerikai munkásosztály érdekei védelméért meghurcoltak hosszú és illusztris listája eggyel szaporodott, amikor a Cadillac milliomos kormány McCarthy- val vetélkedő igazságügyminisztere eljárást in­díttatott Csont Péter polgárságának megfosztása érdekében. Több mint 30 esztendei ittléte folyamán Csont Pétén önzetlen és érdemes munkát végzett a szak- szervezeti mozgalom és.a testvéri betegsegélyzés építése terén. Működésének egy részét magyar téren fejtette ki és magyar munkások százai is­merték és értékelték ebbeli tevékenységét. A haladószellemü amerikai magyarság egy em­berként kell minden üldözött fia, polgártársa vé­delmére. Csont Péter munkástársunk, mint a haladás ügyének egyik érdemes és kiváló'képvi­selője megérdemli legmesszebbmenő támogatá­sunkat. A Icrsangelesi Idegeneket Védő Bizottság hivatalosan is állástfoglalt Csont munkástárs vé-* delme mellett és mint értesültünk Los Angeles­ben magyar védelmi bizottság is alakult e célból, melynek pénztárnoka Faragó Zsigmond, 1121 So. Swall Dr., Los Angeles-45, Calif. . Vegyünk részt védelmében pénzbeli támogatá­sunk révén! “Hallgassuk meg a másik oldalt is!” A “Magyar Szó” folytatásokban hozta Joseph Starobin “Szemtanú Indokínában” cimii könyve legfontosabb részleteit úgy, hogy mifldenki meg­győződhetett a könyv nagy értékeiről: eredeti­ségéről, adatai pontosságáról, őszinteségéről, a kérdések alapos megvilágitásáró, és szenzációs ‘részleteiről. A cikksorozatot a legszerencsésebb időszakban közöltük, amikor Indokina a világ- politikai érdeklődés középpontjában volt és van. .Starobin könyve, amely a “nagy riport” műfajá­nak remeke, elmondva benne indokinai látogatása alatt szerzett tapasztalatait és Ho Csi Minh-el folytatott beszélgetését (ő volt az első amerikai riporter, aki Indokínában járt és az első, aki Ho Csi Minhet meginterjuolta) Starobin könyve mindezek alapján megérdemelté volna, hogy az amerikai nagysajtó ismertesse és behatóan fog­lalkozzék vele. E sorok Írásáig még egy árva be­tűvel sem tettek említést könyvéről. Az imperialista sajtó és kultúra legjellemzőbb vonása ez : elhallgatni, mit mond a másik f él, mit vall, hisz, tud, akar a munkásság. Eltitkolni, nem ismerni el, mi több: meghamisítani a munkás- osztály kultúráját, a munkásosztály nagy tanítói­nak, mestereinek, tudósainak* eredményeit. Ez a primitiv és kicsinyes, gonosz és hazug nagytőkés kultúrpolitika még a jobboldali könyv­szaklapok vezető orgánumát, a “The Retail Book- seller”-t is felháborítja Starobin könyvével kap­csolatban és májusi vezércikkében hevesen tilta­kozik agyonhallgátása éllen. “Addig, amig bár­mily kérdésfői mindkét'oldalon könyveket adnak ki — Írja a lap — nyitva az ut a jobb élet felé”, s rámutat arra, hogy “a legsötétebb órákban is akadt mindig valaki, aki megírta és kiadta “Az ember jqgá”-t vagy ‘;Tamás bátya kunyhóját vagy még a “Das Kapital”-t is.” Az ember nem gyakran tapasztal manapság ilyen bátor kiállást a Jogok Törvényének védel­mére olyan szaklapban, amely a könyvvásárlók ezreinek jut kezébe. Hány könyvet szenteltek már a demokratikus Amerika jólétének és előhaladá- sánák, amelyeket aztán eltiltottak, elégettek, boj- kottáltak* mert bátor és becsületes férfiak és nők írták, akik “egy közérdekű kérdés népsze­rűtlen oldalán foglaltak állást”? Azoknak is jo­guk lett volna a fair play-re (a becsületes játék­ra) és árrá, hogy odatárják áz amerikai nép bí­rálata elé .ahelyett, hogy elfogult kiadók s- könyv­kritikusok elsinkófázzák. Akik babérokat szereznek a magyar névnek E napokban az egész világ magyarsága a ma­gyar futballisták újabb csodálatos teljesítmé­nye, a nagy budapesti győzelem fölött lelkesedik. De ne felejtsük el, a magyar népi demokrácia nemcsak erős, egészséges magyarságot nevel: a magyar népi -demokrácia minden rendelkezésére álló erővel és eszközzel műveli a. kultúrát, a tu­dományt is. Büszkeséggel vehetjük tudomásul a jelenkor egyik . kiváló tudósának, a nemrég Budapesten járt Bernal professzornak kijelentését arról, hogy a magyar tudomány is az elsők között van a világon. Szóval, ahogy régen mondták: “Mens Sana in Corpore Sano” — “Ép testben, ép lélek.” . De ^ha-már magyar babérokról beszélünk, ki­hagyhatjuk-e azt, hogy Nfcgy F. is gyarapította a magyar név hírnevét? ' . Miben? * y Nem sportban, hacsak a LÓDITÁST nem te­kintjük a sportolás egyik ágának. 'Tudományban sem. Ellenben könyvét, amelyet FBI segédlettel irt, “Behind the Iron Curtains’.’-t, megfelelőnek tartották arra, hogy a külügyminisztériumi in­formációs osztály külföldi könyvtáraiba a kom­munistáéin nes- “szakmunkák” között szerepel­jen. Ha tekintetbe vesszük, hogy Nagy F. ur munkájának olyan konkurrensei voltak, mint Hitler “Mein Kampf”-ja, akkor meg kell állapí­tanunk, hogy ez nem csekély teüesitmény. A “szabad nyugat” kultúrája tehát nagy lé­pest tett előre. Nagy F. ur könyvében ott van az a nagyhorderejű “kulturmegállapitás”, hogy a szovjet női katonák a második világháború .alatt tízezer magyar férfin — erőszakot követ­tek el! . Hát ilyen “babérokkal” növeli Nagy F. ur a magyar nép hírnevét. Megtarthatta volna magá­nak és — gazdáinak! A beképzelt férgek • * * Ukrajna és Oroszország egyesülésének 300-ik évfordulója alkalmából nagy ünnepségeket ren-. deznek a Szovjetunió egész • te'i ületén. Az ukrán kommunista párt titkára, Kiricsenko nagy alkal­mi cikket irt ez alkalommal a párt hivatalos lap­jába, a Pravdába, amelyben élesen ostorozta Uk­rajna és Oroszország ellenségeit. Különös hévvel- támadta a külföldön élő ukrán ellenforradalmár emigránsokat. . Olyanok ezek — irta' Kiricsenko — mint a fér­gek, amelyeket a horogra tűznek, de amelyek a.t. hiszik magukról, hogy halásznak. • Amikor az ember az amerikai mágyar fasj o ták és “egyéb reakció^ emigránsok sajtójú' »!-■ vassa lázálmas “felszabaditási" tervezgetéspik- kt‘l és “kormányalakítási” marakodásaikkal, - kor lehetetlen meg nem állapítani, hogy ilyen f - gek, nemcsak az .ukrán, hanem — a magyar nóp idevetődott salakjai között is bőven akadnak. # * * * | Hírmagyarázat és kritika---------------------------------------------------—- -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.........................- -—---------------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents