Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-29 / 16. szám
JÄ AMERIKA! MAGYAR SZÓ April 29, 1954 SZABADSÁG Irta: HELTAI JENŐ Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butit, fény nem vakit. Se rang, se kincs nem veszteget meg, Nyíltan gyűlölhet, átkozhat, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja. Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg. Aki üres jelszókat nem visit, * * Nem áltat, nem igér, nem hamisít, Nem alkuszik meg. HU becsületéhez. Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi ezt, hogy szép-e, tetszetős-é, Sem azt, kinek ki volt és volt-e őse. Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre, S embernek tudja azt is, aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki. Vagy forró vagy hideg, de sose langyos. Tüzet fölöslegesen nem harangoz. Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemére húzott vaskalappal, Mindig merészen szembenéz a Nappal. Vállalja azt, amit jó társa vállal És győzi szívvel, győzi vállal, Helyét megállja mindig mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle, Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműn, ingyen ajkadra ne vedd! Tudd meg: szabad csak az, aki Oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap, ínség, veszély, kin meg nem tántorít És lelki békó többé nem szőrit. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Hiába őrzi porkoláb, lakat, vár, Az sose rab, ki lélekben szabad már. Ilyen szabad légy! Ez nem könnyű játék, Égből lepottyant nagylelkű ajándék. Szenvedj meg érte. Ingyen ezt nem adják. Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, hol szózatát megértve Meghalni tudnak s élni mernek érte. De nem azér dúlt érte harc, hogy azt csináld, amit akarsz. S mindazt, miért más kínnal robotolt, önzőn magad javára letarold, Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Mill jók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz. Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Szétönti illatát a szomjas világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. A véröntözte magból, most kikelt. Ápold! Vigyázz rá! ünnepeld! BÉKE Béke, oh mennyire vágyódok te érted, De ugylátszik, hogy már soha el nem érlek. Amikor eljön, ne legyen benne salak, Csalárdság, számítás, furfang és erőszak. Legyen fényes, mint az esthajnali csillag, Mint hideg éjszakán az ég azúr alja. Melegítsen, mint a nap forró sugara, Mely bearanyozza a fákat s a földet. Jól felfrissít mindent és termékennyé tett. Úgy tegye a béke az embert is nyugadttá, Mint a tejdus anya édes csecsemőjét . . . Nem bánom, ne érjem meg életem őszét, Ha az uj tavasszal lesz béke és bőség. Jöjjön ez a tavasz virágfakadással, Köszöntsön ránk sötét éjnek elmúltával. Kacagjon, mint hajnal a kék ég peremén. Daloljon, táncoljon közösség és egyén. Minél előbb jöjjön, ne várasson soká, Sokan várják— és az idő megérett rá. SZEVIN ANNA Polgárjogfosztási eljárás Rákosi Sándor ellen Herbert Brownell “igazságügy miniszter polgárjog- fosztási eljárást indított 3 amerikai polgár ellen, akik állítólag eltitkolták a kommunista párttagságukat polgárjoguk megszerzése idején. Azok között akiket meg akarnak fosztani polgárpapir- jaiktól van Rákosi Sándor amerikai magyar iró, a Testvériség volt titkára is. is. A törvény fölött, amely előírja a jogfosztási eljárást haladószellemü amerikai polgárok ellen, még nem döntött a legmagasabb forum, a Legfelsőbb Törvényszék. Nyilván maga a kormány sem biztos abban, hogy a Legfelsőbb Törvényszék alkotmányosnak minősiti a Mc Carran törvény idevonatkozó rendelkezéseit. Talán ezért van az, hogy bár egyes személyek ellen már évekkel ezelőtt indítottak ilyen eljárást, tudtunkkal még egyetlen esetben sem kezdték el a tárgyalást. A kormány cél ja elsősorban az, hogy terrorizáljon minden haladószellemü bevándorolt polgárt. Tóth János Múlnak a hetek, hónapok évek és ismét itt van régi hűséges barátunk, támogatónk, a feledhetetlen "Tóth bácsink” halálának immár kilencedik évfordulója áprilils 27-ikén. Annak az amerikai magyar munkásnak volt ő' talán a legtipikusabb képviselője, aki megalapozta az amei-ikai magyar munkássajtőt és több mint félévszázadon keresztül minden viszontagság közepette őrizte, fenntartotta sajtóját. Hiába dörgött ellene minden munkásellenes érdekeltség, a nagytőke, annak mindenre képes megvásárolt, testvérét elárulni kész ügynöke, az amerikai magyar munkás megértette, hogy a mi lapunk az ő életének szerves része, hogy életét csak úgy tudja javítani, gyermekei számára csak ugv tud egy jobb jövőt hagyni örökségbe, ha a munkássajtó szavát nem engedi elnémulni. A sajtónk az ilyen öntudatos munkásoktól kapta a maga leghatalmasabb erkölcsi ép úgy mint anyagi támaszát. Ezért gondolunk szeretettel és hálával a mi Tóth Jánosunkra. Ezért fordulunk együtérzéssel özvegye Tóth Jánosné felé, aki drága, örökségként őrizte meg szeretett férjének áldozatkészségét sajtónk iránt. A Hortobágyon a borsosi állami gazdaságban, az ország egyik legnagyobb rizstermelő telepén, megkezdték a vetést. Az első nap 50 holdon vetették el a rizst. A tavalyi 1792 holddal szemben idén 4262 holdat vetnek be, ezzel Tiszasüly után Borsoson lesz az ország legnagyobb rizstelepe. Magyarországi humor , KÜZDELEM A HALLAL Van úgy néha az ember, hogy füstölt süllőt vásárol. Én is igy jártam, amikor valamelyik este különleges csemege után szimatolva bevettem magam az éjjel-nappal (átépítés alatt álló) Közértbe. Egy tizenötdekás süllőt szerződtettem vacsorára, s átvágva magam az éppen ott időző harmincezer emberen, lefizettem hat forintot, hogy a süllőt azután az orrába fűzött spárgakarikánál fogva szelíden otthonomba vezessem. Amikor az eladó kartárs (azért kartárs, mert nősülésemig én is eladó voltam) átnyújtotta a füstölt süllőt, kétágú villájának hegyét belenyomta a süllő tomporába, s előbb a halra, majd rám kacsintva igy szólt: "Jó puha!” Ez akkor fel sem tiint nekem, gondoltam csak étvágyat akar csinálni, mondtam is: köszönöm. Mért ne lenne puha egy füstölt süllő, amikor neki egyrészt már mindegy, hogy puha vagy sem, másrészt a süllő nem kőből, vagy vasból van, hanem kizárólag tiszta halból, minden más anyag hozzáadása nélkül. A hal pedig közismerten puha anyag. Szeretem a halat. Otthon aztán nekiláttam, hogy megegyem. Csak úgy egy szál villával, gondoltam lepiszkálom a csontvázáról azt a porhanyos füstölt husáját, ami miatt vettem. A villa azonban nem tudott elmélyedni a halba, fel sem foghattam, miért. Késért siettem, hogy elvágjam az illetőt. Ám mintha vagy engem, vagy a kést, vagy a süllőt megbabonázta volna valaki, nem tudtam elvágni. A kés egy gondolatnyit belemélyedt a halba, de a süllő végülis szilárdan ellenállt. Étvágyamat félretéve a süllő most már fizikai szempontból kezdett érdekelni. Két végénél megfogva szét akartam tépni (végreis nem vasból van, hanem halból), de — bár hajlott korom ellenére is van némi erőm — a süllő nem volt széttéphető. Kicsit kinyúlt ugyan, azt el kell ismernem, de amikor lihegve és csüggedten letettem, azonnal visszaugrott s ekkor mintha halkan fel is kacagott volna. — No — mondtam neki komoran — ha a füstölés nem fogott rajtad, bennem emberedre akadtál! Éppen szögért és kalapácsért akartam menni, amikor észrevettem, hogy a hasa fel van vágva. Hogy ki és milyen eszközzel tudta ezt elérni, el nem tudtam képzelni. E felfedezés azonban uj távlatokat nyitott meg előttem. Azonnal konyhakést kerítettem, hogy majd továbbhasitom a dögöt, legalább annyira, hogy belekukucskálhassak, mi tartja össze. A kés azonban megakadt valahol a bordájában, mert a süllő nem csak vágható és téphető, de hasítható sem volt. Minthogy robbantással nem akartam kísérletezni (a gyerek már aludt), fogtam a süllőt a spárgánál fogva s kinyitván szobám ablakát, magas ívben kihajítottam a januári förgetegbe. Közel lakom a vasúti töltéshez, persze vigyáztam, hogy a sínekre ne essék. Mindezekután eltűnődve a különös .halon, hirtelen eszembe jutott, miért mondta az eladó, hogy “jó puha”. Mert tudta, hogy kemény, s azt akarta, hogy én azt higy- jem, hogy ő azt hitte, hogy puha. S eltűnődtem továbbá azon, hogy mit is lehet csinálni egy ilyen füstölt süllővel* azonfelül, hogy el lehet adni. Csak egyet. Meg lehet Írni humoreszkneknek-. De mit csinálnak vele a többiek? Tahi László A TŐKÉS SAJTÓ jövedelmének 90 százalékát a munkásságot kizsákmányoló nagy üzletektől kapja. A mi sajtónk jövedelmének 100 százalékát olvasóitól várja és kapja. Ha azt akarjuk, hogy lapunk tovább fennálljon, adakozzunk javára! A kormány ellenszert "szeretne beadni az atomtudósok — és ami azt illeti minden amerikai — fejébe, hogy ne legyen btey a “veszélyes gondolatok” számára ©yeDTpTT MAR EGÍ UJ OLVASÓT A MAGYAR SZÓNAK? OfcCIl&bl I A MAGYaR SZÓ MINDEN SZAMA A FELVILA* GOSITAS KINCSESTÁRA. — ADJA SZOMSZÉDJA KEZÉBE!
