Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-27 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 27, 1954 J2_. “TANULSÁGTÉTEL KOREÁRÓL” ■ Az alábbi cikk, amelyből részleteket közlünk, a “l’Observateur” cimü francia polgári hetilapban jelent meg. A genfi értekezlet idején, úgy véljük, nem haszontalan, ha közöljük olvasóinkkal P. Hjun, fiatal koreai iró tanúság- tételét hazájáról. A jelenleg Párizsban tartózkodó iró írásának cime “Koreai iró vagyok”. A dokumentum őszinteségéhez és hitelességéhez nem férhet kétség. P. Hjun tanúság- tétele a következőképpen hangzik: A koreaiak szemében nagy a különbség Észak- és Dél- Korea között, a két rendszer és a két életforma között. Ha a különbségeket Észak és Dél között szemügyre vesszük, Észak a győztes. Nem fegyveres vagy háborús győzelemről van szó. Mindenekelőtt meg kell mondanunk, hogy majdnem minden koreai értelmiségi büszke Észak-Koreára. Az északkoreai kormány, mihelyt hatalomra került, hozzálátott a földreform végrehajtásához, a nagyipar államosításához, iskolák és kórházok építéséhez. Dél-Korea ma az inflációtól, a korrupciótól és az álcázott munkanélküliségtől szenved (tudniillik Singman Rhee a munkanélkülieket besorozza a hadseregbe és az amerikai kölcsönből fizeti ki őket). — Észak-Koreában újjáépítik a bombák álfal lerombolt házakat és gyárakat, megfékezik az inflációt, mindenki részére biztosítják a teljes foglalkoztatottságot, sőt még arra is sor kerül, hogy a munkások reálbérét felemeljék, amely mind Északon, mind Délen még igen alacsony. A művészeket és értelmiségieket állami támogatásban részesitik. Ingyenes hangversenyeket tartanak. • Észak-Koreát a terv végrehajtása érdekében “kerületekre” osztották. Mindegyik kerületnek megvan a maga “épjtéM bizottsága”, amelynek feladata lakóhazak, kórházak, utak és üzemek építése. Észak-Korea külső képe változik, s ez látható is. A háború porig égette a legfőbb ipari központokat. Ezeket most korszerűen újjáépítik és újakat létesítenek. Az újjáépítés által felvetődő kulturális kérdésekre is gondolnak: igen sok színházat, hangversenytermet építenek olyan helyen is, ahol azelőtt ilyenek nem voltak. Jelentős erőfeszítést tettek az ifjúság érdeklődésének felkeltésére a most folyó építés iránt. Kim ír Szén, Észak- Korea miniszterelnöke maga is fiatal. Csak 39 éves és kormányának tagjai (igen sok esetben szegényparasztok fiai) szintén fiatalok, inkább ifjaknak látszanak, semmint olyan férfiaknak, akiknek vállán egy ország sorsa nyugszik. Mindez sajátos ellentétet alkot Dél-Korea teljes tespe- cíésével, ahol az infláció folytán egy pár cipő egyhavi keresetbe kerül. Dél-Koreában virágzik a feketepiac. Az amerikai segélydollárok csak néhány zsebet töltenek meg, s közben az Ország máról holnapra él. A Singman Rhe-kormány a nagy földbirtokosok kormánya és még azzal sem dicsekedhet, hogy “nyugati” demokráciát ad cserébe Észak-Korea anyagi és kulturális előnyeiért. Singman Rhee hatalmát mindenekelőtt a földbirtokosoktól nyeri, akik állandósítani akarják a feudális rendszert. Singman Rhee második támasza á' “Tedong ifjúsági testűSPORTHÍREK DORTMUND (Németország) — CHELSEA (London)) 6:1 (3:1) Magy ipartermékek a a párizsi vásáron — Magyarországi riport — A Magyar Kereskedeiml Kamara is résztvesz a május 22-én nyíló párizsi nemzetközi vásáron. A magyar kiálitáson nehéziparunk, könnyűiparunk és mezőgazdaságunk termékeink egész sorozatát bemutatjuk. Néhány szerszámgépet működés közben láthatnak majd a vásár látogatói: Elektromos iparunk, könnyűiparunk bemutatja finomtechnikai műszereinket, ujti- pusu rádiónkat és a különböző izzólámpákat. Gazdag lesz orvosi müszerbemutatónk. Szerepelnek a kiállításon a rendi porcelánok, hímzett blúzok, ötvös ékszerek, művészi kerámiák, szőnyegek, kötöttáruk és többféle textiláru. Kiállítjuk mezőgazdaságunk, élelmiszerpirunk több termékét is, köztük konzerve- ket. italféléket. A Randalls Islandi Triboro Stádiumban az amerikai túráját befejező német csapat hatalmas gólaránnyal győzte le a londoni Chelsea együttest. A 8,000 néző előtt lejátszott mérkőzésen a német csapat meglepetésszerűen ma- gasnivóju futballt játszott és a pontos labdákkal remekül kombináló német csapat ellen a favorit Chelsea képtelen volt megbirkózni. Ez volt az első eset, hogy német csapat győztesen került ki egy angol elsőösztályu együttes ellen, amerikai pályán. Ha a gólarány kissé túlzott is — a Chelsea, tartalék kapussal játszott — de megérdemelt volt. A német együttes minden csapatrésze jobb volt az angol ellenfelénél és a győzelme egy percig sem volt kétséges. Az angol futballnak ez “Eekete Vasárnapja” volt amennyiben az angol nemzeti válogatott 7:1 arányú megsemmisítő vereséget kapott a szenzációs magyar válogatottól. Az angol esapat rúgta a vezető gólt, de a vezetés rövid ideig'tartott, az első félidő végén már a német csapat 3:1 arányban vezetésre tett szert. A meglepett közönség hiába várta az angol együttes felébredését. — A második félidőban a német csapat még jobb formában teljesen kijátszotta hires ellenfelét és még három góllal 6:l-es győzelemmel vonult le a pályáról. Düsseldorf — Német Liga Vál. 3:2 © Kedd este az Eintracht Ovalon, 4,000 néző előtt tartott mérkőzésen az amerikai túra utolsó mérkőzését játszó Fortuna Düsseldorf szép játékben győzött a helyi válogatott ellen. A mérkőzés a szezon egyik legszebb- játékát eredményezte. A jól összeválogatott helyi csapat meglepesszeriien kemény diónak bizonyult és a Düsseldorf-i együttesnek alaposan meg kellett dolgozni a győzelem kivívásáért. A helyi védelem Milne és Dec- ker-rel az élén keményen állott ellen.a gyors vendégcsapat csatársorával szemben. A csatársor pedig a kitünően játszó King által vezetve kemény próbára tette a német védelmet. Jun. 1, esti mérkőzés az Eintracht Ovalon Junius 1-én,* kedden este 8.30-kor az Amerikában túrázó Plymouth csapata veszi fel a küzdelmet New York válogatott csapata ellen. let”. Ezt a szervezetet, Marx kifejezésével élve, az úgynevezett “lumpenproletariátus” alkotja: ápacsok, selyemfiuk, gengszterek, hivatásos munkanélküliek. Ezek feladata, hogy támadásokat hajtsanak végre az ellenzéki diákok és munkások ellen. Ez a gyűlölt és rettegett “ifjúság” szabadkezet kapott, s a rendőrség szemet .huny gaztetteik felett. A Singman Rheenek nyújtott támogatás és a kifejezésre juttatott felsőbbrendűség érzése az a két. alapvető ok, amely miatt a délkorcaiak ingerültséget éreznek az amerikaiakkal szemben. Az amerikaiak a “gook” bájos elnevezéssel illetnek bennünket, amely ugv hangzik a szájukból, mintha “négert” mondanának, azt a szót, amellyel megbélyegzik és megalázzák az amerikai feketéket. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a falakat olyan felírások borítják, melyeket a franciák is nagyon jól ismernek: “Amerikaiak, menjetek haza!” A nagyhatalmak háborúba sodortak bennünket testvéreink ellen, éppen azért ezeknek a nagyhatalmaknak kötelességük, hogy talpraállítsanak bennünket. Minden reményünket — talán kissé túlságosan is — a genfi értekezletbe helyezzük. Csak függetlenségünk visszahóditása után, szabad választások- során mutathatjuk meg a világnak, hogy mit akarunk. fii jelent az elkülönítés elleni döntés? (Folytatás a 8-ik oldalról) teljesen kizárta az egyenlőség elvét. Azután az elválasztást leplező “egyenlőség” kijelentése távolról sem fedte az iskolák életében uralkodó valóságot. Néhány statisztikai adattal rávilágtunk erre: Tizenkét államban például a tanítók fizetése 1940-ben igy alakult: a fehér tanítók évi 894 dollár fizetés húztak, a négerek csak 487-et. 1952-ben, noha az arány javult, a fehér tanítók 2,740 dolláros fizetéséhez képest a négerek még mindig csak 2,389 dollárt kaptak. Nem lehet továbbá “elválasztott-de-egyenlő” bánásmódról beszélni akkor, amikor nyolc államban 1940-ben egy-egy fehér tanuló oktatására 4.37 dollárt költöttek, mig négerre 0.99 centet, 1952-ben pedig fehérre 36.5 dollárt, négerre 29.58-at. Vagy amikor-öt államban fehér diákra fejenként 3.3 iskolai könyvtári könyv jutott, mig négerre csak 0.8 darab, 1952-ben pedig fehérre 4.7, négerre meg 1.8. Ezenkívül pedig, már ami az egyenlő bánásmódot illeti, a néger tanulóifjúság számára használt iskolaépületek, egy-két kivételtől eltekintve, rozoga, piszkos, levegőtlen épületek, gyakran tűzfészkek voltak, mig a fehér tanulók iskola- épületei igyekeztek a kor követelményeinek megfelelni. Ugyanez áll tanfelszerelésre is. Mindent Összefoglalva tehát leszegezhetjük, hogy az* “elválasztott-de-egyenlő” bánásmód elve merő nép- ámitás volt és egyáltalán nem oldotta meg demokratikusan az iskolakérdést. És a legfelső törvényszék tagjai ez alkalommal csoportosan lefényképeztették magukat, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy tudatában voltak nagy horderejű, demokratikus döntésük dicsőségének, amelyben fürödni akartak, holott a más tekintetben nagy horderejű, rendkívüli döntésnél, amelyet idestova egy évvel ezelőtt hoztak, miután nyári vakációjukról sebtiben összeszaladtak, hogy elhárítsák az akadályt a Rosenberg-házaspár kivégzése elől, nem fényképeztették le magukat, mert a fasisztajellegii igazságszolgáltatás alvilági félhomályában nem lehetett volna sütkérezni. A nagytekintélyű bírák tehát tudatában vannak, mikor igazságos és demokratikus a döntésük, mikor nem... ( !De mindennek ellenére is vannak súlyos problémái a gyönyörű döntésnek. A döntésben csak a néger diákok elkülönítésének elitélése és megtiltása foglaltatik. Ezzel azonban még távolról sincs megoldva maga a kérdés, vagyis annak végrehajtása. A döntésben a végrehajtásra vonatkozó részletes utasítások megszerkesztését őszre halasztották s mivel az ilyesmi évekig, például öt évig is elhúzódhat, amint ehhez hasonló huzavonát nem egyszer tapasztaltunk, még az is köny- nyen megtörténhetik, hogy soha sem fognak azok megszületni, s igy a döntés puszta Ígéret marad, de a választásokra változatlan hasznossággal kihasználható lesz. Mi lesz a megkülönböztetéssel? Ugyanakkor a megkülönböztetésnek még ezer meg ezer elágazása van: elsősorban a munkásalkalmazásnál gyakorolt megkülönböztetés, amelyet egy becsületes FEPC-törvénnyel lehetne meggáltolni, de ilyesféle törvényről a legfelső törvényszéki döntésben nyomát sem leljük. Aztán itt van az elkülönités sok más problémája: a lakóházakban, a vendéglőkben, a közlekedési eszközökön, a szállodákban, a köz- és a magánéletben stb., stb. Hol van a néger nép még az egyenlőségtől? A döntés, minden fontossága mellett is, csak az egyenlőség egy morzsájának az — Ígérete! Ez a jelentősége annak, hogy az AFL azonnal megüzente a kormánynak, hogy utaljon ki egybillió dollárt iskolaépületek emelésére. Ez a jelentősége annak, hogy az országos négervédelmi szervezet már bejelentette, hogy nagyszabású mozgalmat indít a néger nép egyenlőségének, a társadalmi tér többi területén kivívandó egyenlőség megvalósítására is. A gazdasági szempont Nem volna teljes a döntés elemzése, ha nem hangsúlyoznánk ki, mint elsőrangú tényezőt a döntés meghozatalát okozó gazdasági feltételeket. •Bizonyos, hogy az elkülönités délen már nem íi- zetődik ki. A dél az elmúlt évtizedekben egyre jobban eliparosodott, óiüási ipari központok alakultak a termelés és szállítás racionalizálására, de főleg az igen alacsony déli munkaerők kihasználására. Napjainkban tanúi vagyunk gyárak szökéseinek az északi országrészedből a déliekbe. •Mindezek következtében a cléli államok gazdasági szerkezetben egyre hasonlóbbá válnak az északiakhoz és amint északon is az ország indusztriali- zálása nagy mértékben kiküszöbölte az elkülönités intézményét, most a dél is hasonló folyamaton ment és megy megy keresztül. Mind e szempontok latbavetésével és óvatos mérlegelésével is nyomtékosan hangsúlyoznunk kel] a döntés óriási jelentőségét. A jég mindenesetre meg van törve. Most csak arról van sző hogy a néger nép, a demokratikus és .haladószel- lenni erők vállvetve feküdjenek neki'a döntés tényleges végrehajtásának elérésére. Az ország valamennyi igazságszerető, erejének, a munkái ságnak és a néger népnek össze kell fognia a nagy küzdelemre, hogy érvényt szerezzenek az alkotmány ötödik és tizennegyedik függelékének. Országunk demokratikus szabadságjogaiért és az egész világ béke- és szabadságügyéért vívott nagy harcra kell most felkészülni azon a nyomon, amelyet a legfelső törvényszéknek az iskolai < különités ellen hozott történelmi döntése vágó
