Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-08 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 9, 295V 12 VAN-E SZABADSÁG AZ ÓHAZÁBAN? Hétvégi levél írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Részlet a torontói és chicagói március 15-iki ünne­pélyen elmondott beszédemből. A népi demokráciák halálos ellenségei — a fasiszta­nagytőkés sajtó'prostituáltjai, valamint az it lézengő szöke­vény-magyar kitartottak — folyvást arról prézsmitálnak. hogy az úgynevezett vasfüggöny-mögötti országokban (s igy a mi szülőhazánkban is) a szabadság ismeretlen fogalom: ott az emberek automaták, azt kell tenniük, amit rájukpa­rancsolnak ; semmiféle jogaik nincsenek, a szájukat sem me­rik kinyitni — és sok más hasonló marhaságot kennek rá a népi demokráciákra... Feltéve, de meg nem engedve, hogy ezek az éktelen rá­galmak többé-kevésbbé igazak, kérdem szeretettel, miféle szabadságra van szükségem ott: 1. Ahol a dolgozók választják és felelős küldöttek révén gyakorolják a hatalmat? 2. Ahol minden munkaképes egyénnek joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék és ahol az állam biztosítja a munkaalkalmakat és a végzett munka megfelelő, igazságos díjazását? 3. Ahol törvény biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát, valamint a pihenés ideje alatt a fizetését? 4. Ahol az állam a legmesszebbmenőleg védi a dolgozók egészségét és segíti őket munkaképtelenségük esetén? 5. Ahol minden lehetőség meg van adva ahhoz, hogy a dolgozó művelhesse, továbbképezhesse magát és ahol a dol­gozó gyermekei előtt az iskolák kapui — a legalacsonyabb- tól a legmagasabbig — tárva-nyitva állnak, teljesen ingyen, sőt a továbbtanulóknak törvényesen biztosított ösztöndíjuk és ellátásuk van ? 6. Ahol törvény garantálja az egyenlőséget? 7. Ahol az Alkotmány védi a felekezetek és kisebbségek jogait és szigorúan bünteti az ilyenek elleni megkülönböz­tetést ? 8. Ahol a nők egyenlő jogokat élveznek a férfiakkal? 9. Ahol törvény biztosítja a vallás szabad gyakorlásának jogait? Értsük meg jól: mindez jár, DUKÁL a dolgozónak — törvény biztosítja a JUSSÁT mindehhez! A hatóságoknak kutyakötelessége ezeket a törvényeket betartani. Ha vala­melyik hatósági közegnek eszébe jutna visszaélni a rábízott hatalommal — saját zsebének duzzasztására és mások ká­rára — gondolod, hogy a kárvallott magyar dolgozók nem mernék kinyitni a szájukat panaszra? Nyugodt lehetsz, aki tudja, mi jár neki és azt nem kapja meg, az nem hagyja annyiban a dolgot — bezzeg kinyitja a száját és csinál olyan lármát, hogy Rákosi Mátyásig és Nagy Imréig elhallatszik a hangja... S bizony mondom: nem "Szeretnék annak a ha­tósági közegnek a bőrében lenni, aki ellen ilyenfajta vádat emelnek és az.t bizonyítani is tudják. . . Ha viszont a dolgozó mindent megkap, amit az Alkotmány oly bőkezűen garantál, mindent, amihez jussa van, akkor mi a csudának nyissa ki a száját, ki ellen és mi ellen panaszkodjék?! Nincs oka rá — hát hallgat. De ha mégis kinyitja a száját, akkor csak azért teszi, hogy áldja és dicsérje azt a rendszert, amely ilyen emberiesen gondoskodik minden elképzelhető szükség­letéről . . . Semmiféle hazug propaganda nem képes megváltoztatni azt a sokatmondó tényt, hogy Magyarországon ma a házas­ságkötések és a gyermekszületések száma olyan hatalmasan emelkedett, hogy arra a történelemben még nem volt példa. Ha más nem is, ez a két körülmény mindennél ékesebben tanúsítja, hogy az óhazában ma egy elégedett, boldog nem­zedék él. amelyben rengeteg a bizalom és a reménység a jövő iránt, mert ahol nyomor, elnyomatás és elkeseredés van, ott a nép nem házasodik ilyen arányszámban, sem nem lenditi fel ilyen szorgalmasan a “bébi-ipart”, mert nem bolond sza­porítani a jövendő nemzedék rabszolgáit és koldusait! Em­lékezzünk csak az amerikai depresszió idejére: milyen meg­döbbentő módon lesülyedt a házasságkötések és születések száma... Ha tehát Magyarországon nem látjuk a szabadságnak azt a formáját, amelyről a mi “szabadságszerető” McCar- ran-jeink, McCarthy-jaink és Dulles-eink lefetyelnek; ha ott nem látjuk a szabadságnak azt. a megnyilvánulását, amelyről Washington és a Wall Street állandóan prédikál­nak, miközben összesziirik a levet a legreakciósabb Chiang- Káj-sekkekkel, Francokkal, Salazarokkal és miközben a sza­badság nevében a munkásvezérek tucatjait vetik a börtön fenekére — nem azért, amit tettek, nem azért, amit mond­tak, hanem azért, amit biráik szerint GONDOLTAK, hát mondom: ha ez a fajta szabadság az óhazában nem létezik, az azért van, mert az ilyenfajta szabadságra ott egyszerűen nincsen szükség — nagyon szépen megvannak nélküle! Sőt hálásak a sorsnak, hogy sikerült a szabadságnak ettől a vál­United Fruit véres gyümölcse NEMCSAK GUATEMALA, HANEM COLOMBIA, DÉLAMERIKAI ÁLLAM NÉPÉNEK IS KESERVES TAPASZTALATAI VANNAK A UNITED FRUIT COMPANYVAL BOGOTA. —r- Miközben a nyugati földgömb figyelme élénk érdeklődéssel kiséri Guatemala e r ő f e s zitését, hogy megfékezze a United Fruit Company-t, Colombia munkásai is keservesen gon­dolnak erre a gyümölcs- és emberevő szörnyetegre, mert Colombiában mostan ában gyászolják 25 éves évforduló­ját gyakran forrongó törté­nelme egyik legvéresebb ese­ményének, amikor is a Uni­ted Fruit 1928 decemberében 1,500 magdelenai banánmun­kásának lemészárlását okozta A United Fruit 1911-ben tette be lábát Colombiában és száz meg száz független ba­nántermesztő tönkretevésével és földjei átvételével rátele­pedett az országra. Magához ragadta a vasutat, öntözési rendszerek valamint köztiszt­viselők és rendőrség ellenőr­zését, végül pedig birtokába kerítette Magdelena dús ka- raibi tartományát. Munkásait éhbérrel fizette, napi 14 órát dolgoztatta a trópusi hőség­ben s a munkások emellett rozoga viskókba tengődtek. 1928 november 12-ikén vagy 40,000 United Fruit- munkás sztrájkba lépett. Kö­veteléseik a következők vol­tak: béremelés, balesetkárta- lanitás, orvosi ellátás és va­sárnapi szünet. Aki ezeket a követeléseket h e 1 y t e leniti vagy túlzottnak tartja, jó ember nem lehet. Az akkor uralmon levő konzervatív kormány elei­től kezdve együttműködött a United Fruit Co-val. Százakat dobtak börtönökbe, köztük a sztráj kólókkal rokonszenvező boltosokat is. Üzleteiket, ott­honaikat és szakszervezeti székházaikat rendőrségi ki­szállásokkal zaklatták, a munkások egységét azonban ilyesmivel nem tudták meg­törni. Akkor aztán december 5- ikén kihirdették az ostromál­lapotot. Ezen az éjjel 5,000 sztrájkoló, sok aszony és gyermek, táborozott * Ciena- ga, a banánkörzet, főterén, mert várták annak a kor­mány és a United Fruit közt kötendő szerződésnek aláírá­sát, amely a sztrájknak egy­szersmind véget is vetett vol­na. Ugylátszott, hogy a tár­gyalások elhúzódtak és bele­fáradva a várakozásba, a de­cember 6-ikára virradó éjjel- 2 óra felé a tömeg lehevere­A tömeggyilkos Gomez áldozatai dett a tér kövezetére és éj­szakai nyugvóra tért. Ekkor aztán 4000 katona szállta meg a plaza hat kijá­ratát. Vezénylő tisztjük, Cor- \ tes Vargas tábornok, paran­csot adott, hogy fújják meg a kürtöket. A munkások fel­ébredtek, talpraugrottak s abban a hiszemben, hogy a kürtök harsogása győzelmü­ket jelenti be, ujjongva, lel­kesedve kiáltozni kezdték: “Éljen a sztrájk!” A következő pillanatban a csapatok megindították a gépfegyvertüzet. Néhány pil­lanat múlva a megdöbbent munkások menekülni próbál­tak, de már 200 halott és 400 megsebesített munkás véres teste borította a földet. Rögtön utána parancsot kaptak a katonák, hogy a tér ; közelében tömegsírokat ássa­nak, ahova nagysietve beleha- jigálták a hullákat és velük együtt sok sebesültet is. Ha­lott vagy sebektől áléit anyákba kapaszkodó gyerme­kek tucatjait is belökték a sírokba. Ez azonban csak a. keádet kezdete volt. Vagy ezer kato­na, rendőr és a United Fruit Co. amerikai alkalmazottja ►száguldott végig a banánzó­nán, mint valami szélvihar, öldökölve férfiakat, nőket és gyermekeket, megtámadva kisgazdákat, kiskereskedőket és munkásokat. A Vargas tábornok és tiszt­jei a United Fruit épületeiben elhelyezett hadiszállásokból irányították és vezették a vérontást és a rajtaütéseket és ez eltartott egy félévig a cienagai mészárlás után. A munkások, akik mindössze gyümölcsvágókésekkel voltak felfegyverezve, hősiesen el­lenálltak. A vezetők közt, akik a szörnyűséges tüzpró- bák közt álltak az élükön, volt a jamaicai néger Chris­tian Bengal és. a hires női sztrájkoló, Patronita Bernal. Ezt az utóbbit Vargas tábor­nok elevenen eltemettette. Az összes áldozatok listá­ja 1,500 halottat, 3,000 sebe- hültet tüntet fel, 500-at pe­dig börtönbe vetettek. A mé­szárlások után következett a rögtönitélő bíróság. Százöt­ven munkást Ítéltek hosszú­lejáratú kényszermunkára. Ez események által keltett méltatlankodás és borzalom maradandó nyomokat hagyott Colombián. 1929-ben az ősz-, szes foglyoknak közkegyel­met adtak. De ugyanez az esemény vonta maga után azt is, hogy 1930-ban meg­buktatták a konzervatív kor­mányt, helyébe a győztes li­berális párt vonult be. Ennek következtében indult meg az országos szak-szervezeti moz­galom és a liberális rendszer alatt az 1928-as óv vértanúi­nak örökösei a győzelmek egész sorozatát aratták a United Fruit Co. fölött. Colombia munkássága 'most a terror egy újabb korszaká­ból emelkedik ki, Laureano Gomez rezsinkéből, akit ta­valy junius 13-ikán kergetett el a colombiai hadsereg Rojas Pinilla tábornok vezérlete mellett. Ámbár a Gomez-érát beszennyező öldöklések meg­szűntek, szakszervezeti sza­badság még mindig nincs. A kormány szigorúan ellenőrzi a szakszervezeti gyűléseket, napirendeket, tisztviselővá- lasztásokat és minden más tevékenységeket, de miköz­ben a colombiai munkások szabadságért küzdenek, erőt merítenek az 1928-as hősi harc emlékéből, amelyet a United Fruit ellen vívtak. fajától eg.vszersmindenkorra megszabadulni! 'Petőfi, a szabadság költője, Kossuth apánk és a 48— 49-es'dicső szabadságharc többi nagyjai, valamint névtelen hősei nyugodtan pihenhetnek sírjaikban; amiért ők harcol­tak, vérezfek és meghaltak, az száz évvel későbben ugyan, de százszoros kamataival együtt megvalósult: a rab ma­gyar népből, a koldus magyar népből, a kizsarolt, szolgaság­ban tartott magyar népből boldog elégedett, kiegyensúlyo­zott és A SZÓ IGAZI ÉRTELMÉBEN SZABAD NÉP VÁLT, mert: Szabad a nyorportól. Szabad a holnap fenyegető rémétől. Szabad a kizsákmányolás jármától. Szabad az éhezéstől, nélkülözéstől, rongyosságtól. Szabad a család felnevelésének ezernyi akadályától. Szabad az öregkor félelmétől. Kérdem szeretettel: MELYIK KAPITALISTA ORSZÁG KÍNÁL ILYEN SZABADSÁGOT A DOLGOZÓINAK??!! Vájjon kitói fél? Mint a U. S. News and World Report írja: Fernas lsem, Porto Rico washingtoni képviselője a legerősebben őrzött ember a fővárosban, aki nem mozdul ki lakásából anélkül, hogy. két fegyveres testőr kisérné. Uj beavatkozás készül A Wall Street lapjai úgy lát­szik guatemalai beavatkozásra akarják előkészíteni olvasóikat. Azt írják ezek a lapok, hogy “szovjet tengeralattjárók” ti­tokban fegyvereket szállítottak Guatemalába, hogy a kommu­nista vezetés alatt álló parasz­tok később felhasználják azo­kat, “majd ha a kommunisták forradalmat indítanak.”

Next

/
Thumbnails
Contents