Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-20 / 19. szám

May 20, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Mi újság Magyarországon? Beszélgetés a “Gundel” főszakácsával A SZOCIALISTA MUNKA UJ HŐSEI — Magyarországi riport — Beszéltem a főszakáccsal, a kedvet, s emléket gyújtó Ínycsiklandó izek varázslójával, a fövő ételek gőzében, illa­tok, párlatok felhőjében, konyhájában, kinn a Ligetben, a Gundel ételpalota szentélyében. Nem a szavak üres játéka miatt határozom meg ily pontosan a beszélgetés színhelyét; fontos oka van ennek. Ugyanis a főszakács helyét az ételpalotát építő vállalat egé­szen máshol jelölje ki. üvegkalitkát épített néki — mint üzemben a diszpécsernek — onnét nézze, irányítsa, a pörköl­tek, tészták, sültek születését, tálakba és bográcsokba való vándorlását. Tehát itt,- a főszakács parancsnoki szobájában kellett volna vele beszélgetnem. Igen ám, de a főszakács nem engedi magát bezáratni az üvegkalitkába! Mert micsoda balga elképzelés, a hivatás meg nem értése ez az üvegka­litka. Szakácsot elzárni a fazéktól, az illatoktól, az izektől, a kóstolástól! Mert mi is a főszakács dolga itt a Gundelnél? Rehberger mester — 50 év szakácsság a háta megett,i “Kiváló munkás”-jelvény a mellén —, igy válaszol erre: — Felelősség az irányban, hogy a vendég azt kapja asz­talára, amiről már egy hete otthon álmodott s itt reméli megtalálni. Tehát a legnagyobb felelősség, mert bizalmat kap minden egyes vendégtől : ezzel nem lehet visszaélni. S hogy vállalhat ekkora felelősséget? — Ugyf hogy indulás előtt minden egyes ételt előbb megkóstolok... Ezután adom csak meg a jelt az indulásra, csak ekkor mehet ki az étel a konyhából. Amiről a receptkönyv tehet — Miért van az, hogy igen sok pesti vendéglőben, de vidéken is, nem érezni az ételen a vendéglő, a szakács egyéni­ségét: mintha egyforma receptre, lélek-sziv nélkül, egy köz­ponti konyhán készülnének az ételek? — Kérem, ennek a receptköny az oka. Igaz, ludas vagyok benne magam is, én is a szerkesztőbizottság tagja voltam. Ugyanis arról van szó, hogy az anyagnormákat — bocsás­son meg, de már ilyen szavakat kell használnom egy-egy szép rostélyossal kapcsolatban is —, meg lehessen állapítani, az elszámolás, ellenőrzés pontos legyen: hivatalos recept­könyvet készített a vendéglátó ipar, s aszerint kell főzni. Minden étel fel van sorolva benne, hogy mennyi, mi anyag kell bele. . . Még a só is, bors is, gramm szerint. Helyes ez a receptkönyv, de azért mégis, hogy mit jelent ez, ugye nem kell külön magyaráznom... — És mégis némely helyen úgy főznek, hogy sokáig emlékezünk egy-egy turóscsuszára, vagy halászlére. Ezek hogy csinálják? — Megsúgom. De ne terjessze... A jó elkészítési mó­don kívül kisebb szabálytalansággal... Szebben kifejezve: bátor, egyéni kezdeményezéssel. Mert mi lenne, ha mi be­tartanánk például a receptkönyv töltöttkáposzta előírását? Jó az ugyan, de mi mégis • másképpen főzzük. Előírja pél­dául, hogy mennyi zsírt használhatunk. Hát azt, hogy lehet előre elhatározni? A hústól is függ az! Mi például tejfelesen, paprikásán csináljuk, s ellentétben a hivatalos recepttel jó­formán nem is rántjuk be. És majoránna helyett csombort — ez egy erdélyi fűszer —, teszünk bele szárastul. — A mester is részt vesz a főzésben? — Nem tudok ellenállni... Az egész konyha, adminisz­tráció a vállamon, de ha egy-egy kedves vendégem piegkérdi a pincértől: itt van a Rehberger? — s mikor megtudja, hogy itt vagyok, kis levélkével beüzen, hogy szeretné, ha személyes felügyeletem mellett készülne el az a pirított máj, akkor a platnihoz állok s higyje el, oly izgatottan, szivdo- bogva pirítom, fonnyasztom azt a hagymát, végzem a mun­kát, mint az a színész, akit kitapsolnak... — Tegnap rákot kaptunk. Nem mentem haza. Vártam az első rendelést. Fél tiz felé végre felhangzott az első szó: rákpörkölt! Egész lázba jöttem. Mig készült a pörkölt, még három adagot rendeltek... Szép este volt... A pörköltkészités művészete — Mi a kedvenc étele? — Hogy érti ezt? — Mit szokott otthon a feleségétől rendelni? — Pörköltet! Marha, vagy borjupörköltet! — Csak ilyen egyszerű ételt? — Egyszerű?! A legmüvészibb, a legfinomabb! Még kavarni sem tudják sokan. . . Mert a pörköltre úgy kell vi­gyázni, mint a himes tojásra. Vigyázni, hogy össze ne tör­jön. Nem is szabad éles kanállal kavargatni. Én például nem is kavarom, csak forgatom, ügyesen rázom, mint a pásztorok a bográcsot. Magyar étel ez..; — Aztán még mi a titka ? — A szaft! Az az alapja. Tiszta zsir, paprika, hagyma. Ebből készül. De kis fokhagyma is jön bele. Nem mint egye­sek tévesen, utólag teszik belé, ez a legelső. Annyit csak, hogy észre se vegyék, de kell bele! Aztán a nyár illatát! BUDAPEST, május 7. — A Népköztársasági Elnöki Ta­nácsa újabb húsz kiváló dol­gozónak adományozta a “Szo­cialista Munka Hőse” kitünte­tést. A kitüntetéseket Dobi István a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke adta át az elnöki tanács fogadóter­mében. Az ünnepségen jelen volt Hidas István nehézipari mi­niszter és Zsofinyecz Mihály kohó-gépipari miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Atomáre Iván élelmi- szeripari mniszter, Bebrits Lajos közlekedés-és postaügyi miniszter és mások. Dobi István a kitüntetések átadásakor a többi között a következőket mondotta: —Szocialista munka hőse— e három szóban benne van kormányunk és egész dolgozó népünk megkülönböztetett el­ismerése, megbecsülése. Eddi­gi példás munkájuknak, dön­tő része van azon eredmények elérésében, amelyeket népünk büszkén mondhat magáénak. Nemcsak egyéni helytállásuk­kal, tervük fűltéljesitéséve,, selejtmentes, takarékosságot szem előtt tartó munkájuk­kal biztosították a népünk felemelését célzó célkitűzé­seink megvalósítását, hanem tapasztalataik továbbadásá­val növelték szocialista jö­vőnk építőinek számát. Dobi István ezután átnyúj­totta a kitüntetéseket. A “Szocialista Munka Hőse” ki­tüntetést és a vele járó Nép­köztársasági Érdemrendet kapta: Jeszenovits- Gyula sztálinvárosi 2-szeres sztaha­novista kőműves, Kőhalmi Kálmán, a Duna Cipőgyár sztahanovista dolgozója, Mó­ricz Imre, a Goldberger Tex­tilnyomó- és Kikészitőgyár kétszeres sztahanovista dol­gozója, Gönczi József, a Ha­zai Fésüsfonógyár kétszeres sztahanovista főművezetője, Kunderman Lőrinc, a Buda­pesti Bútorgyár kétszeres sztahanovista főszabásza, Borbás Sándor, a Budapesti Konzervgyár sztahanovista főmechanikusa, az“élelmiszer- ipar kiváló dolgozója”, Kár- páthy Gyula, a Budapesti Marhavágóhid és Húsfeldol­gozó Vállalat sztahanovista gépmestere, az “élelmiszer- ipar kiváló dolgozója”, Arató Ferenc, a Pécsi Fütőház fő­mozdonyvezetője, Dér Sándor műszaki főintéző, a hódmező­vásárhelyi MÁV pályafenn­tartási főnökség vezetője, Csermely János MÁV felü­kyelő, Budapest-Keleti-pálya- fenntartási főnökség vezető­je, Csermely János MÁV fel- gyelő, Budapest- Keleti-pá­lyaudvar á 11 o m á sfőnökhe- lyettese, Jelenszky János, a pécsi szénbányák Széchenyi- aknájának front mestere, Csörgits József, a MASZO- LAJ Ásványkutató és mély­fúró Vállalat nagyi engyeli üzemének f ő f u rómestere, Hajdú János, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt ménkesi üzemének csapatvezető vájár­ja, Richter József, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár sztaha­novista furósa, “a gépipar ki­váló dolgozója”, Hűlik Sán­dor, az Ózdi Kohászati Üze­mek sztahanovista olvasztóra, Vári Pál, a Darugyár kazán- mühelyfőnöke, Kucsera Ist­ván, a Fémáru- és Szerszám- gépgyár sztahanovista vas­öntője, Kercsmár Nándor, a 21-es számú Építőipari Tröszt igazgatója, Péntek László, a Lábatlani Cement- és Mész­művek főmérnöke és Hegedűs Sándor, az alsóleperdi állami gazdaság traktorosa. , Kitüntetett mezőgazdasági munkások BUDAPEST, május 8. — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a jobb és több termés elérése érdekében végzett kiváló mun­kájukért Jánosházi Józsefnek, a balatonnagybereki állami gazda­ság Sztalinyec-vezetőjének; Ben- csik Sándornak, a mezőhegyesi állami gazdaság sertéstörzste- nyésztőjének a Munka Vörös Zászló Érdemrendet; Tolnai Im- rénének, a gorzsai állami gaz­daság fejőnőjének; Hajdú Juli- anának, a hidasháti állana gaz­daság gyapotszedőjének; Tóth Vincének, a pécsi állami gazda­ság fejőgulyásának; Dénes Al- bertnek, a tiszasülyi állami gaz­daság rizstermelő agronómusá- nak; Merlák Józsefnek, a mező­hegyesi állami gazdaság juhá­szának; Horváth Antalnak, a meggyespusztai állami gazdaság igazgatójának; Kovács Gyulá­HA GYÁSZ ÉRI, KEMm I hívja a 1430 N. Second Slreetev» lévő magyar temetkezési vállalatnak tulajdonosai Elizabeth M. Keszlerl • Magyar- és németnyelvű szolgálat. • PHILADELPHIA, PA. _____ Telefon: GA 3-6699 nak, a mezőhegyesi állami gaz­daság fejőgulyásának a Munka Érdemrendet adományozta. New York Undertaking Go., Inc. SZOLGÁLJUK A NÉPET Ballá János R. Lie. Mgr. 240 East 80th Street New York 21, N. Y. Telefon: TR 9-5404 A venel Auto Body 1366 St. George Avenue A VENEL, N. J. REPAIR SHOP Body- és Fender-javitások • WELDING • BRAZING • SPRAYING PAUL ABLONCZY, tulajdonos Tehfon: Rahway 7-1487 MÜVÉSZEST Közreműködnek: Pete Seeger Alan Booth Leon Bibb Nadyne Brewer Lawrence Brown Alice Childress Marion Cumbo Laura Duncan David Johnson Pe"gy Kisseloff Tony Kraber Margaret McColin Chauncey Northera Beulah Richardson Earl Robinson Betty Sanders Frances Walker Felix Weir Charles White 1954 május hó 26-án, szerdán este PAUL ROBESON tiszteletére a Renaisance Casinoban, 138th Street és 7th Ave. sarkán ★ Beléptidij 1 dollár Telefon: MONUMENT 6-8760 Nyáron könnyű: zöldpaprika, paradicsom. De télen, tavasz- szal! A lecsóval varázsoljuk belé. Aztán nem engedjük telje­sen megfőzni benne a húst. Még mikor “rés”, mikor még nem elég puha: levesszük a tűzről. A saját levében párolód­jon, puhuljon meg. Ez az igazi pörkölt! Eddig tartott Rehberger mesterrel a beszélgetés. A pincér kis levélkét kézbesített neki. A föszakács arcán boldog fények játszanak, homlokán kiüt egy-két fényes gyöngyszem: nem lehet már vele be­ovplrvi „ Ilii r_ JL LJL'JL-. Kőbányai György Pénzjutalmak A tiszalöki duzzasztómű ter­vezésében kitűnt dolgozókat a közlekedés- és postaügyi minisz­térium megjutalmazta. A csak­nem 40,000 forint pénzjutalmat 25 dolgozónak — mérnöknek, technikusoknak, adminisztráto­roknak — pénteken május 7-én délután adta át Bebrics Lajos miniszter.

Next

/
Thumbnails
Contents