Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-11 / 10. szám

------J ■ .1 II—» ■■________"■%

I KÜLPOLITIKAI SZEMLE I

fi >)

A guatemalai nép “bűnei ’

Zsákutcában a francia imperialisták indokínai politikája

Berlinben a négy hatalom külügyminiszterei megegyeztek abban, hogy a koreai kérdés békés rendezése érdekében április 26-ra összehívott genfi értekezlet foglalkozni fog az indokínai béke megteremtésének kérdésével is. A négy külügyminiszter e közös álláspontja máris nagy visszhangot keltett Franciaországban, ahol mind nagyobb hullámokat kavar fel az indokinai háború megszüntetését követelő mozgalom ereje. Noha e mozgalom hatása alól má mát a francia politikai élet szereplői sem tudják kivonni magukat és jc’iiehet ők is rádöbbentek indokinai háborújuk értelmetlenségére, dönteni mégsem tudnak.

Franciaország indokinai politikájának határozatlansága emlékeztet Pierre Janet kényszerképzetekről és idegességről szóló könyvében szereplő öregurra, akit az jellemez, hogy semmire sem tudta elhatározni mag'át. Nem tudta például, hegy aludjon-e, vagy ébrenmaradjon, üljön-e, vagy álljon, | az utca sarkán jobbra forduljon-e, vagy balra és ez az érzése j sohasem hagyta magára, állandóan gyötörte.

I

Körülzárt hídfők

A hivatalos francia politikai élet szereplői is gyötrődnek most, ahelyett, hogy határoznának. Erre a kóros állapotra utal az indokináról alkotott vélemények sokfélesége, igen gyakran egymásnak ellenmondó tartalma is. Hét év Utón nehezen képzelhető el olyan francia politikus, aki ne látná a vietnami háború két élét. Ezek közül az egyik a viet-, n imi nép ellen irányul. A másik él azonban könnyen átmetszheti Franciaország torkát. Az utóbbi lehetőség kellemetlen viszolygást támaszt még a nemzeti érdekekkel vajmi keve-i get törődő Laniel-kormányban is. Ebből az érzésből táplál-! koznak azok a törekvések, hogy ideje lenne már véget vetni az értelmetlen háborúskodásnak. Ugyanakkor a francia gyar-; majpolitikusok szeretnék megmenteni fontos délázsiai pozíciójukat, csak azt nem tudják, miként. Ha Navarre tábornok expediciós hadseregéhez e tekintetben fűződnek is vérmes remények, ma ezek már nagyrészt szertefoszlottak.

A hol itt, hol ott nagy hevességgel fellángoló harcok a francia hadvezetőséget rákényszerítik, hogy ide-oda dobálja csapatait, mivel stratégiai tartalékai nincsenek. Mozgatható tartalékok hiányában más gócpontjait kell gyengítenie.

Mi gátolja a francia vezető köröket abban, hogy a realitások fényénél meghozzák az elkerülhetetlen döntéseket? A francia politika határozatlansága ebben a kérdésben nemcsak belső, hanem külső erők hatásának következménye is.

Térjünk egy pillanatra vissza Pierre Janet már említett alakjához. Tegyük fel, hogy az öregur már jóideje álldogál egy útelágazásnál. Most hosszú tétovázás után sikerül eldöntenie, hogy a balkeze felé eső utón megy tovább. Ámde mielőtt megtenné az első lépést, hátamögött megszólal egy energikus hang: Jobbkéz felé menj! Elgondolhatjuk, miképpen reagál erre a kényszerképzetektől amugyis agyonzaklatott öregur.

Wall Street üzlete

A francia kormánykörökre semmivel sincs jobb hatással az amerikaiaknak az indokinai kérdésben elfoglalt álláspontja. Az Egyesült Államok mostanában több Ízben kifejezésre juttatta, hogy nehézményezné, ha a franciák feladnák hídfőállásukat. A vezető amerikai lapok ezt nyíltan kifejezésre is juttatták. A komorhangu és néha majdnem ultimátumszerű figyelmeztetések abban az időben láttak napvilágot, amikor a francia lapok többségében Indokináról olyan szellemben Írtak, mint a Paris-Presse lTnstransigeant januári első számában. Az indokinai béke — irta a lap — “éppenugy a kormány, mint az egész nép kívánsága. S minthogy semmiféle katonai megoldás nem fogadható el, a hivatalos körök politikai megoldást keresnek. A Ho Si Minh-hel való tárgyalások elve ma már elfogadott és éppen ez az egyik legfigyelemreméltóbb eseménye az elmúlt heteknek.”

Nem nehéz ezekután rájönni árra, hogy milyen külső erő hatására szólnak ma is a fegyverek az annami tengerparton és miért kénytelen Franciaország továbbra is lehetőségeit felülmúló erőfeszítéseket tenni az indokinai háború fenntartása érdekében. A tengerentúlról érkezett figyelmeztetésekkel egyidejűleg az amerikai kormány az eddiginél nagyobb mértékben' vesz részt a délkeletázsiai hadszíntér

(Folytatás a 16-ik oldalon)

egy Wall-streeti újságíró szemeiben . . .

Published weekly by the Hungarian Word Inc.

84 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. - AL 4-0391?

Különös, hogy ebben a nagy, kontinensekre kiterjedő világzajlásban az a kis Guatemala milyen sokat fog- lalkotatja a Wall-streeeti monopolisták lapjait és még a “N.Y. Times” sem sajnálta a költséget és fáradságot, hogy a Caracasban folyó tizedik Amerikaközi konferencia ide jén egy újabb laptudósitót küldjön Guatemalába, miután a lap előbbeni tudósitó ját nemrég kiutasították a: országból.

Milton Bracker tehát lement Guatemalába, bizonyára azzal az Ígérettel, hogy tárgyilagos, lesz %z országbó küldött beszámolójában. Valóságos újságírói bravúrra! aztán úgy oldotta meg nehé: feladatát, hogy a Guatemai: ügyeit leiró szavaival valóba: óvatosan bánt, de jó vasta gon belekeverte a gazdáinál szája ize szerint való reakció?

! propagandát is. '

Most pedig saját szavaival elmondjuk, milyen képet fest I a guatemalai helyzetről a leg- I tekintélyesebb nagytőkés lap | a “N.Y. Times.” j Első mondatában beismeri ! hogy “Jacobo Arbenz Guzman elnök nem kommunista, nem áll kommunisták uralma alatt sem. Mindazonáltal oly mértéiben szivárogtak be a kommunisták és szövik át az or- , szágot, hogy egy leszámolás 1 csaknem bizonyosan széthasítaná az országot.”

A második mondatban foglalt állítató, ezt már most előrebocsátjuk, a tudósítás végéig sem kisérli meg bebizonyítani. Megelégszik a puszta állítással s aki akarja, elhiszi. Azután igy folytatja: í “Guatemalát belülről és ki- i vülről egyaránt veszély fenyegeti. A kommunsták szünet nélkül kiaknázzák a földreformról szóló törvényt arra törekedve, hogy befolyást gyakoroljanak az indián földművesekre, akik a lakosság nagyobb részét alkotják.”

Ez megint ugyanaz. Sem itt, sem a későbbiekben egy szóval sem igyekszik megmagyarázni, hogy ezt hogyar akarják elérni. Megelégszik itt is a puszta állítással.

Gyanús daloe a hazát védeni?

“Amikór egy helyi földreformbizottság egy darab földet jelöl ki a törvény végrehajtásából-, az uj tulajdonos esküt tesz, hogy ‘egyik kezében a zászlóval, a másikban a fegyverrel’ megvédi azt. Ez azt jelenti, hogy legalább is belső lehetőség szerint olyan paraszt haderő épül ki, amely tisztára kommunista . célokat tudna szolgálni az esetben, ha a kormány és a párt közt nézeteltérések merülnének fel. Jelenleg ilyen nézeteltérés nem észlelhető.”

Hát szóval még abban is gonosz szándékok forralását látja az újságíró, hogy a földreform végrehajtásánál az uj tulajdonos felesküszik földje és hazája védelmére. Továbbá olj/an szándékokat tulajdonit az embereknek, amelyeket saját bevallása szerint sem lehet észlelni. A megfigyelőképességnek a netovábbja ez!

A “tragédia”

‘A tragédia az, hogy a gua .emalai campesino, vagyis pa raszt, természeténél fogv; szelíd és békeszerető. Boldog na néhány hold földet mond nat a magáénak és nincs má: /ágya, mint hogy megélje: jelőié. Mélységesen politika mentes. De a földművesei számának merő súlya folytál i lakosság legfontosabb ele ne és játszi könnyűséggel rá szedhetik azok, akik politika •ólokra akarják felhasználó őket.’

“Tragédiának” nevezi tehá az imperialista sajtó tudósi tója azt, hogy ha egy né “szelíd és békeszerető” é nem politizál. Tragédiánál nevezné az ellenkezőjét is Nehéz tetszeni az uraknak ha nem fasiszta és ha ner kegyetlenkedésre kész eg irgzág T"v férdül el a vilá; azt ö számukra.

, Lássuk hát, mi van a “kül ső” veszedelmmel:

“Ez a kis ’ “ív et, amel;

! akkora, mint Tennessee álla műnk, 3 millió lakossá: ugyanakkor külső veszedeler előtt is áll. Mert a komim: nisták célja itt az lehe' hogy az Egyesült Államoka valamilyen Guatemalaelíene: egyoldalú lépésre ingereljék’

A “külső” veszedelem!

Ez bizony már hitvány ér velés. Amint a cikk végéi maga a szerző is beismeri Guatemala tüske a “nyugat: földgömb” oldalán (ez nyíl ván a Wall Street-et jelenti; s a tüske a legjobban a Uni ted Fruit Co-nak fáj, amely szívesen kisajátítaná magának az egész országot. A gua temalai kormány nemrég Fe hér Könyvben, adatokkal é: okmányokkal bőven felszerel ve, hívta fel a világ közvéle ményánek. figyelmét arra a: összesküvésre, ’ amelyet < szomszéd államok, főleg a fa siszta Nicaragua, felhasználó sával szőnek ellene szárazon vizen és levegőben. Kilátszil a lóláb, amikor az imperialis fáknak falazó újságíró ezt f kicsi kis ország ellen terve zett támadást már eleve úgy akarja beledobolni a jámbor olvasók fülébe, hogy a kcszü lő támadást — a guatemalai kommunisták provokálják ki. Csak nem akarja azt sugalmazni, hogy a kis ország hát ba akarja támadni “az északi kolosszust”, amely különben is állig fel van fegyverkezve és már mozogni sem tud a sok atombombától? Nem, ezt még nem riiőhdja, de azt felhozza,' hogy USA “egyre türelmetlenebb amiatt a gyakran eltorzított nézet miatt, amelyet a kommunisták vallanak felőle s ami szigorú intézkedésekre vezethet ez ország ellen!” — Már ez is ok támadásra ?

Most aztán a guatemalai KP-vel foglalkozik a tudósító. Elmondja, hogy “munkapárt” a neve, a tagsági igazolványon Lenin arcképe látható, lapjuk: a Tribuna Popular, a Daily Worker mása, (nem pedig a N.Y.Times-é), könyvesboltjában Sztálin, Malenkov, Molotftv könyvei is kaphatók, vagy negyvenen avaly már utazáát tettek a ‘vasfüggöny” mögött, tizen- ketten pedig Moszkvában is voltak. “Ezek nem titkok. A communisták azt mondják, logy Washingtonba is men- íek.” — A képviselőház ötvenhat tagja közül négy kommunista. “A sajtó és a rádió szabad” nyilván mindenki számára. Nemcsak baloldali, hanem fasiszta lapok is vannak. “A kormány hangoztatja, hogy mint demokráciának szabad utat kell biztosítani mindenféle felfogás számára.”.

7 erős falás nincs

A józan ovasó csak azon csodálkozik hogy mindezt hogyan tárhatja olvasói elé az elfojtott - szörnyülködés hangján egy demokratikus ország laptudósitója. A lelkeket már annyira tótágast állította a Wall-streeti sajtó ,hogy a legtermészetesebb' demokratikus rendszert is már megerőltetés nélkül mint a fel- forgatás elijesztő példáját állíthatja oda. És megállapítja, hogy a kormány ellenzékét faji, vallási és gazdasági megoszlás bontja meg és ‘abszolúte semmiféle Szervezett kommunistaellenes mozgalom nincs”.

“Arbenz ezredes katonai Hadserege körülbelül hétezer katonából áll, de ezek egy-, ségesen tömörülnek köréje. A hadsereg hivatalosan és -magánvélemények szerint is semleges.” Az újságíró szinte sajnálattal szegezi le, hogy ázadó irányzatot nem talált.

Majd ismét az ország köz- :onti kérdésére, a földreformra tér át. “A legjobb források szerint a földreform nem a kommunistáktól, hanem Arbenz elnöktől származik.” Ez is ravasz tétel az ujságiró- ! ól: mert ha már nem “vádolhatja” vele a kommunistákat, szeretne rájuk pirítani, hogy nem is az ő érdemük! Mindamellett ebben a kérdésben még1 a “N.Y. Times” is meglepő beismerésekre kényszerül :

2 százalék tulajdona volt az ország

“Semmi kétség — Írja Bracker — a földreform már régóta esedékes volt. A földnek több mint 70 százaléka a lakosság 2.2 százalékának birtokát .képezte. A. nagy kávé-, banán- és cukorü 11etvények,en az indián munkások helyzete szélsőséges volt. Külföldi vál-'

^Folytatás a 16-ik oldalon)

m , • • v«.W‘ a ' / ,ij „■*»: fi ,*1 Wt £ 1

9 ________________________' *• 1 ~ - . ^ AMERIKAI MAGYAR ^Zó_____________________________________March 11, 1954

AMERIKAI

Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 - Foreign $8.00 per year