Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-13 / 18. szám

May 13, 1954 3 Hírmagyarázat és kritika A törvénytelenség és anarchia kiitforrása Két héttel ezelőtt McCarthy fényképet nyúj­tott be bizonyítékul* a hadsereg minisztere, Stev­ens, és a McCarthy között folyó vádaskodás ki­vizsgáló! elé, amelyről megállapítást nyert, hogy hamisítvány. A múlt héten pedig egy McCar­thy által bizonyítékul beterjesztett levelet tettek vizsgálat tárgyává és megállapították, hogy — hamisítvány. Megállapították azonban azt is, hogy a levélben tartalmazott adatok egy része hivatalos forrásból származik, ezeket a bizalmas természetű adatokat pedig olyan személy szol­gáltatta ki a wisconsini szenátornak, aki a kor­mány, vagyis a hadsereg kémszervezetében volt alkalmazva, de McCarthy javára kémkedett. Az illető kormányalkalmazott lévén, megszegte a hi­vatalos titkok megőrzésére tett esküjét, meg­szegte a törvényt. Amikor a szenátusi albizottság ülésén felszó­lították McCarthyt, mondja meg, ki volt az a személy, aki az adatokat rendelkezésére boesáj- totta. a szenátor kijelentette, hogy ő pedig a be­súgó nevét soha kiszolgáltatni nem fogja. Jen­kins, a McCarthy ügyvédje, nyomatékosan kije­lentette a következőket: “Elemi dolog, hogy a szenátornak nem kell a besúgó nevét kiadni. Ez egyike a legelemibb elveknek, amelyek a törvény­be vannak oltva. Máskülönben a törvényt végre­hajtó tisztviselők keze annyira meg lenne kötve és munkájukban annyira akadályozva lennének, hogy sohasem lennének képesek egy bűncselek­ményt kinyomozni.” Mielőtt e kijelentés igaz mivoltát tovább ele­meznénk, le kell szegeznünk, hogy ezekkel a ki­jelentésekkel nyíltan beigazolódott, hogy McCar- thynak a kormányon belül valóságas kémhálóza­ta van, amely úgyszólván “éjjel-nappal” ellátja őt “adatokkal.” McCarthy-nyíltan ujjat húz a kormánnyal, hogy az ne merjen beleszólni a dol­gába, amikor ő arra birja a szenátusi albizottsá­got, hogy hagyja tekinteten kívül Eisenhower és a kormány végrehajtói rendelkezéseit. Sőt to­vábbmegy: kereken kijelenti, hogy ő és csakis ő állapíthatja meg, ki a “hü” ember és ki a “biz­tonsági kockázat”, ki a hazafi és ki kém. Azt mondja, hogy ő bizony nem tűri el tovább a hagyományos alkotmányos rendszert, mert hi­szen ez bizonyításra, törvényes perrendtartásra, bizonyítékokra és arra a felfogásra van építve, hogy politikai meggyőződések nem — bűncselek­mények és nem használhatók fel okul üldözésre. Egyszóval: a mecarthyzmus egyre többet mutat meg fasiszta arcából, megmutatja a demokrati­kus jog és az alkotmány semmibevevését, mert ezeket divatjamúlt ócskaságoknak tekinti. Mit fog a kormány csinálni? Eisenhower fent trónol a magasban, mialatt a republikánus párt igyekszik McCarthyt kiszabadítani a kulimász- ból. Stevens beszámolója rávilágít a Fehér Ház és á hadsereg által elkövetett békéltetések hosszú sorozatára, mig a végén McCarthy hirtelen a hadsereg felett gyakorolt teljhatalom átvételét követelte. Az egyetlen mód, amellyel ezt. a rák­beteg, fasiszta daganatot meg lehet szüntetni az’ hogy szemben kell megtámadni, leleplezni a “ké­mek” körül gyártott koholmányokat, lerántani az álarcot bűnös erőfeszítéseiről, hogy politikai fel­fogásokat bűncselekményekkel és “kockázatok­kal” tegyen egyenlővé. Az ország most tisztán láthatja, hogy nem a marxizmus “lop okiratokat”, nem az fenyegeti az alkotmányt és a kormányformát, hanem a fa­siszta mccarthysták “kommunistaellenes” keresz­teshadjárata. Az egész nemzetnek kell ellenük eggyéforrni és követelni, hogy leplezzék le a Mc- Carthy-féle kémgyüriit és állítsák bírák elé. Vizs­gálják ki McCarthy pénzügyeit és teljes alapos­sággal a szenátus utján vizsgálják ki a hamisí­tott levél és a fénykép ügyében rájutó szerepet. Most pedig visszatérve a McCarthy besúgójá­nak kérdésére, a McCarthy módszereinek alapvető problémájára tette az ujját Jenkins a fentidé- zett kijelentésében, de teljesen elhibázta a dol­got, írja Walter Lipprr.an a kérdés elemzése al­kalmával". Jenkins kijelentése Lippmann szerint, ha a hivatalos körök magokévá tennék, hatósági engedélyt adna a törvénytelenségnek és anarchiá­nak. Jenkins csak alátámasztotta McCarthy so­kat hangoztatott tételét, hogy kormányalkalma­zottak, beleértve a hadsereg tisztviselőit is, nin­csenek kötve esküjük, a törvények és feletteseik­nek vagy hivatalaiknak tett híiségkötelékek ál­tal, abban a hiszemben, hogy saját titkos meg­győződésük szerint helyesen járnak el, amikor a törvényt megszegik. Lippmann azt mondja, hogy Jenkins kijelentése nem egyéb, mint a hűt­lenség elve mrfga, mert saját magát, a bizottsá­got és a szenátust abba a helyzetbe hozza, hogy védelmükbe vegyenek egy kormányalkalmazot­tat, aki tudatosan megszegi a törvényt. Lippmann szerint Jenkins és McCarthy' nagy tévedése ott van, hogy összezavarják a törvény­hozói és a végrehajtói hatalom hatáskörét. A szenátus és bizottságai csak a törvényhozói hata­lom letéteményesének, a kongresszusnak szervei .és nem avatkozhatnak be a végrehajtói hatalom­ba, nem követelhetk maguknak s nem élhetnek vele, mert a végrehajtó hatalom csakis az elnököt és a kormányt illeti meg. (így tehát a végrehajtó hatalom hatásköi'ébe esik valakit bi­zonyítékok, adatok alapján — a bírói hatalom utján — vád alá helyezni, perbe fogni, eljárást indítani ellen.) Amikor McCarthyék maguknak kövtelik a végrehajtó hatalmat, voltaképpen az alkotmány rendelkezéseit szegik meg és mivel nincs törvényes mód arra, hogy egy törvényhozói bizottság magáévá tegye a törvény végrehajtá­sának feladatát, McCarthy jogtalan módszerek­hez folyamodott, többek közt a kormányalkalma­zottak törvényszegésének bátorításához és vé­delméhez, véli Lippmann. Vagy amiht a “N. Y. Herald-Tribune’ ’vezércikke még világosabban ki­fejezi: “Meglepő, hogy egy szenátor igazolva érzi magát, hogy a végrehajtó ügyosztályok különféle tisztviselőit arra buzdítsa, hogy úgy .cselekedje­nek, mintha az ő ügynökei és kémei lennének, az ő iránta viseltetett személyes hűséget fölébe he­lyezve törvényes megszorításoknak és alkotmá­nyos kötelességeknek.” Az ohioi “bölcs” Salamon A mi korunknak is meg vannak a “bölcs Sala­monjai.” Csupán egy baj van velük. A teremtő­jük elfelejtett nekik szivet adni. A legenda szerint Salamon király idejében két anya egyforma jogcímen követelt magának egy gyermeket. Nem tudván eldönteni a dolgot, Sala­mon király elé járultak, hogy tegyen igazságot. Salamon a bölcs'azt javasolta, hogy vágják ketté a gyermeket és igy mindkettőnek “jut"’ belőle. A hamis anya belenyugodott a döntésbe. De az igazi anya felsikoltott,. hogy inkább legyen a má­siké, de a gyermeknek ne legyen bántódása. A bölcs király ekkor megtudva ki az igazi anya, an­nak ítélte oda a gyermeket. Az alanti eset viszont Ohioban történt. Egy háromgyermekes anya munkanélküliségi segélyért folyamodott. Gyermekei 4, 5 és 8 esz­tendősek voltak. “Ki viselte a gyermekek gondját, amikor dol­goztál” — kérdezte a munkanélküliségi segély hivatal “bölcs” Salamonja az anyát. “Felfogadtam valakit” — válaszolt az anya. “És ki viseli gondjukat most”, folytatta a kér­dezést a könyörtelen bürokrata. “Amióta nem dolgozom, én viselem gondjukat”, válaszolt a gyanútlan anya. “Ahá, akkor nem vagy jogosult munkanélküli segélyre” , csapott le a “bölcs” Salamon. “Mert a törvény előírja, hogy csak az kaphat munkanél­küliségi segélyt, aki kész munkát vállalni és tényleg keres, is munkát. Mehetsz. Nem kapsz munkanélküliségi segélyt.” A mi korunk “bölcs” Salamonja, tehát az elé a dilemma elé állította az anyát, hogy vagy hagy­ja felügyelet nélkül gyermekeit és akkor szinte életüket veszélyeztesse, vagy maradjon otthon és akkor tegye ki őket az éhezésnek a munkanélkü­liségi segély elvesztésével. Még ennek a szivnélküli bürokratának sem kí­vánjuk azt, hogy felesége vágj' özvegye valaha abba a borzalmas helyzetbe jusson, hogy egy ilyen kegyetlen Robottal kerüljön valaha is szembe. A Lincoln-brigád a vádlottak padján Rev. dr. John A. Mackey, a prineetoni teoló­giai szeminárium vezetője és az amerikai presz- biteriánüs egjdiáz elnöke, a múlt hónapban kije­lentette, hogy “a hűtlenség bűnével vádolni va­lakit azért, mei't egykor véletlenül olyan ügyét támogatott, amelyben teljes lélekkel hitt, de mely iránt tudta nélkül kommunisták is érdeklődtek akkor vágj' később, az emberi értelem, az ámen* kai igazságszolgáltatás és a keresztény hit min» den törvényének megszegése.” Mackey ezt a ki­jelentést New Yorkban tette, a Columbia-egyetem teológiai fakultásának égisze alatt az egyetem kétszázados ünneplésére rendezett szertartás ke­retében. Hozzáfűzte, hogy az ellene emelt összes vádak “alapos megfontolása” után “sem szégye- lem, amiért annak idején támogattam ügyeket, sem az engem vezető szellemet és okokat.” “A köztársasági Spanyolország iránt érzett mély érdeklődésem, Spanyolország kultúrájával szemben fennálló tartozásom és népe iránti sze­retetem, molytatta, szent megtiszteltetéssé tette számomra, hogy segítsek a fasiszta zsarnokság spanyol menekültjei orvosi és más szükségletei­nek megszerzésében. Ezek közül néhányan álta­lam jólismert és szivemnek kedves protestáns hitsorsosok.­“Spanj’olországgal és spanyol Amerikával negy­ven éven keresztül ápolt benső kapcsolatom' némi tekintélyt kölcsönöz nekem. A spanj'ol köztársa­ság demokratikus alapon felállított rendszer volt. Liberálisok és nem kommunisták vezették. A nagy nyugati demokráciák nem szállítottak fegy­vert a köztársaságnak, noha azokra szüksége volt a Franco-lázadás leverésére. Ezt a lázadást a spanyol vallásos hierarchia szította, Hitler és Mussolini segítette. “A köztársaságnak joga volt ezekhez a fegy­verekhez a nemzetközi törvénjrek értelmében. Tény az, hogy nem kapta meg és az emberek úgy fognak emlékezni rá, mint a modern történelem egj'ik legsötétebb árulására és a későbbi bonyo­dalmak egj'ik főforrására az európai és a világa politikában.” Dr. Máckey hozzátette, hogy “sose felejtsük el, hogj' a mostani forradalmi korszak akkor szü­letett, amikor a kommunista befolj'ást még nem érezték világszerte.” Rev. Mackey kijelentéseinek az ad különleges érdekességet, hogy Washingtonban a felforgató tevékenységeket ellenőrző bizottság előtt éppen most van folyamatban az amerikai Abraham Lifi- coln-brigád szervezetének kihallgatása. A ható­ságok rá akarják bizonyítani, hogy a szervezet, amely már évek óta rajta 'van a “felforgatok” listáján, “felforgató” tevékenységet fejtett ki, s akkor tagjai előtt a börtön kilátásai nyílnak meg. Amirit mindenki jól tudja, a Lincoln-brigád, amelynek a spanyol polgárháborúban való dicső­séges szereplése ma már a világtörténelem egy fejezetét alkotja, Amerikában alakult és részt vett a Franco-féle ellerfforradalmi felkelés leve­résére irányuló spanyolországi harcokban. Világtörténelmi fontossága abban állt, hogy a spanyol köztársaságot meg akarta menteni. A Franco-féle lázadás leverése óriási kihatással le- hétett volna az emberiség történetére, mert a Francot támogató Hitler és Mussolini számára olyan lecke lett volna, hogj' a demokratikus erők láttára minden valószínűség szerint elment volna a kedvük a második világháború megindításától. A spanj'olországi harcok idején 1937—38-ban, mindenki tudta, hogy a polgárháború kimenete­létől sok függ: függ mindenekelőtt a világhábo­rú kitörésének évekkel való eltolódása, esetleg elmaradása örökre. Amikor tehát a Lincol-brigád tagjai a spanyol köztársaság megmentése élte­kében harcoltak, egyszersmind amerikai katonák százezrei életének megmentéséért is harcoltak, nem szólva a világháború elkerülésének lehető­ségéről s azzal együtt milliók és milliók életének megkiméléséről. * ­Az a Franco, akinek fegj'veres kalandja lever­te a népszavazás alapján kétszer is megalakult spanyol köztársaságot s aki Hitler és Mussolini fegyvertársa volt, a fasizmus leverése után nem hogy osztozott volna a bukott fasiszta diktátorok sorsában, hanem ma már a változott helyzet foly­tán élvezi országunk uralkodó köreinek, gazdasá­gi, politikai és katonai irányítóinak kegj'ét, s A hadi szövetségesükké vált, mig azok az amerikai fiuk, akik életük kockáztatásával küzdöttek az. emberiség jobb sorsáért, a bírák előtt állnak. A Lincoln-brigád sok tagja a fasizmus elleni öldöklő harcban vesztette életét. Azok közül AMERIKÁI MAGYAR SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents