Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-06 / 17. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ RIBA JÓZSEFNÉ Ismét egy öntudatos munkásEgy vasúti munkás véleménye az uj barbarizmusról és egyebekről nőt ragadott el közülünk a kegyetlen halál, névszerint a mezőkövesdi születésű Riba Jdzsef- né Vámos Katalint, aki több Tisztelt Szerkesztőség! Először is bocsánatot kérek, mert az Írásom nem a legjobb és igy csak körmölni tudok, mert iskolai tudománnyal nem rendelkezem. Én a Heves megyei Verpeleten születtem, 1889 jun. 30-án. Apám elköltözött Verpelétről más megyébe dohánytermelőnek és igy, mikor kicsinyek voltunk, tanyákon laktunk, messze az iskolától és ha hideg volt, azért nem mentünk iskolába. Legtöbbször még jó lábbelink és ruházatunk sem volt, amikor pedig kitavaszodott, akkor kifogtak bennünket az iskolából, mert az uraságnak kellett búzát pucolni, vagyis aszotkázni. 25 krajcárt kaptunk napkeltétől naplementéig és Így sem iskolát, sem mesterséget nem tanultam. Itt Amerikában mint kovács dolgoztam hosszú évekig és később, amikor láttam, hogy mint dolgoznak a kovácsok, magam is felcsaptam kovácsnak és most is, mint kovács dolgozom a Union-Pacific vasútnál. Nem tudom, hogy meddig, mert az utolsó 3 hónapban már sok munkást elbocsátottak, s azért is, mert nemsokára már 65 éves leszek és már benne vagyok a korban. Sok mindent láttam s tapasztaltam életemben. Nagyon sokat foglalkoztat egy gondolat és szeretném azt másokkal is közölni. Ez pedig az, hogy miért van annyi sok beteg úgy a nők, mint a férfiak és gyermekek között, majd csak azt mondhatnám, hogy az egész társadalom beteg. Hogy van az, hogy az iskolás gyermekeknek rosszak a fogai" és fiatal gyermekek már szemüveget viselnek, mindenki orvoshoz megy, öreg és fiatal. Sokszor kérdezem önön magamtól, miért ne lehetne ezen a sok betegségen segíteni orvos nélkül és hogyan lehetne a beteges emberiséget egészségessé tenni. Jelen korunkban az egész világon beteges az emberiség, rossz foguak, gyenge szemük van, ferde testállásuk, rövid életűek és gyenge gondolat - menetük van. Hogyan lehetne ezt a sok betegséget lecsökkenteni, hogyan lehetne egészségesebb embereket nevelni? Az én gondolatom szerint a mai kor egy forradalmi korszak, mely napról napra változik. Változnak a gépek, jármüvek, Utcák, házak, gyáraké ruhane- müek és minden, amit látunk. S majd elfelejtettem a legnagyobb csoda-találmányt, a H- bombát, amivel 20,000,000 embert is el lehetne pusztítani pillanatok alatt és meg van a nagy öröm a betyár világban, átalakult a “nyugati” világ barbarizmussá. Most már csak a nagy katlan hiányzik, amiben elkészítik a barbár gulyást, vagy megtörténhet az is, hogy elfogyasztják nyersen, s az is egy uj találmány lesz és ezáltal is bölcsebbek lesznek. A keresztény barbarizmust már feltalálták, most már csak a kannibalizmus hiányzik, de lehet, hogy feltalálják azt is hamarosan. McCarthy urnák robbanékony esze van és abban még sok bölcsesség el van raktározva. Elnökünk pár héttel ezelőtt arra kérte a világ keresztényeit, imádkozzanak, hogy béke le- gyen a világban és ugyanakkor robbanó bombát kell szállítani a kapitalista világ minden részébe, hogy megvédj ük szabad rablási rendszerünket a népi demokráciáktól. Most pedig szeretnék az én bombáimmal foglalkozni, melyek nem gyilkolnak, hanem éltetnek és egészségesebbé fejlesztenék az emberiséget. Először is szeretnék rátérni a húsételekre. Az emberek lefaragják, vagy lerágják a húst a csontról. A legjobb izü hús a csont körül van. A csontot nem tudjuk megenni, mert kemény. Az én tapasztalatom az, hogy változást kéne behozni a húsfogyasztásba, ki kellene csontozni a hus- nemüeket még nyersen, a csontokból leveseket, vagy főzeléket készíteni, mert a csontban még sok táperő van, amit az emberek eldobnak. A csontokból készített levesek táplálnák szervezetünket és erősítenék csontjainkat. Ha csontjaink erősebbek lennének, az egész szervezetünk erősebb lenne. A csontokat ezenfelül ki kellene szárítani kemencékben és liszt formában beledagasztani a napi kenyerünkbe, úgyhogy mindenki részesülne belőle. Ezenkívül a tojásfogyasztásról is írni akarok. A tojáshéja megőrölve szintén jó hatással lenne az emberi szervezetre, erősítené a csontokat és ha a csontjaink erősebbek, akkor a fogaink is erősebbek lennének, nem rolna annyi gyengelátásu ember és ugyanakkor az emberek hangulata is kedélyesebb lenne. Azt hiszem, jó volna ezeket a gyakorlatba ültetni. Én magam szeretnék kísérleti nyúl lenni. Ha ez sikerrel járna, úgy erősebb lenne, mint a H-bomba. Ezzel be is fejezem soraimat, mivel nem vagyok iródiák és kifáradok az Írástól. Köszönettel venném, ha kapnék választ a tisztelt szerkesztőségtől és megmondanák véleményüket az írottak felől, még akkor is, ha nem érdemes vele foglalkozni. Vasúti munkás (Hogy mennyire érdemesnek tartjuk a fenti levélben felvetett kérdésekkel foglalkozni, annak elegendő kifejezője a tény, hogy a levelet csaknem teljes egészében közöljük. Egyetértünk azzal, amit a H-bombás “szabad világról” ir az olvasónk. És bár a mellette felvetett táplálkozási javaslatok nem tartoznak a levél központi gondolatához, magukbavéve azok is közérdekűek. Annyi biztos, hogy ha az emberiség elhárítja a H-bombás háborús veszélyt és megalapozza a tartós békét, rohamosan fejlődni fog a közegészség.' A fegyverekre tékozolt óriási ösz- szegeket a népek anyagi és szellemi jólétének gyors emelésére fogják fordítani. — Szerk.) havi betegség után 63 éves korában 1954 április 7-én a wad- sworthi kórházban több szivro- ram után elhunyt. Temetése e hó 9-én az ak-oni magyarság tömeges részvételével ment végbe. Gyászolják férje, Riba József és leánya Katherine, férjezett Tóth Kálmánná, három unokája, valamint Mezőkövesden élő nővére es rokonai. Mrs. Riba hűséges olvasója volt a Magyar Szónak, mindig érdekelte a hazai fejlődés, mely napról napra emeli a dolgozó nép színvonalát. Sohasem felejtette el a summás életsorsot. Ribáék nagyon szerették a földet és ezért már 25 évvel ezelőtt szép farmot vásároltak, melyet megértéssel együtt munkálták meg, amig csak erejük és egészségük meg volt. Az utóbbi években nyugalomba vonultak. Vigasztalást próbálunk nyújtani Riba bátyánknak ezen sorokkal, s hogy kedves felesége emlékét mindnyájan meg fogjuk őrizni. Hegedűs Mária A Magyar Szó munkatársai ezúton fejezik ki részvétüket Riba munkástársnak felesége elhunyta alkalmával. Hogyan verte a botos ispán a ntagygyar parasztot a “régi jó időkben” Tiszt olt szerkesztőség! Én is olvastam a Szabadságban megjelent cikket, amelyre önök az április 1-i számban hivatkoztak. Bizony ökölre szorult kezekkel olvastam, mert én is sokat dolgoztam a magyar nagyurak birtokain. Igaz, engem nem lőttek le, de megverni engem is megvertek amikor sommás gyerek voltam, még hozzá ártatlanul. De nem csak engem, hanem egy Nyitra-megyei embert is úgy elvert Tőkete- rebesen az ispán, hogy az ösz- szetett kezekkel rimánkodott az ispánnak, hogy ne üsse tovább görbe bottal. Ép, amikor verni kezdte, az első lépcsőre lépett a mázsás zsákkal a vállán, viszi a búzát fel a magtárba. Viszaesett szegény, mert először is mezteLAPUNKÉRT Bronx kvótájára $25 Frank és Paula Hirsch, Bronx 5 dollár Mrs. Szilágyi $1 John Katona, Long Island kvótájára $2 Somogyi $1 Charles Varga és neje ,Cudahy, emlékére, Bednyák Györgyné szorumegvaitás $10 Louis Vértessy, Bronx kvótájára betegágyból küldi $2 J. Riba $5 Bronx kvótájára $30 Péter lapbarát $5 Pintérnénk $2 Frank Barát $3 Louis Tóth $3 Koszorumegváltás Bednyák Gy. emlékére, Bernyák Györgyné 10 dollár Varga munkástársnak az elbúcsúztatásért $10 Böde András és neje $5 len lába ikrájára vágott. A zsák félregurult és akkor őt verte tovább az ispán, amig csak neki tetszett. Az ispánt Tahi Györgynek hívták. Ez az eset a gróf Andrássy Aladár birtokán történt. Az én apámat is meg akarta verni ,de az én apámnál volt egy jól kihegyezett háromágú Vasvilla, amellyel apám a szalmakazalt rakta. Amikor Tahi intett neki a bricskájáról, hogy jöjjön le, az apám gondolt egyet és a villát magával vitte. Amikor lejött a kazalról, azt mondja neki az ispán: “Szabó, a villát tegye le.” Apám azt felelte neki: “Nem teszem ispán ur, mert ez az enyém. A sajátom. Én ezt Mezőkövesdről hoztam magammal.” S igy John Nagy, F. G. $5 Tóni Kovács $3 Péter István F. G. 2 hóra $10 Bronxi kvótára fogadásból $2 Bronxi kvótára $2.55 E. Weiss, Bronx $1 Kellerék, Dattlernak $1 J. János $5 J. Her $3 B. és R. Chanyi $5 Nevirgi a lap javára (Newark kvótájára) $5 Toledói F. G. 3 hóra $15 Hammondi kvótára ifj. Nagy András és családja édesanyjuk emlékére $10 Mrs. E. Kochlács, Nagy András- né emlékére $5 New Brunswick, F. R. $5 Gajdos, New Brunswick kvótájára $5 N. N., New Brunswick $5 Stephen Kocs, Bronx kvótájára 10 dollár Steve Nyikes gyüjtőivén: L. Odor $2 nem merte bántani, mert félt, hogy az apám a hasába nyomja. Az apámat azért akarta megverni, mert az apám kikergette a disznókut- ricából, ahol 60-an laktunk, a Cukor György nevű sommásgazdát, aki azon a héten engem összevert a cséplőgépnél. Én ugyanis két ökörrel fát vittem a kazán tüzeléséhez. Amikor az ebédemet, ott akartam elfogyasztani, a sctfnmás gazda nem engedett, azt mondta, hogy egyem csak a szekéren. Amikor mégis enni kezdtem, el kezdett verni. Mindennek az volt az eredménye, hogy engem is, az apámat is elcsaptak a munkából. Hát nekem ez az egyik emlékem a régi ‘jó világ”ból. Szabó József N. Schmidt $2 A. Kálmán $1 P. Pajor $1 Zrenek $1 Endre Man $5 Grill Olga és Ottó, Blue Danube Bar $3.50 Bert Szepessy $2 John Széles $3 Bortef $1 Steve Szebelédy $3 A munkásság egyetemes nagy ünnepén, május 1-én üdvözölni óhajtom az emberi társadalom életfeltételeit mindennapi áldozatos munkájával előteremtő munkás és földművelő népet a világ minden országában. Külön üdvözlöm szülőhazám népét Joseph Bakos Woodbridge, N. J. NE HAGYJUK a haladás fényét kialudni Magyar Amerikában!— Adakozzunk a lap javára! Május 13-án lesz egy éve, hegy szeretett édesanyánk Mary Nagy elköltözött az élők sorából. Emlékét örökké szeretettel őrizzük. .. .- Ifj. Nagy András és családja Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét Varga Károly munkástársunknak a szép búcsúztatóért, amit szeretett férjem Bednyák György ravatalánál mondott. Külön köszönjük az összes jóbarátaink részvétnyilvánitását és megjelenésüket drága halottunk temetésén. Özv. Bednyák Györgyné és családja Havi 12 dollár fizetés 1 • Egy detroiti lapban jelent meg az alábbi levél, amelyet közérdekűségénél, egyszerű megfogalmazásánál és eredetiségénél fogja érdemesnek tartunk megismertetni az olvasóval:-Tisztelt Szerkesztőség! Önök már sok mozgalmat indítottak el városunk ,az állam és a nép jólétének érde- kébep. Vájjon nem volna-e kedvük egyik legnagyobb problémánk fedelét felpattintani: az aggkori nyugdíjasokét? Azokét, akik nem a saját hibájukból élnek fiaik, leányaik kegyelemkenyerén vagy pedig valóságos kegyelemkenyéren, mivel az állam juttatások nem bírják fedezni megélhetésük költségeit? Láttak-e már parasztasz- asszonyt, aki. beteg szive ellenére maga vágta a fát a főzéshez és a fűtéshez, mert az állam nem adott pénzt szénre ? Láttak-e már valaha meghalni öreg személyeket, mert az állam nem volt hajlandó fedezni orvosi költségeiket? Fordult-e elő családjukban súlyos betegség, haláleset, amikor nem volt semmi jövedelem és az állam mégis azt állította, hogy nagy szívességet tesz, ha a családfőnek havonta 12 dollárt utal ki? Én és hozzám hasonló ezrek szeretnénk tudni, ki dönti el, ki szabja meg ezeket a sovány segélyeket. Szeretnék havi 12 dolláros fizetést megszavazni neki is. Jótékonykodástól hangos az ország. Rendben van, de nem lehetne-e intézkedni valahogy, hogy nemcsak létet, hanem jólétet is biztosítsunk öregeinknek. Nem akad-e valaki, aki -az egész kérdést a nép elé tárná? Patricia Mary Morris A munkásság egyetemes nagy ünnepén, május 1-én üdvözölni óhajtom az emberi társadalom életfeltételeit mindennapi áldozatos munkájával előteremtő munkás és földművelő népet a világ rpmden országában. Külön üdvözlöm szülőhazám népét John C. Berkes Pittsburgh, Pa. May 6, 1954
