Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-08 / 13. szám
April 8, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 KARCOLATOK írja: Bódog .<4nc/rás"jj Ablaktisztító a kövezeten Detroitban egy tanító lezuhant a kövezetre egy harmadik emeleti ablakból és a kórházban élet-halál között lebeg, vagy ahogy a helyi lap, melyben e hirt olvasom a sportéletből vett -példával fejezte ki, hogy a szerencsétlen embernek “Touch and go” lehetősége van az életbenmaradásra. Ugy- lehet, amikor e sorokat irom, a szerencsétlenség áldozatának sorsa már el is dőlt, koponyatörés és agysérülések, amelyeket szenvedett az esetben, nem sok reményt nyújtanak életben- maradásához. Az ilyen rettenetes szerencsétlenségek rendes körülmények között alig kerülnek az újságba, vagy csak pár szóban megemlítve és ilyenkor “ipari baleset” a nevük. A jelenlegi azonban teljes húsz sort kapott az újságban, noha ugyancsak egy “közönséges ipari baleset” volt. így joggal felmerül a kérdés, miért? Hiszen nem az történt, hogy a tanító felmászott az iskolaépület ablakába és leugrott avégett, hogy annál hathatósabban bemutathassa az osztályának a fizikából, a nehézkedési erők működését, noha az se kétséges, hogy iskolabizottságok és általában a tanítók fölöttes hatóságai igen gyakran elkívánnának sem sokkal kevesebb odaadást s hivatási áldozatkészséget a tanítótól cserébe a “nagy” fizetésekért, melyeket tanítók általában élveznek. Jelen esetben azonban más történt. Theodore Murphy egy 32 éves fiatal tanító és négy gyermek apja, egyszerűen úgy került az ablakba, hogy 5 éves katonai szolgálata után leszerelve hivatásos ablakmosónak állt be, mert úgy találta, hogy a tanítói fizetésből nem tudna megélni és családját eltartani. Ezt igy mondta el az újság rövid hire kommentár nélkül, ami egészen érthető, mert, mint szokásos, az újság a rosszul hangzó tényeket mindig valami rideg tárgyilagosággal szokta közölni, ha ugyan egyáltalán leközli és ilyenkor csodálatosan nem érdeklődik a részletek iránt. Ha egy fiatal tanító és négy gyermek apja például részegen mászott volna fel az ablakba vagy hetven- kedő fogadásból, a szerencsétlenség hire az első oldalon nagy szenzációként lett volna feltálalva, ugyanígy ha asztalán Marx egy könyvét megtalálták volna, avagy két nyolc esztendős tanítványának szakértői vallomása alapján, mint hirhedett baloldali embert kirúgták volna állásából, amiért a “munka, érték és többlet” szavakat egy mondatban használta “nem kifogásolható összetételben ugyan, de ugyanekkor nagyon célzatosan nézett a gyerekekre.” Ámde Theodore Murphy a tanító öt teljes esztendeig katonáskodva nem kereshetett családjára, aztán pedig, hogy összeszedhesse magát kicsit, felruházhassa gyerekeit és berendezkedhessen, elment ablakmosónak ahelyett, hogy tanítói állást vállalt volna, mert ez tuíkeveset fizet — joggal kérdezhetnénk: hol van ebben a szenzáció? A szabad vállalkozás világában élünk és senki meg nem akadályozhatja se a tanítót, se a bankárt, se a gyárost, hogy elmenjenek ablakot mosni és ugyanígy a munkáját vesztett szerszámkészítő beállhat bankárnak, ha kedve szotyan rá. A gazdasági életben nincs igazság vagy igazságtalanság, az egészet a “kereslet és kínálat” törvénye szabályozza; amiből sok van és nem vásárolják, annak lemegy az ára; amiből meg kevés van a piacon és sok rá a vevő, annak felmegy az ára. Ha például sok az ablakmosogató és ezért alacsonyan árulj4k őket, az okosabbja elmegy bankárnak; ha pedig sok a bankár, az okosabbja elmegy cipőt pucolni. Ilyen egyszerűen és hathatósan működik a kínálat és kereslet törvénye, éppolyan egyszerűen, mint amikor mondjuk sok a disznó és marha a piacon, akkor a nagyvágók kénytelenek leszállítani — nem ugyan az árakat, mert ezeket felemelik, hanem a husfölöslegeket a hütőházakba, ahol tarthatják azt kedvezőbb árak reményében. Talán nem volna utolsó dolog a munkafölösleg felraktározására építeni holmi hütőházféléket, amelyekben a munkapiac nagyobb kínálata felraktározható. Ezt azonban a technika mai állása mellett nagyon nehézkes volna keresztülvinni, mert a munkás és családja meggon- datlanság'ában mindennap enni szeretne. így volt ez Theodore Murphyvel, a tanitóv-al is. ő, felesége, mind a négy gyereke enni akartak, és mint sokmillió -hasonló sorstársa, tanítók és munkások nem rendelkeztek tartaléktőkével," hogy kivárhassák a'munkapiac magasabb árait, mielőtt eladásba bocsájtanák munkaerejüket. Mit tehetett Murphy, a tanító, egyebet, ablakmosp munkásnak ment el, nem mintha azt olyan nagyon jól fizetnék, hanem azért, mert jobban fizetik, mint a tanítóskodást. Az ablakmosás nehéz és veszélyes, amelyből azonfelül hamar kiöregszik a munkás. Avagy mint a szerencsétlen Murphy tragédiá/a mutatja, sokszor nincs is alkalma a munkásnak kiöregedni mesterségéből. Egy rossz mozdulat, lépés, megcsúszás, hibás szerszám vagy őv — és a munkaerejük piacra bocsájtó szabad vállalkozók száma eggyel lecsökken. Ily veszélyek, igaz nem fenyegetik a tanítói munkaerők áruba bocsájtóit. Ennek a mesterségnek a veszélyei nem a test épségét fenyegetik, a lélek és idegölő tanítói munka és a nyomorúságos fizetés mellett a mindennapos létfenntartási küzdelmek legfeljebb a lélek egyensúlyát borítják fel. Ez csak nem ok arra, hogy tisztességesen megfizessék. Munka és munka között nincs különbség, az ember teA ROSENBERG ÁRVÁK HELYE NAGYANYJUKNÁL VAN MONDJA A NEVES TÁRSADALMI SZAKÉRTŐ Michael és Robby, a két Rosenberg-árva sorsának eldöntését illetően hétfőre tűzték a gyámsági törvényszék tárgyalásainak megkezdését William T. Collins biró elnökletével. Mire e sorok megjelennek, talán meg is hozták már a döntést, e sorok írásakor azonban még' a döntés előtt állunk és csak annyit tudunk, hogy a gyermekek sorsa komoly veszélyben forog az ügy hátterében zajló reakciós ösz- szeesküvés következtében, amelynek célja, hogy az árvákat kitépjék abból a családból, ahová a Rosenberg-há- zaspár védőügyvédje, Emanuel Bloch helyezte. És persze feltehetően még olyan mesterkedésről is szó lehet, hogy megkaparintsák azt a 40,000 dolláros gyámsági alapot, amelynek Bloch vetette meg az alapját és amelyhez a világ minden részéből érkeztek adományok a szerencsétlen árvák jövőjének biztosítására. A városi jóléti bizottságnak a zsidó gyámhivatallal kifőzött lépése az emberek millióit döbbentette meg. Nyugat-Európában gyűléseket tartottak és százával küldték az üzeneteket Collins bíróhoz válaszul a biró felszólítására, hogy küldjenek neki leveleket és táviratokat arra nézve, milyen döntést óhajtanak tőle. Az egyik ilyen levelet Jessie F. Binford, az ország egyik legkiválóbb társadalmi tanácsadója (social worker), szi a különbséget. A tanitó tragédiája nem az volt, hogy tanítóból ablakmosó lett, mert ablakmosóként többet kereshetett, hanem abban, hogy mint /tanító nem tudott volna eleget keresni, hogy magát és családját fenntartsa. Végsőleg Theodore Murphy tanultsága és munkaereje képviselték a f szabad vállalkozás eme világában azt az egyetlen fajta tőkét, amellyel birt. Az állam amikor katonának elvitte, igény-1 be vette ezt az egyetlen termelő tőkét, amellyel ő és csa-1 ládja, ez a kis gazdasági egység, rendelkezett. Gazdasági | rendszerünk nyelvén szólva, termelőtőke a munkaerő és termelőtőke a termelőeszköz és a pénz is. Mégis csodálatos j módon ez a második fajta tőke még háborúban is csak költ- j ség és 10 százalék haszon ellenében kell, hogy szolgálja ha- j záját, mert a tőke ingyenes igénybevétele “elkobzásnak” j minősülne. Ámde a munkaerő “tőkései” a Murphyk, millió-! szám évekig ingyen szolgáltak a háborúban és szolgálnak a békében. Theodore Murphy, a tanitó és nagy “munkaerőtőkés” 1945-től 1950-ig szolgált költség és 10 százalék haszon nélkül. Időközben se lett fiatalabb. A munkatőke a pénztőkével ellentétben megfogyatkozik “termelés” közben. Murphy és a Murphyk “termelő” éveit a természet rövidre szabja és nem kérdezi, hány gyermeket és mekkora családot kell annak profitjából eltartani. Murphy ezt azzal válaszolta meg, hogy ablakmosó munkásnak ment el. Nem hiszem, hogy a szerencsétlenül járt tanitó könnyű szívvel cserélt mesterséget. Egyik mesterség csak olyan jó, mint a másik, de az ember hajlandóságai után megy és mindig nehéz és fájdalmas feladni azt, amit az ember igaz hivatásának érez és tud. Theodore Murphynek sem lehetett köny- nyü ez az elhatározás. A tanítást és nevelést érezve hivatásának, ezt fel kellett adnia maga és családja érdekében. “Sok mindent be kell hoznom”, mondta az újsághír szerint, ez volt pályaváltoztatásának indokolása. A szerencsétlen ember egy torz és ridegül embertelen gazdasági törvénynek lett áldozata. Ez fiatalkori álmait, ambícióját és tanítói elhivatottságát oly kegyetlenül zuzt^össze, mint pár évvel később szerencsétlen testét a betonkövezet, amikor a harmadik emeleti ablakból megcsúszva a nehézkedés természet- törvénye is megkövetelte tőle áldozatát. (A Szerkesztő utóirata: Lapzártakor megkaptuk illusztris munkatársunktól, Bódog Andrástól a fenti tragikus eset végszavát egy rövid ujságkivágás formájában. Cime: “Meghalt az ablaktisztító a lezuhanása következtében szenvedett sérüléseiben”. — Detroit. — Theodore L. Murphy, az ablaktisztítóvá lett volt tanitó, meghalt a Receiving kórházban a sérülések következtében, melyeket a múlt héten szenvedett, amikor lezuhant az épületről, ahol dolgozott. Murphy, négy gyermek apja, a Wayne Window Cleaning Co. alkalmazottja volt. ő és munkástársa. James Choate, az AFL Labor Temple harmadikemeleti ablakait tisztították, amikor levált a balkon rácsozata és Murphy a földre zuhant. Choate a balkon rácsozatába kapaszkodott, amig a mentők megérkeztek. Murphy munkaadói azt mondják, hogy azelőtt egy illionisi iskolában tanított, majd a tengerészkatonáknál szolgált. Azt mondta, hogy a szolgálatból való elbocsátása után azért vállalt ablaktisztítói munkát, hogy “gyorsan pénzt szerezzen és ismét talpraállhasson.”) a chicagói Hull House tagja küldte Collinsnak, amelyben felkérte, hogy úgy döntsön, hogy a kis Michael és Robby nagyanyj ukkal, Mrs. Sophia Rosenberggel maradjanak. Ezt a levelet a Morton So- bell számára a Rosenberg- iigyben igazságot követelő országos bizottság hozta nyilvánosságra. A levél a következőképpen szól: “Nem vagyok ugyan N.Y. városi lakos, de azért feljogosítva érzem magamat# hogy írjak önnek, mert valamennyien aggódunk e gyermekek sorsa fölött.. BULLETIN. — A gyámsági bíróság hétfőn úgy döntött, hogy a Rosenberg-ár- vák felett kettős gyámságot létesítenek: az egyik gyám Mrs. Sophie Rosenberg lesz, a másik egy idegen ember, Kenneth D. Johnson, a new yorki School of Social Work dékánja. Ez utóbbit a zsidó gyámok hivatalának elnöke jelölte a szervezet jogtanácsosának, Frank Ka- relsennek ajánlásé val. Hogy a gyermekek vagyonával mi lesz, arra nézve nem történt döntés: egyelőre marad úgy, amint eddig volt, hogy minden pénzt egyetlen bankba helyeznek el kamatra. A gyámsági alapból hetenként 45 dollárt bocsátanak Mrs. Rosenberg rendelkezésére. “Hosszú éveken keresztül együtt éltem és dolgoztam Jane Addams-al a Hull House-ban (Jane Addams—1860 1935 — amerikai social worker, előadó, szociológiai iró, a Hull House megalapítója (1889,) a Nobel-békedij 1932- es évi nyertese —Szerk.) és egész életemet és munkásságomat áthatotta az ő nagy megértése, amelyet ő tanúsított minden gyermek szükségleteinek és jogainak tekintetében, bárkik is a gyermekek és bárhol is élnek. Éveken keresztül, mint a chicagói gyermekvédő szövetség ügyvezető igazgatója alkalmam volt megismerni nekem is, hogy mire van a gyermekeknek legnagyobb szüksége és milyen sötét árnyékot vetünk életükre, ha nem ismer(Folytatás a 6-ik oldalon) J
