Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-29 / 16. szám
April 29, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Szemtanú Indokínában Találkozásom Van Nguen Ziapp főparancsnokkal— Ziapp elmondja a felszabadító háború történetét. —«• Hogyan vált 34 partizánból milliós néphadsereg. — Mi okozza a gyarmatosítók kudarcát? Irta: JOSEPH ST ARO BIN' ,, (Lapunk multheti számában megkezdtük Starobin haladó amerikai újságíró szenzációs indokínai riportsorozatának közlését. Ö volt az első amerikai újságíró a vietminhi front mögött. Élményei angoi nyelven könyvalakban e héten jelennek meg.) VAN NGUEN ZIAP főparancsnok, a nagy, zöld posztóval borított asztalon kibont egy sokszínű térképet, melyet három hadsegéde közül az egyik éppen az imént nyújtott át neki: a vietnami néphadsereg főhadiszállásán vagyunk. A magasan a hegyoldalban lévő bambuszkunyhó gyik oldala teljesen nyitott. A pálmalevéltető alatt a mennyezet egy kifeszitett, terepszinü ejtőernyőből áll, ezt a múlt ősszel, az északnyugati harcok idején zsákmányolták. Hosszú hetek óta itt látok először villanyégőt. Két falon az észak- nyugati hadjárat térképei függenek. —Ezek a mi főútvonalaink — mondja tréfásan a tábornok az ösvényre mutatva, amely bele- vész az erdő sűrűjébe. Pontosan délután 2 órakor lépett be abba a kunyhóba, ahol délutáni álmomat aludtam. — Jó színben van — mondotta, miközben kezet szorított velem. A tábornok 41 éves, karcsú, törékeny testalkatú ember, jólszabott, egyszerű keki uniformist visel, minden rangjelzés, kitüntetés nélkül. Ziap tábornoknak, aki parasztcsaládból származik és már 18 esztendős korában börtönbe került, Ho Si Minh adta ezt a feladatot, nem sokkal azután, hogy a francia gyarmatosítók Japán kezére játszották Indokinát. Amikor a vichy-i kormány kapitulált Hitler előtt Európában, távolkeleti gyarmatát átadta Japánnak, még Pearl Harbor előtt. (Később tudtam meg, hogy Ziap fiatal feleségét Hanoiban letartóztatták és meg- kinozták, úgyhogy 1943-ban meghalt; egy gyermeket hagyott maga után.) — Mindössze harmincnégyen voltunk ezekben az első osztagokban — mondja. — Kováspuska volt minden fegyverünk. És ezek a hegyek — fűzi hozzá. — Akkoriban ugyanis csak magasan fenn, a hegycsúcsok körül mozoghattunk biztonságban, mert az ellenség lejjebb mindenütt ott volt. A határvidék egyes részein már a megelőző ősszel is voltak mozgolódások; 1941 tavaszán megalakult “A Vietnam Függetlenségéért Küzdő Front” (rövidítve Vietminh), amely felölelte a nemzet megmentésére alakult munkás- és parasztszövetségeket, a partizáncsapatokat és Indokina Kommunista Pártját, 1944-ben a Vietminh csapatai egyesültek más, a határvidékeken küzdő partizánerőkkel, s ezáltal komoly erővé váltak a felföldeken. 1945 március 9-én a japánok kitessékelték francia bábjaikat az országból. Ekkortájt a Vietminh csapatai gyors ütemben gyarapodtak. 1945 március 9-én a vietnami nép meglátta, hogy milyen ingatag és gyáva volt a francia gyarmati uralom. Augusztusban, Japán kapitulációja következtében, maga a japán uralom is összeomlott. Ekkor Ziap parancsnoksága alatt mintegy kétezer ember vonult be Hanoiba, s ezzel egyidejűleg a városban népi felkelés tört ki. Ez volt az augusztusi forradalom. ’A fiatal köztársaság függetlenségének ezután következő 18 nehéz hónapja alatt Ziap Ho elnök oldalán belügyminiszterként működött. Francia- ország elismerte a köztársaságot, a degaulleista admirálisok és politikusok azonban rögtön hozzáfogtak megsemmisítéséhez. Az 1946 március 6-i ideiglenes megállapodás után az elnök Franciaországba utazott, ahol hiába próbált végleges megegyezésre jutni. Ezalatt otthon Ziap volt Ho elnök helyettese. A köztársaságot már 1945 szeptemberében megtámadták a franciák, s 1946 decemberében Hanoi elhagyására kényszerítették. A hadsereg Ziap tábornok parancsnoksága alatt ide, a hegyek közé húzódott vissza, ahol a felszabadítás megkezdődött. így hát nagyjelentőségű, történelmi események zajlottak le a hegyek között. S e nagyjelentőségű, történelmi eseményeknek részese volt ez az eleven, dinamikus ember. Ziap tábornok azóta vagy egy féltucat francia tábornokon fogott ki, beleértve a hires Le ClerVietnam erejét a franciák is elismerik Az alábbi tudósítás, amelyet az Associated Press tudósítója, mint legfrissebb híranyagot küldött április 20-iki keltezéssel, minden tekintetben igazolja azt, amit Starobin cikksorozata a vietnami helyzet ismertetése kapcsán elmond. SZINGAPÚR. — Tonkini parasztok egy csoportja egykedvűen nézi, amint jeep-ünk elhajt előttük. Arcuk kifürkészhetetlen nagy, kerek, hegyben végződő szalmakalapjaik alatt. — Ezek az emberek, mondja egy francia tiszt, talán vietminhiek. Talán nem. Az ember sohasem tudhatja. Ezért van az, hogy Tonkinben, Észak-Indokina deltavidékén, minden, amit szabotázzsal meg lehet károsítani, süni drótsövénykerités és fegyveres őrszemek védelme alatt áll. A franciák beismerik, hogy Hanoi-on, Tonkin fővárosán belül, legalább két fegyveres viet zászlóalj, sőt talán több rejtőzködik, készen arra, hogy adott jelre csatasorba álljanak. A franciák csak névleg tartják ellenőrzésük alatt a deltavidéket, mocsaras rizsföldek és sürü erdők terjedelmes körzetét, Észak-Indokina francia parancsnoka, egy kiváló, rendkívül érdekes jellemű katonatiszt, azt mondja, hogy Vietminhiek 30 reguláris zászlóalja, 15 “vidéki” zászló- alja. 100 “körzeti” százada és körülbelül 50,000 főből álló gerillahadserege van ebben a körzet-_ ben. Ezek a csapatok adott jelre előtörnének a szalmakunyhókból, a gabonaföldekről, sőt még a város csatornahálózatából is. Ho Csi Minh gyalogosai kényük-kedvük szerint beszivárognak a franciák uralma alatt levő területekre. Ki-beáramlanak paraszti viseletben, fegyvereiket pedig barna zubbonyuk alatt rejtegetik. Szövetségeseik vannak, akik rejtegetik és etetik őket, szövetségesek, akik nem kommunisták, csak egyszerű emberek, akik gyűlölik a franciákat, az idegeneket és nem akarnak egyebet, mint hogy azok elmenjenek onnan. Vietminh terrorral is él. Hírek szivárognak ki azokról az emberekről, akiket elitéltek, mint “kollaboránsokat” és kivégeztek. Ho keze mindenhova elér és a parasztok, akik esetleg ellene lennének, iól tudják ezt. — Viet bámulatosan jó katona, mondja egy francia ejtőernyős altiszt, amint átröpülünk Dien Bien Phu fölött. — Gyorsabban és hosszabb ideig tud menetelni, mint a világ bármely katonája és kevesebb élelmezésre van szüksége. — És a puskát is jól tudja kezelni, teszi hozzá egy nagybaj uszu őrmester. — Minden alkalommal jobban és jobban. William L. Ryan AP külföldi hírelemző *(N. Y. Post.) cet és az annyira feldicsért de Lattre de Tassigny marsallt is. A nehéz 1947-es esztendőben nagyszerű eredmény volt az, hogy a néphadsereget érintetlenül megőrizték: ez volt a védekezés szakasza. 1948 után az egyensúly szakasza következett, majd azok a győzelmek, amelyeket 1950 őszén a kínai határon arattak. A háború jelenlegi szakaszában az ellentámadásra való félkészülés folyik. A helyzet az, hogy a franciák valójában sohasem foglalták el az országot; a főbb városokban bástyázták körül magukat és amikor hatalmuk a legerősebb volt, megerősített őrségeket létesítettek a tartományi városokban, a fontos stratégiai helyen lévő településeken és az országutak találkozási pontjain, melyeknek védelme alatt egész sor bábkormány tűnt fel, hogy ellenőrizze a lakosságot. 1946-ban Le Clerc hivalkodva kijelentette, hogy tiz hét alatt szétszórja a ‘lázadókat.” 1947 októberétől decemberéig jelentés erőt képviselő francia ejtőernyős alakulatokat dobtak földre, a folyókon csapatszállító hajók haladtak felfelé, s csapatok vonultak az utakon; a néphadsereg mégis visszafoglalta a Viet-Bak szivében fekvő fontosabb városokat. Ekkor kezdődött a hagyományos partizánhhdviselés. A szakasz- és századerejű kis egységek növekedni kezdtek, s egymásután számolták fel a francia megerősített őrhelyeket. — Az volt mindig az irányelvünk, hogy kezünkbe ragadjuk a kezdeményezést, egy percnyi nyugtot se hagyjunk az ellenségnek és erőnket harc közben növeljük. Csak akkor bocsátkoztunk harcba, ha az — amint maguk mondják a Wall Streeten — haszonnal járt számunkra. A századok lassanként zászlóaljakká, *a zászlóaljak ezredekké alakultak; közben a partizánok szünet nélkül tevékenykedtek a deltavidéken és a síkságokon. 1950 őszén az erőviszonyok megvétóztak. A kínai Kuanghszi tartomány határait ellenőrző városokat körülzárták: Lang Sönt, That Khét, Kao Bangót felszabadították, ugyanez történt a Jünan határán lévő Lao Kajjal. A térképen, mely eddig szinte alig mutatta a szabad Vietnam kiterjedését, a Bak Bo egész északi részét elfoglaló hat tartomány piros szint öltött. A megvert franciák kénytelenek voltak visszavonulni főbb megerősített állásaikba: Hanoiba és a delták területére. Ténylegesen már a Hanoi kiürítésére vonatkozó parancsot is kiadták, amikor de Lattre megérkezett. 1951 de Lattre de Tassigny éve volt. A marsall hozzáfogott, hogy 1,500 megerősített pontot építsen ki a síkságokon és északnyugaton, megnövelje az expediciós hadsereget és még több vietnami katonát sorozzon be hadseregébe. 1951 szeptemberében de Lattre Washingtonba utazott, s igyekezett a Pentagont meggyőzni arról, hogy határozott politikájáért még több repülőgépet, gépfegyvert és lőszert érdemel. Az Egyesült Államok, a koreai háború ellenére, valójában már 1949-ben bekapcsolódott a vietnami ügyekbe azáltal, hogy támogatta a párizsi háborús költségvetést és fegyvereket szállított Vietnamba. 1952 októberétől december végéig a térképnek újabb nagy felülete öltött piros szint. Ez volt. az északnyugati hadjárat. Négy gazdag völgy volt a harcok szintere. A ngialói és a moktyaui előőrsöket felszámolták; 120 francia megerősített pontot semmisítettek, 250,000 négyzetkilométernyi területen, ahol 250,000 thaj nemzetiséghez tartozó lakost szabadítottak fel, a franciák 9,000 embert vesztettek. A gyarmatosítók most egy ideig azzal kísérleteztek, hogy a falvak lakosait otthonuk elhagyására kényszerítsék, és áttelepítsék őket biztosnak látszó állásaik vidékére. Más szavakkal, ahol nem tudják megtartani a területet, ott igyekeznek megtartani a lakosságot. Sőt még a rizsföldek gátjait is lerombolják, ezáltal lehetetlenné teszik az életet a falvakban. De ez a taktika csak szítja az általános harcot, s aláássa azt a minimális politikai bázist is, amelyet a franciák biztosítani reméltek Bao Daj bábcsászár kormánya számára. Erődjeik jelentős része gyakorlatilag igy is körül van zárva: ha egy katona akárcsak egy pillanatra is kidugja orrát az erődből, a partizánok golyózáport zúdítanak rá. A falvak elpusztításának politikájával pedig egyáltalán nem tudják a fiatalságot Bao Daj hadseregébe kényszerítem. Azzal legfeljebb csak annyit érek el, hogy a fiatalok mind nagyobb számban indulnak észak felé. (jpU'pjpqoj) A nyíregyházai dohánygyár üzemi étkezdéjének konyhája 1&
