Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-06 / 17. szám
May 6, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hírmagyarázat és kritika Üdvözöljük Nagy József és Uhrin János munkástársakat A haladószellemü amerikai magyarság táborában gyülekeznek jóval több mint félévszázad óta az Amerikába vándorolt magyar munkások leg- felvilágosodottabb, legöntudatosabb, a dolgozó osztályért, munkástársai*ért, magyar testvéreikért és általában az egész emberiség ügyéért legáldozatkészebb, legönfeláldozóbb tagjai. Ezt a tábort méltán megilleti — és félévszáfcados működésével jól kiérdemelte —, hogy az amerikai magyarság lelkiismeretének, élcsapatának tekintsék. Az évek folyamán a közös célért folyó munkában végzett következetes munkájukért ez a tábor időnkint megtisztelésben részesíti legtevékenyebb tagjait, azokat, akiknek működése külön megbecsülést hoz a magyar névre és a haladás táborára egyaránt. Amikor olyan embereket, mint egy Erdei Mihályt, Petrás Pált, Kocsis Lajost, Nagy Andrást, Nánásy Dezsőt, Szántó Karolát, Nagy Józsefet, Hegedűs Máriát, Illés Jánost, Gellért Hugót és most Uhrin Jánost — hogy csak egy néhányat említsünk — ünnepli az amerikai magyarság, akkor az ilyen ünneplés egyaránt szól az ünnepednek és a munkásosztálynak, amely minden országban a társadalom és az emberiség legjobb fiait termeli ki magából, neveli fel és állítja a legnagyobb emberi célok szolgálatába. > Büszkék vagyunk arra, hogy a haladószellemü amerikai magyarságnak ilyen kiváló fiai vannak. Büszkék vagyunk arra, amit ők tettek és tesznek az amerikai nép szabadságának, jólétének előmozdításáért. És úgy érezzük, hogy helyesen cselekszik az amerikai magyarság, amikor érzelmeit fenntartás nélkül és oly gyakran, ahogy a lehetőség adódik, ünnepi formában juttatja kifejezésre legjobb fiainak. Ezekkel a gondolatokkal küldjük szívből jövő jókívánságainkat, szeretetünket és elismerésünket Nagy József munkástársnak Clevelandba, kit május 8-án és Uhrin János munkástársnak Los Angelesbe, akit május 16-án ünepelnek városuk haladószellemü magyarjai. Erőt, egészséget, hosz- szu életet a közjóért végzendő további munkálkodásukban ! Nagyon meghatott bennünket Peyer Károly májusi üzenete a magyar munkásokhoz, amelyet a Free Europe rádió volt szives továbbítani és “Az Ember” cimü newyorki közlöny közölni. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar munkások is nagy meghatottsággal fogadták az üzenetet. Hiszen oly sok régi emléket idéz fel bennük. Például azt, hogy ez a derék ember, menynyire szivén viselte érdekeiket mindenkor. Többek között, akkor, amidőn besúgta Horthy- éknak, hogy egyes szakszervezetekben kritizálják Horthy bűnös háborúját. Ekkor (1941 julius 1) a következő levelet irta ez a derék munkásvezér a magyar belügyminisztériumnak (Dr. Boor Aladárnak) : “Méltóságos Uram! A vezetésem alatt álló szakszervezetek helyiségeiben az utóbbi napokban ismételten jelentek meg egyének s az ott tartózkodó munkásokat különböző törvénybe ütköző cselkedetek elkövetésére kívánták birni. A hozzám érkezett jelentéseket mellékelve van szerencsém tisztelettel felterjeszteni. Méltóságoknak őszinte tisztelője: Peyer Károly főtitkár, országgy. képviselő” Hát még az a levél, amelyet a voronyezsi katasztrófa után irt a belügyminiszterneK, s melyben többek között ez állt: ...“féltékenyen vigyázunk politikai összejöveteleinken országunk nagy érdekeire. Ismerjük a kormány igen súlyos helyzetét.” Szóval ez a derék munkásvezér, a Free Europe méltó vendége, féltékenyen vigyázott arra, hogy a Horthy-banda, a németek, a nácik utolsó vazallusa megnyerje a háborút a Szovjetunió ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELLEN. Most ez az alak “üzen” a magyar munkásoknak, a magyar népnek. ' Hát annyira csődben van a Szabad Európa rádió, hogy nem tud mást a mikrofon elé állítani, mint Horthyék hűséges kiszolgálóját, mint egy olyan '‘munkásvezért”, aki saját szakszervezetének belső, eseményeiről küldött rendszeres titkos tudósításokat Hitler szövetségeseinek, a magyar fasiszta rendőrségnek ? Akik csak a más szemében látják a — gerendát LONDON. — Az angol parlament két munkáspárti tagja népgyüléseken mondott beszédeiben Dullest vádolta azzal, hogy útját állja az indokínai békének. Aneurin Bevan, a munkáspárt balszárnyának vezetője, azt mondta, hogy Angliának már régebben meg kellett volna értetnie US-el, hogy “egyetlen katonát sem fog küldeni Indokinába a francia imperializmus támogatására.” — Harold Wilson, Bevan egyik alvezére, az előbbi Labor-kormány volt kereskedelmi minisztere, kijelentette, hogy a genfi konferencia kilátásait súlyosan veszélyezteti Dulles “állásfoglalása, melyet hangoztatott már a konferencia megkezdése előtt.” Ázsiában a tárgyalásos béke legfőbb ellenségeinek az amerikai vezető körök “tébolyodott szélsőséges elemeit (az u. n. ‘lunatic fringe’-et) tekinti. Wilson rámutatott, hogy ezek az elemek magukban foglalják azokat, akik el akarják pusztítani a kommunista Kínát, azokat, akik szent keresztesháborut akarnak indítani a kommunizmus ellen és azokat, akik azt gondolják, hogy Ázsia népeinek érdekeit fogják szolgálni azzal, ha a modern hadviselés minden erőforrását a francia imperializmus támogatására fordítják Indokínában. Hangsúlyozni kívánom, hogy egyetlen embert, egyetlen ágyút sem szabad ebből az országból Indokinába küldeni a francia imperializmus támogatására.” Nem hisszük, hogy Mr. Wilson szempillája megrezdült, amikor ezt a teljesen helyes imperialista ellenes kijelentést tette és elitélte a francia imperializmust. Pedig rezdülhetett volna. Hiszen alig pár száz mérföldre Indokinától az angol imperialisták éppenolyan igazságtalan, jogtalan és embertelen háborút viselnek egy másik ázsiai nép, a malájok ellen, aminőt a francia’ gyarmatosítók viselnek -az indokínaiak ellen. De erről mélyen hallgatott Mr. Wilson, miként hallgat Mr. Bevan is. Látják a gerendát más imperialisták szemében, de nem akarják látni ugyanazt saját honfitársaikéban. Ugyan miért nem? Borisz Sklar kálváriája Április 21-én volt nyolcadik hónapja, hogy Borisz Sklar-t az óvadék jog megtagadásával fogva tartják Ellis Islandon a Walter-McCarran-törvény értelmében abból a célból, hogy deportálják. Az ő esete immár a tizenötödik, hogy az igazságügyminisztérium megbénítani igyekszik egy nemzetiségi csoport sajtóját azzal, hogy deportálni vagy állampolgárságától megfosztani akarja az illető nemzetiség lapjának egy-egy szerkesztőjét. i 1953 szeptember 21-én megjelentek az igazságügyminisztérium detektivjei az orosznyelvti lap a “Ruszki Gólosz” szerkesztőségében és elhurcolták Borisz Sklart Ellis Islandre. Sklar akkor 68 éves volt és 41 éve élt és dolgozott USA-ban, ahol az alkotmány tiltja a sajtó bárminemű korlátozását. Borisz Sklar meghurcolására nem volt más ok, mint hogy olyan politikai felfogást vallott és juttatott a sajtó utján kifejezésre, amelyet az igazságügyminisztérium görbe szemmel néz. 25 éve tagja a “Ruszki Gólosz” szerkesztőségének és cikkeiban a maga meggyőződése szerint harcolt az, amerikai nép legjobb érdekeiért. Ez az ember ártatlan s fogsága magányában bizonyára bátorítólag és vigasztalóan hatna rá, ha üdvözlő sorokat küldenének neki az emberek, orosz-, magyar- és más nemzetiségű amerikaiak, hogy érezze maga mellett a megpróbáltatások nehéz óráiban mindazok szeretetét' és együttérzését, akiknek érdekeiért küzdött. Címe: Boris Sklar. Ellis Island, New York Harbor, N. Y. A bevándoroltak newyorki védelmi bizottsága (New York Committee for Protection of Foreign Born) egyébként nyomtatott levelezőlapokat bocsátott ki, amelyeket fel lehet használni, hogy tiltakozzunk az igazságügyminisztériumnál Boris Sklar letaróztatása és fogvatartása ellen, valamint, hogy üdvözlő üzeneteket küldjünk az Ellis Islanden sínylődő újságírónak. Ilyen lapok kaphatók a bevándoroltak védelmi bizottságánál, 23 West 26th Street, New York 10, N. Y. Nehezen megy a polgár jogfosztás Ismét elhalasztották, újabb dátum nélkül, a Stanley Nowak volt állami szenátor állampolgárságának visszavonására indított pert. Ezt a pert voltaképpen még 1952 december 24-én indították meg — másodízben. Az ügy Frank Picard szövetségi biró kezében van Detroit .városában. A tárgyalást eredetileg 1953 júliusára tűzték ki, aztán elhalasztották októberig, majd ismét újabb időpont megjelölése nélkül elhalasztották. Később 1954 április 7-re tűzték ki, majd ismét elhalasztották újabb dátum nélkül. Majd május 27-re tették és ismét elhalasztották határidő nélkül. A halogatásnak sokféle okát adják. Az egyik az, hogy egyre többen támogatják Nowakot az állampolgársága megőrzéséért vívott harcában. - Ez más. ezrek állampolgárságára is vonatkozik s ezek mind szüntelen kampányt folytatnak a Walter-McCarran-törvény és a vele kapcsolatos törvények eltörlésére. E támogatás egyik bizonyítéka volt az a hatalmas tömeg, amely a Stanley Nowak tiszteletére márciusban rendezett díszvacsorán megjelent. Több mint 600-an vettek részt azon és tettek fogadalmat Nowak támogatására. A Nowak védelmére alakult bizottság most kampányt indít, "hogy ejtsék el az ellene immár tiz évvel ezelőtt indított pert és eljárást. A NÉP A VÁDLOTTAK PADJÁN Májusban vagy junius elején kezdik meg egy nagy, országos szakszervezet elnökének perét. Hugh Brysont, a Marine Cooks and Stewards szak szervezet országos elnökét, még tavaly áprilisban helyezték vád alá. A vád ellene ugyanaz, amellyel Ben Gold-ot, a szücsmunkások vezérét, illegték és ítélték el, mondvacsinált vád: hogy amikor a Taft-Hartlev-törvény áttal megkövetelt nem-kommunista esküt aláírta, — hamisan esküdött. Ezt a vádat bizonyítani nem lehet, mert koholt vád. Hamis tanuk, fizetett spiclik kétesértékü véleményei támasztják alá az ilyen vádat, mert a monopóliumok számára minden eszköz jó, ha azt remélhetik, hogy szétrobbanthatnak és megsemmisíthetnek progresszív szakszervezeteket vagy semmivé tehetik az ilyen szakszervezetek kollektiv bértárgyalási jogát. Bryson és szakszervezete, a tengerész szakácsok és pincérek szakszervezete, veszélyben van! Ez alkalommal a szakszervezet egy röplapot * adott ki és figyelmezteti az amerikai népet ez újfajta vádaskodásban mindenkit érhető veszélyre. A röplapon többek közt a következőket mondják: “Amiről a mccarthysták elfeledkeztek s amiről a reakciósok mindenhol megfeledkeznek: a nép. Minthogy megvetik a népet, aláértékelik a nép értelmét és hajlandóságát is, hogy a tisztességességért és szabadságért harcoljon. “A vörösfalás, a hisztéria és a rágalmazás ellen felzudult ellenállás emelkedőben van egész Amerikában. Egyre töfyb ember jut annak világos belátására, hogy mit is akarnak a mccarthysták és hogyan tervezik annak elérését. “Valahányszor törvény elé állítják a polgári szabadságjogok és a kiterjesztett demokrácia egy-egy harcosát, valamennyien a vádlottak padjára kerülünk. Bármi történik vele, ugyanaz történik valamennyiünkkel. Ezért a mi pörünk is Bryson pőre. Az ő sorsa valamennyiünk sorsára nagy kihatással lesz. “A munkásmozgalom régi jelszava ma is mélységesen igaz: “Az a sérelem, amely egyet ér, valamennyiünket éri.” Jó üzlet a hirdetés Ha valakinek van egy kis pénze hirdetésre, az 16,800, azaz tizenhatezenvolcszáz dollárt fizethet a “Saturday Evening Post” egyoldalas hirdetéséért, ha viszont négy színben készült hirdetésre akar egész oldalt, azért 25,000 (huszonötezer) dollárt fog fizetni. Ezért mondjuk, hogy jó üzlet a hirdetés. Mi itt a Magyar Szónál valamivel olcsóbban szállítjuk. _____9,
