Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-25 / 12. szám
March 25, 1954. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 CSAK A HALOTTAK TÜNTETHETTEK Irta: PARRAGI GYÖRGY, Budapest Az autóipar kulisszatitkai Március 3-án egy francia hazafias bizottság, amelyben a legkülönbözőbb pártállásu, világnézetű közéleti férfiak, politikusok, tudósok, Írók, papok vesznék részt, felhívást intézett a francia néphez, hogy március 13-án, 14-én rendezzenek néma tömegfelvonulást a két világháború hősi halottainak, az ellenállási mozgalom mártírjainak, a koncentrációs táborok vértanúinak emlékművei előtt. Párizsban ma, már-, cius 13-án kellett volna lezajlania ennek a tüntetésnek, aj Champs Elysées-n, de a francia kormány néhány nappal j ezelőtt betiltotta a néma tüntetést. Szűkszavú távirati stílusban foglaltuk össze az idevonatkozó híreket. De ez a szűkszavúság élesen rávilágít a francia belpolitikai helyzetre, amely bizonyos mértékben hasonlatos ahhoz, amit Pétain marsallnak', Laval kollaboráló miniszterelnöknek alkudozásai, megalkuvásai, kapitulációi jelentettek a francia történelemben. A francia polgár — bármilyen pártállásu is — nem vonulhat fel a Champs Elysées-n, mert útját állják a francia kormány rendőrei. Megakadályozzák, hogy letehesse az emlékezés, a kegyelet babérkoszorúját és ugyanakkor a maga nemzeti szégyenérzetének fájdalmas ciprusleveleit azoknak a francia hősöknek emlékműve előtt, akik hazájuk függetlenségéért, a pángermanizmus, a fasizmus dühödt inváziói elleni honvédő háborúban vesztették életüket. Ugyanakkor diszőrség fogadja a párizskörnyéki repülőtéren Adenauert, a német mititarizmus, monopolkapitaliz- mus képviselőjét, aki azért érkezik Párizsba, hogy állítólag a Saar-kérdésberi tárgyaljon Bidault külügyminiszterrel. De erről a látogatásról mindenki tudja, hogy Adenauer apróra akarja összetörni Bidault külügyminiszter madárcsontozatát, hogy siettesse a bonni és párizsi háborús szerződések ratifikálását a francia nemzetgyűlésben. Természetes, hogy a francia közvélemény ezekután azt kérdezi, ki az igazi külügyminisztere Franciaországnak, a madártolki Bidault-e, avagy a német militarizmus keselyűiét képviselő Adenauer? Még nemzeti önérzetüket teljesen el nem vesztett francia polgári lapok is azt kérdezik, ki pa-( rancsol ezidőszerint a Quay d’Orsayn, Bidault-e avagy Adenauer ? A kérdésre könnyű feleni. Megadta a választ Bidault magatartása a berlini külügyminiszteri tanácskozáson, ő volt ennek a külügyminiszteri értekezletnek az úgynevezett “Yes-inan”-je, aki mindarra “igent” mondott, amit Dulles és Eden előterjesztett. Odahaza, a francia közvélemény nem volt egy véleményen Bidault-val. Az MRP, a reakciós francia katolikus körök, a nagyipar, az amerikai kolonializmus szófogadó gyermekét Berlinből való visszaérkezésekor a francia közvélemény érthetően és természetesen nem várta diadalkapuval. Valahol a hátsó lépcsőn kellett visszatérnie, hogy a hátsólépcső-politika cselszövésével kísérelje meg “missziójának” teljesítését, amit amerikai-angol barátai rábíztak. Berlinben kétségtelenül könnyebb volt a feladata Bidaultnak, mint Párizsban. Ott könnyű volt “igent” mondani a sovány angol-amerikai javaslatokra és könnyű volt megbízásból hangosan, döngő mellel “nemet” mondani a konkrét szovjet javaslatokra, amelyek nem utolsó sorban éppen Franciaország biztonságának érdekében történtek. Ebben a távlatban értjük csak meg, hogy a francia kormány miért tiltotta be azt a néma tüntetést, amelyet egy pártokon felül álló, minden világnézeti, filozófiai, tudományos irányzatot összefoglaló bizottság akart megszervezni március 13-án és 14-én elsősorban Párizsban, de Franciaország minden városában és falujában. Bidault Adenauerral ölelkezik, feledvén azt, hogy milyenek a francia külpolitikának tradíciói Richelieu, -Mazarin, Clemenceau óta. Bidaultnál süket fülekre találnak az Adenauer-féle német imperializmus által restaurált pángermán himnusz követelődző és fenyegető szavai: “Deutschland über alles”... A francia tömegek azonban nem felejtik el, hogy ennek az öntelt himnusznak hangjai mellett három Ízben rohanta le Franciaországot a német militarizmus 1870-ben, 1914-ben és 1940-ben. Ezeket az emlékeket a franciák nem tudják olyan könnyedén ellengyinteni maguktól, mint ahogy azt Bidault kftlügyminigzter teszi a maga diplomata frakkján. A francia közvélemény nemzeti életösztönének sugalma- zására meghallja azt, hogy a Rajna másik partjánál ismét dübörögnek az újjáélesztett porosz militarizmus csizmái, hogy ugyanazok, ákik Franciaország egyszerű embereinek, anyáinak, gyermekeinek, annyi fájdalmat, annyi gyászt okoztak, ismét feltámadóban vannak. Minden paraszt, a. magyar éppúgy, mint a francia, a hajnali órákban felkel, nézi a látóhatárt,-milyennek Ígérkezik az aznapi időjárás. Egy kis felhőfoszlányból meg tudja érteni, hogy vihar van készülőben. De most igy van az egész francia nép. Az európai politika látóhatárán nem kis felhőfoszlányok lengedeznek, hanem nehéz, komor viharfelhők, amelyeket a bonni * és párizsi háborús szerződések hoztak Európa egére. A francia nép túlnyomó többsége ösztönösen érzi, hogy ezek a felhők s a bennük foglalt villamosfeszültségek elsősorban az ő házatájukat, az ő békés falvaikat, városaikat, kultúrájukat, gyermekeiket fenyegetik. A francia nép a második fasiszta világháború alatt megtanulta, mit jelent hontalannak lenni ^ saját hazájában, Késhegyre menő versengés folyik Amerika legnagyobb autógyárai között a piacért. Érzik, hogy a nép vásárlóképessége .csökkenőben van. Tudják, hogy előbb utóbb le kell szállítani az automobilok árait. Hogy ezt megtehessék és mindamellett fenntarthassák kolosszális profitjukat (egyedül a GM több mint 600 millió dollár tiszta hasznot csinált 1953-ban) minden eszközt megragadnak a költségek csökkentésére. Miután a költségek legnagyobb egysége a munkabér — az autóiparban az autó költségének kb. 30 százalékát alkotja a munkások bére — elsősorban azt igyekeznek csökkenteni. Egyik legfőbb eszközük erre mindenféle gyárimunka egyre fokozottabb automatizálása, azaz az önműködő gépek bevezetése. A General Motors vezetősége nemrég jelentette be, hogy kétezer millió dollárt fog az elkövetkező .években “modernizálásra” befektetni. Ezen óriási összeg jelentékeny része önműködő gépek vásárlására megy. Olyanokra mint például a Sundstrand féle 70 láb hosz- szu szerszámgép, amely 12 műveletet hajt végre a cilin- derblokkon. Egy ember végzi ezen azt a munkát, amelyhez eddig 12 ember munkájára volt szükség. Az uj Chevrolet gyár Flinten állítólag a legmodernebb lesz az iparban. Chrysler nemrég vett fel egy 250 millió dolláros kölcsönt a Prudential Életbiztosítótól ugyanerre a célra. A Dodge gyár a minap rendelt 26 gyors nyomógépet (high speed press for stamping) detroiti telepére. Egy ilyen gép ára 30,000 és 350,000 dollár között váltakozik és 16-ot üt óránkint az eddigi 6—7 helyett. A Packard gyár 1,000 automatikus gépszerszámot szerel be szeptemberre az uj Utica, Mich.-i telepén. A Buick gyárnak elve az, hogy a költségeket évente legalább 1 százalékkal csökkentik. A Buick egyik fő- tisztviselője beismerte, hogy egyedül a maradékok gazdaságosabb felhasználása révén jelenleg minden 20-ik Buick- ot “ingyen kapják”. Persze ezt a huszadik gépet nem sorsolják ki ingyen ajándékba sem a munkásoknak, sem a vevőközönségnek. Hogy hány embert fognak a legújabb önműködő gépek fölöslegessé tenni ? Amikor ezt a kérdést tette fel a Wall Street Journal tudósítója egy néhány autógyári főnöknek, azok óvatosan kikerülték a válaszadást: “Nem akarunk a CIO-val bajbakerülni” mondották ravaszul bajuszukba Két test — egy lélek mosolyogva. Majd hozzáteszik, hogy bizony igyekeznünk kell a költségeket csökkenteni, mert a szakszervezettel való megállapodásunk értelmében minden évben 5 cent órabéremelést kell adni a munkásoknak, hogy “részt kapjanak” termelékenységük emelkedéséből. De maguk között a legtöbb autóbáró elégedetten állapítja meg, hogy a költségek csökkenése máris messzi túlhaladja az évi 5 cent béremelés színvonalát! Az egyik gyár főnöke például a következő beismerést tette: “Az anyagkezelési költségek a termelékenység fokozásának csupán EGY SZÁZALÉKÁVAL emelkedtek.” Azaz, miközben a munkásaik mondjuk 100-szor annyi anyagot kezeltek, a költségeik csak kétszeresére emelkedtek ! Egy másik gyárban egyedül a crankshaft gyártási költsége felére csökkent 1946 óta. Gondolja-e valaki, hogy az azon dolgozó munkások bére duplájára emelkedett? A Ford gyár 1951-ben egy gyárat épített Cleveland mellett, Brook Park Village-ban. Ebben a gyárban az egyik departmentben 42 önműködő gép áll egymás mellett 500 yard hosszúságban. Ez a 42 gép egy kidolgozatlan motor blokkból néhány perc alatt egy teljesen felszerelt használatra kész motort csinál. Az- autóipar moguljai nem tudják, hogy miközben egyre lázasabban mode rnizálják' gyáraikat és egyre lázasabban “csökkentik költségeiket”, azaz dobálják az utcára munkásaikat, maguk szolgáltatják a legjobb példákat a tőkés rendszer ellentmondásairól. A szakszervezetekre óriási feladat hárul, hogy e súlyos helyzetben megvédjék a mun- S kásság érdekeit. I mit jelent hosszú vándorutakon cipelni az összegyömöszölt kis cókmókokat a gyermekek számára, mit jelent árokszélen j aludni és mit jelent az, hogy a legtávolabbi ponton, a spanyol határon is utolérték őket az SS vérebei. Most ugyanezeknek akarják kiszolgáltatni a francia, falvakat, a francia nemzeti önérzetet, szuverénitást, függet-i lenséget, azok, akik Wall Street parancsra rá akarják kényszeríteni a francia nemzegtyülést a bonni és párizsi szer-j ződések ratifikációjára. Az élőket egy kormányrendelet elitlithatta a néma tűn-' tetéstől. Az élők helyett azonban tüntetni fognak ezen a két napon a halottak. Azok a halottak, akik a német imperializmus áldozatai lettek, azok, akik elpusztultak a koncentrációs táborokban, akiket kivégeztek a náci bitorlók Franciaországban. Azok a halottak, akik után sírnak francia gyermekek, anyák, feleségek, szülők és jegyesek. Nem ez a legnagyobb tüntetés? A halottak és az élők könnyeinek, fájdalmának tüntetése a német militarizmus feltámasztása ellen? Mert a könnyeket nem lehet betiltani, fájdalmat nem lehet eloltani semmiféle kormányrendelkezéssel. óhazai előfizetőink figyelmébe! Kéréssel fordulunk lapunk azon olvasóinkhoz, akik óhazai rokonaik részére megrendelték a Magyar Szót és előfizetésük lejárt. Kérjük, hogy továbbra is gondoskodjanak e minden heti ajándékozásról szeretteik részére. Kiadóhivatalunk nem szívesen szünteti be az újság küldését olyanok részére, akik lapuaikon keresztül szerzik meg a tájékoztatást az amerikai eseményekről. Óhazai olvasóinkat viszont kérjük, hogy tudassák hozzátartozóikkal a lap lejáratát és és véleményüket a Magyar Szóról, ugyanakkor nagyon szeretnénk, ha bennünket is tudatnának arról, hogy ki indította meg az újság küldését Amerikából. Igv alkalmunk lesz az előfizetés megújítására felhívni az illetők figyelmét. ^ " ! A Magyar Szó ifg* Kiadóhivatala
