Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-11 / 10. szám
March 11, 1954______________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ______________ Mi újság Magyarországon? Felavatták Sztálinváros I. sz. nagyolvasztóját! gyártását. Az egyik rajzteremben uj- rendszerü szárítógépeket terveznek a textiláruk minőségének javítására; meglévő bőrgyáraink moderni z á 1 á sán, korszerű gépek tervezésén dolgoznak a másikban. Komoly feladatot vállalt az iroda az ország legnagyobb cipőgyárának, a martfűinek megnagyobbitásával » kapcsolatban is. Aki gyárat és gépet tervez, az nálunk már a gyárral, géppel együtt gondol a gépek mellett dolgozó 'emberre is. Igv kopcsolódott be a tervezőiroda a könnyűipari üzemek munkavédelmi berendezéseinek tervezésébe. • — Munkásságunk jelentősen bővült azzal, hogv bekapcsolódtunk az üzemek munka- védelmi berendezéseinek tervezésébe is. Klímaberendezések, légcserélő, szellőző, forgács- és porelszívó berendezések tervezésével is foglalkozunk, hogy megfelelő munkakörülmények között Készülhessen több" szövet, selyem vagy konzerv valamennyiünk számára. —Még egy uj területünk van, amiről eddig nem esett szó: bölcsődéket és napköziket is tervezünk már az idén. Munkánk végigkíséri az embereket a csecsemőkortól a munkapad mellett -dolgozó felnőttig; rendkívül széles területet ölel át s tükrözi az emberről .való fokozott gondoskodást. Ezért is dolgozunk most valamennyien megkettőzött munkakedvvel.- Fehér Rózsa ___ Nő a magyar re.pülakczlekedés BUDAPEST, március 4. — A korábbi napi egy helyett Debrecenbe három. Szegedre, Békéscsabára, Pécsre, Szombathelyre és Zalaegerszegre pedig két-két járat közlekedik. A kaposvári repülőtér elkészülése után még az idén bekapcsolják ezt a fontos dunántúli várost is a légiforgalomba. fi-----I mm i v agy hovinarak voltak a múlt héten a középnyugaton. Chicagóban az elmúlt lő év legnagyobb havazása volt. Hasonló időjárás • volt Clevelandion és Detroit- ban is. Munkf.nélküliség H ámbár gb an Bár az 1,600,000 lakosú nagy nyugatnémet kikötőváros üzleti negyedét, a belvárost, a bankok és nagykereskedők palotáit uj- jáépitették a háború romjaiból 1 s bár különösen-, a hajógyó i és j szállító ipar elérte a habon-. .őt- ti színvonal 70 százalékán a . munkanélküliség, amelyet a------talosan 100,000, de a valóságban. 200.000 munkanélkülire be ■ dinek, rettentő súllyal r-ru fik a dolgozó munkások bérszínvonalára. Megfigyelők szerint a hamburgi munkások nag vj-és?* ~ a minimális életszínvonalon. , t | azon alul fengődik. ^ BUDAPEST, március 1. — Vasárnap, február 28-án ünnepélyes keretek között felavatták a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztóját. Az avatóünnepségre Sztálinvárosba érkezett Rákosi Mátyás, a Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság1 minisztertanácsának elnöke, Gerő Ernő, Hidas István, Zso-j fi.nyec Mihály, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai és mások. Az ünnepi beszédet Zsofinyecz Mihály mondotta. “Ez a mü, amely a munkásosztály alkotó erejét hirdeti — mondotta többek között — hatalmas segítségét nyújt a falu népének. A munkásparaszt szövetség egyik legfontosabb j anyagi alapja az a vas és acél, amely a munkások kezenyo-1 mán válik gépekké, hogy megkönnyítse, termelékenyebbé,! jövedelmezőbbé tegye a paraszti munkát. Az uj nagyolvasztói üzembehelyezésének külön jelentősége van a közszükségleti eikkek gyártása szempontjából is. A sztálinvárosi nagyolvasztó termelése nagy mértékben hozzájárul a közszükségleti cikkek gyártásának növeléséhez. Lehetővé teszi, hogy több könnyűipari gépet gyárthassunk, hogy jobban e! tudjuk látni a lakosságot a legfontosabb ipari és fogyasztási cikkekkel. Az uj nagyolvasztó hatalmas segítséget nyújt az iparosításban eddig éíérí eredményeink megszilárdításához. Rendkívül fontos ez az egész népgazdaság, az egész lakosság szempontjából.” Az uj nagyolvasztó Magyarország nyersanyagtermelési kapacitását mintegy 30 százalékkal, tehát csaknem egyhár- madával növeli. A felavatásról az alar.íi gyönyörű riportot irta Bertalan Imre, magyar iró. AZ UJ KOHÓ ELSŐ ÓRÁJA Nincs még három éve, hogy egy vasárnapL délelőttön ott álltunk a nyugodtan hömpölygő Duna adonyi kanyarja mellett születő uj véres kialakulatlan rengetegében s képzeletünk Pegazusának szárnyán röpültünk az azóta múlttá vált. emlékké szépült jövőbe. Még 1951-et és Dunapentelét Írunk — de a kép már lenyűgöző. Befelé már tégiaverösen magasodik a város. Az utcák, a Virágos Május 1-utig futnak. Ide látszik a 4-es építkezés sok hosszú, háromemeletes háza. Sárga állványok fonják körül a nagy kerek víztornyot, előtte nyílegyenesen fut eUaz A-ut, ki a népboltig, elhagyva egyik oldalon a zenetermet, a postát és a biiffét, másik oldalon az iskolát. Jobbra, a völgyhajlaton túlról ide látszik a falu, a régi Pentele. Kertes házai közül templomtornyok emelkednek. Ám szemben a múlttal, a szigeten őslény-állkapcsu ekszka- vátorok formálják a Duna egyik legnagyobb kikötőjét. A tekintet végtelen messzeségeket száguld be a serdülő óriás körül: Elsuhan a zöld szigeteket ölelő Duna fölött és meg sem áll odáig, ahol a Kiskunság végtelen rónáin “a föld az éggel ölelkezik” — ahogy még Petőfi szeme látta. A napsugár végigfut a vén folyó ezüst szalagján, fel-a magas partfalon, a mélyépítők barakkvárosán át az épülő gyár álivá- nyozatáig. Gólyalabu daru, a magasépítőké, emeli fel egymásután a kazánkovácsmühely előregyártott kereteit. A parthoz simulva, öblös uszály áll. Gyomrában sötétvörös téglák. Túl a kenyérgyáron széles szántóföldek, pipacstól pi- rosió, búzavirágtól kéklö lapály, majd fák mögé bujt kicsiny tanyák. , • ’ Vezetőink, az ősz mérnök karja nagy ívben lendül. Szeme füzéből kiolvasható, hogy nem tétbe — jövőbe mutat: “Ott, a tanyák helyén lesz a nagyolvasztó. . .” uGyönyörű vasárnap” Ott van! Él, él a nagykohó — éljen a nagykohó! — ujjong fel bennünk a torkot szorongató nagy érzés, amint vonatunk njéltóságosan begördül az újszülött kolosszus öntőcsarnokának vágányán, amint meghalljuk a sivitó szélhez hasonló hangot, fr működő kohó -éles surrogását. Mindenki az ablakhoz • nyoma hadik. Rákosi Mátyás és Pióker Ignác, Nagy Imre és Loy Árpád, miniszterek és-újságírók, parasztok és munkások, tudósok és mérnökök, mindenki az ablaknál áll. Mohó kezek nyitják az ablakokat, a kocsikba beárad az oly szomjasan yárt első tavaszi nap fénye, a sarjadó élet friss illata. Ünnepel velüiik a természet is. Gyönyörű vasárnap— 1954-et és Sztálinvárost Írunk. És megpillantjuk legfiatalabb. óriásunk csillogó, füstben és fehér gőzben úszó acéltermetét. Leugrálunk a Vonatról és futunk feléje. Ez itt mos: olyan természetes. Senkinek sem tűnik fel, hogy mindenki sk t, fut, tolakszik. Él, él a kohó! Roppant tüdeje szabályosan lélegzik —-'uj erő termelése, Uj óriás -lélegzetvétele. Izzik a koksz, olvad az érc, folyik a vas — egymás hangját alig halljuk tőle. . Zeng a himnusz 's az emberben emlékek tolonganak visz- szaparancsolhatatlanul. Emlékek a mánál alig idősebb múltból. amikor meg nem vonul be hazánk térképére, az iskolák tar könyveibe Sztálin város, amikor még csak 45 vaskos kötetbe... .. Dunapentelei Vasmű vezértervében sorakozott fel a Sztálin Vasmű. Ezer mérnök nyolc hónapig dolgozott, míg elkészült ez. a könyvtár s benne a nagy mü terve, amilyet a magyar nép még sohasem alkotott. Most itt állunk ünneplő ruhában és ünnepi lélékkel a szocialista város ipari rengetegében, hazánk első városában, amely már nem ismeri a kapitalista városok fojtogató szegénységét, levegőtlénségét, amelyben nincsenek koldusok, nincs külváros és nincs nyomortanya — amelyben erős, fiatal fákból toborzott “zöld őrsége” van az ember egészségének. ■ Diadalmasan, zászlók és tapsok csattogásában áll a nagy békealkotás alkotói között — kilenc esztendő küzdelme; van benne, egy tetterős, jólétén munkálkodó, egységes népö erőfeszítésének gyümölcse. És a gigász, mintha meg a kapná hálálni az ünneplést, meg akarná ''mutatni mit tud, hogyan fizeti vissza alkotó népének a sok fáradságot, költséget — egész húszemeletes testében remeg az igyekezettől, hogy jó vasat adjon a hazának. Itt a nagy pillanat! A kohó válaszol. Tüzes torka megnyílik s milliárd aranycsillagot pattogva adja hírül: beállt a bőség nagy versenyébe. Hirdeti, hogy a mai nappal még szorosabbá fonódott a munkásosztály és a parasztság baráti kézfogása s minden tonna géppé váló, paraszti munkát segítő vas szilárdítja a munkás-paraszt szövetség anyagi alapját. Vasból és acélból kovácsoló-, dik a mezőgazdaság felvirágozása, a falu gazdagodása, a nagy programm megvalósulása — abból a vasból és acélból, amit a mérnök terve nyomán a munkás keze forrnál földművelő eszközzé, földjeink termékenységét fokozó, hozamát növelő munkafegyverré. Munkások és parasztok így rakják le közös erővel a falu és a város, az egész nép boldog életének fundamentumát. Egyszerre rőt fénybe borul minden: az óriási csarnok végteleobgnviiló négy fala, a gépmonstrumok teste, a hosszú vasrúd mellett hajladozó kohászok verejtékes homloka, a nézősereg szoborrá merevedett arca — mindent bíborra fest a zuhogó vas fénye. Már csatornákban fut a vas vörös kígyója a síneken álló üstökbe s mi távolról gyönyörködünk a technikának, a békéé termelésnek ebben a csodálatos tűzijátékában. Ám a kohászok ott sürögnek, ott dolgoznak a tüzkigyők sűrűjében s mi mélységes tisztelettel, úgy nézzük a munka és a béke hőseit, mintha tüzes sárkánnyal vívó mesebeli hősök vdlnának. Feszült hallgatás, senki sem beszél. Szomszédommal csak két szóban mondjuk egymásnak, amit egyébként mindegyikünk tud: “Első csapolás”. De jól esett elmondani. És nagyon jó kedvre fakadtunk, nagyon büszkék voltunk február utolsó napján, ezen a tavaszi, gyönyörű történelmi vasárnapon. Mert Sztálin városában az uj nagyolvasztó először adott vasat a hazának, mert vörös fényében védettebbnek láttuk a békét, gyöztesebbnek a jövet. mint azon a három év előtti vasárnapon, amikor még csak reménység volt az, ami ma valóságként áll előttünk. Az uj város él, nagykohója termel: gazdagabb lett vele az életünk. Erősebbek lettünk — és erősebb velünk a béke. .— Magyarországi riport —. | Tervezőirodák íróasztal- j fiókjaiban, páncélszekrényei! mélyén, műtermeiben már a jövőt őrzik: a következő évek frissen papírra vetett megvalósítandó alkotásait. Lakótelepeket és filmszínházakat, kultúrpalotákat és árkádos üzletsorokat építünk és üzemek egész sorát. Friss Antal, a Könnyűipari Tervezőiroda vezetője szinte költői hévvel beszél felemelkedésünk útjáról, hogy azu-i tán rajzokkal, számításokkal, részlettervekkel is illusztrálja szavait. Sorban, mutatja a saját és munkástársai tervrajzokba álmodott elképzelését az uj technikára alapított farostlemezgyárról, a njartfíii cipőgyár megnagyobbitásáról, bölcsődéről, csecsemőotthonokról. He a kedvenc, amelyre a beszélgetés során- újra meg újra visszatér, az. a to- kajvidáki papirkombinát. — Az ország első papirkombinát ja. Érdekelt vagyok benne, nemcsak mint tervező, hárem mint szülő is. Karácsonyra könyveket akartam vásárolni a fiamnak. Egész sereg könyv címét jegyeztem fel: ezt is megveszem, meg ezt, meg ezt, tervezgettem, rna tnasnz-nr'■msr.-tam'isi&* :rssez. l jjjusaa aj! 'aiLgc juegai hogy minél nagyobb legyen a lurkók öröme. A hosszú jegyzékből csak két könyvet kaptam meg mindössze, a többi már elfogyott, szétkap- dosták. S rajtam kívül még hányán akarták megvenni... Szegények vagyunk fában, papírban, a könyv- és lapkiadás komoly papirhiánnyal küzd. Ezért okoz külön örömet számomra, hogy a mi irodánk készíti el az ország első papirkombinátjának tervét, amelynek teljesítménye harmincszorosa lesz a jelenleg működő papírgyárak bármelyikének. A tervezett gyárban olyan anyagból állítják majd elő a finom fehérpapirt, amit eddig tűzre vagy szemétre dobtak : a rizs' szalmájából! Friss Antal fiókjából négy- szögletes falemezt vesz elő. —Ez a farostlemez, amely húllaflékfa, fürészpor és ártéri fa felhasználásával készül és rendkívül sok változatban felhasználható. Lakásépítkezéseknél, bútoriparitól pótolja a fát, parkettkészités- re ugyancsak alkalmas, előállítása pedig igen olcsó.' Már tervezzük is. az első farostlemezgyárat, hogy minél előbb megkezdhessük a farostlemez Ahol már a következő évek gyárait tervezik