Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-08 / 13. szám

April 9, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Két eff el és ipszilonnal meg egy nagy B-vel írja az az úriember a nevét, aki a Californiai Magyarság március 26-iki szá­mában lapunk gyűjtési kampánya fölött elmélke­dik olyan hangnemben, amely egyöntetű helyes­lést válthat ki úgy a nyilasok, mint az amerikai mccarthysták barlangjaiban. Egy hasábnyi eszelős ömlengésének a főjelleg­zetessége, hogy bennünket “hazánk szidalmazói- nak és árulóinak” nevez. Az amerikai fasiszták kedetben kétségkívül egyedül a baloldali munkásmozgalom híveit ne­vezték “árulóknak”. De azóta már kibújt a szög a zsákból, mert főatyamesterük, McCarthy ki­bökte, hogy minden demokrata, azaz a roosevelti eszmék minden hive immár 20 év óta “árulási politikát” követ. Szóval manapság a fasiszták szemében mindenki áruló, aki háború helyett bé­két, reakció helyett társadalmi haladást sürget. Nem tudjuk, hogy ki vagy mi húzódik meg az Antalffy B. név mögött. Talán a Deresrevaló Besúgó, vagy talán a Robotoló Szkeb, nem tud­juk. De az a két ef meg ipszilon a nagy B-vel véletlenül jellemző. Mert ez a három betű együtt ffyb-nek hangzik, ami kiejtés szerint angolul hazugságot jelent. Ami pedig a nagy B-t illeti azzal sok olyan angol szó kezdődik, ame­lyek, véleményünk szerint ráillenek minden be­súgóra, minden spiclire, minden hazug rágalma­zóra ebben az országban. “Enyhítő körülmények” A New York Times április 1-i számában, eldug­va a 7-ik oldal alsó balsarkában az alábbi hir je­lent meg: “A zsidógyilkos volt nácikat szabadláb­ra helyezték, mint “tudatlanokat”'. A nyugatné­metországi Dortmund városból keltezett hir el­mondja, hogy a nyugatnémet bíróság felmentett 20 volt SS gárdistát, akik beismerték, hogy a varsói gettóban lelőttek 110 zsidót és résztvettek más tömegmészárlásban. A felmentettek közül sokan a dartmundi rendőrség kebelében teljesíte­nek szolgálatot. Dr. T. Eickoff bíró, akinek Ítéletet kellett vol­na hoznia a tömeggyilkos nácik fölött, kijelen­tette, hogy “a túszok le ölése bizonyos körülmé­nyek között nem tekinthető törvénytelen csele­kedetnek” s a vádlottaknak nem volt megfelelő műveltsége, hogy megítélhették volna tettüket. Mielőtt azonban a biró kimondta volna végzését, az ügyész, akinek a vádat kellett volna képvisel­nie, azok felmentését és szabadlábrahelyezését kérte, a^zal a magyarázattal, bfogy csupán “fana­tikus zsidógyülölő” parancsnokuk rendeletét haj­tották végre, aki azóta meghalt. Eddig szól az eldugott hir, amit legtöbb olva­só, aki a reggeli munka előtt sietve keresztülfut a lapon, észre sem vesz. De aki észreveszi és el­olvassa, meg kell. hogy borzongjon tőle, hacsak a leghalványabb emberiesség is él benne. A N. Y. Times minden kommentár nélkül közölte, egyet­len szóval sem ítéli el a náci tömeggyilkosok fel­mentését, ami ma már természetes, mindennapi dologgá lett, a U. S. -segítségével “újjáépített” Nyugat-Németországban, melyben az öldöklésben gyakorlott nácik ismét régi hivatalaikban ülnek, mint az Adenauer féle “demokrácia” fő védelme­zői és rendőrei. Természetes, hogy a N. Y. Times nem fűz kom­mentárt a dortmundi biró végzéséhez és egyetlen szóval sem tiltakozik. Miért tiltakozna, vagy ítélkezne, mikor azokat visszhangozza, akik a nyugati haderő fő bázisává akarják emelni a “demokratizált” Nyugat-Németországot, szá­mítva a gyakorlott nácik segítségére? Való igaz, hogy a milliók gyilkolására alkalmas hidrogénbomba szenzációja mellett látszólag el­törpül a dortmundi náci tömeggyilkojok felmen­tése, de a tény az, hogy mindkettő szorosan hoz­zátartozik ahhoz a méi'hetetlen erkölcsi züllés­hez, mely az úgynevezett hideg háború egyik legfőbb jellegzetessége. A nyilasok egyik kedvenc amerikai lapjábai^^nth^KSfn “Magyarságban” valami “Öreg Bajtárs” nevű nyilas politikus (vagy csendőrőrmester) azt ja­vasolja, hogy idézzék a szenátus Amerikaellenes Bizottsága (Jenner Committee) elé Nagy F.-et, Ft. Varga Bélát, Nyárádyt, szóval az egész rene­gát bandát. Hogy miért? Azért többek között, mert Nyárády például segített (?) a háború után Magyarországra visz- szaszállitani 300 millió dollár értékű magyar ipari felszerelést, amelyet a nácik és a nyilasok (az Öreg Bajtárs bajtársai) elhurcoltak az országból. Meg azért is, mivel Nagy Ferenc követelte az iskolák államosítását és mivel Ft. Varga helye­selte a német állampolgárságot felvett és a náci hadseregbe beálló magyarországi svábok kitele- • pitését. Másszóval “amerikaellenes tevékenység” az, amikor valaki a jogos magyar tulajdonosának adatta vissza a nácik által elrabolt holmikat! Amerikellenes tevékenység a magyar iskolák államosítása! Amerikaellenes tevékenység a magyar hazát eláruló sváb né.ci katonák kitelepítése! Van ebben az őrületben rendszer? Természe­tes, hogy van! A magyar nácik gondolatban már Wall-streeti protektorátusnak tekintik Magyar- országot. Mint ahogy néhány évvel ezelőtt náci tarto­mánynak tekintették szülőhazájukat. Gratulálunk Jenner szenátornak legújabb “nyo­mozóihoz !” A zsák egészen megfelelő foltot talált magá­nak. Mike Gold 60 éves A Magyar Szó üdvözli Mike Goldot, a haladó- szellemű amerikai munkásság harcos íróját, aki most töltötte be 60-ik évét. Mike Gold, aki a newyorki East Sideon, Magyarországból beván­dorolt szülőktől született, 40 éves írói múltjában soha nem szűnt meg az amerikai munkásság ér­dekében harcolni s Írásaival tanítani azt. Irodal­mi működésével kivívta az egész világ munkássá­gának és haladószellemü polgárságának elismeré­sét és tiszteletét, Írásait igen sok nyelvre lefor­dították. Miközben az amerikai irók legnagyobb- része, akik ifjúságukban a munkásmozgalom se­gítségével emelkedtek fel, később eladták magu­kat a reakciós pénzérdekeknek, Mike Gold hajt- hatatlanul, hűségesen megmaradt a munkásság, A szovjet békejegyzék (Folytatás a 2-ik oldalról) USSR kormánya nem osztotta és ma sem oszt­hatja, /ízt a felfogást, hogy ez. a szerződés védel­mi jellegű. “A szovjet kormány abból a tényből indul ki, hogy az Északatlanti Szerződés az országok szo­ros csoportját állítja fel és nem vesz tudomást arról a problémáról, hogy egy ujább német táma­dást le kell hárítani. “És amennyiben a Szovjetunió, a nagyhatal­mak közül, amelyek a Hitlerellenes koalícióhoz tartoztak, az egyetlen, amely nincs a szerződés aláírói között, az Északatlanti Szerződés csak olyan agresszív paktumnak tekinthető, amely a Szovjetunió ellen irányul. “Világos tehát, hogy megfelelő adott körülmé­nyek között az Északatlanti Szerződés elvesztheti agresszív jellegét, vagyis az esetben, ha az összes nagyhatalmak, amelyek a Hitlerellenes koalíció­hoz tartoztak, aláírják a szerződést. Erre való tekintettel jelenti a Szovjetunió, me­lyet békére irányuló külpolitikájának változatlan elvei vezérelnek és kívánja a nemzetközi feszült­ség enyhülését, hogy kész lecsatlakozni az érde­kelt kormányokkal együtt annak a kérdésnek megvizsgálásához, hogy a Szovjetunió is vegyen részt az Északátlanti Szerződésben. Amennyiben a francia kormány, valamint Ang­lia és az Egyesült Államok kijelentik, hogy ők is óhajtják a világfeszültség megenyhitését és a béke előmozdítását, remélhetjük, hogy kedvezően fogják tekintetbe venni azokat az intézkedéseket is, amelyek ezt a helyzetet biztosítják, amikor is az»Északatlanti Szerződés valóban védelmi jelle­get kapna és meg lenne .vetve az alapja, hogy Németország egyik része sem keveredjen katonai csoportokba.” A szovjet úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákat el lehet rendezni az összes érdekelt országok megelégedésére egy tartósabb béke és a népek nagy biztonsága javára.” a haladás és béke szolgálatában, soha nem szűnt meg a bevándoroltak érdekében harcolni s jelen­leg ö szerkeszti a “Reader” címen megjelenő, angolnyelvü, időszaki lapunkat. 4 A politikai gyalázkodás nem újdonság Amerikában Az amerikai történelemben sokszor előfordm., hogy politikai ellenfelek kíméletlenül becsmérel­ték egymást, ami az idei választási hadjárat kezdetével ismét felütötte a fejét. Még mielőtt politikai pártok kialakultak volna, Washington elnököt gyakran sértegették politikai ellenfelei. Elnökségének első időszaka aránylag zavartala­nul folyt le, de másodízben történt megválasztá­sa után, ez megváltozott. Bár Washington má­sodszor sem volt bizonyos politikai pártnak a le­kötelezettje és az egész ország bizalmát bírta, ellenfelei nemcsak politikáját támadták, hanem a személyét sem kímélték meg. A federalisták (az 1790-es évek republikánu­sai) újságuk hasábjain orvgyilkosnak nevezték Jeffersont, piszkos, fertőzött alaknak Benjámin Franklint. ★ Andrew Jackson, hetedik elnökünk, nem őriz­kedett attól, hogy távoltartsa magát a pártok küzdelmétől. Az akkori republikánus párt jelölt­je volt, amely a mai demokrata pártnak felel, meg. Ellenfelei, akik a mai republikánus párt elődjeiből verődtek össze “uzsorásnak”, “telek­spekulánsnak”, “duhajkodónak”, “iszákosnak” és “hamis kártyásnak” nevezték és nem riadtak vissza attól sem, hogy nejét is megrágalmazzák^ A választási hadjárat során “tömeggyilkosság- gal” vádolták, mert az 1812-ik háborúban — az ő vezérlete alatt — hat sorkatonát halálra Ítélt a hadbíróság. Jackson párthívei viszont Jackson elődjéről, John Quincy Adamsról szedték le a keresztvizet. Azt írták róla, hogy elnökségét “erkölcstelen po­litikai alkunak” köszönhette, meg azt, hogy a Fehér Házat közköltségen játékbarlanggá ala­kítja át. Az igazság az volt, hogy a saját költ­ségén egyetlen billiárd asztalt és egyetlen sakk­készletet vásárolt. Az Andrew Jackson idején lábrakapott szenve­délyes politikai ellentétek két olyan pártra bon­tották a nemzetet — az idők folyamán — ame­lyek a polgárháború kitörésére vezettek, Abra­ham Lincoln alatt. Az egész világ úgy ismeri Lincolnt, mint a “rabszolgák felszabadítóját”, a “gettysburgi szó­noklat szerzőjét”, a “demokrácia apostolát.” Csak kevesen tudják, hogy Lincolnt gyakran “bárgyú­nak”, “öszvérnek”, “gorillának”, sőt “gyávának’* csúfolták és pedig nemcsak politikai ellenfelei, hanem saját pártjának egyes tagjai is. Lincoln felhörpintette a keserű poharat és hallhatatlan munkáját befejezve, ment tovább a Golgotához vezető utón. A történelem ismerősi megállapíthatják, hogy szenvedélyes és* meggondolatlan kijelentések gyakran röpködnek a levegőben, a politikai élet kezdete óta, de idő múltával csak elavult, egykorú ujságlapok és elsárgult levelek oldalain kutatha­tók febmig halhatatlan elnökeink dicső szolgála­tai a nemzet életének erőforrásai maradnak. 1 Common Council- ■■ — ——-------------­Dullesék válasza (Folytatás a 2-ik oldalról) való félelem növekedett itt és Nyugat-EKirópában. Ez a szovjet támadástól való félelem bírta a State Departmentet arra a külpolitikára, amelyet ugv fogalmazott meg, hogy ez “Amerika törté­netében uj és forradalmi fejlemény.” Majd a következőt tette hozzá a State Depart­ment: “Ez az ország soha azelőtt nem kötelezte ma­gát békeidőben arra, hogy a nyugati földgolyón kiviileső ország segítségére menjen támadás ese­tén. Nem is kapott sohasem hasonló garanciá­kat más országoktól. Soha békeidőben nem ígér­te meg, hogy lecsatlakozik más országokhoz abba’ a célból, hogy kiépítse kölcsönös védelmi erőn­ket.” ‘Mindnyájunknak el kell menni’ — megnézni a “Salt of the Earth”-öt.

Next

/
Thumbnails
Contents