Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-27 / 20. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 27, 1954Floriárt Tibor nyilatkozik A newbrunswicki angol napilap, a Times, május 16-iki számában három cikkben foglalkozik egy bizonyos Flórián Tibor ‘nevű magyar költő nyilatkozatával. ■ . Flórián ur cikkénél csak az ugyanazon oldalon közölt nadrághirdetés nagyobb. Ha a Goldstein Department Store 100 deliárral többet fizetett volna, lehetséges, hogy Flórián urnák csak két vagy egy hasá'b jutott volna. ‘ Ami minden bizonnyal előnyösebb lett volna úgy a Goldstein nadrágoknak, mint a Times olvasóközönségének. Flórián ur azt erősitgette, hogy a magyar nép csak a jelj-e vár, hogy egy emberként fellázadjon ‘és hódolattal járuljon a fehér lovon bevonuló Horthy, Kisbarnaki, Dulles, Nixon és McCarthy elé. A költőnek, miként azt Arany János oly-szépen megírta .a .Vojtina Ars Poétikájában, hazudni szabad, csak arra ügyeljen, hogy rajt’ ne kapják. A hazug- vagy félrevezető költőknek a mc< carthvzmus miazmcjától fertőzött légkörben egyelőre nem kell aggódniuk, hogy rajt’ kapják. Addig pedig Flórián ur biztos lehet abban, hogy* a nadrághirdetések nem fogják egészen kiszorítani lázálmait az amerikai' vidéki sajtó hasábjairól. A monopolsajtó gyomra egyre tágul Hazánkban még mindig erősen tartja magát az a tévhit, hogy az amerikai nagysajtó szabad, mint a madár, hogy a nagyjelentőségű kérdéseknek mindkét oldalát bemutatja*, a napilapok olvasóinak millióit teljes mértékben informálja és "igy rajtuk áll, melyik oldal mellett foglaljanak . állást. Semmi se*m áll távolabb az igazságtól! A napilapokat gyártó iparban az első világháború után jelentkező monopolisztikus irányzat ma már hét• mérföldes léptekkel fejlődik tovább. Folyó‘4v’január elsején az Egyesült Államok városainak 94 százalékában helyi monopóliumok által kiadott napilapokat olvasta^. 1920-ban városainknak még csak 57.4 százalékában voltak monopolizált napilapok. Folyó év elején csak 87 amerikai városban voltak egymással versengő na- . pilapok, mig 1920-ban ezek száma 522 volt. Folyó év első napján 1,188 olyan városunk volt, amelyben csak egyetlenegy napilapot adtak ki. 1920-barí még csak 716 egy lappal biró város volt. . • Ezeket a beszélő adatokat a “Journalism Quarterly” cirnü folyóirat legújabb áttekintéséből merítettük. Ugyanitt olvasható, hogy ma 18 államban egyáltalán nem találni versengő lapokkal • rendelkező városokat, hogy 1945 óta egyharmad- dal gyarapodtak az ujságtrösztök, amelyek a teljes napi példány szám 45 százalékát tartják a kezükben. Könnyen rá lehet jönni, mit jelent az újságol-" ' vasóknak ez a monopolisztikus 'irányzat. Az em-, bernek csak vissza kell pillantania az 1952-es elnöki kampányra, hogy megértse, mily zavarba- ejtö jelentősége van ennek a ténynek. A napila- ■ pok túlnyomó többségében Eisenhower tábornoknak, • a nagytőke kezében levő. republikánus párt , elnökjelölt]ének, megszámlálhatatlan millió szóval több» reklámot szenteltek—rendszerint a lap legfeltűnőbb helyein — mint demokrata ellen je- löltjének. Ennek oka Világosabb, semint túlsókat kellene magyarázni. A nagytőke hangja, bárhol szólal is meg az országban, egyhangúan azonos, akár a napilapokban,_ akár a Nagyiparosok Országos Szövetségében (a NAM-ban), akár az országos . kereskedelmi kamarában vagy a republikánus - párt vezetőségében hallható. A napisajtó, amelyet egykor az ország legnélkülözhetetlenebb intézményének tekintettek, mint a közvélemény kialakításának eszköze megdöbbentő módon leromlott. A monopolsajtó csaknem tömör tömbben sorakozott fel. Franklin Delano Roosevelt ellen, a nép . azonban mégis négyszer választotta be az elnöki . tisztségbe. A monopolsajtó 194&-ban megjósolta, hogy Thomas E.'Dewey zökkenő nélkül fog besétálni. a Fehér Házba és csufondárosan nevetett Truman elnökjelöltségén. A nép azonban még mindig Rooseveltet, a New Dealt és. Fair Dealt szerette s abban a hitben, hogy Truman folytatni fogja- Roosevelt politikáját, Trumant választotta meg elnökül. 1952-ben természetesen győzött Eisenhower tábornok az egypárti sajtó támogatásával, vagy helyesebb lenne talán azt mondani, hogy az egypárti sajtó támogatása ellenére. Ámde Eisenhower győzelme, elfogulatlan politikai szakértők véleménye szerint, személyes győzelem volt és kiváltképpen a nép hőskultuszán múlt és részben azon, hogy a koreai háború zsákutcába jutott," a nemzetközi helyzet pedig zavaros volt. A monopolsajtó nem csinált egyebet, mint hogy felkapaszkodott a diszhintóra, mert boldog volt, hogy végre húsz évi meddő próbálkozás után együttroboghat p győztessel. Maga az a tény, hogy a napilapok olvasói fejét teletrombitálják a futószalagon gyártott, egyoldalú felfogással, átmenetileg célirányos hatást érhet el, de aztán arra készteti az újságolvasókat, hogy gondolkozásukban és cselekedeteikben még inkább a saját lábukra álljanak. Igaz, Hitler fasiszta elmélete, hogy ha a nagy hazugságot szakadatlanul ismétlik a nép előtt, előbb-utóbb elhiszik, jól bevált Németországban. Azzal, hogy a monopolisztikus amerikai napisajtó változatlanul ugyanazt a dallamot pengeti, nagy a veszély, hogy az amerikai köz-vélemény • áldozatul .esik a propagandagépezet sziréndalának, amelyhez képest a náci propagandaminisztérium csak dadogás volt. • Közkegyelmet a politikai foglyoknak! Megrázó és elgondolkodtató röpiratot adott ki az az országos bizottság, amely közkegyelemért harcol a Smith-törvény alapján bebörtönzöttek számára. Ez a National Committee to Win. Amnesty for the Smith Act Prisoners. Elnöke Edward K. Barsky, a kiváló, országoshirü sebészorvos. A röpirat cime: “Can Americans Tolerate Prison for Ideas?”'Ára 15 cent. A röpiratban tömör összefoglalás keretében ismertetik a Smith-törvényt és elemzik a hisztéria légkörében lezajlott és jelenleg is folyamatban levő pereket és rámutatnak azok koholt jellegére. Majd kielemezik a bennükrejlő veszélyeket és súlyos következményeket, amelyek nemcsak a megvádolt egyéneket fenyegetik és sújtják, hanem túl a baloldali elemeken veszélybe sodorhatnak úgyszólván mindenkit, akire a politikai elnyomás kiveti hálóját. 1949 október 29-én a KP 11 vezetője állt Harold Medina biró előtt a Foley Square egyik törvényszéki termében és ötévi börtönbüntetésre, valamint. 10,000 dolláros pénzbírságra vonatkozó Súlyos ítéletét hallgatta, ők voltak az első áldozatai annak, amit ma már mccarthyzmusnak nevezünk. Abban az időben még nem volt világos, hogy a Smith-törvény- lesz a mccarthyzmus alapja. — Az ítéletet megfellebbezték. 1951 junius 4-én a legfelső törvényszék jóváhagyta az alsóbb- foku bíróság ítéletét és julius 2-án az elitéltek mögött becsattant a börtön nehéz fémajtaja. De két biró, a legfelső törvényszék két bírája, különvéleményt jelentett be. Az egyik Hugo Black, a következőképpen magyarázta meg az elitéltek szóbanforgó “bűnét”: “Már az elején hangsúlyozni kivánom, miféle bűncselekményről van szó a perben és miféléről nincs szó. A felfolyamodókat nem vádolják a kormány megdöntésére irányuló kísérlettel. Semmiféle, nem szavakkal elkövetett cselekménnyel sem vádolják őket, hogy mondtak vagy Írtak volna valamit azzal a céllal, hogy a kormányt megdönt- sék.” Akkor hát mivel vádolták őket? — Black biró erre ezt feleli: “A vád az volt ellenük, hogy beleegyeztek abba, hogy összegyűlnek, beszélnek és közrebocsáj- tanak bizonyos eszméket egy későbbi időpontban ... A vád az, hogy összeesküdtek, hogy megszervezik a kommunista pártot és beszélni fognak vagy újságokat és más nyomtatványokat adnak ki a jövőben, hogy tanítsák és hirdessék a kormány erőszakos megdöntését.” . Black biró a következő konklúzióval végzi: “Bárhogy is szövegezték meg (a vádat), ez a szó és a sajtó előzetes megcenzurázásának rosszindulatú formája, amelyet tudomásom szerint tilt "az alkotmány első függeléke. Én ezt az előzetes megszorítást feljogosító Smith-törvény 8. szakaszát alkotmányellenesnek tartanám abban a formában, ahogy le van fektetve és ahogy alkalmazzák.” A másik különvéleményt hangoztató biró, William Ó. Douglas, a következőket mondotta többek között: . • “Az összeesküvés tanát azelőtt különféle és elnyomó célokra használták fel és kiterjesztésével súlyos károkat okozhatni. Mindeddig azonban még senki sem gondolta komolyan, hogy az ösz- szeesküvésről szóló régi törvény alapján a szavakat olyan cselekményeknek tekintsék, amelyek a társadalomra veszélyesek. Itt mégis ez>t a látszatot keltik . . . Ismétlem, itt mi csak szavakkal kijelentésekkel foglalkozunk, nem pedig szavakkal és velük kapcsolatos tettekkel, mint szabotá- lás vagy törvényellenes visejkedés. A vádiratban egyetlenegy lázitó cselekménnyel sem vádolnak. “A törvény által megengedett szólást törvénytelenné tenni... annyi mint megszegni alkotmányos berendezésünk egyik sarkalatos elvét. ..” . Ez a leírás’olvasható a röpirat első két oldalán. Ezután következik az- egész kérdéskomplexum és következményeinek tömör elemzése, politikusok, szakszervezetek állásfoglalásának ismertetése, a mccarthyzmus boncolása. Itt említjük meg, hogy' a hadsereg és a McCarthy szenátor kölcsönös vádaskodásaival kapcsolatban irta még a “N. Y. Herald Tribune” is a május 6-iki vezércikkében,. a leleplezett fényképhamisitvány és koholt levél ügyével kapcsolatban: “Mit higgyen az ember ugyanezen módszereknek érvényességéről akkor, amikor arra használták, hogy kommunista össze- #esküvésk ‘leplezzenek lg’ vele?” A röpirat összesüriti mindazokat az érveket, amelyek* alapján, közkegyelmet sürgetnek a Smith-törvény alapján üldözőbe vett epiberek számára. Amint Írják, számos korábbi kísérlet is történt" már, hogy közkegyelmet kérjenek számukra, igy többek között még Truman elnökhöz . intézett 269 prominens polgár egy nyílt levelet, amelyben többek közt a következőket Írták: “Azéyt folyamodunk önhö£ amnesztiáért, mert ezeknek a kommunista munkásvezéreknek szaba- donbocsátása nagy kihatással lenne a nem-kommunisták jogai ellen intézett támadások visszaverésére ... Ezek a politikai foglyok már keservesen meg lettek büntetve a Smith-törvény állítólagos megszegéséért. A legtöbbjük házas ember, apró gyermekek atyja. A családjaikat sújtó szenvedés nem egyeztethető össze hagyományos amerikai jgyekvéstinkkel, hogy védjük az egyén szabadságát, jogait és méltóságát és az amerikai családi otthon szentségét.” * írjunk egyénileg vagy csoportosan Eisenhower elnöknek amnesztiát kérő levelet és hassunk oda, hogy szervezeteink vitassák meg a kérdést és szintén kérjenek amnesztiát az elitéltek részére, akiknek száma már elérte a 105-öt. All munkásvezér julius 2-ára az őket sújtó büntetés öt esztendejéből három keserves évet már végigsiny- lődótt. Borban az igazság! Figyelmeztetjük az olvasóinkat, hogy ha vála- ha kedvük kerekedne egy kocsmába (bar) menni és ott egy tökrészeg férfi vagy nőszemélyt lát-* nak, ne legyenek tiszteletlenek az illetővel szemben. Sőt! Nem árt, ha megemelik kalapjukat az illető előtt, mert lehetséges, hogy az a részeg alak a demokráciánkat védelmezi a vörös felforgatóktól. Desmoines. Iowában egy rendőrségi kihallgatás folyamán kiderült, hogy egy csoport helybelit nőszemély Keresztény Közügyi Társulat (Christian Association of Public Affairs) cim alatt szervezetet alakított a “kommunisták kikutása” végett. — A szervezet elnöke, Mrs. Thomas Millard, akit részegség miatt előállítottak a rendőrségen, kijelentette, hogy a szervezet tagjai főleg a kocsmákban kutatják a vörösöket (esetleg a vörös borokat. — Szerk.) és néha részegeknek tetetik magukat, hogy jobban “elvegyülhessenek” a felforgatókkal. A közönség meg volna lepve; mondta Mrs. Millard, ha megtudná, hogy mily sok vörös felfor-* gató van a papság között és az aggmenházakban. Ezeket legjobban akkor tudjuk leleplezni, mond*- ta, ha úgy teszünk mintha be volnánk rúgva. A rendőrbirő azért mégsem értékelte Mrs. Millard hazafias, és szabadságvédő szolgálatait és azt mondta neki, hogy jobban tenné, ha a családjának viselné gondjait. . Mrs. Millard, amint értesülünk, meg van sértődve és egy gallon vörös bor felhajtása után elhatározta, hogy írni fog McCarthynak és Nagy F.-nek szolgálatai felajánlása tárgyában.
