Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-06 / 17. szám

May 6, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ VÁLASZ EGY FÉLREVEZETETT MAGYARNAK (Az elmúlt hetekben mintapéldányokat küldtünk la­punkról néhány olyan amerikai magyarnak, akikről felté­teleztük, hogy érdekelheti őket a munkássajtó. Egyesek elő is fizetnek, mások viszont különböző hangnemű és tartal­mú levelekben válaszolnak felhívásunkra. Az egyik ilyen le­vélre az alanti választ küldte Deák Zoltán szerkesztő.) ÚJABB NÉGERELIENES MERÉNYLETEK Chicago. —Annyira elhara- pództak a faji üldözéssel já­ró kilengések Chicago déli ol­dalán, hogy a város középit- kezési hivatalának vezetői ha­ladéktalan intézkedésre szólí­tották fel a polgármestert. Az urak többnyire gyerme­ki ártatlanságot mímelnek az ilyen kérdéseknél. Úgy tesz­nek, mintha nem tudnák, íogy az * ingatlantröszt keze van a dologban meg hogy az ingatlanérdekeltségek azzal akarják házaik értékét védeni fehérlakta negyedekben, hogy a néger lakókat bizonyos mindenre kapható elemek igénybevételével kiüldözik. A három chicagói építke­zési hivatalbeli főbiztos ta­nácskozásra hívta Kennedy polgármestert és rendőrkapi­tányait és elégedetlenségének adott kifejezést amiatt, hogy a Trumbull Park házcsoport­ban nyolc hónap óta észlelt feszültséget csak immel-ám- mal kezelték Chicago legdé­libb részén. 29 eves. Felesege: Mattie, 2d éves. Öt éve házasok, gyerme­kük nincs. Hawthorn egy vil­lanycég raktárnoka. A máso­dik világháború veteránja. A légierőben harcolt hazája vé­delmében. A házat egy Leroy Lawson nevű embertől vette meg, aki feleségével és gyer- megeivel néhány héttel előbb azért költözött Michinganbe, mert háza hátsó verandájára Kedves .... Ur! t Megkaptam levelét, melyben válaszolt a Magyar Szó­ban közölt üdvözletemre és előfizetési felhívásomra. Engedje ] meg, hogy én is válaszoljak Önnek. Ezt már annál is inkább ^ óhajtom, mivel az Ön levele, ha éles volt is a hangja és alap- , tálán a tartalma, de megtartotta az udvariasság bizonyos hangnemét. Úgy érzem, hogy az Ön szive a helyén van, de ismeretei bizony kiegészítésre szorulriak. Ön azt írja, hogy nem hajlandó “álnok hazugságokkal spékelt munkámban” nekem segítségemre lenni. De én nem kértem öntől semminemű munkát. Csupán annyit, hogy ol­vassa lapunkat, legalább egy kis ideig. És akkor állapítsa meg mi benne a rossz, a hazugság. De ha felfedez benne igazságot, akkor ne féljen azzal szembe nézni! Tehát én csak olvasásra és gondolkodásra szólítottam fel Önt. Semmi másra! Ön azt írja, hogy hűséget esküdött az amerikai alkot­mányra és hűségét nem hajlandó megszegni a “muszka propagandisták” kedvéért. Gondolja Ön, hogy az alkotmány megtiltja Önnek a munkássajtó olvasását? Vagy ami azt illeti BÁRMINEK ol­vasását? (Lásd Eisenhower elnök nyilatkozatát erre vonat­kozóan tavaly junius 14-én) Nem, kedves honfitársam, az alkotmány nem tiltja ezt meg sem Önnek, sem másnak. Ellenkezőleg, az alkotmány- módosító függelék (Bill of Rights) első szakasza határozot­tan biztosítja minden amerikai számára a sajtó és szólás- szabadságot. Én is felesküdtem, kedves honfitársam, az alkotmányra. Tisztelem és becsülöm azt. De nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Amikor hazánkat megtámadták a japánok 1941- ben, én önként jelentkeztem védelmére, bár már akkor túl voltam a korhatáron. És addig nem nyugodtam, amig 1942 októberében be nem soroztak, bár bizonyos fizikai fogya­tékosságom révén és mint újságíró is kérhettem volna fel­mentésemet. Ezt nem kérkedésből mondom, csupán annak bizonyításáért, hogy a haza szeretetéből és az alkotmány megbecsüléséből nem szorulok senki útbaigazítására. A mi lapunk nem végez olyan propaganda-munkát, ami­vel Ön vádolja. Ez a vád hamis és alaptalan. Ellenben vég­zett és végez évtizedes munkát a munkásság jólétéért és előrehaladásáért. Ön nem hiszi ezt? A United Mine Workers levéltárában feltalálhatja ama levél másolatát, amelyet John L. Lewis 1939-ben küldött nekünk a bányászok szervezésé­ben és védelmében kifejtett munkánk elismeréseként. És a vasipari szakszervezet, a United Steel Workers levéltárában megtalálhatja ama levél másolatát, melyet a néhai Murray és \ an Bittner irt nekünk az acélunió (CIO) szervezésében kifejtett következetes és hathatós munkánkért. A háborús erőfeszítés támogatásáért a U. S. kormánya 1945-ben oklevelet küldött nekünk. De a számunkra legszebb és maradandóbb elisme­rést és amire a legbüszkébbek vagyunk, attól a sok tízezer amerikai magyar munkástól kaptuk és kapjuk, akik felis­merték lapunkban érdekeik és minden amerikai dolgozó leg­igazibb, leghűségesebb, megvesztegethetetlen védelmezőjét. Elismerésüket szeretetükkel, önként vállalt támogatásukkal, félévszázados lankadatlan ragaszkodással fejezték és fejezik ki mind a mai napig. A mi lapunk volt az egyedüli amerikai magyar újság, amely kezdettől fogva és éveken keresztül támogatta a mun­kanélküli segélyért és társadalmi biztosításért folytatott or­szágos küzdelmet. Melyik más amerikai magyar újság mond­hatja ezt magáról? Egyik sem! Nyugdíjas ön? Hát tudja meg, hogy azért a nyugdíj­ért, melyet Ön minden hónapban kap és amely meg is illeti Önt, a mi lapunk és a mögötte álló tiz és tízezer amerikai magyar hosszú időn keresztül harcolt a harmincas években. Azt is felrója nekünk, hogy a békéért harcolunk. Há: ha ez bűn, aklTór bűnös vagyok és bűnösek vagyunk. Igen, békét akarunk. És békét akar minden becsületes ember, akár itt Amerikában, akár “muszka” országban. Nem tu­dom, Önnek vannak-e gyermekei. Ha igen, akkor kötelessége, hogy maga is küzdjön a békéért. Nekem vannak gyermeke­im s nem akarom, hogy ifjú életük á hidrogénbomba lángjá­ban pusztuljon el. És nem akarom ezt a sorsot egyetlen más amerikai, magyar, angol, német, orosz, kínai vagy bármely más nép gyermekeinek sem. Ezzel be is fejezem válaszomat. És ha megengedi a bib- üás zárószót, bár nem hivatásom^jaiíi.k használata, idézem Pál apostol intelmét a pilippibeliekhez: “Mindama dolgok fö­lött, amelyek igazak... elmélkedjetek.” (4:8.) Hát gondol­kozzon Ön is, honfitársam, levelem tartalma fölött. Szivbeli köszöntéssel: Deák Zoltán benzinbe áztatott és megyuj- tott rongyköteget dobtak. A dinamitrobbantás 5,000 dolláros kárt okozott a ház­nak és Hawthornnak. És mint az emberi kapcsolatok bizott­ságának egy tagja leszegezte, a bombadobás célja “több volt, mint egyszerű figyel­meztetés, mert arra nem di- namitot, hanem csak fekete puskaport szoktak használni.” CALIFORNIA Los Angeles számára az automobil életszükséglet. Ta­lán módosítsuk ezt úgy, hogy Los Angeles számára az auto­mobil nagyobb mértékben szükséglet, mint más nagy város­ban, ahol az autó szintén nagyon szükséges. New Yorkban a “Subway”, akárcsak Londonban az “Underground” és Párisban a “Metro”, nagy mértékben kielégíti a lakosság utazási igényeit, azért is, mert az autó­buszjáratok pótolják a földalatti jármű hiányosságait. Chi­cagóban a magasvasut még mindig fontos szerepet tölt be a város közlekedési hálózatában és valószínű, hogy idővel ott is földalatti fogja helyettesiteni az idejétmulta magasva- sutat. Los Angeles területe jóval nagyobb, mint bármelyik más városé, de sem földalatti, sem magasvasutja nincsen. Autóbusz és villamos járatai silányak, elavultak. A rend­szeresen munkába járó emberek legnagyobb része kénytelen autóját használni, ha gyorsan és időben akar munkahelyére érni. Ez a helyzet meglátszik a város arculatán. Az utak és utcák, úgyszintén a “íreeway”-k (az autó sugárutak) egész nap, de főként e reggeli és esti órákban túlzsúfoltak és a forgalom gyors lebonyolítására egyelőre nem találtak ha­tásos megoldást. Meglátszik azután a fő utakon és utcákon, ahol autókereskedők százai, fényes autóparkokban kínálják áruikat megvételre. Más városoknak is megvannak a maga autókereskedői, de amit Los Angeles produkál ezen a téren, az mindent fe­lülmúl. A szabad ég alatt kiállított autók ezrei, főként a lá­togatók számára, a város látványosságai közé tartoznak. A második világháború éveiben, amikor szünetelt az autógyár­tás, egyik-másik autókereskedő milliókat harácsolt össze, mert hiszen úgyszólván minden összeget ki lehetett facsarni a vevőkből, akik számára az autó kenyeret, megélhetést je­lentett. Ez az oka, hogy az ország minden részéből ide cső­dültek az autókereskedők, mert az itteni legendás keresetek hire elment mindenhová. Ez az oka, hogy a város forgalmas utcáin, a fényes autóparkok százai nyíltak meg és az autók ezrei álltak a közönség rendelkezésére. Mindez csupán háttérként szolgál ahhoz, amit mondani akarok... A koreai fegyverszüneti tárgyalások idején részt- vettem egy összejövetelen, amelyen véletlenül néhány autó- kereskedő is jelen volt. Egyikük, a “Cadillac Square” külö­nösen fényes autópark tulajdonosa, kizárólag Cadillac autó­kat árult, valószínűleg azért, mert a 4—5—6 ezer dolláros autókon többet lehetett keresni, — amig volt vevő, — mint az olcsóbb gyártmányú autókon. Az üzleti viszonyokról a fegyverszüneti tárgyalásokra térült a szó, amikor ama véleménynek adtam kifejezést, hogy a fegyverszünet rövidesen valóság lesz és reméltem, hogy azt általános őszinte béke fogja követni. A szavaimra beállt csöndben, a “Cadillac Square” tulajdonosa szólalt meg: “Félünk is mi attól!!” Azóta valóban kiderült, hogy volt mitől félnie. A hábo­rús ^rendeléseket levágták, az autóüzlet — és minden más üzlet — leromlott, a munkanélküliek száma milliókra rúg és egyre szaporodik. A fényes autóparkok ragyogó portéká- j ját hiába kínálják lefizetés nélkül, kamat nélküli kölcsönre, vevők — minden csábítás ellenére — ritkaságszámba jön­Tavaly augusztusban egy néger család költözött be a házcsoportba, akkor kezdőd­tek el a kilengések, amelyek­nek clcsititására különféle időben 200-1,500 főből álló rendőri különítményeket ren­deltek ki. A három építkezé­si főbiztos azt kívánja, hogy Kennelly indítson végre nyo-| mozást és deritse ki, kik a vezetői a zavargó bandaala­kulatoknak és állítsa őket a bíróság elé. A múlt hét hétfőjén tar­tott tanácskozást az építkezé­si hivatal ügyvezető titkár­nőjének, Miss Elizabeth Woodnak jelentésével kezd­ték meg. Ebben elmondta, hogy miféle esetek fordultak elő. Többek közt a körzet la­kói elfogták a tejesembert és lelkére kötötték, hogy tejet ne szállítson a házcsoport né­ger lakóinak. Egy másik esetben, amikor egy áldott állapotban levő né­ger asszonyt akartak kórház­ba szállítani, a rendőrségnek könyörögnie kellett a tömeg­nek, engedjék az asszonyt be­vinni a rendőrautóba. Miss Wood kijelentette, hogy a zavargások szaksze­rűen vannak megszervezve. A polgármester semmiféle meg­jegyzést nem tett. Közben folyik a vizsgálat, amelyet az emberi kapcsola­tok bizottsága végez a Loo­mis Boulevardon történt bom­bázás ügyében. Ez fehérek által lakott negyed, ahol a napokban dinamittal robban­tottak fel egy^ házat, amelyet egy néger vásárolt meg. Neve: Charles Hawthorn, ALP nagygyűlés a mccarthyzmus ellen a newycrki Manhattan Center­ben (8 Ave. 34th Str.) ma csütörtök etse 8-kor. SZERZETT már i gy uj olvasót a Magyar Szónak? A Magyar Szó minden száma a felvilá­gosítás kincsestára. — Adja A textilunió a munkásegységért ATLANTIC CITY. — A tex­tilunió konvenciójának 1500 delegátusa egyhangúan elfo­gadott egy javaslatot, amely a kongresszus tervbevett T- H módosító javasalatait ‘uj- fasizmus’-nak bélyegezte meg és sürgeti az AFL, a CIO s a független uniók egységét a támadás víootovdi-íc/;»« nek.‘ Főként a 4—5—6 ezer dolláros Cadillac autókra akad kevés vevő, aminek következménye, hogy más autóparkkal együtt a “Cadillac Square” is beadta a kulcsot, becsukott, megszűnt, — mintha soha ott sem lett volna. Ez a négy szó: “félünk is mi attól!” hasábos cikkeknél hatásosabban mutatja azt a szomorú helyzetet, amelybe a lelkiismeretlenség és kapzsiság; a dollár és hatalom utáni őrült hajsza vitte ezt a jobb sorsra hivatott országot. Az autókereskedő és minden más kereskedő, békétől FÉL. Az autógyáros és minden más gyáros, békétől FÉL. Képviselő­ink és szenátoraink békétől félnek. Külügyminiszterünk és kormányunk békétől fél, mert a mögöttük álló nagyhatalom: a Wall Street is békétől fél. Ide jutottunk a hideg háború fagyos utján. Ezért nem szabad békét kötni Indo-Kinában. Ezért nem szabad a béke- konferenciáknak sikerülni. Ezért kell atombombákat tovább robbantani. Ezért kell ezt az egyébként békés amerikai né­pet félelemben és az egész világot izgalomban tartani. Ezért kell a lakosságot a nagyvárosok “kiürítésére” előkészíteni. A “civilizált” világ arculatára talán rá sem ismerne a Béke és Szeretet nagy hirdetője, akinek feltámadását most 7

Next

/
Thumbnails
Contents