Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-11 / 10. szám
March 11, lfrk____ ______AMERIKAI MAGYAR SZfr ; - - g 1848 A NÉPEK TAVASZÁNAK éve, az európai szabadság éve. A Szentszövetség, a nemzetközileg megszervezet reakció, Napoleon bukása után a zsarnokság, az ostoba maradiság pókhálós várát építette fel Európában. Ez alatt a vár alatt indult meg ekkor hirtelen a föld: Nápoly, Toszkána, Szárdina egymás után rázzák le a régi rendszer béklyóit. Párizsban is kitör egész Európát megrázkódtató robbanással a “baloldal” — a radikális polgárság és a szociá- lista munkásság — forradalma Lajos Fülöp, a “polgárkirály” és miniszterelnöke, Guizot ellen. Az egész párizsi ellenzék “bankett-et tervezett 1848 február 22-re, nagyarányú ünnepi találkozót, tüntetésképpen, demokratikus követelései mellett. A kormány azonban az utolsó pilanatban betiltotta a bankettet. A felháborodott nép másnap az utcára vonult tüntetni. A szűk utcákban pilanatok alatt barikádok emelkedtek, melyek a főváros egész forgalmát megbénították. A kormány a nemzeti gárdát küldte a tüntetők ellen, a gárda azonban a tüntetőkhöz csatlakozott. A gyűlölt uralkodó megrettent és alkudozni kezdett: lemondatta Guizot-t, Ígéretet tett uj, reformpárti kormány kinevezésére. Tisztjein azonban túlságosan jól fogott a zsarnokság nevelése: pökhendi gőggel a “csőcselék” közé lövettek. A szabadság huszonhárom vértanúja maradt' a párizsi utca kövön, köztük több aszony és gy ennek. Az ártatlan vér bosszúért kiáltott, a forradalmat alkudozásokkal, félmegoldásokkal többé megállítani nem lehetett. Nem használt az sem, hogy Lajos Fülöp négyéves unokája javára a trónról lemondott: Párizs másnap kikiáltotta a köztársaságot. Az uj ideiglenes kormány, amely a baloldali vezetőpolitikusok koalíciójából alakult, egymásután hozta a demokratikus intézkedéseket: általános titkos választójog alapján kiirta a választásokat, kimondta a sajtó és gyülekezési szabadságot, a munkához való jogot, megteremtette a demokratikus hadsereg alapjait, eltörölte a rabszolgaságot a gyarmatokon. A párizsi februári forradalom néhány nap alatt lázba hozta egész Európát. Három hét sem telt el, Metternich, az elnyomás, a reakció legfőbb irányitója kénytelen volt menekülni a forradalmi "Bécsből. Tüntetések, utcai harcok folytak a német városokban. Szabadságot, jogot, alkotmányt követelt mindenhol az elnyomott nép. A magyar baloldal, a haladó gondolat akkori magyar képviselői Párizsból várták a megváltó jeladást az elnyomatás évtizedei alatt. Március 15-én közvetlenül a párizsi forradalom hatására Pesten is kitört a foradalom. A “Pilvax” fiatalsága a “bankett” gondolatát is átvette a párizsi elenzéktől: március 19-re tervezték tüntető reformvacsorájukat. Petőfi naplójának a következő hasábokon közölt részlete mutatja, milyen hatást tett a magyar ifjúságra a párizsi forradalom hire; a március 15-i pesti események egész sorát ez a hir indította el. Nézzük először is a napot. Keressük ki a mi pirosbétüs március tizenötödikéink közül, iskolai ünnepélyek emlékeiből az elsőt, az igazit. Azt, amelyiket mé^hétköznapi fekete betűvel nyomtak a naptárban és amelytől mégis minden március tizenötödike piros ünnepi fényt kapott. Lássuk úgy, ahogyan ők látták! Részletek Petőfi Naplójából Pest, márczius 17, 1848 Évek óta csaknem kirekesztőleges Olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindannapi kenyerem a frafícia forradalmak története, a világnak ez uj evangéliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szivembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek és az élethez-jutottaknak szűk lett a hely és tomboltak és őrjöngtek bennem! A tüzokádó hegy közepébe kellene a toliamat mártanom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmeit leírhassam! így vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és élzelmeim. szivemnek ezen elkárhozott lelkei elhagyhatják a börtönt, kínszenvedésük helyét. .. vártam e pillanatot; nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni- Tanúbizonyságaim erre a költemények, melyeket több mint egy év óta Írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek — mely a költőben van. világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy. nagyszerű, erőszakos megrázkódtatáshoz:: É2t föírbször Iéírtarh. még többeknek elmondtam. Senki sem hitte jöPETŐFISÁNDOR Vasvárt/ Pá6 vendölésemet, sokan kinevettek érte, általában ábrándos golvhónak neveztek, de azért folyvást élt bennem ama hit, s úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt. Political életünket távolrul néztem vagy rá sem néztem, amiért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók! Én tudtam azt, amit ők nem tudtak, és azért szánakoztam a napi politika'kurjongató hősein, s mosolyogtam a fontosságot‘melyet magúknak tü- 'Má'j'itórirtíttakv -tudtnfrí; ftögy''-éti Ö fényed feCteik, és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra cöratorok és statiszták, kik a függönyöket aggatják s a^szinpadra székeket és asztalokat hordanak. Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égbe vetettem szemeimet, a jelenből a jövőbe. Egyszerre leszakadt az év a földre, jelenné lett a jövendő. . . a forradalom kitört Olaszországban! A mint nézték a jövendőmondók a gyermek Jézust a jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen uj meteort, ezen délifényt, mely rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első lehellete elsöpör; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az ujjászü- ' letés óriási drámáját eljátszák, hanem csak a de- születésekór is nagyobbszerü volt minden éjszakai fénynél, s melyről meg volt Írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot. És úgy lön. Olaszországban tölté gyermekségét, vándorolt fölfelé, egyszerre Párizsben termett, mint férfi s onnan kikergette Lajos-Fülöpöt, miként Krisztus az adó-vevőket Jeruzsálem templomából. Oh mikor én meghallottam, hogy Lajos-Fülöpöt elűzték s Franciaország respublica! Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte. . . rohanta meg a hir szivemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. / Vive la République! — kiálték föl, aztán némán merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop. A mint eszméletemet visszanyertem, egy aggodalom kezdett bántani — a jelszó,ki van kiáltva, gondolám, ki tudja, mi nem történt vagy történik, mig hazaérek! nélkülem kezdődjék a forradalom? hak! Nyakrafőre siettem a fővárosba... részketve, lé- lekzet nélkül értem haza... Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt... Nagyot lélekzettem, mint a búvár, midőn a via alól felmerül. A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre harapózott; végre Bécset is felgyújtotta. Bécset!. . . és mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem mozdultunk. Az országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett. Pesten márczius 14-én^ az ellenzélai kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelenül oszlott "szét. E gyűlésben inditvá- nyoztatott, hogy a tizenkét pont petitióképpen fölnyujtasspk a királynak, még pedig rögtön, de az akkor virágzott -táblabirói szellem Pontiustól Pilátushoz akarta vinni a dolgot, úgy, hogy valamikor 'S. huszadik században lett valna vége. Egyébiránt jó, hogy igy történt... micsoda nyomorúság, kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelni kell, nem papirossal lépni a trón eló, hanem karddal!... a fejedelmek úgy sem adnak soha semmit, azoktól, amit akarunk, el kell venni. Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét vagy is eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtemAz éj nagyrészét ébren töltöttem feleségemmé! együtt; bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzditólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan.állt előttünk, hogy tenni kell és mindgyárt holnap. . . hátha holnapután már késő lesz!. ' ;; Logicailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni' a sajtót. . . azt fogjuk tenni! a többit az istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetieket folytassák: én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lövöldöznek? isten neki; ki várhat ennél szebb halált ? E gondolatokkal aluttam el. Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az utón Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz s ott várjanak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy busán politizáltak. Bulyovszky Gyulát, ki közöttük’ volt, meghitam Jókaihoz, a többieknek meghagytam, hogy az érkezőket tartsák itt, mig vissza nem jövünk. Haza menvén, előadtam .szándékomat a sajtó rögtöni felszabáditásáról. Társaim bele egyeztek. Bulyovszky és Jókai .proclamatiót szerkesztettek. Vasvári és én föl s alá jártunk a szóbábán. Vasvári .az én. botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benn; egyszerre kirepültél Szu(Folytatás a 6-ik oldalon) A NEPEK tavasza Táncsics Mihály
