Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-08 / 13. szám
April 8, 1934 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 hogy ha a gazdagoknak jói i megy, abból csurog-csepeg a I népnek is, mindenki rá fog jönni, hogy “bármi visszaesés is következik be az amerikai üzleti életben, az csak átmeneti pihenő szünet a nagy amerikai nép prosperitásában.’ A pihenő szünet azonban eléggé megnyúlt ahhoz, hogy két évi nyomorgás és kenyérért való sorbanállás, no meg Hooverville-ek után meggyőzze a népet, hogy saját érdekében legtanácsosabb felsegíteni a kabátot erre a Nagy Menyugtatóra, kezébe nyomni a kalapját és kitessékelni a Fehér Ház legközelebbi szárnyas ajtaján. Hoover természetesen nagyon is hajlott arra, hogy el- higyje azt, amit a bankok felvilágositó kiadványaiban olvasott. A National City Bank például 1930 október havában, azt jelentette a hírei közt, hogy az üzleti mutatószámok körülbelül sárrá a színvonalra estek le, mint az 1921-es gazdasági pangás idején, ez pedig, igy gondolták az urak, “igazolja azt a feltevést, hogy a hanyatlás csaknem, vagyis bizonyára elérte a mélypontját.” A tudományos szocializmus megmondta Hogy az urak mennyire tévedtek mindahánvan! Mert hiszen ez igen magas fizetéssel bélelt jósolgatok egyáltalán nem értették meg a gazdasági rendszert, amely a tőkés rendszer általános válságának időszakában hullott legmélyebb sorozatos (ciklikus) válságába. A baloldali közgazdászok voltak azok, akik ennek valódi jelentőségét tisztán felfogták. 1928 nyarán már némi részletességgel kimutatták, hogy a tőkés stabilizáció kora lejárt és hogy óriásiméretü összeomlások — már akkoi igy nevezték ezeket —a közel jövőben várhatók. Olyan progresszív tanárok, mint dr. Scott Nearing, aki még 1954-ben is erőteljes békeharcos, tisztán látta, mi fog következni. 1930 julius 11-ikén a Labor Research Asociation (Gazdaságkutató munkásszövetség) számára irt nyilatkozatát a következő szavakkal végezte: "Az 1929-30-as depresszió nem lélektani. Egyike ez az amerikai üzleti élet történetében tapasztalt legnagyobb katasztrófáknak, amint erre az egész ország munkásai rájöhettek saját bőrükön. Mert előbb-utóbb a munkanélküliség, a bérlevágások, a munkatempó fokozása s az alacsonyabb életstandard formájában ők is, gyermekeik is fogják megfizetni a számlát”. Scot Nearing következtetése, amint a történelem bebizonyította, százszázalékosan helytálló volt. Nem maszlagolt. Hoover következtetése határozottan félrevezette az amerikai népet. Nem lehetlen, hogy most, 25 évvel később, országunk véneinek és bölcseinek ez a kiválója, ismét kévéd hetett. ■ ISKOLÁS GYERMEKEK TŰZHALÁLA Borzalmas tűzvész pusztította el Buffalo, N. Y., egyik iskolaépületét, a “Cleveland Hill School” egyik fából készült melléképületét. Tiz gyermek bentégett, 27 másik gyermek és tanítónő égési sebeket szenvedett, akiket kórházba szállítottak. A sebesültek közül tíznek állapota válságos. A katasztrófa április elsején történt. Az első elemisták a tűz kitörése előtt egy perccel távoztak. A tűz oly váratlanul tört ki és olyan heves lángokban égett, hogy valóságos tűzfalat emelt és elzárta a menekülés útját. Amikor az ember a halálra- égett tiz kisgyermek mosolygó fényképeit nézi a buffaloi lapoki an, amint életvidám szemmel néznek az olvasóra és az élet elé, nem lehet köny- nyek nélkül megállni. Gyönyörű, szép gyermekek! A felismerhetetleiiségig elégtek, megszenesedtek és a kétség- beesetten jajveszékelő szülök csak gombok, csatok, cipők,! övék és egyéb ruházati maradványok segítségével tudták azonosítani a szörnyű maradványokat. A tűz tiz perc alatt felemésztette az iskolaépületet. A tüzoltóíöparancsnok első jelentése szerint kazánrobbanás okozta a tűzvészt, de hamarosan kiderült, hogy a rozoga, földszintes faviskóban nem volt kazán, hanem vaskályhával fütöttek. Az iskola vezetősége és hatósági személyek négy óra hosszat tanakodtak zárt ajtók mögött, de utána semmiféle jelentést, nyilatkozatot nem tettek. A legtöbb gyermek 11 éves, kettő közülük 10 éves volt! .. Ilyen borzalmas eset még nem fordult elő a körzet történetében, a tragédia azonban annál megdöbbentőbben rávilágít arra a tényre, hogy az Egyesült Államokban minden öt gyermek közül egy — ilyen tűzfészekbe megy, amikor iskolába jár, olyan épületekbe, amelyek nem felelnek meg a tűzbiztonság minimális követelményeinek sem. Ugyanő: ak megdöbbentő evővel jelenik meg az a tény is, hogy a jelenlegi kongresszus niég csak tekintetbe sem vette, hogy szövetségi segéllyel járuljon a közoktatáshoz. — Horntt •• .iink nagy megelégedéssel nézik, hogy a tanerők politikai felfogásának kinyomozására költsenek hatalmas összegeket, mert a tan it. »nőit és tanítók meghurcolásáva! s üldözésével járó országos botrányok eltérítik az amerikai' j ép figyelmét az iskolák szörnyű állapotáról, az iskolák körüli visszáságokról s amint most ismét kiderült, arról a veszélyről, hogy iskolába járó gyermekeit előadás után esetleg többé már nem láthatják viszont élve, virágzó állapotban. NAGY TAVASZI HANGVERSENYT RENDEZ A BRONXI MAGYAR DALÁRDA Idestova egy óve lesz, hogy a bronxi magyar dalárda megalakult és azóta fáradhatatlan, példaszerű szorgarommai dolgozik, működik, rendszeresen és fegyelemmel készíti elő műsorait. Az elmúlt hónapok minden nagyobbszabásu magyar ünnepélyén gyönyörű müsorszámok- kal szerepelt és átütő sikert aratott. Minden magyar munkásember szivét büszkeség tölti el, hogy többévi szünet után ismét van New Yorkban magyar dalárda, amely lelkes odaadással műveli a legnemesebb, régi hagyományokon ■ nagyranőtt magyar zenekultúrát, elsősorban a népzenét. Idén, legutóbb a Március Tizenötödiki népünnepélyen váltott ki elragadtatást a nézőközönségből, amely már kezdett beletörődni, hogy magyar ünnepélyeken idegennyelvü dalárdák szerepeljenek. A bronxi magyar dalárda most újabb szenzációra készül. Május 22-én szombaton este nagy tavaszi hangversenyt rendez a dalárda. Minden jel szerint ez lesz eddigi működésének tetőpontja. A dalárda hangversenyén számos énekművész is szerepelni fog. A hangversenyt a tavasz kellős közepén tartják meg. És lesz még egy kiemelkedő pontja a hangversenynek: utána tánci mulatság lesz. Az apróhirdetés, amelyet egy los angelesi napilapban helyeztünk el, valóban egészen rövid, egyszerű és. szerény volt: szak- és segédmunkásokat kerestünk háztetők javítására és általános zsindelyezési munkára. A helyzet jellegzetesen dél-kaliforniai volt. A “tél” száraznak indult, a szokásos esős évszak jó része eső nélkül múlt el. Aztán hirtelen beállt a “szokatlan időjárás”: a hegyekben hóviharok dúltak, a lapályon felhőszakadásnak beillő esőzések és 24 órán belül Los Angeles némelyik utcáján csónakon mentették ki az embereket az elakadt autókból. A hosszú hónapok napsütésében kiszáradt háztetőkön átszü- rődött az eső. Esőben nem lehet zsindelyezni, viszont a szerződések szaporodtak és az állandó munkásokon kívül 8—10 kisegitő munkásra volt szükség. Ezért az apróhirdetés. Az irodalány utasítást kapott, hogy jegyezze fel a jelentkezők nevét, címét, telefonszámát. Amint kiderül az idő, 8 vagy 10 jelentkezőt behívunk munkára. Ha ugyan lesz jelentkező. Az apróhirdetést három napra adtuk fel és az első naptól kezdve megindult az emberáradat. Eleinte számoltuk a jelentkezőket: 5, 10, 20, 50 — aztán abbahagytuk és az irodalányon kívül még hárman jegyeztük a neveket, címeket, telefonszámokat és azt, hogy kinek milyen tapasztalata van a zsindelyezés tudományában. A hirdetés három napja már régen elmúlt, az ajtóra is kitettük a “megtelt” táblát, de a jelentkezők egyre jöttek... Regényt vagy novella-gyűjteményt lehetne Írni arról, hogy kik jelentkeztek, miért kértek munkát, honnan jöttek és hány üres gyomor remélte a kenyérkereső sikerét. Jöttek fiatalok, középkorúak és öregek. Munkások, egyetemi hallgatók, színészek, könyvelők és kereskedők. Fehér, négerek, mxikóiak és indiánok. Californiai lakósok és olyanok, akik pár napja, pár hete, vagy hónapja érkeztek az ország minden részéből. Jöttek nőtlenek és családosok; a legtöbb nem is kérdezte, hogy mi a napibér: mind csak munkát akart, dolgozni akart, minél előbb, mert ha rögtön kezdhetne is késő lenne. Minden jelentkező uj probléma, uj kérdés, amire oly nehéz válaszolni: melyiket alkalmazzuk? Hogyan lehet 8—- 10 embert kiválasztani néhány száz közül és. elutasítani a többit, anélkül, hogy kegyetlennek, szívtelennek tűnnék fel az ember? Biztos, hogy a magas, szikár embert fel kell venni, mert egy hete érkezett Arkansas-ból ócska teherautón, amelyen még rajta van bútora, holmija és a — családja. Nincs elég pénze élelemre, lakásra.. . Azt a másikat is alkalmazni kell, mert felesége és három kis gyereke az iroda előtt, az ütött- kopott Ford-ban ül és reménykedve várja az eredményt, ami számukra is kenyeret jelent... Azt a harmadikat is fel kéne venni, mert karácsonykor letették, azóta nem keres és egyetlen gyereke kórházban fekszik, nagybetegen. Magas, tisztán öltözött néger jelentkezik. Azt mondja: “Kérem uraim, adjanak munkát. Akármilyen munkát. Mindent vállalok, mindent olcsón elvégzek, csak adjanak munkát. Negyedik hónapja vagyok munka nélkül, feleségem sem dolgozik, mert négy kis gyerekünk van, a County Wel- faretől kapunk élelmiszer utalványt, de arra sem elég és házbérre nem adnak. Nagyon kérem uraim, adjanak munkát!” Gyors tanácskozás a tulajdonossal és ezt az embert rög- tön alkalmazzuk. Még nem állt el az eső, még napok múlva lehet csak zsindelyezést kezdeni, de beállítjuk munkára magán a telepen: takarít, a raktárban az anyagot rendezi, az autókat olajozza. Estére már pénzzel megy haza. Jólesik a dolgozó embert látni, de itt egy uj jelentkező és vele az uj kérdés: melyiket alkalmazzuk? Hogyan utasítsuk el a többi tizet, húszat, ötvenet? Mondjuk nekik, hogy minden rendben van, nincs munkahiány, depresszióra kilátás sincs sehol a láthatáron? Mondjuk, hogy a General Motors és a többi nagy tröszt megint százmilliókat keresett és a ►szép jövő reményében százmilliókat fektet be uj ipari telepekbe? Vagy mi mást mondjunk, ami vigaszt nyújt és megtölti az üres zsebeket, ha munkát adni nem tudunk? Mondjuk talán azt, hogy öröm élni Californiában, ebben a természeti szépségekkel dús államban, ahol a jó anva- föld ontja magából a kincseket, ahol a világhírű mozistudiók, a legnagyobb repülőgépgyárak épültek és ahová évenkint százezrével jönnek uj reményekkel szerencsét próbálni? Miközben válaszon törjük a fejünket, tovább jön a jelentkezők végtelen sora — egy egészen rövid, egyszerű és szerény apróhirdetésre. (EHN) Eisenhower elnök tudományos tanácsadói társaságában. Balról jobbra: Fleming, a mozgósítási hivatal főnöke, az elnök, Du Bridge, a kaliforniai Technológiai Egyetem dékánja, Rabi professzor, A konferencián a hidrogénbombával kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak CALIFORNIA AMF.RIKAI Subscrip Jon rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. 130 E. 16th St., New York 3, N. Y — AL 4-0397
