Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-06 / 17. szám
SZENZÁCIÓS RIPORTSOROZAT! AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ INDOKÍNÁBAN! 13-IK OLDAL, Vol. III. No. 17. Thursday, May 6, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., Act of March’ 2> 1879 .___ _______=— pWmJ) ' ---ITT AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA! Védjük meg hazánkat és az egész világot a H-bombás háború borzalmaitól. írjunk Eisenhower elnöknek, képviselőinknek, helyi lapunknak és kérjük: 1. Nemzetközi konferenciát az atom- és hidrogénbombák betiltására 2. A világ minden politikai és gazdasági problémájának BÉKÉS utón való megoldását. A dnlles-i háborús politika hajótörése Genfben Az Országos Lapbizotlság felhívása lapunk olvasóihoz A Magyar Szó Országos Lapbizottsága és az Ügyvezető Bizottság az elmúlt hetek folyamán több ülésén foglalkozott lapunk fenntartási kampányával. Mint a lapunk fennállásáért felelős és az országos konferenciánkon demokratikus alapon megválasztott testület, kötelességünknek tartjuk lapunk minden olvasójának, barátjának, valamint minden intézményünk vezetőségének és tagságának figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a fenntartási kampány lassú menete komolyan veszélyezteti lapunknak a jelenlegi méretekben való további kiadását. . Tudatában vagyunk annak, hogy lapunk olvasói az elmúlt 12 hónap folyamán áldozatkészen támogatták sajtónkat. Tudatában vagyunk annak is, hogy az utóbbi hónapok folyamán a gazdasági válság mélyülése számos magyar testvérünk jövedelmét erősen csökkentette. Azt lis tekintetbe vesszük, Hogy számos olvasónk messzemenő támogatásban részesít számos más érdemes ügyet, amelyet a demokrácia védelméért folytatott harc tesz szükségessé. De mindezeket figyelembevéve mondhatjuk-e, hogy lapunk jelentősége, fontossága csökkent, hogy megengedhetjük-e, hogy lapunk színvonalát, terjedelmét jelentékenyen csökkentsük? A í'eakció kicsavarta kezünkből a mi nagy társadalmi, kulturális, testvéri segélyző intézményünket. Ma már a Magyar Szó maradt az utolsó nagy kulturális és társadalmi összekötő kapcsa a haladószellemii magyarságnak. Megengedhetjük-e, hogy ezt a nagy sajtófegyverünket a nemtörődömség, a közöny kicsavarja a kezünkből, ép akkor, amikor legjobban kezd beigazolódni irányvonalunk helyessége ? Lapunk rendületlenül küzdött az indokinai háborús tervek ellen és ime most láthatjuk, hogy az amerikai nép jóformán egyöntetűen felsorakozott e helyes álláspont mellé* és (Folytatás a 8-ik oldalon) ^ Hétvég l levél írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. A Csu En Láj doktrína Nem bánom, ha kigunyolnak is a “hiúságomért” — nem tudok ellentállni a kisértésnek, hogy emlékeztessem a szives olvasót pár héttel ezelőtt megjelent cikkemnek egy paragrafusára, amelyben Dulles külügypiiniszter londoni és párizsi “fenyitő-expediciójának” a kudarcát megjövendöltem: “Mivel azonban az angol és francia kormányok — nyilván a saját népeik felháborodásától való féltükben — nem hajlandók Dullesék hidrogéngőzös, hatalomittas duhajkodá- saiban résztvenni, Dulles nagyhirtelen átrepült Európába, hogy a két renitens kormányt ráncbaszedje. Megjósolom: Dulles hosszú orral fog visszatérni útjáról és dühében esetleg odáig is elmegy, hogy a genfi konferenciától távoltartja magát. Olyan konferencián, tudniillik, amely a megoldás útját egyengetné, a mi Dullesunk nem igen szeret résztvenni. ö csak az olyan összejöveteleken szeret szerepelni, amelyektől remélhető, hogy további ékeket vernek a Nyugat és Kelet közé...” (Magyar Szó, 1954 ápr. 15.) Duiles barátunk valóban hosszú orral és üres kézzel jött haza arról a kirándulásról, amelyről pedig mint nemzeti és nemzeközi “hős” számított visszatérni. Bőröndjében hosszú pályafutásának legcsattahósabb pofonját hozta haza; olyan pofont, amitől az egész washingtoni külpolitikai gépezet megszédült és ő maga: a főgépész, a csak nemrég még oly kihivoan duhajkodó nagylegény, szánalmas és nevetséges (Folytatás a 8-ik oldalon) Magyar unióvezér a michigani boszorkányhajsza ellen DETROIT. — A képviselöház Amerikaellenes bizottságának albizottsága levonult az autóvárosba, hogy mialatt az eretneküldözők főinkvizitora a televízión szerepel, addig őmaga sütkérezzen a kétesértékü dicsőség sugaraiban. Ugyanakkor a Budd Wheel- szakszervezet magyarszármazásu elnöke, Pete Horváth, élesen támadta az eretneküldözőket egy gyűlésen, amelyen 500 néger és fehér munkás jelent meg. Szak- szervezetének fele munkását elbocsátották állásából. A gyűlésen kijelentette, hogy az a vöröshajsza, amelyet az Amerikaellenes albizottság Kit Clardy michigani republikánus képviselővel az élén rendez, “moslék”, ami jellemző arra, amivel “az amerikai közönséget etetik ahelyett, hogy lakóházakat, kórházakat, iskolákat s egyebeket építenének.” A Clardy által rendezett kihallgatásról a képviselő kivezettette Milton Henry néger ügyvédet, a pontiad NAACP (négervédelmi szervezeti ügyészét, a beidézett Bolze Baxter, a michigani Labor Youth League, elnökének védőügyvédjét, amiért az kétségbevonta az albizottság jogát védettje beidézé- sére. Beidézték kihallgatásra továbbá dr. Gerald Harrisont, a Wayne-egyetem matematikai ta- n á r s egédét, Irving Steint, ugyanez egyetem tanárát, és Sidney W. Gradert, a Cary-inté- zet társadalomtudományi tanárát. Mind a hárman az alkotmány első, ötödik és hatodik függelékére hivatkozva, mely felhatalmazza a vádlottat a tanú szembesítésére, megtagadták a választ. ' Clardy egyheti inkvizíciója a szakszervezeti vezetők és értelmiségiek olyan heves tiltakozását váltotta ki, amelyre az elmúlt években nem volt példa. Külpolitika — mesebeli alapon Dullesék genfi kudarcát kommentálva, Howard K. Smith, a Columbia Broadcasting Company európai tudósítója a következő figyelemreméltó megjegyzésekkel zárta beszámolóját: “Az Eisenhower kormány mesékre alapozza külpolitikáját. Az egyik ilyen mese az, hogy Jaltában “nagy engedményeket” tettünk a Szovjetuniónak. És végül az, hogy Csang. Kaj-sek egy népszerű ázsiai vezér, mig Nehru egy hálátlan kommunista társutas. “Ezek a mesék állandóan ösz- szeütköznek a való élet fényeivel. Ép itt az ideje, hogy megtegyük azt a “keserves átértékelést’, amelyre Mr. Dulles egy iz- I ben célzást tett.” Lélegzetelállító fejleményeknek volt tanúja az emberiség az elmúlt napokban. A genfi konferencián az Eisenhower féle “Cadillac-kormány” külpolitikáját olyan súlyos vereség érte, aminöt bábjának Csang Kaj-seknek bukása óta nem szenvedett el. Külügyminiszterünknek, Dullesnek, a konferencia egyik fő összehívójának mondvacsinált ürügy alatt (hogy tudniillik Washingtonban fontos teendők várják) ott kellett hagyni ezt a történelmi jelentőségű konferenciát, amelyen Korea, Indokina, Ázsia békéje van napirenden. Dulles csúfos futásának oka egyszerűen az, hogy a béke- szerető emberiség keresztülhúzta az indokinai háború kiterjesztését célzó számításait. Mert Dulles a berlini konferencia óta (és természetesen már rég azelőtt is, de különösen Berlin óta) egy gondosan és titkosan kitervezett háborús játszmába kezdett. Nyitott szemmel tette Dulles kockára az emberiség békéjét — polgártársai tízmillióinak életét! E játszma lényege az volt. hogy a roskadozó, omladozó indokínai francia gyarmati uralom megmentését egyszerre a szabad világ megmentésének” főfeladatává tették. Sorozatos kijelentéseivel, amelyeket nem egyszer alátámasztott maga az elnök és az alelnök nyilatkozata is, azt a benyomást keltette a közvéleményben, hogy Indokina Ázsia “kulcsa”, hogy ha Ho Si Min győz, akkor egész Ázsiát “elveszítjük”, sőt Japán is veszélybe kerül. És ezért Amerikának be kell avatkoznia az ottani háborúba. Pedig még március 5-én ezt a kijelentést tette Harold Stassen magarangu francia és angol katonai és politikai előkelőségekkel folytatott egy heti indokinai helyszíni tanácskozás után: “Azzal a meggyőződéssel jöttem vissza a távolkeletről, hogy a szabadság erői notion nőnek és a kommunisták helyzete gyengül. Ez vonatkozik úgy a gazdasági, mint a katonai helyzetre.” Ez történt március 5-én. De már március 29-én Dulles megkezdte ezen álláspont megváltoztatását és az indokinai háborús hisztéria felszitását. Hirtelen felfedezte, hogy “a kínai kommunisták felfokozták az indokínai agresszió támogatását.” Április 5-én már kijelentette, hogy az indokínai helyzet “tele van veszéllyel”. És a N. Y. Times április 11-én ezt a jelentést hozta Washingtonból: “az a hir járja, hogy valószínűleg amerikai katonákat fognak Indokinába küldeni.” Előzőleg, a lap külpolitikai szakértője, Ann O’Hare Me Cormick, aki különben nagy tisztelője és támogatója Dullesnek, ezt volt kénytelen írni: “Mr. Dulles roppant kockázatokat vesz.. . és a kilátások tele vannak veszélyekkel.” A Christian Science Monitor diplomáciai levelezője, J. C. Harsch ezt irta aznap Dulles sakkhuzásairól: “Mr. Dulles totális győzelmet akar Indokínában. Az egységes akciót ki akarja kényszeríteni még akkor is, ha ez zátonyra vinné a genfi konferenciát és a szövetséges államo(Folytatás az 5-ik oldalon) Május 1 a H-bomba elleni tüntetések napja Lásd .beszámolónkat a május 1-i tüntetésekről mai számunk 3-ik oldalán AMERIKAI
