Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-15 / 14. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 15, 1954 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla Mindenki előtt ismeretes tény, hogy az amerikai gazdasági élet túltermelésben szenved, mert többet termel, mint amennyit a fogyasztók meg tudnak venni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem tudnának többet fogyasztani, hanem azt, hogy nem tudják megvásárolni. De miért termelnek többet, mint amennyit el tudnak adni? Mert gazdasági életünk nem tervszerű — ahogy mondani szokás — anarchisztikus, csak a profit fűti. Természetesen sok fogyasztó vám az Egyesült Államok- határain túl is, de a mi “erőt mutató” külpolitikánk ellenségekké tette a világ legnagyobb részét és ellenségnek nehéz árucikkeket eladni. A túltermelés egyik oka produktivitásunk óriási fejlődése. Ez magában véve nem veszélyt, ellenkezőleg: gyönyörű haladást jelent. Például fel lehetne emelni annak a harminc millió embernek az életszínvonalát, akik nem érik el az átlag ember keresetét, hiszen 15 millió ebből az éhség határán van ($1,000 évi jövedelemmel). Ha például összehasonlítjuk termelésünk eredményességét az utolsó évtizedekben, azt látjuk, hogy ipari termelésünk eredményessége számokban kifejezve (munkaórára kifejezett eredmény: 1909 ....................................................... 39.4 1919 .............7..................................... 45.3- 1929 ....................................................... 78.1 L 1939 ...................................................... 100.0 1949 ....................................................... 176.0 1951 ___/.............................................. 220.0 Tehát az utolsó 12 évben több, mint kétszeresére emeltük produktivitásunkat. A jövő társadalmában ezek előnyök lesznek, mert a haladás eredménye nem a nagytőke zsebébe kerülne, hanem a 40 órás munkaidő helyett talán csak 20 órát fogunk dolgozni. Egyelőre munkanélküliséget és nyomort okoz. Ugyanaz a termelési eredmény a mezőgazdaságban is jelentkezett, habár nem ily hatalmas tempóban. j David J. McDonald, az acélipari munkások CIO szervezetének elnöke a múlt héten nyilvánosságra hozta, hogy közel 200,000 acélipari munkás, a szakszervezet tagságának 16 százaléka munka- nélküli. Ebben a számban azonban nem foglaltatnak benne azok, akik nem dolgozzák végig a 40 órás heti munkaidőt, hanem csupán annak egy részét. A helyi szakszervezetek által elkészitett^ kimutatás szerint 189,000 munkanélküli van az US acél, valamint vasfeldolgozó üzemeiben, mig Kanadában 7,700 a munkanélküliek száma. A kimutatás március hónapra vonatkozik. Januárban, mikor a szakszervezet országos bizottsága megelőző gyűlését tartotta, a munkanélküli tagok száma 118,000 volt. Ami a jövőbeni kilátásokat illeti, McDonald nem volt hajlandó nyilatkozni, azonban az acélipari vezetők korábbi nyilatkozatai szerint, melyek a Wall Street Journalban jelentek meg, április hónapKukorica (busheiben) 1 acre eredménye 1909 — 26.1 1949 — 38.9 Gyapot (poundban) 1 acre eredménye 1909 — 156.5 1949 — 285.^ Dohány (poundban) 1 acre eredménye 1909 — 816 1949 — 1224 Tehát a mezőgazdaság is mutatott fejlődést, 50 százalékosat, habár nem hasonlítható az ipar eredményességéhez. Egyelőre csak 4 millió ipari munkanélküli mutatja a válságot, de természetesen mi eltekintünk a mezőgazdasági válságtól, amely ijesztő képet mutat. Például van olyan állam, ahol a farmer a jövedelmének felét elveszítette. A kaliforniai narancs-ültetvényes egy nagy láda narancsért egy dollárt kap, amely nem is felél meg a termelés költségének, úgyhogy ha az ipari termelés gazdasági válsága ez évben még jobban fogja csökkenteni azok számát, akik meg tudják venni gyermekeiknek a narancsot, le sem szedik a fáról, mert a leszedés költségét sem fogja fedezni. Amellett a kormány a gyapot és más ipari növények termelésének megszorítását tervezi, úgyhogy a farmerek más termény termelésére fogják adni magukat és talán egy év múlva a mezőgazdasági válság teljes kibontakozását fogjuk észlelni ezáltal. A kormány szép szavakkal, vagy eltagadással sem az emelkedő munkanélküliséget, sem pedig a mezőgazdasági tultérmelést nem tudja megoldani. Komoly tettek kellenek, melyeket azonban a nagytőkét képviselő kormány nem akar, s amelyekre nem is képes. ban nincs remény javulásra. Ez a helyzet három hónappal a szakszervezeti szerződés lejárta előtt s egészen dés lejárta előtt s egészen bizonyos hogy behatással lesz az uj sezrződésre. A szervezet 170 tagból álló országos bér- bizottsága május 6-ikán és 7-ikén tartja ülését, hogy meghatározza az uj szerződést, illetve a szakszervezet követeléseit, Errevonatkozó- lag McDonald csupán azt hangoztatta, hogy a szakszervezet sürgetni fogja a munkanélküli segély felemelését és a társaságokkal kötött szerződésben biztosított évi bért akar elérni a munkások számára. Mint az utolsó években, az első tárgyalás az US Steel vezetőivel történik. Ez adja meg a mintát. Valószínűleg az US Steel vezetői nem fognak sietni, hanem meg akarják várni, mig a Kongresszus megszavazza a T-H törvény módosítását, melynek célja, hogy a-sztráj- kok eltiltásával teljes felsőbb- séget kapjanak a munkaadók a "kollektiv tárgyalásokban. ELŐKÉSZÜLETEK MÁJUS 1-RE A ruhaipari munkások lelkes gyűléseket rendeztek az elmúlt héten, hogy megbeszéljék a május elsejei felvonulás előkészületeit. Az Amalgamated-szak- szervezet munkásai az ’Adelphi Hallban gyüléseztek, ahol megígérték tömeges megjelenésüket és erélyes propagandájukat röplapok osztogatásával. A Gar- ment-munkások a Malin Stúdióban vitatták meg részvételüket a békéért, munkáért és polgárjogukért rendezendő május elsejei tüntetésben, ügyvezető bizottságot szerveztek, pénzt adtak össze és előkészületeket tettek plakátok és zászlók nagy mennyiségének készítésére, hogy a Union Square-t feldíszítsék. Ez lesz a május elsejének 69. évfordulója. A májusi felvonulás ideiglenes bizottsága sürgetve kéri a szakszervezetek és más egyesületek tagságát, hogy kövessék a nemes példát. ázsiai országok számára adott segélyek öszege növekedik. Az Eisenhower kormány ugyanis Vietnam számára adott segélynek számítja azt az összeget, amit a franciáknak ad a szabadságharc leverésére. Többizben foglalkoztunk az európai országok számára juttatott amerikai “segélyekkel”. Rámutattunk arra, hogy ezek a “segélyek“ vajmi keveset jelentenek az átlagos ember, illetve a munkások számára, azonban igenis segítették a tőkés uralkodó osztályt, hogy megmaradhasson a hatalomban. Ugyanakkor a nyugati országok úgy gazdaságilag, mint 'katonailag any- nvira függő helyzetbe kerültek az Egyesült Államokkal, hogy a jelen politikai irányítók azt remélik, hogy kisebb “segéllyel” is sulikban tudják tartani őket. FDR halálának kilencedik évfordulóján nem voltak emlékbeszédek az amerikai rádión. A moszkvai rádió megemlékezett az évfordulóról, tisztelettel adózva a U. S. nagy elnökének, aki kivívta az egész szeretetét és tiszteletét s az volt a felfogása, hogy a különböző közgazdasági és politikai rendszerek békésen megférhetnek egymás mellett. Lássuk, miből is állt elsősorban a “segély” a hideg háború megindulása, 1949 októbere óta, 1953 decemberéig. Az U.S. a következő fegyvereket szállította “segély” fejében: 5340 katonai repülőgépet, 30,037 "tüzérségi ágyút, 30,790 tankot és harci kocsit, 601 hajót, 2 millió lő és gépfegyvert. m/JMmsfm/YjPMmF GIVE A BUGK-fo PÁC A Kongresszus negyedévenként kiadott beszámolója szerint a külföld számára juttatott “segélyek” összege hamarosan eléri a 90 milliárd dollárt. Az 1954-ik költségvetési évre a Kongresszus 5.5 milliárd dollárt szavazott meg s a tervek szerint az Eisenhower kormány az elkövetkező években fokozatosan csökkenteni fogja s 1957-en megszünteti a segélyeket. A kormány terve szerint az 1955- ik évben 5.4 miliárd dollárt fordítanának külföldi segélyre, azaz 0.1 milliárddal kevesebbet, mint a megelőző évben. Harold Stassen, a külföldi segélyprogram fő intézője most vázolta a Kongresszus bizottsága előtt a segélyprogram első tervezetét. Stassen 3.5 milliárd dollárt kért a Kongresszustól katonai segély re és ebből az összegből 1.1 milüárdot az indokinai hábo- ríi költségeire. Stassen azt hangoztatta a képviselők előtt, hogy az US-nek a jövőben inkább Ázsiára kell helyezni a hangsúlyt s az eddiginél nagyobb részt kell vállalnia az indokínai háború költségeiből, mint eddig. Azt hangoztatta, hogy eddig az US fedezte a háború költségei nek 65 százalékát, azonban a helyzet rosszabbodott, tehát nagyobb összeggel kell a háborút • életbentartani, mint a múltban. A második világháborút követő első hét évben Nyu- gateurópa kapta az összes amerikai “segélyek” 73 százalékát, Ázsia és a csendesóceáni országok 18 százalékát. 1953-ban Nyugat-Európá az összes segélyek 74 százalékát kapta, az ázsiai és csendesóceáni országok 15 százalékát; Ez év első -negyedében Európa már csupán a segélyek 69 százalékát kapta, mig az ázsiai országok 20 százalékát. A tendencia az, hogy az; A Kongresszus előtt 11 javaslat fekszik, melyeknek célja a Kommunista Párt betiltása, vagy általában a kommunisták és a vöröseknek bélyegezett haladószellemü alakulatok üldözése. A <kép- viselőház jogügyi bizottsága a múlt héten kezdte meg a kihallgatásokat a javaslatok ügyében s mint tanút, meghívta Simon W. Gersont, a K.P. New York állami bizottságának törvényhozási tanácsosát. Gerson, a párt országos Bizottsága nevében kijelentette, hogy ezek a javaslatok azt a! célt szolgálják, hogy az ame- I rikai nép figyelmét eltereljék! az igazi problémáktól. Aj probléma az, hogy. “holnap Ind o-K i n a dzsungeljeibep fognak-e harcolni fiaink s hogy lesz-e munka s sikeriil-e mccarthyzmusnak megsemmisíteni szabadságjogainkat. Az országot valóban veszedelem fenyegeti, a mccarthyz- mus alakjában, mely meg akarja semmisíteni az alkotmányos jogokat.” Gerson hangsúlyozta, hogy a párt betiltására irányuló összes javaslatok ellentétben állnak az alkotmánnyal, majd kijelentette: “Igen jelentőségteljes valami az, hogy ezeket a javaslatokat éppen most hozzák az előtérbe, mi-_ kor úgy az amerikai nép, mint az egész világ a hidrogénbomba és Indo-Kina kérdésével van'elfoglalva. A népeket az a probléma érdekli, hogy a kormány beleviszi-e az országot egy uj háborúba Indo-Kinában. így felmerült a kérdés: Vájjon nem azt a célt szolgálják-e ezek a javaslatok, hogy elfojtsák a vitákat s a háború elleni tiltakozást.” 200,000 munkanélküli az acéliparban - Me Donald §0 milliárdos külföldi “segély” “A háborúi tillsák he, ne egy politikai pártol” Walter Reuther az UAW-CIO elnöke javasolta a szenátus bizottsága előtt, hogy töröljék a képviselőház által megszavazott adój avaslatból a gazdagokat segítő osztalékadó csökkentését. Helyette az adótól mentes jövedelmet emeljék 800 dollárra az eddigi 600-ról. WE WILL CUT TAXES BUT NOT YOURS PAL
