Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-11 / 10. szám

A népek tavasza (Folytatás az 5-ik oldalról) rony egyenesen Bécs felé a nélkül, hogy valame­lyikünket ..megsértett volna. — Jó jel! kiáltánk fel egyhangúlag. A mint a proclamatio elkészült, s indulófélben voltunk, azt kérdém, micsoda nap van ma? . — Szerda, felelt az egyik. — Szerencsés nap, mondám, szerdán házasod- * tam meg! • Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal men­tünk vissza a kávéházba, mely már tele volt if- jakkal. Jókai a proclamatiót olvasta föl, én nem­zeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott. (A nemzeti dalt 2 nappal előbb, márczius 13- án Írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság már­czius 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad, Mig én az egyik asztalnál ,a nemzeti dalt iftam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fej­kötőt varrt magának.) A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra jár­juk az egyetemi ifjúságot s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosok­hoz mentünk. Szakadt az eső, a mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelke­sedés olyah mint a görögtüz: a viz nem olthatja el Az orvosi egyetem udvarában ismét felolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a semínári- umba a jogászokhoz vonult a számban és lelkese­désben egyaránt percenként-nő vele vő sereg. A seminárium csarnokában elénk állott egy pro­fessor, és ezt mondta nagy pathossal: — Urak, a törvény nevében. . . Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülük Vidács emelt szót, elmondta, hogy professoraik a tartandó lakomábani résztvevőst eltitották ki- csapási büntetés mellett. Kaczaj és bosszankodó kifakadások a hallgatóságban. De a lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét fölolvasta a proclamátiót s a tizenkét pontot s én velem elszavaltatták a nemzeti dalt. Mindkettőt fanati- cus lelkesedéssel fogadták s a refrainban előjövő “esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. — Most menjünk a censorhoz, és vele írassuk- alá a proclamatiót és a nemzeti dalt! —- kiáltott valaki.. Censorhoz nem megyünk, feleltem; nem is­merünk semmi censort, el egyenesen a nyom­dába.! Mindnyájan belegyeztek és követtek. Länderer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk, Jókait, Vasvárit, Vidácsőt és en­gem neveztek kiküldötteknek, hogy i a'sajtót le­foglaljuk. Mi megtettük azt a nép'nevében s a tizenkét pontot és á nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ez alatt kinn' lelkesítő beszédeket tar­tottak. Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok s ezren­ként osztották szét a nép között, mely , azokat részeg örömmel kapkodta. Dél után 3 órára gyű­lést hirdettünk a Muzeum terére s a sokaság " eloszlott. A szakadó.eső dacára mintegy 10;000 ember gyűlt a muzeum elé, honnan a közhatározat sze­rint £ városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgár­ság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból le- rputatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!. . . Egy­szerre az a hir szárnyal, hogy katonaság jön... körül néztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyet- - len ijedt arcot sem láttam., mindén ajkon e ki­áltás: fegyvert! fegyvert! Ezen, különben alaptalan hir, cly felindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszél­tek égj’ óránál, a nélkül,„hogy beszédeikből eg.v- egy töredék mondatnál többet hullottunk volna. Budára, Budára!. . . a helytartó tanácshoz!... Nyittassuk meg Stancsics börtönét!... Budára! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett ki Budára menendő s a helytartó tanácsot föl­szólítandó, hogy a censurát rögtön eltörölje, Stancsicsot szabadon bocsássa s a katonaságnak rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szin alatt-be ne avatkozzék. A választmány tagjai: Egresi Sámuel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rot- tenbiller Leopold. Stáffenberger István, Tót Gás­pár, Vasvári Pál­A választmány .legalább húsz-ember kíséreté­ben fölment Budára a helytartó tanácshoz, és előadta kivánatait. A nagyméltóságu helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegye­zett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics bör­tönajtaja megnyílt. A rab Írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt márczius 15-ike. (Részlet Petőfi Sándor naplójából.) Nazim Hikmet: ß ‘ AMERIKAI MAGYAR SZÓ___________________________________March 11, lb->4 MAGYAR Föld * - • *\ . (Néhány héttel ezelőtt közöltük már a nagy török költő alanti gyönyörű üdvözletét a magyar néphez — de elnézés folytán a vers befejező szakaszai kimaradtak. E mulasztá­sunkat most helyrehozzuk. — Úgy érezzük, hogy Március Idusa közeledtével e szivbemarkolp vers időszerűbb, mint valaha. Nazim Hikmet- nemcsak az elnyomás alatt sínylődő nagy török testvérnép szeretetét, jókinvansági.it tolmácsolja szülőhazánk népének, hanem, úgy 'érezzük, • a világ minden szabadság- és békeszerető, népétt. — !" ; rk. i . Légy üdvöz, magyar fold. '' E fénylő nyári délben olyan vagy, mint a kenyér, amely most sült ki éppen, oly barna, arányos, olyan kerek, • s mint a kenyér, telve vagy drága titkaiddal, ’s mint a kenyéré, szent a te neved. * , öz, ä I-, " .. ! Köszöntőm most alattad mind a magvat, a gyökereket, ház-álapokat, ásványokat s köszöntem mind i csontokat alattad. Légy üdvöz, magyar föld, jivőjszöntöm fölötted az -éjt s napot, - a lombokat, mik fölötted zizegnek, űiinden szerelmet, dalt és ablakot, s köszöntök minden szárnyat, lábat s kart fölötted. ' ' Légy üdvöz, magyar föld, _ Testvéredtől, az én rab földemtől hozok üdvözletét. Veled is megesett — tudod te jól, x • , mi az a rabság. Milyen csúfnak iá íja a föld az embert - ' s az embernek milyen szűk jesz a föld. Hogy dermed meg a szemben .a tekintet, a szó az ajkon. És hogy lesz tenyeredben oly keserű a munka, mint romlott gyümölcs,. A föld, akárcsak te magad s akár a dal, ­mind szebbé válik, ha szabad. Te úgy megszépültél magyar föld, hogy nem lehet betelni 9W embereiddel s dolgaiddal, " , --'-mV*** álmaiddal, szabadságoddal, költőiddel és boraiddal. Élj boldogul. ..............................imái Nem is voltam méltó Ily dús íogadtatasra, A Élj boldogul. _ f ÉiElsk községben soSia többé mm síülsiek ■ szalmazsákon az édassswák”' l tani a háziszülést a szülőott­hon. előnyeivel; — magyaráz­za P. Nagy Míhályné — tisz­taság, állandó felügyelet, 'nyugáloihr csend. * | —Hol vannak az ujszülöt-* tek? ' ' . —El vannak különítve! — veszi fel á szájkendőt a szü­lésznő és kinyitja a csecse­mőszobába vezető ajtót. Valóban. Mint /egy nagy szülőintézetben: külön ujszü-r lőtt-szoba. Ide tilos a beme­net, szájkendővel lép be még a személyzet is. Csak szokta­táskor kapják kézbe az anyák az- apróságokat. Sok szerencsét kívánunk az eleki szülőotthonba bevonuló j asszonyoknak, jó egészségűt az ott születő apróságoknak [ é§ további jó munkát a szülő­otthon egészségügyi dolgozói­nak, akik elérték, hogy Ele- , ken soha többé nem szülnek^ i-szalmazsákon az asszonyok. .. Buga doktor, Magyar filmküldöttség. Argentínában Az argentínai Mar del Plata tengerp£#ti fürdőhelyen márci- .us 6—16 között nemzetközi film­fesztivált rendeznek. A-. fesztivá­lon bemutatták a “Rákóczi had­nagya”, “Semmelweis”, “Déry­né”, “Gyöngyvirágtól lombhul­lásig”, “Este a fonóban”, “Liszt II. rapszódiája”, “Háromugrós tánc”, “Szépség és erő-ünnepe” cimü magyar filmeket. A fesztiválra elutazott a ma­gyar küldöttség;: Gábor Miklós Kossuth-dij as szin m ü vész, Apáthi Imre színművész és So- mor Ferenc, az Országos Mozi­üzemi Igazgatóság osztályveze­tője. Hévizén százágyas vasutas gyógyház épült. Az uj szociális létesítmény terveit a Vasúttervező Üzemi Vállalat dolgozói készítették. ■ _ ■ Felmentem a Gellert-hegy tetejére s meződ virágait, magyar föld letettem ott az én népem nevében. Élj boldogul. .Kívánok dús magvat kalászaidnak, Állataidnak kövér legelőt, Acélodnak erőt, És boldogságot lakóidnak ír/ idenekelőtt. Élj boldogul. Lehet, hogy újra eljövök, 3 lehet, hogy már nem érem meg azt az időt, De eljön majd a nap, tudom, mikor úgy fogunk egymáshoz vendégségbe járni, mint egyik kertből a másikba, nyílt utón. > Ülj boldogul, magyar föld. Testvéreim földje, isten veled. Élj boldogul. Fc ditotta: Somh , örg\ — Magyarországi ripórt — A cimben szereplő mondat­tal kezdi a beszélgetést dr. Győri Gyula, körzeti kezelő­orvos. —Azelőtt gyakori volt az ilyen szülés? , Az orvos arca egy pilla­natra el komolyodik. — Még- ürültem, ha szal­mazsák volt a szülőágy, de ! nagyon sokszor, csak puszta r szalma. Tizenkilenc éve vég­zem ezt a munkát itt, ugyan­ebben a községben. Sokat lát­tam, sokat tapasztaltam. Sok szülésnél voltanvahol két csa­lád lakott ugyanabban a szo­bában... sokszor ki * kellett küldeni a családot az udvar­ra,-vagy áttelepíteni a szom­szédsághoz, amig' rendbetet- ttik az asszonyt,.. Aztán büszkén mutat- végig Az eleki községi szülőotthon ragyogó tiszta szobáin: — Nődé már ennek vége. 'Ma mát : szintje természetes, hogy itt szül mindem idevaló édesanya. v —Mit kel itt fizetni? i —A biztosítottaknak, álía- I mi gazdaságban, gépállomá- • son dolgozóknak, családtag- i jajknák semmit. Az egyéni- j leg dolgozó parasztasszonyok ' -napi 10 forintot. ! —Az a napi 10 forint iga­I zán nem pénz. Odahaza többe j kerjil a mosás’ es az ágynepiü ! kopása — szól közbe Fekete Jőzsefné szülésznő, aki... ej­nye... — Szintén terhes?... —Az bizony, a jövő ho­nlapban én is ide kerülök.... A gyermekágyas szobában két, - asszony -fekszik. Mikus Györgyné, akinek iftost szü­letett a harmadik'kislánya és P. Nagy Míhályné, akinek ázl ötödik szülése zajlott le pár nappal ezelőtt. Elbeszélget-. tünk velük: —Nagy megnyugvás a szü- lőnő számára az, hogy hely­ben van az orvos. Azelőtt csak akkor szaladtak érte, ha­mar megvolt a baj. Én Két- egyházáról jöttem ide szülni, j — mondja Mikusné.-—Össze sem lehet hasonli-

Next

/
Thumbnails
Contents