Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-08 / 13. szám
April 9, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Két eff el és ipszilonnal meg egy nagy B-vel írja az az úriember a nevét, aki a Californiai Magyarság március 26-iki számában lapunk gyűjtési kampánya fölött elmélkedik olyan hangnemben, amely egyöntetű helyeslést válthat ki úgy a nyilasok, mint az amerikai mccarthysták barlangjaiban. Egy hasábnyi eszelős ömlengésének a főjellegzetessége, hogy bennünket “hazánk szidalmazói- nak és árulóinak” nevez. Az amerikai fasiszták kedetben kétségkívül egyedül a baloldali munkásmozgalom híveit nevezték “árulóknak”. De azóta már kibújt a szög a zsákból, mert főatyamesterük, McCarthy kibökte, hogy minden demokrata, azaz a roosevelti eszmék minden hive immár 20 év óta “árulási politikát” követ. Szóval manapság a fasiszták szemében mindenki áruló, aki háború helyett békét, reakció helyett társadalmi haladást sürget. Nem tudjuk, hogy ki vagy mi húzódik meg az Antalffy B. név mögött. Talán a Deresrevaló Besúgó, vagy talán a Robotoló Szkeb, nem tudjuk. De az a két ef meg ipszilon a nagy B-vel véletlenül jellemző. Mert ez a három betű együtt ffyb-nek hangzik, ami kiejtés szerint angolul hazugságot jelent. Ami pedig a nagy B-t illeti azzal sok olyan angol szó kezdődik, amelyek, véleményünk szerint ráillenek minden besúgóra, minden spiclire, minden hazug rágalmazóra ebben az országban. “Enyhítő körülmények” A New York Times április 1-i számában, eldugva a 7-ik oldal alsó balsarkában az alábbi hir jelent meg: “A zsidógyilkos volt nácikat szabadlábra helyezték, mint “tudatlanokat”'. A nyugatnémetországi Dortmund városból keltezett hir elmondja, hogy a nyugatnémet bíróság felmentett 20 volt SS gárdistát, akik beismerték, hogy a varsói gettóban lelőttek 110 zsidót és résztvettek más tömegmészárlásban. A felmentettek közül sokan a dartmundi rendőrség kebelében teljesítenek szolgálatot. Dr. T. Eickoff bíró, akinek Ítéletet kellett volna hoznia a tömeggyilkos nácik fölött, kijelentette, hogy “a túszok le ölése bizonyos körülmények között nem tekinthető törvénytelen cselekedetnek” s a vádlottaknak nem volt megfelelő műveltsége, hogy megítélhették volna tettüket. Mielőtt azonban a biró kimondta volna végzését, az ügyész, akinek a vádat kellett volna képviselnie, azok felmentését és szabadlábrahelyezését kérte, a^zal a magyarázattal, bfogy csupán “fanatikus zsidógyülölő” parancsnokuk rendeletét hajtották végre, aki azóta meghalt. Eddig szól az eldugott hir, amit legtöbb olvasó, aki a reggeli munka előtt sietve keresztülfut a lapon, észre sem vesz. De aki észreveszi és elolvassa, meg kell. hogy borzongjon tőle, hacsak a leghalványabb emberiesség is él benne. A N. Y. Times minden kommentár nélkül közölte, egyetlen szóval sem ítéli el a náci tömeggyilkosok felmentését, ami ma már természetes, mindennapi dologgá lett, a U. S. -segítségével “újjáépített” Nyugat-Németországban, melyben az öldöklésben gyakorlott nácik ismét régi hivatalaikban ülnek, mint az Adenauer féle “demokrácia” fő védelmezői és rendőrei. Természetes, hogy a N. Y. Times nem fűz kommentárt a dortmundi biró végzéséhez és egyetlen szóval sem tiltakozik. Miért tiltakozna, vagy ítélkezne, mikor azokat visszhangozza, akik a nyugati haderő fő bázisává akarják emelni a “demokratizált” Nyugat-Németországot, számítva a gyakorlott nácik segítségére? Való igaz, hogy a milliók gyilkolására alkalmas hidrogénbomba szenzációja mellett látszólag eltörpül a dortmundi náci tömeggyilkojok felmentése, de a tény az, hogy mindkettő szorosan hozzátartozik ahhoz a méi'hetetlen erkölcsi zülléshez, mely az úgynevezett hideg háború egyik legfőbb jellegzetessége. A nyilasok egyik kedvenc amerikai lapjábai^^nth^KSfn “Magyarságban” valami “Öreg Bajtárs” nevű nyilas politikus (vagy csendőrőrmester) azt javasolja, hogy idézzék a szenátus Amerikaellenes Bizottsága (Jenner Committee) elé Nagy F.-et, Ft. Varga Bélát, Nyárádyt, szóval az egész renegát bandát. Hogy miért? Azért többek között, mert Nyárády például segített (?) a háború után Magyarországra visz- szaszállitani 300 millió dollár értékű magyar ipari felszerelést, amelyet a nácik és a nyilasok (az Öreg Bajtárs bajtársai) elhurcoltak az országból. Meg azért is, mivel Nagy Ferenc követelte az iskolák államosítását és mivel Ft. Varga helyeselte a német állampolgárságot felvett és a náci hadseregbe beálló magyarországi svábok kitele- • pitését. Másszóval “amerikaellenes tevékenység” az, amikor valaki a jogos magyar tulajdonosának adatta vissza a nácik által elrabolt holmikat! Amerikellenes tevékenység a magyar iskolák államosítása! Amerikaellenes tevékenység a magyar hazát eláruló sváb né.ci katonák kitelepítése! Van ebben az őrületben rendszer? Természetes, hogy van! A magyar nácik gondolatban már Wall-streeti protektorátusnak tekintik Magyar- országot. Mint ahogy néhány évvel ezelőtt náci tartománynak tekintették szülőhazájukat. Gratulálunk Jenner szenátornak legújabb “nyomozóihoz !” A zsák egészen megfelelő foltot talált magának. Mike Gold 60 éves A Magyar Szó üdvözli Mike Goldot, a haladó- szellemű amerikai munkásság harcos íróját, aki most töltötte be 60-ik évét. Mike Gold, aki a newyorki East Sideon, Magyarországból bevándorolt szülőktől született, 40 éves írói múltjában soha nem szűnt meg az amerikai munkásság érdekében harcolni s Írásaival tanítani azt. Irodalmi működésével kivívta az egész világ munkásságának és haladószellemü polgárságának elismerését és tiszteletét, Írásait igen sok nyelvre lefordították. Miközben az amerikai irók legnagyobb- része, akik ifjúságukban a munkásmozgalom segítségével emelkedtek fel, később eladták magukat a reakciós pénzérdekeknek, Mike Gold hajt- hatatlanul, hűségesen megmaradt a munkásság, A szovjet békejegyzék (Folytatás a 2-ik oldalról) USSR kormánya nem osztotta és ma sem oszthatja, /ízt a felfogást, hogy ez. a szerződés védelmi jellegű. “A szovjet kormány abból a tényből indul ki, hogy az Északatlanti Szerződés az országok szoros csoportját állítja fel és nem vesz tudomást arról a problémáról, hogy egy ujább német támadást le kell hárítani. “És amennyiben a Szovjetunió, a nagyhatalmak közül, amelyek a Hitlerellenes koalícióhoz tartoztak, az egyetlen, amely nincs a szerződés aláírói között, az Északatlanti Szerződés csak olyan agresszív paktumnak tekinthető, amely a Szovjetunió ellen irányul. “Világos tehát, hogy megfelelő adott körülmények között az Északatlanti Szerződés elvesztheti agresszív jellegét, vagyis az esetben, ha az összes nagyhatalmak, amelyek a Hitlerellenes koalícióhoz tartoztak, aláírják a szerződést. Erre való tekintettel jelenti a Szovjetunió, melyet békére irányuló külpolitikájának változatlan elvei vezérelnek és kívánja a nemzetközi feszültség enyhülését, hogy kész lecsatlakozni az érdekelt kormányokkal együtt annak a kérdésnek megvizsgálásához, hogy a Szovjetunió is vegyen részt az Északátlanti Szerződésben. Amennyiben a francia kormány, valamint Anglia és az Egyesült Államok kijelentik, hogy ők is óhajtják a világfeszültség megenyhitését és a béke előmozdítását, remélhetjük, hogy kedvezően fogják tekintetbe venni azokat az intézkedéseket is, amelyek ezt a helyzetet biztosítják, amikor is az»Északatlanti Szerződés valóban védelmi jelleget kapna és meg lenne .vetve az alapja, hogy Németország egyik része sem keveredjen katonai csoportokba.” A szovjet úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákat el lehet rendezni az összes érdekelt országok megelégedésére egy tartósabb béke és a népek nagy biztonsága javára.” a haladás és béke szolgálatában, soha nem szűnt meg a bevándoroltak érdekében harcolni s jelenleg ö szerkeszti a “Reader” címen megjelenő, angolnyelvü, időszaki lapunkat. 4 A politikai gyalázkodás nem újdonság Amerikában Az amerikai történelemben sokszor előfordm., hogy politikai ellenfelek kíméletlenül becsmérelték egymást, ami az idei választási hadjárat kezdetével ismét felütötte a fejét. Még mielőtt politikai pártok kialakultak volna, Washington elnököt gyakran sértegették politikai ellenfelei. Elnökségének első időszaka aránylag zavartalanul folyt le, de másodízben történt megválasztása után, ez megváltozott. Bár Washington másodszor sem volt bizonyos politikai pártnak a lekötelezettje és az egész ország bizalmát bírta, ellenfelei nemcsak politikáját támadták, hanem a személyét sem kímélték meg. A federalisták (az 1790-es évek republikánusai) újságuk hasábjain orvgyilkosnak nevezték Jeffersont, piszkos, fertőzött alaknak Benjámin Franklint. ★ Andrew Jackson, hetedik elnökünk, nem őrizkedett attól, hogy távoltartsa magát a pártok küzdelmétől. Az akkori republikánus párt jelöltje volt, amely a mai demokrata pártnak felel, meg. Ellenfelei, akik a mai republikánus párt elődjeiből verődtek össze “uzsorásnak”, “telekspekulánsnak”, “duhajkodónak”, “iszákosnak” és “hamis kártyásnak” nevezték és nem riadtak vissza attól sem, hogy nejét is megrágalmazzák^ A választási hadjárat során “tömeggyilkosság- gal” vádolták, mert az 1812-ik háborúban — az ő vezérlete alatt — hat sorkatonát halálra Ítélt a hadbíróság. Jackson párthívei viszont Jackson elődjéről, John Quincy Adamsról szedték le a keresztvizet. Azt írták róla, hogy elnökségét “erkölcstelen politikai alkunak” köszönhette, meg azt, hogy a Fehér Házat közköltségen játékbarlanggá alakítja át. Az igazság az volt, hogy a saját költségén egyetlen billiárd asztalt és egyetlen sakkkészletet vásárolt. Az Andrew Jackson idején lábrakapott szenvedélyes politikai ellentétek két olyan pártra bontották a nemzetet — az idők folyamán — amelyek a polgárháború kitörésére vezettek, Abraham Lincoln alatt. Az egész világ úgy ismeri Lincolnt, mint a “rabszolgák felszabadítóját”, a “gettysburgi szónoklat szerzőjét”, a “demokrácia apostolát.” Csak kevesen tudják, hogy Lincolnt gyakran “bárgyúnak”, “öszvérnek”, “gorillának”, sőt “gyávának’* csúfolták és pedig nemcsak politikai ellenfelei, hanem saját pártjának egyes tagjai is. Lincoln felhörpintette a keserű poharat és hallhatatlan munkáját befejezve, ment tovább a Golgotához vezető utón. A történelem ismerősi megállapíthatják, hogy szenvedélyes és* meggondolatlan kijelentések gyakran röpködnek a levegőben, a politikai élet kezdete óta, de idő múltával csak elavult, egykorú ujságlapok és elsárgult levelek oldalain kutathatók febmig halhatatlan elnökeink dicső szolgálatai a nemzet életének erőforrásai maradnak. 1 Common Council- ■■ — ——-------------Dullesék válasza (Folytatás a 2-ik oldalról) való félelem növekedett itt és Nyugat-EKirópában. Ez a szovjet támadástól való félelem bírta a State Departmentet arra a külpolitikára, amelyet ugv fogalmazott meg, hogy ez “Amerika történetében uj és forradalmi fejlemény.” Majd a következőt tette hozzá a State Department: “Ez az ország soha azelőtt nem kötelezte magát békeidőben arra, hogy a nyugati földgolyón kiviileső ország segítségére menjen támadás esetén. Nem is kapott sohasem hasonló garanciákat más országoktól. Soha békeidőben nem ígérte meg, hogy lecsatlakozik más országokhoz abba’ a célból, hogy kiépítse kölcsönös védelmi erőnket.” ‘Mindnyájunknak el kell menni’ — megnézni a “Salt of the Earth”-öt.
