Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-25 / 12. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZŐ March 25, 1954. Amíg David McDonald eljutott odáig David J. McDonald, az acélszakszervezet elnöke, bizo­nyos kérdésekben nyilván megváltoztatta nézeteit az alatt az öt hónap alatt, ami eltelt a szakszervezete által New [Yorkban tartott konferencia óta. Múlt év októberében, ami­kor már vész jelek figyelmeztettek a közelgő gazdasági ha­nyatlásra, -amely súlyosabb lesz egyszerű lehajlásnál, az acélszakszervezet vezetői közt nagy volt a bizakodás. McDonald akkor még nagyon igyekezett megnyugtatni a helyi szakszervezetek delegátusait, hogy badarság gazda­sági visszaesésről beszélni. Elmondta nekik, mennyire bízik ő a “szabadvállalkozási” rendszerben, mennyivel magasabb- rendii az, mint amit Angliában látott és mennyire távol áll tőle az “államosítás”, a “szocializmus” gondolata. Nagyon nyomatékosan hangpróbázott ő a gazdasági hanyatlásról szóló beszédek ellen, mert — mondá — “lélektani utón’’ gaz­dasági válságba papolhatjuk az országét,. HOL SÚLYOS A MUNKANÉLKÜLISÉG? Mintha csak megcsúfolására törté volna, a republiká­nusok néhány hónap múlva felkapták t az ötletét, amikor már nem lehetett szemet hunyni a vi ;ág előtt. Csakhogy a republikánusok azért nyargaltak e ;n az érven, hogy azokra tolják a vádat, akik rámutatni : a bajokra és eré­lyes lépéseket sürgettek ellenük. Most pedig maga McDonald is abl i a kategóriába ke­rül, amelyet a monopóliumok sajtója “ ötét hollókárogásu” prófétáknak nevezett, mert ime ő is ha igosan beszél már a sötét gazdasági helyzetről. Az acéliparban történt nagy vál­tozás változtatta meg McDonald tenorját is. Múlt év októberében a nagyipar még “teljes” munkás­alkalmazásról ömlengett, közben azonban tízezrével szórta ki a munkásokat, azok pedig, akik még mindig dolgoznak, sokkal kevesebbet keresnek, mert megszűnt a túlórázás, rö- videbbek lettek a munkahetek, sőt még az ösztönző bérek is aránylag meredeken estek. A szakszervezet kimutatása szerint, a youngstowni körzet 65,000 acélmunkásának 12 szá­zalékát szélnek eresztették, 17 százalék más munkást pedig rövid munkahétre osztottak be. A helyzet ugyanaz vagy rosszabb általában véve az egész iparágban, vagyis a termelőképesség csaknem kéthar­madára csökkent és körülbelül 25 százalékkal marad alatta az egyévvel ezelőtti termelésnek. Ez azt jelenti, hogy a fize­tések listája is legalább'ennyivel megrövidült. A pennsylvaniai CIO-konvención, Pittsburghban beszél­ve a múlt héten, McDonald kijelentette:-WASHINGTON. —A mun­kaügyi miniszétrium bejelen­tette a múlt hét végén, hogy az ország 40 kerületét a “munkafelesleggel rendelkező területek” csoportjába kellett áthelyezniük. Mindennapi nyelven ez azt jelenti, hogy negyven újabb területen vált a munkanélkü­liség súlyossá. A munkaügyi minisztérium a statisztika kedvéért az országot 149 ke­rületre osztja fel. A legújabb kimutatás szerint most már 125 kerületben vált a munka- nélküliség súlyossá vagy leg­alább is komollyá és ma már csak 20 olyan vidék van az országban, ahol nem válságos a helyzet. Az osztályozás a következő alapon történik: Az első osztályba tartoznak azok a vidékek, ahol munkás- hiány van, ahol tehát minden munkaképes-felnőtt —- nagy általánosságban — képes al­kalmazást nyerni. Ilyen kerület csak egy volt az országban — Hartford Gon. — de a fnult héten már ot is megváltozott a helyzet. A második osztályba tar­toznak az olyan vidékek, ahol “kiegyensúlyozott” a munka­piac, vzaz “nincs túl sok mun­kanélküli”, szóval a munka­adó kényelmesen válogathat mukásokban, de a helyzet nem válságos a legtöbb mun­A munkaügyi minisztérium kimutatása szerint a munkanél­küliek fele a nyolc legnagyobb ipari államban él és pedig New York, Pennsylvania, Ohio, Indiana, Michigan, Illinois, Wis­consin és Connecticut. Ezen államok térképünkön feketével vannak jelezve kás számára. A harmadik osztály a “mérsékelt munkafelesleg” csoportja, ahol a munkanél­küliek száma három és hat százalék között váltakozik. 95 ilyen vidék van ma az or­szágban. És végül ott vannak a “jelen tős munkafeleslegü” vidékek, ahol a munkanélküliség "túl­haladta a munkásság 6 szá­zalékát. Ilyen terület ma már 34 van. Ezek közzé tartozik, hogy csak egy néhány példát említsünk, Lawrence, Massa­chusetts, ahol a munkásság 24 százaléka munkanélküli te­hát minden négy munkás kö­zül egy. Ilyen terület a Scran­ton-Wilkes Barre-i kemény- szénvidék ahol a “munkásfe­lesleg” 12 százalékos. Ide tar­tozik Detroit és South Bend is, valamint Racine Wis., Pa­terson N.J., Wheeling-Steu- benville West Virginia és Ohio határán' és mág számos más város. A mérsékelt munkanélkü­liségi városok főzött szere­pelnek a következő magyar- lakott vidékek, illetve váro­sok : Bridgeport, Stamford-Nor- walk, Miami, Baltimore, BuL- falo, N.Y. Akron, O. Cleve­land,^. Columbus Elyria- Lo­rain, O. Youngstown O., Al- lentown-Bethlehem, Pa.-“Januárban például; amikor az acéltermelés csak 16 százalékkal ment lejjebb az 1953-as havi átlagtermelésnél, azok, akik dolgoztak, átlagban csak 35.7 órát dolgoztak he­tenként az 1953-as januári 40.7 órás munkahéthez viszonyít­va. Ha a teljes munkásalkalmazás nyolcórás alapon nem tart­ható fenn, akkor a munkásságnak komolyan rajta kell lenni, hogy a harmincórás munkahetet intézményesítsék azonos fizetés mellett.” McDonald ma már azt tartja, hogy “ahol a magánipar kudarcot vall, ott a szövetségi, állami és helyi kormányzat­nak kell résen állni.” A konvenció ebben az értelemben ho­zott is határozatot. McDonald mindazonáltal még visszattikrözteti azt a za­varodottságot, amely hangpróbáján megnyilvánult tavaly októberben. Multheti beszédében megdorgálta a munkaadó­kat, amiért nem látnak elég eréllyel üzlet után. Azt mondta: “Rajta, kifelé, lássatok buzgón üzlet után, van üzlet minden­hol, de ki kell ásni.” Kritizálta a munkaadókat, mert “tűrik, hogy gyárüzemeik elavuljanak” 'és ennek folytán nem elég “eredményesek” ahhoz, hogy a piacon versenyképesek le­gyenek. Annak idején a delegátusok kezébe adtak kimutatá­sokat, amelyek szerint 1^52—53-ban az alapvető acélterme­lésnél alkalmazottak száma csaknem változatlanul 560,000 körül mozgott. Ámde 1953 első évnegyedében az iparág 1 millió 798 ezer tonnával több acélt termelt, mint az 1952-es megfelelő időszakban, de többezer munkással kevesebb dol­gozott. Az emelkedés körülbelül ugyanannyi volt 1953 kö­vetkező évnegyedében az előző év megfelelő időszakához képest. A szakszervezeti kimutatás egyéb számadatai azt mu­tatták; hogy az átlagos emberi munkaóra, ami egy tonna termeléséhez szükségék, 13.51-ről 1946-ban — 10.44-re szállt le 1953 első felében. Ez 23 százalékos csökkenésnek felel meg. A munkaadók ezt a fogást csak a munkatempó ember- telén felfokozásával hajtották végre, (különösen ösztökélő bérek erejével), továbbá azzal, hogy a régebbi gyárüzemeket a legmodernebb üzemekkel cserélték fel, és ezt többnyire kormánykölcsönök, adóleirások stb. utján érték el. Nem az a probléma, amint Benjamin Fairless gondolja, hogy több eredményességgel kell dolgozni, hanem az, hogy több acélt kell fogyasztani és a~ nyolc óránál rövidebb munkanapot kell behozni. NYÍLTAN HÁBORÚT sürget egy nagy BOSTONI NAPILAP SZERKESZTŐJE A 123-éves “Boston Post” dicsekedhetik azzal, hogy ő volt a múlt hetekben az első fontosabb amerikai napilap, amely nyíltan háborút sürgetett a Szovjetunió ellen: Ennek az országnak azonnal háborút kell indítania Oroszország ellen, irta. Ez a kijelentés az elsőoldalas vezércikksorozatban je­lent meg a 48-éves lapkiadó, John Fox tollából, ö vásárolta meg a lapot két évvel ezelőtt. Foglalkozására nézve pénzem­ber. A cikkeiben azt hangoztatja, hogy a szovjet közvetlen célja a Földközi-tenger elzárása és Törökország elszigete­lése, ez az ország lévén az angol világbirodalmon kívül az Egyesült Államok egyetlen, eredményes szövetségese. Ezt a célját a szovjet úgy éri el, Írja a bácsi, hogy beszivárog a tengerpartmenti országokba. A lapkiadó megállapítása sze­rint Olaszország “hónapok múlva” békésen a kommunistéká lesz. Azután pedig “egy szabad társadalom előtt ismeretlen kábítószerek fognak résztvenni az Egyház Hercegeinek, ta­lán magának a pápának lezüllesztésében.” Utána a vörös uralom alatt élő arabok bevonulnak Izráelbe, amelynek “né­pei szerencsésebbek lesznek, mint Olaszországé, ők ugyanis gyorsabban fognak meghalni...” “A háború, amelyet nekünk kellene elindítani — ezzel végzi Fox a cikkét — teljesen igazolt lenne, mivelhogy azt önvédelemből csinálnánk. A legkevesebb, amit tehetünk, az, hogy dörgő ágyúinkkal csapjunk le rájuk.” Ez a politikai és hadászati lángész Eisenhower tétlensé­gét Dewey és Lodge káros befolyásának tulajdonítja. Ezzel szemben az olasz követség tiltakozását jelentette be azon a józan alapon, hogy ez a háborús izgatás rontja az Oloszor- szágba menő turisták forgalmát. Lehet, hogy az üzleti zok­szóra Fox is magához tér. buzgón üzlet után nézni. McDonald azonban sokkal szilárdabb talajon áll, ha rá mutat, hogy az annyira szükséges iskolák, kórházak, utak, lakóházak és egyebek építése, amely a nép szükségleteivel éppoly nagyméretű kapcsolatban áll, amily méretekben a haditermelésbe bocsátkoztunk bele, megteremtené azokat az üzleti lehetőségeket, amelyekre az acéliparnak szüksége van. Az acélipar azonban nem fogja törni magát utána. A mun­kásság és szövetségeseinek ereje szükséges ahhoz, hogy ezt a fajta munkaprogrammot kiverekedjék. Nehru ismét vádol Az indiai parlamentben Neh­ru miniszterelnök ismét élesen elítélte Dullesék külpolitikáját'. Azok a katonai szerződések, me- l lyeket az Eisenhower-kormány köt olyan ázsiai országokkal, mint például Pakisztán “kételyt, bizonytalanságot és háborús hangulatot” kelt Ázsiában. Mindezek ellenére Nehru meg­állapította, “hogy nagy általá­nosságban ma csekélyebb a há­ború veszélye, mint egy vagy két évvel ezelőtt volt.” DON'T BE A F0C-F0WL! Lehet, hogy egy acélgyáros megegyezik McDonalddal abean, hogy az igazi “megoldás” az lenne, ha több buzgóság- gal nézne üzlet után, erre azonban csak akkor lenne haj­landó, ha az acélszakszervezet volna olyan kedves, hogy be­leegyezik a bérleszállitásba. Akkor aztán könyebb lenne Másfelől pedig McDonald az acélipar termelésére vonat­kozó hivatalos adatokkal a kezében is bebizonyíthatná szük­ség van a hatórás munkanapra, hogy kiegyensúlyozzák azt a 23 százalékos munkaidőcsökkentést, amelyet a gyárosok 1 tonna acél termelésére 1946 óta kiravaszkodtak. REGISTER'. VOTE! live a BUCK 1o PÁC IF THIS BIRD WOULD ONLY T/\K£ ADVANTAGE OF THE. FACTS AVAILABLE AT HIS UNION AND HIS PAC, HE l WOULDNT BE IN SUCH A J FOG ABOUT ISSUES AND CANDIDATES.

Next

/
Thumbnails
Contents