Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-18 / 11. szám

MäfcH 18, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 11 — Magyarországi riport — AMIKOR hatéves korunk­ban beültünk az iskolapadba, j Kogutowicz Manó dr. térképe függött előttünk a falon. Amikor (ki hat, ki tizenkét évvel később) “elballagtunk” az iparba, a mezőgazdaságba, a munkanélküliségbe, ugyan-1 ez a térkép búcsúzott tőlünk. Senkise várta, hogy változ­zék, hiszen az ország serp változott semmit. “A törvény- hatósági joggal felruházott” és a “szabad királyi” váro­sok fölött térképen és való­ságban egyaránt szürkén és szomorúan szállongott a por. *A jelmagyarázat sem magyarázott nekünk semmit. Ném mondták el a kis, ke- keresztbe fektetett kalapá- ' csők, hogy a Bódi Testvérek felsőnyáradi ‘bicskal-bányájá- ban évente csak 4 hónapig folyik a munka s a hetven­nyolcvan bányász keserves csákányozása évi negyven­ezer pengőt és pazar villát hoz Bódi urnák. Nem tudósí­tottak a térképek' arról sem, hogy Kisújszállás vagy Bács­almás kulákportáin ólban al-, szanak öregcselédek és fia­tal pásztorok. Húsz évig se kellett, térké­pet cserélni. Most — ha nagyon pontó- • san szeretnénk az iskolás-ko­rosztályok elé tárni a hazát, évente vagy még sűrűbben gyarapodnának uj térképek­kel az iskolai szertárak. Tér­képész a megmondhatója, le­het-e olyan gyorsan atlaszo-j kát előállítani, mint amilyen i sebesen a mi országunk arca^ változik. 1949-ben például (alig öt éve!) nem volt Sztálinváros. De Inota sem volt más, mint jelentéktelen fejérmegyei fa-j lu. Kazincbarcikán hernyótal­pas daruk helyett csak libák' járták a sarat és a diósgyőri óriáskohó a 1 k a t ré s zeihez j szükséges vasércet talán még! ki se bányásztak. Most, az uj j tervév első hónapjaiban ki-; rajzolódik előttünk 1954 pa-j norámája is. Mit lát, aki ki-j lene hónap múlva tekint* rá ( az uj év munkája nyomán kialakított ”i térképre? Moz.g, változik az uj tér- kt s> minden négyzetcentimé- te,e. Az álmából felébredő Rip van Winkle már egy év alatt is csodálatos változáso-' kát észlelne — s mi mégse lepődünk majd meg 1954 .vé­gén. A meglepő változások kezdenek nagyon is sűrűvé és megszokottá válni • életünk- . ben és térképejnken. Á Dunántúl három nagy ipari város születik. A kis pontok a térképen, amelyek . pár Véve még Dunapentele nagyközségét, Komló bá- » nyászfalut és a párezer lako­sú apró, fejérmegyei Inotát jelölték, az ország legfonto­sabb területei közül mutat­nak hármat! ' A pentelei fensikon—ame- C lyen néhány ősszel ezelőtt a mérnökök zörgő kukoficaszá- rak közt tűzték ki az első há­zak helyét — MAVAG-szere- lők és kohászati kemenceépi- tők küszködnek ezekben az ■ órákban i§ a márciusi széllel, hogy a haza uj térképének egyik legjelentősebb uj pont­ja megszülessék: épül a Vas­mű első óriáskohója az öt kő­Szülőhazánk uj térképe Jelma9ygráiai ­bo nyószat ^7- kőbánat gépiek vtllohnob energia ipar i—o/üm/mum >per 5 - vegyipar gg* építős par f~) • könnyűipar £ • új egyetemek dömperek és teherautók, épül a vegyigyár. Hangárszszerü, hatalmas pétisó-raktárát 35 méteres vasbetoniveken nyugvó tető takarja. Sok ilyen — tegnap még is­meretlen, ma már jelentős he­lyet mutató — név sorakozik a mi uj térképünkön. Barci- ka is ilyen volt három éVe — körülbelül olyan, mint most Tiszapalkonya. De Ti- szapalkonya ismeretlenségé­nek sem jósolhatunk hossza jövőt. 1953-ban már ott is tnagasbaszöljtek az uj erő­mű falai. Erő, energia építés, mozgás mindenütt: ez ma a hazánk. zül, a' hétszázköbméteres diósgyőri elsőszülött ikertest­vére. A fejérmegyei nagybir­tokvilágban. a jegenyék vol­tak a síkság királyai — most uj fejedelmet kapott a fenn-1 sik is. Gyomrába!} traktorok, I esztergapadok vasa izzik fe-! héren, csapöláskor rózsaszín­ben derengő ködfelhők gomo­lyognak körülötte. Szomszéd­ságában (azt mondhatnánk a lábánál)—a hatalmas Mar- tinmü két kemencéjében már acélt olvasztanak az idén a Diósgyőrről, ózdról “áttelepi- tett” uj sztálinvárosiak. Mert szakemberrel az első hóna- ] pókban, években még a régi I kohászati bázisok látják el a dunamenti óriást, addig, amigj a Sztálin Vasmű maga is kii nem termeli olvasztárait, ko-| hómestereit, az acélgyártás! művészeit. Olyan iskolájuk j lesz, amilyen nincs több az országban: 1954 végétől egy-j harmadával több vas kerül ki 1 évente innen, mint amennyit 1949-ben. az egész magyar j ipar adott! Hengermű amely-j ben két Parlament is elférne.: Acélmű, ahová kényelmesen1 bedughatsz két tucat hateme-! letes házat — ez a Sztálin Vasmű. És az óriás maga “fő-! zi” kosztját. Idén már mükő-l dik -a kokszoló, amelyben a i komlói szén válik kohókoksz- szá. Atüz, a vas, az acél erődje épül a szélfutta pia- j tón. . A Gépgyárak mozdony-1 műhelye már kész. Öntödéjé­ben csikorogva járja útját a daru, bőmből az elektroke- mence. A VERS ÉS A DAL is ott­hont kap itt, a gyáróriás ár­nyékában. Tizenötmilliós kul­túrpalotát építünk a sztálin- városiaknak. Tehetjük; ma­gunk országában gazdálko­dunk. A térképnek ez az apró, gombostű hegynyi p o'n t j a, ezerszemélyes színháztermet jelent, mozit, tánctermet, énekkari próbatermeket, könyvtárat olvasószobákat, bordásfalat és nyújtót a tor­nateremben. Azt jelenti, hogy Bakó Jancsi, aki szekszárdi vincellérgyerekből lett . szta­hanovista kubikos, a saját színházában nézheti a Ham­letet, vagy hallgathatja Bee­thoven szimfóniáig. És az óriás nemcsak köz­vetlen környékét gyúrja át. A kokszolóhoz szén kell: Kom ló adja. Vasút kell, de nem volt. 1954 uj térképe megad­ja a választ erre a kérdésre is;, elindul a szén Komlóról, átutazik Baranyán, Tolnán, s Rétszilasnál uj vágánypár csillan meg a mozdonyvezető előtt. Felépül a rétszilas-sztá- linvárosi vasútvonal, uj vas- betonhidak karcsú ivein vág­tat át a vagonsor. 1954 térképén nemcsak az uj vasútvonalon juthatsz el Sztálinvárosból Komló r a. Mint fehér óriáskígyó kanya­rog a tolnai lankák közt az uj 6-os betonút. Szekszárd mellett uj hidat követelt ki magának a Sión, viadukton suhan Baranyában és — hát óráról, háromra Qsökkenti az utazási időt Pest és Pécs kö­zött. Komló alig néhány perc Pécstől. •A régi Komlót is megtalá­lod még, de ez a Komló átad­ja a helyét az újnak. 15,000 lakosú város épül a kökönyö- si dombon; csak ebben az év­ben .ezernél több uj lakást, ta­nácsházat, -fürdőt,- százszo­bás szállodát építenek ott. Ezt rejti az uj térkép “Komló”- jelzésü karikája. A mecseki bányász, aki 1945 előtt vá­laszthatott a esendőrsortüz vagy a trösztök urainak vég- zejtt éhbérmunka között (a többi közt Gőring zsebét is tömték, riiert a DGT a Gő­ring “konszern” egyik gyar­mati alválláta volt) — most büszkén nézhet szét saját vá­rosában. A völgyből, a mély­ből a hegytetőre hosszú és nehéz az ut. De Komló meg­háromszorozza termelését. Föld felett és rföld alatt uj Komló születik. SZTnINVÁROS..,. Komló,.. Uj Dunántúl, ipari Dunántúl arca rajzolódik ki. Székesfe­hérvártól északra az elektro­mos áram és az aluminiumkn- hók városát jelzi a térkép. Inotán pedig (1950-ig a nevét is alig ismertük!) vasútállo­mást, betonutakat, hatalmas kultui'parkot találunk 1954 végén az erőmű tövében. Alu- miniumkohó és szabádtéri színpad: különböző, .de na­gyon is összefüggő “létesít­mények” — ahogyan hivata­los tervezőtárunk összefogla­lóan nevez bölcsödét, vegyi- gyárat és olajkutat. Aztán van itt a térképen egy olyan “létesítmény”, aminek már ismerjük előre minden porci- ikáját, csak a nevét nem. Uj 3KL városról van szó. Várpalota, Pét meg Inota ■ összeolvad, emeletes házaktól állami áru­házakig és troli [buszig min­den lesz itt, ami városban kell. Széles a Duna: kék csíkja még a térképen is vidáman csillog. Ötvennél több—1953- ban épült— uj hidunk közül neki is jut három. Újjáépül a komáromi hid, kétharmad­részt “talpra” — illetve pil­léreire “áll” az újpesti össze- kötőhid; uj déli vasúti hid munkáit végezzük el ebben az évben és utolsó roncshidunk, a szép, karcsú Erzsébetim! hídfői körül is megszólalnak az újjáépítés géppuskái a szegecselőpisztolyok. Uj iparvidékeink mellett újjászületnek és megnagyob­bodnak a régiek is. ózd, Diós­győr körül uj iparvidék épül.- A miskolciak, hejőcsabaiak vidám büszkeséggel és meg­bocsátható túlzással magyar Uralnak-nevezik, — igy utal­va a nagy példaképre, a szverdlovszkiakra, tagiliakra. 1954 végére csaknem'kétsze­resére nő a diósgyőri vas­gyár — anélkül, hogy a ter­melés is megállna benne. A 20—30—40 vagy ki tudja, hány vállalat egvetleü céltu­datos hatalmas tervet követ. És az uj iparvidék gyárváro­sai úgy kapcsolódnak- össze, mint valami csodálatos, bá­nyákból üzemekből álló lánc szemei. Hejőcsabán 40 méte­res silótornyokban halmozó­dik az uj cementgyár “termé­se”. Miskólctól északra épül Kazincbarcika. Erőrrtüve már áramot ad, szénosztályozójá­nak három kilométer hosszú szalaghíd ja in dübörögve árad célja felé a jsajóvölgyi barna­szén.* Itt épül az ország első olyan kokszolómüve, amely barnaszenet átalakít kohó­koksszá. KAZINCBARCIKA, ahol a tizévelőtti almanachok négy “nemesi családot”, három üz­letet, két italmérést és tíz önálló iparost tartottak szá­mon, ezenkívül 69 “kisgaz­dát” és egy 147 holdas úri birtokot — megkezdte az el­ső lépéseket a nagy utóit, hogy a második terv végére 40,000 lakosú várossá^ nőjön. Az első házak már állnak és az országút mellett, amelyen | éjjel nappal vágtatnak a Igen, a folyómeder is vál­tozik és az aszály sem örök. A gyerekkorunkbeli atlaszo­kon színes térképek mutat­ták, hol milyen növény terem. De azok a térképek nem tud­tak az ötéves terv 200,000 hold gyapotjáról, a mezőtúri rizsfödekről, az iregszemcsei kokszagizről, a balatoni he­gyek citromültetvényeiről... , Erről beszél ma a térkép, amelyen az angyalok és a ko­rona helyett a kalapács, a bu- zakalász és a vörös csillag ragyog. Indulj felderitői. útra rajta, minden négyzetéénti- méteren olyan jövőbe 'pillan­tasz, amelyért a legjobbak adták életüket s amelyért a magyar nép egy emberként dolgozik. Bakiai Ferenc A HORTOBÁGY Biidszent- mihály és Bakonszeg között a szó szoros értelméberi má­sodpercről másodpercre vál­tozik a térkép, óriás testét, különös, h'osszu papucsain emelgetve, éjjel-nappal halad előre a világoskékre festett lépkedő ekszkavátor. Három- köbméteres kotrókanala nyo­mában mélyül az árok, szü­letik a 180 kilométer hosszú hajózható hortobágyi főcsa­torna. Mint valami óriási ha- jótestben ülnek a gép kor­mányasztalánál a hajdúsági parasztfiatalok, akik most né­hány gombonyomással kubi­kos apáik és nagyapáik egész- napi munkáját végzik el. Le­törlik az Alföld _ arcáról az aszályokozta barázdákat, meg fiatalítják a földet, hogy 800 tonnás uszályok járják 'Haj­dúszoboszló vidékét és az ön­tözővíz ezüst zuhataga páráz­zon az egykori szikesek felett. 200,000 hold öntözését teszi lehetővé ez az épülő tervalko­tás. Medrében a Tisza, vize halad majd dél félé. A “szer­számot” Tiszalöknél tettük rá a megzabolázott folyóra. Kis pont a térképén ez a duzzasz­tógát, de munkája nyomán kikötőváros lesz Balmazujvár ros s az egész keleti Alföld éghajlata megváltozik. A vi­ruló szövetkezeti gazdaságok már nem ismerik az aszály rémét, amely egykor a Góz Jóskák “talpalatnyi földjeit” sújtotta.

Next

/
Thumbnails
Contents