Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-25 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZŐ March 25, 1954. Amíg David McDonald eljutott odáig David J. McDonald, az acélszakszervezet elnöke, bizonyos kérdésekben nyilván megváltoztatta nézeteit az alatt az öt hónap alatt, ami eltelt a szakszervezete által New [Yorkban tartott konferencia óta. Múlt év októberében, amikor már vész jelek figyelmeztettek a közelgő gazdasági hanyatlásra, -amely súlyosabb lesz egyszerű lehajlásnál, az acélszakszervezet vezetői közt nagy volt a bizakodás. McDonald akkor még nagyon igyekezett megnyugtatni a helyi szakszervezetek delegátusait, hogy badarság gazdasági visszaesésről beszélni. Elmondta nekik, mennyire bízik ő a “szabadvállalkozási” rendszerben, mennyivel magasabb- rendii az, mint amit Angliában látott és mennyire távol áll tőle az “államosítás”, a “szocializmus” gondolata. Nagyon nyomatékosan hangpróbázott ő a gazdasági hanyatlásról szóló beszédek ellen, mert — mondá — “lélektani utón’’ gazdasági válságba papolhatjuk az országét,. HOL SÚLYOS A MUNKANÉLKÜLISÉG? Mintha csak megcsúfolására törté volna, a republikánusok néhány hónap múlva felkapták t az ötletét, amikor már nem lehetett szemet hunyni a vi ;ág előtt. Csakhogy a republikánusok azért nyargaltak e ;n az érven, hogy azokra tolják a vádat, akik rámutatni : a bajokra és erélyes lépéseket sürgettek ellenük. Most pedig maga McDonald is abl i a kategóriába kerül, amelyet a monopóliumok sajtója “ ötét hollókárogásu” prófétáknak nevezett, mert ime ő is ha igosan beszél már a sötét gazdasági helyzetről. Az acéliparban történt nagy változás változtatta meg McDonald tenorját is. Múlt év októberében a nagyipar még “teljes” munkásalkalmazásról ömlengett, közben azonban tízezrével szórta ki a munkásokat, azok pedig, akik még mindig dolgoznak, sokkal kevesebbet keresnek, mert megszűnt a túlórázás, rö- videbbek lettek a munkahetek, sőt még az ösztönző bérek is aránylag meredeken estek. A szakszervezet kimutatása szerint, a youngstowni körzet 65,000 acélmunkásának 12 százalékát szélnek eresztették, 17 százalék más munkást pedig rövid munkahétre osztottak be. A helyzet ugyanaz vagy rosszabb általában véve az egész iparágban, vagyis a termelőképesség csaknem kétharmadára csökkent és körülbelül 25 százalékkal marad alatta az egyévvel ezelőtti termelésnek. Ez azt jelenti, hogy a fizetések listája is legalább'ennyivel megrövidült. A pennsylvaniai CIO-konvención, Pittsburghban beszélve a múlt héten, McDonald kijelentette:-WASHINGTON. —A munkaügyi miniszétrium bejelentette a múlt hét végén, hogy az ország 40 kerületét a “munkafelesleggel rendelkező területek” csoportjába kellett áthelyezniük. Mindennapi nyelven ez azt jelenti, hogy negyven újabb területen vált a munkanélküliség súlyossá. A munkaügyi minisztérium a statisztika kedvéért az országot 149 kerületre osztja fel. A legújabb kimutatás szerint most már 125 kerületben vált a munka- nélküliség súlyossá vagy legalább is komollyá és ma már csak 20 olyan vidék van az országban, ahol nem válságos a helyzet. Az osztályozás a következő alapon történik: Az első osztályba tartoznak azok a vidékek, ahol munkás- hiány van, ahol tehát minden munkaképes-felnőtt —- nagy általánosságban — képes alkalmazást nyerni. Ilyen kerület csak egy volt az országban — Hartford Gon. — de a fnult héten már ot is megváltozott a helyzet. A második osztályba tartoznak az olyan vidékek, ahol “kiegyensúlyozott” a munkapiac, vzaz “nincs túl sok munkanélküli”, szóval a munkaadó kényelmesen válogathat mukásokban, de a helyzet nem válságos a legtöbb munA munkaügyi minisztérium kimutatása szerint a munkanélküliek fele a nyolc legnagyobb ipari államban él és pedig New York, Pennsylvania, Ohio, Indiana, Michigan, Illinois, Wisconsin és Connecticut. Ezen államok térképünkön feketével vannak jelezve kás számára. A harmadik osztály a “mérsékelt munkafelesleg” csoportja, ahol a munkanélküliek száma három és hat százalék között váltakozik. 95 ilyen vidék van ma az országban. És végül ott vannak a “jelen tős munkafeleslegü” vidékek, ahol a munkanélküliség "túlhaladta a munkásság 6 százalékát. Ilyen terület ma már 34 van. Ezek közzé tartozik, hogy csak egy néhány példát említsünk, Lawrence, Massachusetts, ahol a munkásság 24 százaléka munkanélküli tehát minden négy munkás közül egy. Ilyen terület a Scranton-Wilkes Barre-i kemény- szénvidék ahol a “munkásfelesleg” 12 százalékos. Ide tartozik Detroit és South Bend is, valamint Racine Wis., Paterson N.J., Wheeling-Steu- benville West Virginia és Ohio határán' és mág számos más város. A mérsékelt munkanélküliségi városok főzött szerepelnek a következő magyar- lakott vidékek, illetve városok : Bridgeport, Stamford-Nor- walk, Miami, Baltimore, BuL- falo, N.Y. Akron, O. Cleveland,^. Columbus Elyria- Lorain, O. Youngstown O., Al- lentown-Bethlehem, Pa.-“Januárban például; amikor az acéltermelés csak 16 százalékkal ment lejjebb az 1953-as havi átlagtermelésnél, azok, akik dolgoztak, átlagban csak 35.7 órát dolgoztak hetenként az 1953-as januári 40.7 órás munkahéthez viszonyítva. Ha a teljes munkásalkalmazás nyolcórás alapon nem tartható fenn, akkor a munkásságnak komolyan rajta kell lenni, hogy a harmincórás munkahetet intézményesítsék azonos fizetés mellett.” McDonald ma már azt tartja, hogy “ahol a magánipar kudarcot vall, ott a szövetségi, állami és helyi kormányzatnak kell résen állni.” A konvenció ebben az értelemben hozott is határozatot. McDonald mindazonáltal még visszattikrözteti azt a zavarodottságot, amely hangpróbáján megnyilvánult tavaly októberben. Multheti beszédében megdorgálta a munkaadókat, amiért nem látnak elég eréllyel üzlet után. Azt mondta: “Rajta, kifelé, lássatok buzgón üzlet után, van üzlet mindenhol, de ki kell ásni.” Kritizálta a munkaadókat, mert “tűrik, hogy gyárüzemeik elavuljanak” 'és ennek folytán nem elég “eredményesek” ahhoz, hogy a piacon versenyképesek legyenek. Annak idején a delegátusok kezébe adtak kimutatásokat, amelyek szerint 1^52—53-ban az alapvető acéltermelésnél alkalmazottak száma csaknem változatlanul 560,000 körül mozgott. Ámde 1953 első évnegyedében az iparág 1 millió 798 ezer tonnával több acélt termelt, mint az 1952-es megfelelő időszakban, de többezer munkással kevesebb dolgozott. Az emelkedés körülbelül ugyanannyi volt 1953 következő évnegyedében az előző év megfelelő időszakához képest. A szakszervezeti kimutatás egyéb számadatai azt mutatták; hogy az átlagos emberi munkaóra, ami egy tonna termeléséhez szükségék, 13.51-ről 1946-ban — 10.44-re szállt le 1953 első felében. Ez 23 százalékos csökkenésnek felel meg. A munkaadók ezt a fogást csak a munkatempó ember- telén felfokozásával hajtották végre, (különösen ösztökélő bérek erejével), továbbá azzal, hogy a régebbi gyárüzemeket a legmodernebb üzemekkel cserélték fel, és ezt többnyire kormánykölcsönök, adóleirások stb. utján érték el. Nem az a probléma, amint Benjamin Fairless gondolja, hogy több eredményességgel kell dolgozni, hanem az, hogy több acélt kell fogyasztani és a~ nyolc óránál rövidebb munkanapot kell behozni. NYÍLTAN HÁBORÚT sürget egy nagy BOSTONI NAPILAP SZERKESZTŐJE A 123-éves “Boston Post” dicsekedhetik azzal, hogy ő volt a múlt hetekben az első fontosabb amerikai napilap, amely nyíltan háborút sürgetett a Szovjetunió ellen: Ennek az országnak azonnal háborút kell indítania Oroszország ellen, irta. Ez a kijelentés az elsőoldalas vezércikksorozatban jelent meg a 48-éves lapkiadó, John Fox tollából, ö vásárolta meg a lapot két évvel ezelőtt. Foglalkozására nézve pénzember. A cikkeiben azt hangoztatja, hogy a szovjet közvetlen célja a Földközi-tenger elzárása és Törökország elszigetelése, ez az ország lévén az angol világbirodalmon kívül az Egyesült Államok egyetlen, eredményes szövetségese. Ezt a célját a szovjet úgy éri el, Írja a bácsi, hogy beszivárog a tengerpartmenti országokba. A lapkiadó megállapítása szerint Olaszország “hónapok múlva” békésen a kommunistéká lesz. Azután pedig “egy szabad társadalom előtt ismeretlen kábítószerek fognak résztvenni az Egyház Hercegeinek, talán magának a pápának lezüllesztésében.” Utána a vörös uralom alatt élő arabok bevonulnak Izráelbe, amelynek “népei szerencsésebbek lesznek, mint Olaszországé, ők ugyanis gyorsabban fognak meghalni...” “A háború, amelyet nekünk kellene elindítani — ezzel végzi Fox a cikkét — teljesen igazolt lenne, mivelhogy azt önvédelemből csinálnánk. A legkevesebb, amit tehetünk, az, hogy dörgő ágyúinkkal csapjunk le rájuk.” Ez a politikai és hadászati lángész Eisenhower tétlenségét Dewey és Lodge káros befolyásának tulajdonítja. Ezzel szemben az olasz követség tiltakozását jelentette be azon a józan alapon, hogy ez a háborús izgatás rontja az Oloszor- szágba menő turisták forgalmát. Lehet, hogy az üzleti zokszóra Fox is magához tér. buzgón üzlet után nézni. McDonald azonban sokkal szilárdabb talajon áll, ha rá mutat, hogy az annyira szükséges iskolák, kórházak, utak, lakóházak és egyebek építése, amely a nép szükségleteivel éppoly nagyméretű kapcsolatban áll, amily méretekben a haditermelésbe bocsátkoztunk bele, megteremtené azokat az üzleti lehetőségeket, amelyekre az acéliparnak szüksége van. Az acélipar azonban nem fogja törni magát utána. A munkásság és szövetségeseinek ereje szükséges ahhoz, hogy ezt a fajta munkaprogrammot kiverekedjék. Nehru ismét vádol Az indiai parlamentben Nehru miniszterelnök ismét élesen elítélte Dullesék külpolitikáját'. Azok a katonai szerződések, me- l lyeket az Eisenhower-kormány köt olyan ázsiai országokkal, mint például Pakisztán “kételyt, bizonytalanságot és háborús hangulatot” kelt Ázsiában. Mindezek ellenére Nehru megállapította, “hogy nagy általánosságban ma csekélyebb a háború veszélye, mint egy vagy két évvel ezelőtt volt.” DON'T BE A F0C-F0WL! Lehet, hogy egy acélgyáros megegyezik McDonalddal abean, hogy az igazi “megoldás” az lenne, ha több buzgóság- gal nézne üzlet után, erre azonban csak akkor lenne hajlandó, ha az acélszakszervezet volna olyan kedves, hogy beleegyezik a bérleszállitásba. Akkor aztán könyebb lenne Másfelől pedig McDonald az acélipar termelésére vonatkozó hivatalos adatokkal a kezében is bebizonyíthatná szükség van a hatórás munkanapra, hogy kiegyensúlyozzák azt a 23 százalékos munkaidőcsökkentést, amelyet a gyárosok 1 tonna acél termelésére 1946 óta kiravaszkodtak. REGISTER'. VOTE! live a BUCK 1o PÁC IF THIS BIRD WOULD ONLY T/\K£ ADVANTAGE OF THE. FACTS AVAILABLE AT HIS UNION AND HIS PAC, HE l WOULDNT BE IN SUCH A J FOG ABOUT ISSUES AND CANDIDATES.
