Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-08 / 13. szám
z AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 8, 1954 A szovjet békejegyzék fi Az alábbi szöveg a legfontosabb részeit foglalja magába annak a jegyzéknek, amelyet a szovjet intézett a három nyugati nagyhatalomhoz abban a formában, ahogyan a szovjet külügyminisztérium azt a francia nagykövetnek átadta és a moszkvai rádió közvetítette április elsején. A jegyzék teljes szövege megjelent a “N. Y. Times” április elsejei számának 4. oldalán. íme a kivonatok: “A Szovjetunió következetesen folytatja a békének és az országok közti viszonyok megjavításának politikáját. “Ez visszatükröződik azokban a javaslatokban, melyeket a szovjet kormány az Egyesült Nemzetek elé terjesztett az általános fegyverkezés csökkentésére és a tömegmészárlás atom- és más fegyvereinek betiltására. “Ha az általános fegyverkezés csökkentésére és a tömegmészárlás legveszélyesebb atom- és más, fegyvereinek betiltására vonatkozó javaslatot elfogadnák, nagyban megkönnyebbülne az a súlyos teher, melyet jelenleg a népnek a folytonos fegyverkezési hajsza következtében viselnie kell és kiküszöbölődne az a veszély, hogy az olyan nagyszabású tudományos felfedezéseket, mint az atomenergia felhasználása mórijainak felfedezését, a pusztítás céljaira alkalmazzák. “E probléma megoldása rendkívül jelentős volna a békének és a népek biztonságának előmozdítására. “Mindidáig, mint ismeretes, a felmerült nehézségek miatt nem lehetett elérni a megfelelő nemzetközi egyezményt a fentemlitett fontos kérdésekben. “Ami a Szovjetuniót illeti, továbbra is ki fog tartani amellett, hogy a fegyverkezés éff a fegyveres erők lényeges csökkentése szükséges minden országban és hogy megállapodásra kell jutni a tekintetben, hogy az atomenergiának pusztításra és emberi lények tömeges megsemmisitésére történő felhasználását meg kell tiltani. “Az országok erreirányuló erőfeszítéseinek fontossága egyre növekszik, különösen amióta az atomfegyverek pusztító ereje állandóan nő, sőt ezen .túlmenően megjelentek a hidrogénfegyve- ’ rek is, amelyek többszörösen hatalmasabbak, mint az atomfegyverek. Semmi kétség nem állhat fenn, hogy az atom- és hidrogénfegyverek használata háborúban kimondhatatlan szenvedéseket fog hozni az embe- ' rekre. 1 “Jelenti polgári egyének tömeges megsemmisítését és nagy városok elpusztitását, a jelenlegi ipar, kultúra és tudomány központjainak elpusztitását, ezek közé számítva a civilizáció oly régi központjait is, amilyenek a világ legnagyobb fővárosai. “E nagyfontosságu problémákkal kapcsolatos egyezmény megkötésének megkönnyítésére irányuló megfelelő erőfeszítéseket tapasztalva a szovjet kormány abban a hiszemben cselekszik, hogy még vannak eddigelé ki nem aknázott lehetőségek a béke építésire. “Mindenekelőtt tudomásul kell venni az európai biztonság megerősítésének jelentőségét, amennyiben a béke fenntartása Európában döntően fontos, ha az általános békét meg akarjuk őrizni és útját akarjuk vágni egy újabb világháborúnak. .. “A kollektiv biztonság általános európai rendszerének megteremtése véget vetne annak, hogy Európában országok ellenséges katonai csoportjai alakuljanak. “Ilyen csoportok alakítása változatlanul odairányul, hogy súlyosbítsa az országok közötti viszonyokat és növelje az ellenségeskedést és bizalmatlanságot, nem is beszélve arról a tényről, hogy ezt fegyverkezési hajsza kiséri a népekre nehezedő következményekkel együtt. “Ennek eredményeképpen áll elő az a helyzet, amelyben az országok közötti viszonyok nem a kölcsönös együttműködés óhajára vannak alapítva a béke megőrzésének érdekében, hanem egymás ellensúlyozására, ami elkerülhetetlenül fokozza az országok közti feszültséget és fokozza egy újabb háború veszélyét. “Nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy mind az első, mind a második világháborút ellenséges katonai csoportok alakulása és Európának két ellenséges táborra szakadása előzte meg. “Nem szabad elfelejteni a német militarizmus különlegesen veszedelmes szerepét ilyen katonai csoportokban, az első és második világháború előidézésében. “Mindez csak aláhúzza, mennyire fontos, hogy kiegyensúlyozzák ellenséges katonai csoportok alakításának politikáját az összes európai országok eredményes együttműködésének politikájával a béke fenntartásának és előmozdításának kedvéért. ' “Az összes, kis vagy nagy európai országok közti ezen együttműködés, tekintet nélkül társadalmi rendszerekre, lehetővé tenné, hogy kikerüljünk olyan helyzetet, amelyben Európa időszakonként pusztító háborúkba bonyolódik, amint ezt az európai országok története az elmúlt száz esztendő során mutatja. “Ismeretes, hogy az európai védelmi közösség terve kiköti hat európai ország szoros katonai csoportjának megalakítását, amelynek leple alatt megszerveződhetik egy úgynevezett európai hadsereg, mely magában foglalja Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Nyugat-Németország haderejét. “Ebben az európai hadseregben a főszerepet Nyugat-Németország haderejének osztják ki náci tábornokokkal az élén. Ez összeütközésben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Francia- ország és az Egyesült Államok vállaltak a Szovjetunióval együtt, hogy lehetetlenné tegyék a német militarizmus feltámadását. “Sőt mi több, már kész tervek vannak több tucat nyugatnémet hadosztály felállítására. “Az is köztudott dolog, hogy az európai hadsereg megszervezése érdekében Nyugat-Németország uralkodó körei nyíltan dolgoznak Nyugat- Németország felfegyverzésének meggyorsításán, mindenféle reguláris fegyveres erő felállításán és már nem is tartják szükségesnek, hogy titkolják támadó szándékaikat a környező országok ellen. “Pedig ma sokkal inkább, mint bármikor azelőtt, a békeszerető országok és mindenekfelett a nagyhatalmak erőfeszitéseit oda kell hogy irányítsák, hogy megakadályozzanak egy újabb háborút és azon legyenek, hogy Európa népei, beleértve a németeket is — ne bonyolódjanak bele egy újabb háborúba, amely a jelen körülmények között különösképpen veszedelmes a nemzetekre nézve. “Ezt csak úgy lehet sikeresen elérni, ha az európai országok ellenséges katonai csoportjai helyett a biztonságnak olyan rendszerét teremtik meg, amelyet az össze európai országok közös erőfeszítéseire alapítanak. “Amikor az általános európai szerződés kötésére vonatkozó szovjet javaslat megvizsgálására került a sor a berlini találkozón, nézeteltérések merültek fel, amelyek lehetetlenné tették, hogy megegyezésre jussanak. “Mindazonáltal tekintettel annak fontosságára, hogy ezekben a nagyfontosságu kérdésekben megállapodásra kell jutni, a Szovjetunió úgy érzi, hogy ajánlatos volna folytatni a vitát a javaslat felett. “A szovjet javaslat megvizsgálásával kapcsolatban, hogy szavatolják a kollektiv biztonságot Európában, az a vélemény kapott hangot, hogy nem kívánatos, hogy az Egyesült Államok kivül maradjon az európai kollektiv biztonságra vonatkozó szerződésen. “Erre való tekintettel és szem előtt tartva, hogy az Egyesült Államok a második világháborúban résztvett a náci támadás ellen vívott közös harcban, a vele járó felelősséggel együtt a hábo- ruutáni rendezésért Európában a Szovjetunióval,' Franciaországgal és Angliával közösen, továbbá figyelembe véve az Egyesült- Államok kormánya által a berlini találkozón kifejezett szempontokat, a szovjet kormány a maga részéről nem lát fennforogni akadályokat, hogy kedvezően igazítsák ki azt a problémát, hogyan vegyen részt az Egyesült Államok a kollektiv biztonságra vonatkozó általános európai szerződésben. “Amikor az általános európai szerződésre vonatkozó szovjet javaslatot megfontolás tárgyává tették a berlini találkozón, ugyanakkor felmerült az Északatlanti Szerződés Szervezete helyének és szerepének a kérdése is a kollektiv biztonsági rendszer Európában való felállításával kapcsolatban. “Franciaország, valamint Anglia és az Egyesült Államok szószólója azt állította, hogy az Északatlanti Szerződés — védelmi és nem irányul egy ország vagy országcsoport ellen sem. “A szovjet kormánynak az Északatlanti Szerződéssel kapcsolatos állásfoglalását jól ismerik. (Folytatás a 11-ik oldalon) válasza WASHINGTON. — Az Egyesült Államok visz- szavetette a Szovjetuniónak az általános európai biztonsági egyezményre vonatkozó ajánlatát, valamint azt a^p^ánlátát is, hogy a szovjet mint tag lépjen be az Északatlanti Szerződés Szervezetébe. A State Department szócsöve nyilatkozatot bocsátott ki, amely a legmagasabb kormánykörök állásfoglalását képviseli. A nyilatkozat szerint a szovjet kormány ajánlata nem egyéb, mint egyszerű folytatása azon erőfeszítéseinek, amelyek a nemrég lezajlott berlini külügyminiszteri konferencián kudarcot vallottak s amelyeknek célja “megakadályozni a nyugateurópai biztonság ki- fejlesztését.” A US kormány álláspontjáról szóló nyilatkozat Előzetes tanácskozások után a washingtoni kormány állásfoglalását illetőleg az alábbi nyilatkozatot bocsátották ki: “Molotov Berlinben a nyugati biztonság megakadályozására irányuló erőfeszítésében kettős vonalon intézett támadást. Először is azt hangoztatta, hogy az Északatlanti Szerződés Szervezete támadó és fel kell hagyni vele. Másodszor azt indítványozta, hogy ehelyett egy harminckét nemzet által aláirt európai biztonsági egyezményt kössenek, amelyből a US-t kizárnák és csak mint ‘megfigyelő' szerepelhetne a Vörös. Kínával együtt. “Ezek a mesterkedések nem sikerültek sem magának a berlini konferenciának végső döntése, sem a szabad világ véleményének döntő Ítélete folytán. “Azzal az erőfeszítéssel, hogy ezt a diplomáciai kudarcot helyrehozza, Molotov most újabb javaslatokkal jön, amelyeknek ugyanaz a célja. Most azt indítványozza, hogy az Északatlanti Szerződés Szervezetének félrevezetése helyett a Szovjetunió is lecsatlakozik hozzá. Még azt is javasolja, hogy az Egyesült Államoknak az ‘általános európai biztonsági szerződés’-ből való kizárása helyett az Egyesült Államok is csatlakozzon le hozzá. “A Nyugat-Európa biztonsága olyan kérdés, amellyel a nyugateurópai országok maguk törődnek. De mivel a Szovjetunió most azt ajánlja, hogy az Egyesült Államok is vegyen részt benne, semmint kizárassék az uj tervezetből, célszerű, hogy az Egyesült Államok rámutasson arra, hogy ezek az uj szovjet javaslatok ugyanazok az alapvető ellenvetéseknek vannak kitéve, amelyek Berlinben is felmerültek. “Már ott megjegyezték, hogy a világod uralkodó bizonytalanság érzése nem a szép Ígéretek hiányának tulajdonítható, mert mindezek benne- foglalkoztatnak az Egyesült Nemzetek Alapokmányában. Kollektiv biztonsági szervezetek, mint amilyen a NATO is, azért alakultak, mert nincs meg a bizalom, hogy az Egyesült Nemzetek minden tagja tiszteletben fogja tartani szerződéseiket. “A Szovjetunió jelen javaslata nem kelt bizalmat, tekintettel arra, hogy a Szovjetunió változatlanul vasmarokkal tartja fogoly népeit. Az egész csak mesterkedés, hogy bebocsátást nyerjen a Nyugat falai közé, hogy aztán aláássa biztonságát.” (Eddig a nyilatkozat első fele. A nyilatkozat hátralévő részét a N. Y. Times a következőkben foglalja össze:) A Szovjetunió sugalmazását, hogy lecsatlakozzék a NATO-ba, különleges meggondolásraméltó lépésnek tekintik s főleg azt iparkodnak kielemezni belőle, amit képtelenségnek tekintenek. Azt hangoztatják, hogy Molotov Berlinben azzal vádolta a NATO-t, hogy háborús jellege miatt a Komintern elleni paktumhoz hasonlít, amelyet a második világháború kitöréséért tesz felelőssé. A NATO-t 1949 novemberében alakították meg, hogy a Washingtonban 1949 április 4-én aláirt szerződés célkitűzéseit keresztülvigye. Eredetileg 12 nemzetet foglalt magában, amelyeket “az északatlanti közösség kollektiv védelme, a biztonság és a béke megőrzése” hozott össze és azért kovácsoltak egybe, mert a szovjet támadásoktól (Folytatás a 11-ik oldalon) Dullesék
